A zene szolgálatában

?A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza? ? e kodályi gondolat jegyében folytatja kulturális misszióját hazánk legpatinásabb és egyben legelismertebb koncertszervező cége, a 2013 óta pécsi központtal működő Filharmónia Magyarország. Ez a küldetés már hatvanöt éve kötelezi az európai mércével mérve is rendkívüli missziót teljesítő, az Emberi Erőforrások Minisztériumának fenntartásában működő társaságot. A Filharmónia Magyarország neve mindig is magában hordozta a minőség garanciáját, elkötelezettségét a magyar klasszikus zenei tradíciók megtartása és továbbadása érdekében. A magyar klasszikus zenei élet meghatározó szereplőit, a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a Nemzeti Énekkart magában foglaló Nemzeti Filharmonikusokkal létrejött, évről évre bővülő, szoros együttműködést erősíti meg a november 30-án aláírt együttműködési megállapodás.

?A Nemzeti Filharmonikusok és a Filharmónia Magyarország stratégiai együttműködése fontos eleme a kulturális alapellátásnak? ? fogalmazott az együttműködés részleteit ismertető sajtótájékoztatón Szamosi Szabolcs ügyvezető igazgató. Hozzátette: ?a Filharmónia Magyarország eddigi öt éve alatt is közel százra tehető az ország kiemelkedő együttesével együttműködésben létrejött hangversenyek száma?. Szamosi Szabolcs azt is elmondta: az idei évad külön fordulópontot jelentett számukra, hiszen a Filharmónia Magyarország kecskeméti bérletében idén először kétszer is fellép a Nemzeti Filharmonikusok. Emellett ?Békéscsabai bérletünkben, továbbá a szegedi Tisza bérletben az idei évadban szintén először szerepel az együttes? ? jegyezte meg, hozzátéve: tíz koncertből ötben közreműködik a Nemzeti Énekkar is, mely egyben rendszeres fellépője a Filharmónia Magyarország népszerű ifjúsági sorozatainak is.

Az eseményen dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár megfogalmazta: ?mindannyian, akik a magyar koncertéletben fogyasztóként részt veszünk, örömmel tapasztalhatjuk, hogy 30 százalékkal növekedett meg a mögöttünk hagyott nyolc esztendőben a koncertjegyet vásárlók száma Magyarországon?. Ha ehhez hozzávesszük a színházi, illetve múzeumi látogatók egyre növekvő számát, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a hazai közönség egyre inkább érdeklődik a minőségi kultúra iránt. Ez azonban nem történhetne meg akkor, ha a nemzeti intézmények szakmai megújítása, megújulása elmaradna. Ezt a megújulást az intézmények nagyon komoly munka árán elvégezték az elmúlt nyolc évben, ugyanakkor ez a folyamat még ma is zajlik. ?Mind a közgyűjteményi, mind a művészeti területen azt láthatjuk, hogy egy erőteljes szakmai és módszertani frissülés napjait éljük? ? jegyezte meg dr. Hoppál Péter, majd hozzátette: fontosnak tartja, hogy külön kiemelje azt az értékes munkát, amelyet a Filharmónia Magyarország és a Nemzeti Filharmonikusok az elmúlt években végeztek és a tervek szerint a jövőben is végezni fognak. Ezek az intézmények a november 30-án aláírt stratégiai együttműködési megállapodással közös úton indulnak el, céljuk pedig nem kevesebb, mint az értékek őrzése, megteremtése és átadása.

Dr. Hoppál Péter hangsúlyozta: az Emberi Erőforrások Minisztériumának fenntartásában működő nemzeti intézmények, mint zászlóshajók, elöl mennek és példát adva a többi intézménynek, különleges programokkal népszerűsítik a magas művészetet Magyarországon és külföldön is. Ami a Filharmónia Magyarország kiemelt szerepét illeti, meg kell említenünk, hogy a mögöttünk hagyott években elég jelentős, szokásos kereteket átlépő tendencia figyelhető meg: nemcsak a vidéki városokban létrehozott új felnőtt bérletek sorozatára gondolok, hanem a mostanra már több mint háromszázezer iskolás korú gyereket elérő ifjúsági bérletsorozatra is, amely minőséget visz a kulturális decentralizáció jegyében a vidéki fiatalok elé. Ez pótolhatatlan munka és épp ez a mindenkori állam feladata is, a kulturális kormányzat pedig a jövőben is többletforrást biztosít a két intézmény értékőrző- és átadó munkájához ? mondta el dr. Hoppál Péter.

Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok megbízott főigazgatója a sajtótájékoztatón felidézte a Filharmónia Magyarország és a Nemzeti Filharmonikusok közös gyökereit, múltját és produkcióit, majd kiemelte: úgy döntöttek, hogy hivatalosan is formába öntik az együttműködést. Fontos elemként említette többek között, hogy a jövőben megosztják kulturális terveiket és egyeztetve szervezik műsoraikat. Somos Csaba, a Nemzeti Filharmonikusokhoz tartozó Nemzeti Énekkar karigazgatója az együttműködésről szólva megjegyezte: ez a megállapodás segíteni fogja őket abban, hogy folytassák missziójukat és minél több helyre, minél nagyobb közönséghez eljuttassák a zenét. Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója arról beszélt, mennyi kultúrára érzékeny és nyitott ember él vidéken, ők pedig megérdemlik, hogy részt vehessenek a zenekar előadásain. Hangsúlyozta: a Modern Városok Program keretében több városban is épül új hangversenyterem, így már csak az ő munkájukra lesz szükség ahhoz, hogy az emberek minőségi zenéhez jussanak. ?Nekünk, a zenekarnak az a dolgunk, hogy olyan kínálatot biztosítsunk a Filharmónia Magyarország számára, amely az ország bármely pontján, bármely hangversenyteremben megállja a helyét.?

Az eseményen kiderült az is, hogy a Filharmónia Magyarország 23 felnőtt bérletet hirdetett meg az ország húsz városában a 2017/2018-as évadban. Több mint száz bérletes koncerttel évente harmincezer nézőhöz hozzák közelebb a klasszikus zenét. Ez a hatalmas mennyiségű koncertszám kiegészülve az ifjúsági hangversenyek jelentette közel 1100 hangversennyel és 280 ezer látogatóval nem működhetne máshogy, mint a hazai komolyzenei előadók, kamaraművészek, énekkarok és zenekarok teljes bevonásával. Szinte nincs az országban olyan zenei formáció vagy éppen szólista, akinek ne nyújtana fellépési lehetőséget a Filharmónia Magyarország. Ezért is mérföldkő a szorosabb stratégiai együttműködés, hiszen Magyarország két meghatározó klasszikus zenei kulturális intézménye mutathatja meg elkötelezettségét a magyar zeneszerető közönség és a klasszikus zenei szereplők iránt.

Kultúra.hu

Fotó: Csákvári Zsigmond