Valósággal képi muzsika – Korniss Dezső kiállítása a Nemzeti Galériában

A célját és feladatát korán kijelölő festőművész – a magyar hagyományokat és Bartók zenéjét követve – egy rendkívül látványos színvilágú magyar neoavantgard művészeti stílust alakított ki. Ezt az utat nem hagyta el soha, csupán kísérletező hajlamának engedve, különböző forrásokat felhasználva újította meg saját festészetét.

A Magyar Nemzeti Galéria április 7-ig nyitva tartó, Csak tiszta forrásból című tárlata a művész munkásságát különleges nézőpontból mutatja be: egyes korszakaiban miként jelenik meg a provinciális művészet, a népművészet és a kézművesség emlékei hogyan épülnek be a művész sajátos, szürreális világába. A kiállításon nem csupán a képeket csodálhatjuk meg, hanem a megjelenített motívumok eredetijét is, a hímzett díszlepedőktől, a busóálarcokon át a Miska kancsókig, és ihlető zeneként Bartók Cantata Profanája szól. Ugyanúgy, ahogy példaképe, Bartók Béla a népzenét eredeti, tiszta forrásból gyűjtötte, úgy nyúlt ő is vissza az ősi magyar művészethez, a népi humánumot kívánta az európaisággal összekötni.

Ez a koncepció Párizsban érett meg benne, hazatérve Vajda Lajos művészbarátjával Szentendrére mentek ihletet keresni, a szentendrei népi építészet motívumait használták fel festményeiken. Padlásablakok, oromzatdíszek, kapualjak jelennek meg a képeken, egész más jelentéstartalommal, a Rab Ráby ház kapuja például női fej alakját ölti magára. A képeken borotvaéles kontúrokkal választja szét élénk színeit, ezt a sajátos stílust alkalmazza egész munkássága alatt.

A zene vizualizálása, a vizuális formák dinamizálásának kérdéseit is igyekezett megoldani. Tücsöktánc I-X sorozatában egy rovarszerű lényt ábrázol kimerevített táncjelenetekben, akár egy rajzfilm egy-egy képkockája. Kísérletező kedve az animáció területére is átcsábítja nyolc rövidfilm erejéig. Kovásznai Györggyel közös, 1968-ban elkészült Házasodik a tücsök című rövidfilmjükben - amelyet a tárlaton is élvezhetünk - igyekszik a zene, a festészet és az animáció műfajait egyesíteni.

A nagy példakép Bartók Béla zenéjének vizuális megjelenítése Allegro Barbaro címmel csodálatos tisztelgés a magyar zene világhírű megújítója előtt.

Másik emblematikus műve a Tücsöklakodalom, amelyet Bartók Házasodik a tücsök című művének egyszerű illusztrációjának vélhet a néző, Kolozsváry Marianna kurátor szavai nyomán azonban új értelmet nyer. Korniss a II. világháborúban katonaként szolgált, egy ütközet után napsütötte rétre keveredett, ahol gyönyörű virágok és repkedő rovarok látványa fogadta. Csak hosszabb vizsgálódás után szembesült a valósággal, holttestek százai feküdtek a réten. Ez a megrendítő élmény jelenik meg a Tücsöklakodalom kettősségében, a háború borzalmának emlékei mellett a szabadság eufóriája is áthatja a festményt.

Változó motívumvilágában feltűnnek a busóálarcok nyomán készült bodobácsfejes remekművek, a szigetmonostori egyszerű fakeresztek csodálatos Krisztus-ábrázolásaihoz nyújtottak ihletet, míg a sűrűn hímzett díszlepedők ritmikusan ismétlődő mintáikkal a kalligrafikus képein köszönnek vissza.

A 60-as, 70-es években a geometrikus absztrakt kompozíciókig jut el, a szűrmotívumokkal nagyon látványos és modern képi világot teremt. "Minden nagyon régi a művészetben, csak újra kell fogalmazni" - vallotta.

Utolsó éveiben eljut a végső letisztulásig, a szuszékok (díszes faragott ruhásládák), kopjafák geometrikus mintáit követi, pajzsot ábrázoló festménysorozatában az Árpád-házi pajzsok színeit, mintáit használja. Régi szimbólumokat felhasználni, ezeket új tartalommal megtölteni, és ezáltal soha nem volt jelképeket teremteni: bravúros művészi teljesítmény.

Amit még jobban értékelhetünk, hogyha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy Korniss a kommunista rendszerben a méltánytalanul kiszorított, sőt tiltott művész státuszában volt. Szinte hihetetlen, hogy az európai művészettől elszigetelve ilyen modern, egyéni stílust tudott kialakítani. Mivel maga nem utazhatott, külföldre utazó barátait megkérte, hogy csak kortárs reprodukciót ábrázoló képeslapot küldjenek számára - ezekből tájékozódott!

A tárlat utolsó részében azoknak a magyar művészeknek - Bak Imre, Keserü Ilona, Nádler István, Csíky Tibor - az alkotásai szerepelnek, akik Kornisst választották mesterüknek annak ellenére, hogy ő hivatalosan katedrára nem léphetett. Hatására ők is a népi gyökerekhez nyúltak vissza a mester intelme szerint: "Bartók legyen a példa".

Németh Lajos művészettörténész e szavakkal jellemzi művészetét: ?a vizualitás nyelvén Korniss beszél a legszebben magyarul."

A nyitóképen Korniss Dezső: Laokoon (1948). Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt