Víz, festmények

Ha a Balaton partján sütkérezve kulturális élményre szomjaznánk, vagy a borús idő teszi lehetetlenné a fürdőzést, jó választás lehet ellátogatni a balatonfüredi Vaszary Galériába, ahol 19. és 20. századi, külföldi és magyar festők remekműveiből látható kiállítás. A téma – stílusosan kapcsolódva a hely szelleméhez: az éltető víz.

Plesznivy Edit kurátor tárlatvezetése során a víz motívumhoz sokrétűen kapcsolódó festményeken keresztül a 19. századi festészet fejlődését is nyomon követhettük. A klasszicizmus, a romantika, a realizmus, a naturalizmus és az impresszionizmus egyaránt e század „gyermeke” volt, a kiállítás mindegyik irányzatot bemutatja magyar és nemzetközi viszonylatban is. E században hagyták el a művészek a műtermek falait, hogy a természetben, plein air alkossanak. A tubusos festék feltalálása és elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy az irányzat megerősödött, hiszen már nem kellett helyigényes, bonyolult eljárással kikeverni a megfelelő színeket.

A tárlat termenként külön témát jár körül: a vízparti tájakat, a táplálékot, szomjat oltó vizet, a fürdőzést, a víz megjelenítését a mitológiában és a Bibliában, az élményt adó vizet és a vizet, mint hangulati elemet megragadó alkotásokban egyaránt gyönyörködhetünk.

A kiállítás több ritkasággal is szolgál. Az egyik, hogy a barbizoni iskola francia mesterei, Daubigny és Dupré valamint magyar társuk, Paál László végre együtt szerepelnek egy tárlaton. Sőt, holland és skót mester műveit is beilleszthetjük ebbe a sorba, hiszen a barbizoni iskolával egy időben nem csupán Franciaországban, hanem Európa más részein is kivonultak a festők a természetbe, szakítva a műtermi beállítások egyeduralmával.

A tájképek sorát végignézve messziről kitűnik néhány festmény színhasználatban és ecsetkezelésben. Közelebb lépve a művekhez és leolvasva alkotójuk nevét nem is lepődünk meg: Munkácsy és a francia Courbet munkája a többi kiváló mester közül is kiemelkedik. Mednyánszky László három tájképével is szerepel. A kurátori válogatás érdeme, hogy a teljesen különböző témájú és hangulatú művek egymás mellé helyezésével a mester rendkívüli tehetsége kap hangsúlyt.

A történeti festmények és az akadémikus festészet egyik legkiemelkedőbb magyar mesterének, Benczúr Gyulának frissen restaurált műve a tárlat egyik legnagyobb meglepetése. Benczúr a müncheni akadémia tanáraként a starnbergi tó mellett építtetett villát, itt készítette nagyméretű impresszionista alkotását a tóról, amely idáig a kecskeméti Bozsó-gyűjteményben rejtőzött, a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlenül.

Szinyei Merse Pál, akinek hatására Benczúr is a plein air irányába fordult, szintén a starnbergi tónál készített képével szerepel a kiállításon.

A táplálékot adó, szomjat oltó víz témában meglepetésként Lotz Károly nevével találkozhatunk. Az Operaház, a Mintarajziskola freskófestője kevés művén használ népi motívumot, a ritka kivételben – Hajóvontatók – e tárlaton gyönyörködhetünk.

A 19.-20. század legismertebb magyar művésziskoláinak alkotóitól szintén szerepelnek vízhez köthető alkotások. A szolnoki művésztelepet Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, illetve az osztrák August von Pettenkofen festményei képviselik, míg a nagybányai iskolát Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Hollósy Simon és Glatz Oszkár remekművei.

Vaszary Kolos volt esztergomi érsek villájában természetesen kiemelt helyet foglal el unokaöccse, Vaszary János művészete. Az érsek támogatta művész rokonát, többek között a balatonfüredi Kerektemplom egyik freskójának megfestésével is megbízta. A kiállítás egy egész termet szentel Vaszary művészetének, kései tengerparti képeinek sorozatában gyönyörködhetünk a tárlat utolsó termében.

Csontváry legendás festményének ihletője, a taorminai görög színház Vaszary Jánosra is nagy hatással volt, ő is megfestette a csodálatos szicíliai tájat az ókori színházzal. A kiállítás különlegessége, hogy a festő utolsó, a tengerparti sorozatába illeszkedő, félkész művét is bemutatja.

Izgalmas összevetésre nyújt alkalmat, hogy Vaszary János több korszakában is festett fürdőzőket, így a művészetében történő fejlődés, változás a szecessziótól az impresszionizmuson át az expresszívebb megfogalmazásig könnyen nyomon követhető.

A hely szelleméhez méltóan a galéria ablakából is látszódó Balatont többek között Vaszary János és Csók István gyönyörű tájképei is megidézik.

A november 17-ig látható tárlat igazi lelki, szellemi felüdülés.

A fotók forrása a Magyar Nemzeti Galéria honlapja.