Woody Allen Férjek és feleségek című vígjátékát 1992-ben vetítették először, a főszerepekben Allent és mások mellett Mia Farrow-ot, Judy Davist, Sydney Pollackot, Juliette Lewist és Liam Neesont láthattuk. Idén az Orlai Produkciós Iroda elővette a párkapcsolati és emberi kérdéseket felvető történetet, és színpadra álmodta számos ismert hazai színész szereplésével. A színdarabot november 15-én a Belváros Színházban mutatják be, amelyben Ötvös András, Járó Zsuzsa, Radnay Csilla, Pataki Ferenc, Nagy Dániel Viktor, Ullmann Mónika, Gombó Viola Lotti, Hunyadi Máté és Ficzere Béla alakítja a történet szereplőit. A Férjek és feleségek színpadi változatának rendezői székét Szabó Máté foglalta el, akit most a darabról kérdeztünk.
Miről szól a Woody Allen-film alapján készülő előadás?
Woody Allen 1992-es filmje egyszerű történeten alapul, két baráti házaspárról szól. Jack és Sally egy vendégségben bejelenti, hogy elválnak, és ez kisebb sokkot okoz a barátaiknak, Judynak és Gabe-nek. A nagy megrázkódtatás az ő házasságukra is kihat, kiderül, hogy az ő viszonyuk is megromlott már, de erre csak most kezdenek rájönni. A látszólagos harmónia és a ?magasan kvalifikált?, kulturált viselkedés mögött kibeszéletlen titkok vannak. Míg Jack és Sally felszabadultan beleveti magát az életbe, új embereket ismer meg, addig Gabe és Judy kapcsolatában a felszín alatt komoly változás történik. A Férjek és feleségek mindannyiunk számára ismerős helyzetekben gazdag, a lényeget megragadó, nagyon szellemes és tartalmas műve Woody Allennek. Zöldi Gergely adaptációja a film, illetve a forgatókönyv alapján készült. Vannak bizonyos mondatok, amelyeket a forgatás alatt improvizáltak a színészek, de ezekből kevés van, mert Woody Allenre jellemzően a film nagyon pontosan követi a forgatókönyvet.
Milyen koncepcióval érkeztél az olvasópróbára?
Woody Allen ? a szüleim révén ? régóta lényegi része az életemnek. A Férjek és feleségeket a megjelenésével egy időben, gyerekkoromban láttam először, és rendkívül erősen hatott rám. Fiatalon sok mindent hamarabb elmondott nekem, mint hogy megtapasztaltam volna. Nagyon közel áll hozzám a Woody Allen-i önreflektív, túlzottan, kicsit antiszociálisan önironikus gondolkodás, és örülök, hogy rajta keresztül kommunikálhatok. Ez a filmje többek között arról híres, hogy az operatőr, Carlo Di Palma az addigi filmes hagyományok és szabályok ellen dolgozott: kifejezetten ?koszos?, zaklatott, neurotikus a kameramozgás, a szereplők néha ki is mennek a képből, aztán visszajönnek. A mondandó át akart törni a formai kereteken. Nem a technikával, a beállításokkal, a képminőséggel, a világítással akarták megragadni a nézőt, hanem a történettel. Olyan, mintha kilesnénk, kihallgatnánk a szereplőket, rajtakapnánk őket valamin. Ez a fajta jelenetvezetés teljesen új volt, Allen és Palma találta ki. Az ő gondolkodásmódjuk volt a fejemben, amikor próbálni kezdtünk: hagyjuk, hogy hasson ránk a mondanivaló, és használjuk a film inspirációját, engedjük szabadjára a fantáziánkat! Megengedhető a szabályok megszegése, belefér az előadásba bizonyos fajta szemtelenség. Persze kérdés, hogy ez hogyan valósulhat meg a színházban, ahol sok tekintetben kötöttek a formák. A próbákon a színészekkel közösen erre keressük a választ. Remek csapat, öröm velük dolgozni.
Megnézted most újra a filmet?
Eléggé megvolt bennem, de azért bele-belenéztem.
Van kísértés, hogy valamit átvegyél belőle?
Van, és egyáltalán nem zavar, ha a formai elemek ugyanazok. A kilencvenes évek végén például megcsinálták a Psycho remake-jét, úgy, ahogy Hitchcock megrendezte, de attól, hogy ugyanazokat beállításokat, snitteket használták, nem lett ugyanaz a film. A hangszer lehet hasonló, nem az számít, hanem az, hogy magunkat is beleadva hogyan tudjuk vele életre kelteni a zenét. Az igazi kihívás ebben van.
A Férjek és feleségek színtiszta vígjáték?
Inkább azt mondanám, hogy a házasság kérdéskörének összes szegmensét nagyon dúsan tálaló forgatókönyvvel van dolgunk, amely színtisztán tartalmaz az életből ismerős, valós elemeket.
Az Orlai Produciónál jelenleg három rendezésed fut: a Tagadj, tagadj, tagadj, a Pira Bella és a Heisenberg. Ezeken kívül milyen munkáidat láthatjuk?
Nemrég mutattuk be Háy János A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabját a Szkénében a Nézőművészeti Kft.-vel és az Ördögkatlannal közösen, Thomas Vinterberg Születésnap című filmjéből Ünnep címen Miskolcon készül majd egy adaptáció, és Puccini Manon Lescaut-ját fogom rendezni az Operaházban.
Mindemellett a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője vagy. Jól érzed magad kőszínházi kötelékben?
Számomra az a fontos, hogy szövegeken dolgozzak színészekkel. Hogy ez kőszínházi körülmények között valósul-e meg vagy másként, nem nagyon érdekel. A művészeti vezetésben sem a pozíció a lényeges, hanem az, hogy egy évek óta nagyon jól működő gondolati közösséghez tartozom, amelyben erősítjük egymást.
Az interjút L. Horváth Katalin készítette.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
