GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2019.01.12

A vasfüggöny mögötti népek nem egyformán élték meg a szocialista évtizedeket, és a korszaknak nemcsak közgyűjteményekben maradt nyoma. Egy hároméves nemzetközi kutatás a közelmúlt gyakran láthatatlanul maradt emlékeit tárja fel. Beszélgetés Horváth Sándorral, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, a kutatóprogram szakmai vezetőjével.



tanchaz_0972
Az első budapesti táncház 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri Könyvklubban.
Korniss Péter fotóművész, Novák Ferenc koreográfus, Borbély Jolán etnográfus, Csoóri Sándor költő.
Fotó: Fortepan


Elmaradt társadalmi megemlékezést pótol a kutatás?

Nem teljesen. A korszakot a kulturális ellenzékiség szemszögéből próbáljuk feltárni. Hogyan vihet át a kultúra a hatalom által megtűrt, vagy éppen tiltott értékeket? Hogyan maradt fenn az ellenzékinek minősített kultúra? Kik őrizték meg, miért maradtak meg inkább, mint sok, széles körben terjesztett propaganda szöveg? A magángyűjtők által megőrzött emlékek hogyan kerültek közgyűjteményekbe? A kommunista korszakra gyakran úgy tekintünk vissza, hogy az emberek csak elszenvedői voltak a hatalom tetteinek, nem volt önálló mozgásterük. Szeretnénk megmutatni, hogy ez nem így volt. Az ellenzékinek tartott csoportok – például művészek vagy vallási közösségek – bizonyos porondokon formálhatták környezetüket. Voltak, akik eltettek olyan tárgyakat, dokumentumokat, amiért nem feltétlenül dicsérte meg őket akkoriban bárki is, de ennek a történetével korábban nem foglalkoztak. A korszak kutatása gyakran olyan sémák mentén zajlik, melyek kizárják az ilyen „hőstetteket”, holott ezek tették lehetővé, hogy demokrácia épülhessen ki a 90-es években Magyarországon. Fontos tudni, hogy hazánk története miért tér el a többi, volt szocialista országától. A 90-es években kialakult különbségek mutatják, hogy itt az előzmények is mások lehettek.


Banki_taborozas
Bánki nyaraltatás: közel 40 évig tartó, több politikai rezsimváltást
(Horthy-, Rákosi, Kádár-korszak) megélt pedagógiai kísérlet
Fotó: Fábri Ferenc és Háber Ferenc reformpedagógiai magángyűjteménye

 

Segítette vagy gátolta a kutatást az, hogy a közelmúlt eseményeit vizsgálták? A még életben lévő szemtanúkkal személyesen is tudtak beszélni. Ugyanakkor ez sok sebet is feltép.

Ez mindennapos probléma. 15 országban zajlott a kutatás, 12 intézet, illetve egyetem vett részt a projektben. Mivel az ellenzékiség kultúrájáról szóló dokumentumok között kevés az írott forrás, a kutatás számára nagyon fontosak ezek az interjúk. Célként tűztük ki, hogy minden gyűjtemény történetéhez keresünk egy interjúpartnert.

 

Vannak párhuzamosságok, különbözőségek a vizsgált országok ellenkultúrái között?

Minden országban hasonló módon összeállított kérdőíveket használtunk, s mivel hasonlóak voltak a kérdések, összehasonlíthatóvá váltak a kutatások, amire eddig nem volt lehetőség. Már az ellenzékiség fogalmát is különbözőképpen értelmezték az egyes országokban: Litvániában a fegyveres ellenállás tagjának kéziratait is ide sorolták, Csehországban a szamizdat titokban sokszorosított verseket, regényeket jelentett, a román diktatúra alatt a teljes kisebbségi irodalom ebbe a körbe tartozott. Románia ebből a szempontból nagyon hasonlít az egykori NDK-hoz, ahol a kulturális ellenálláshoz tartozó gyűjteményeket éppen az NSZK-ban őrizték meg. Bulgáriában a török kisebbség hivatalosan nem létezett, ennek dokumentálása ellenzékinek számító tudományos és kulturális tevékenység volt. Kutatásunkban enciklopédikusan számbavesszük, milyen kulturális tevékenységet minősített ellenzékinek a kommunista hatalom, másfelől az adatbázishoz (http://cultural-opposition.eu) tartozik egy kézikönyv, egy elemzés is.

 

artpool
Az Artpool gyűjteményei a 70-es, 80-as évek marginalizált hazai művészetére
vonatkozó dokumentumokat őriz és tesz hozzáférhetővé.
Fotó: cultural-opposition.eu

Milyen magyar sajátosságot találtak?

Magyarországon a tűrt és a tiltott kategóriák között viszonylag szabadon lehetett mozogni, volt egy bizonyos szürke zóna, leginkább a képzőművészetben. Esetükben ez azt jelentette, hogy néha a megélhetésért a propagandához kapcsolódva készítettek alkotásokat, emellett a művészi autonómiájukat kifejező, értékes műveket hoztak létre, melyeket aztán vagy tűrt, vagy tiltott a hatalom. Így időnként szabadon, időnként tilosban járva, de néha nyilvánosan is alkothattak. Más országokban ezek a határok kevésbé voltak átjárhatóak. A szankció nálunk legfeljebb annyiban nyilvánult meg, hogy nem támogatták őket, de többnyire nem járt a tiltott tevékenységükért börtön, mint például Litvániában vagy Romániában.

 

Horvath_Sandor
Horváth Sándor, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Mit mutatnak a gyűjtemények, hogyan reagált a hatalom ezeknek a csoportoknak a tevékenységére?

A totális hatalom számára mindenfajta önálló gondolkodás problematikus. Ha valaki autonóm, azt a hatalom – legyen az kommunizmus vagy nácizmus – természetéből fakadóan előbb-utóbb megbünteti. Ugyanakkor szüksége is van rájuk, hiszen az ellenségkép mozgósíthatja a támogatóit. Ez is kellett ahhoz, hogy Magyarországon a 80-as években majdnem egymillió párttag legyen. Nem azért, mert kötelező volt belépni: elhitették velük, hogy egy jó cél érdekében lesznek a kommunista párt tagjai. Ahhoz, hogy ezt elhiggyék, kellettek ellenségek, ehhez a képhez pedig az autonóm cselekvő emberek kiváló alanyok voltak. Aztán kulturális ellenzékiségnek számított, de megtűrt kategóriába tartozott a táncház, ami a népi hagyományból táplálkozott. Ez a jelenség is magyar sajátosság. Itt a népi kultúra bizonyos elemeit beépíthették a hivatalos kultúrába, és nem tiltották be, ha valaki néptáncokat táncolt. Az emberek szerették, népszerű volt, gyorsan terjedt. Ezért lehetőséget biztosítottak számukra a kultúrházakban, amit amúgy a kommunista nevelés eszméinek hoztak létre. De olyan is volt, amikor sok pénzzel támogattak ellenkulturális alkotókat, például filmrendezőket, akik külföldön elismerést arattak, például Jancsó Miklóst Magyarországon, vagy Andrej Wajdát Lengyelországban. Ez a módszer hozzátartozott a rendszer imázsához. Azt sugallták ezzel: itt lehet szabadon beszélni. Holott nem lehetett, mert voltak tabutémák. Magyarországon tilos volt nyilvánosan beszélni 56-ról, a szabad választások és a többpártrendszer hiányáról… De ha valaki elfogadta a játékszabályokat, akkor beszélhetett például Jancsó-filmekről, és ez a szabadság látszatát kelthette. Emiatt jöhettek létre akár a hatalom támogatásával is ezek az művek, melyek értékesek, de a szabad alkotást rendszeresen büntető hatalmat úgy tüntetik fel, mint ami párbeszédet, vitákat tenne lehetővé.


Fekete_Baranyok
A Fekete Bárányok koncertjén a Hajógyári-szigeten 1980-ban
Fotó: Fortepan

 

Ezáltal zavart is okozhattak ezek a művek: miközben a hatalom céljait szolgálják, sokan hihették, hogy bátor kiállások az elnyomás ellen.

Jó példa erre az Ifjúsági Park története, amelyet a KISZ budapesti bizottsága hozott létre, fiataloknak a szocialista művelődésre és szórakozásra. Ott felléptek olyanok, akiket a hatalom támogatott, de olyan zenekarok is, amelyeket épphogy megtűrtek. A fiatalok azt érezhették, hogy szabadság van, hiszen nyugati mintára játszó magyarok játszanak, és még kólát is lehet kapni. Ám a koncertről kilépve szembetalálkoztak azzal a budapesti valósággal, ahol nem volt szabad nyilvánosan beszélni bizonyos dolgokról. Ha valaki mégis megtette, kirúghatták a munkahelyéről vagy az egyetemről. A hatalom tehát létrehozott olyan ál-területeket, ahol meg lehetett élni a szabadság illúzióját, ami ugyanakkor lehetővé tette bizonyos kulturális értékek megszületését. Számunkra fontosak azok a gyűjtemények, melyek az alternatívnak számító rock kultúrát őrzik, még akkor is, ha ennek az ellenzékiségnek a kereteit a kommunista ifjúsági szövetség teremtette meg.

 

Hosok_tere_1988
Az erdélyi falurombolás elleni tüntetés a Dózsa György úton 1988. június 27-én.
Fotó: Fortepan


A kutatás során elsősorban nem a mozgalmakra, hanem a kulturális jelenségeket megőrző gyűjteményekre koncentráltak?

Ez azért fontos, mert így válik hosszú távon láthatóvá az ellenkultúra története. Megvilágítjuk, hogy a 80-as 90-es években bizonyos jelenségek hogyan kerülnek be a köztudatba, vagy éppen miért nem. Vannak olyan gyűjtemények, melyek ismertebbek, és akadnak olyanok, melyekről csak a kutatók hallottak. Ha a gyűjtemények történetére összpontosítunk, más nézőpontból válik érthetővé a korszak. A projektet az Európai Bizottság Horizon 2020-as programja támogatja. Ezek arra vonatkoznak, hogy a kulturális örökségeket őrző gyűjtemények helyzetét hogyan lehetne javítani, és milyen jó gyakorlatok léteznek erre az egyes országokban. Magyarországon jó gyakorlat például a Fortepan, ami nemzetközileg is egyedülálló. A módszer, a magánfotók ingyenes közzététele az egész régióban ismeretlen. Ha a gyűjtemények fenntartói lemondanak a bevételről, és nyilvánossá teszik a korszakra vonatkozó tudásanyagot, azzal jót tesznek mindenkinek: az érdeklődő ingyen jut anyaghoz, nekik pedig növekszik a publicitásuk, az anyagokat többen használják.


A kutatás eredménye felhasználható oktatási segédanyagként is?

A középiskolások számára is érthetőbbé válik a korszak története, ha több ország eseményeit össze tudják hasonlítani. Ha megnézzük, máshol hogyan működött, akkor például érthetőbbé válik a cenzúra jelentése az 50-es, 60-as, 70-es vagy 80-es években. A honlapunkon minden elérhető több nyelven: kézikönyv, online kiállítás, adatbázis, valamint az egyes országokról szóló összefoglaló elemzések is.


Pál Amanda



plakat003

hasz

2019.03.19

Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja című regénye megjelenését követően olvasók keresték meg azzal, hogy írja meg a folytatást – meséli a József Attila-díjjal frissen kitüntetett Hász Róbert író, a Tiszatáj című folyóirat főszerkesztője. A magyar krimiről, a visszajelzés fontosságáról és a szülőföld örökségéről is beszélgettünk vele.

Eotvos_Peter_R

2019.03.19

A Drezdai Staatskapelle és Christian Thielemann, Kirill Petrenko és a Berlini Filharmonikusok, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Concentus Musicus Wien, Rudolf Buchbinder, Paavo Järvi, Eötvös Péter és a Musikfabrik Köln, Fischer Ádám, Rolando Villazón, Bryn Terfel, a Nemzeti Filharmonikusok – a 2019/20-as évadban is karmesterlegendákkal, világklasszis zenekarokkal és kiváló szólistákkal, 15 különböző bérlettel, különleges programokkal és a nagy sikerű sorozatok folytatásával várja a közönséget a Müpa.

_D0A2683_Copy

2019.03.19

Régi-új otthonra lel a képzőművészet Szentendrén: a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. új kiállítóteret nyit a Fő téren. A helyi kulturális kínálat egy olyan művészeti intézménnyel bővül, amely már több évtizedes múlttal, a városhoz kötődő jelentős hagyományokkal rendelkezik.

A világ legrégebbi tengeri csillagórájaként ismerte el a Guinness Világrekordok az asztrolábiumot, amelyet egy 1503-ban az ománi partoknál elsüllyedt portugál hajó roncsában találtak 2014-ben. A bronzkorongot 2014-ben hozta fel David Mearns Nagy-Britanniában élő amerikai roncsvadász. A tárgyat a középkori hajósok használták navigációs eszközként. A szakértők szerint a csillagóra 1496 és 1501 között készülhetett, vagyis körülbelül három évtizeddel korábbi az eddig ismert legrégebbi tengeri asztrolábiumnál.

A Verdi-művet Kesselyák Gergely állítja színpadra. A karmester kivételes alkalmakkor vállalkozik rendezésre, látásmódjának egyedisége már a fesztiválon nagy sikerrel játszott Turandoton és Nabuccón is látszott. A címszerepet a fiatal szoprán, Ádám Zsuzsanna énekli, darabbeli partnere a Radamest játszó László Boldizsár. Kálmándy Mihály bariton Amonasro, Etiópia királyának szerepét fogja énekelni, a fiatal basszus, Kiss András pedig Ramfis főpapot kelti életre. A szólisták mellett a több száz szereplőt igénylő grandiózus operához, melyben csak a kórus létszáma meghaladja a százhuszat, Zeke Edit álmodott sokoldalú, LED-falat is igénylő díszletet.

Kőszegi Tamás film- és animációs rendező új animációs filmmel készül, és stábjával – a világon egyedülálló módon – minden egyes szereplőt és tárgyat olyan bankjegyekre rajzoltak, melyek valaha forgalomban voltak. A csapat kutatómunkájával több ezer papírpénzt gyűjtött össze és scannelt be, együttműködtek több tucat gyűjtővel, könyvkiadóval és aukciós házzal. Az ábrákat digitálisan bontják rétegekre, és az elemeket virtuális térben animálják jelenetekké.

A Korazimban talált, gyönyörű mozaikpadlós szőlőprést bor készítéséhez használták a Talmud megszövegezésének korában, vagyis az i. sz. 3. és 5. század között. Az ekkor a Galileai-tótól északra fekvő településen élő zsidó lakosság bort készített és ivott, olajat préselt és gabonát is őrölt. Az előbb a padló medencéjében, majd a kősatuban is kipréselt szőlőlét amforákban tárolták és érlelték borrá. Korazimban egy teljes, a római és a bizánci korból származó zsidó falut tártak fel: korábban mikvék, vagyis zsidó rituális fürdők, egy hatalmas zsinagóga, valamint számos lakóépület maradványai kerültek elő a 20. században több időszakban is folytatott ásatásokon. Korazimot az Újszövetség is említi, Máté és Lukács evangéliumában szerepel azon városok között, amelyek elutasították Jézust, és ezért átkozottak. A településen jelentős pusztítást végzett egy i. sz. 363-ban történt földrengés, de utána újjáépítették, és a korai muzulmán korig, a nyolcadik századig fennállt.

Olga Neuwirth osztrák zeneszerző zenei kíséretével mutatták be Hans Karl Breslauernek a holokausztot előrevetítő Nagyváros zsidók nélkül című 1924-es némafilmjét a párizsi Cité de la Musique koncerttermében. Az 1924-ben Bécsben forgatott, másfélórás film Hugo Bettauer magyarra is lefordított, azonos című regényéből készült. Az antiszemitizmusról írt szatíra hátborzongatóan pontos vízió arról, hogyan szegényedik el egy város kulturálisan és gazdaságilag egyaránt, miután elűzik zsidó lakosságát.

Hamvas Béla író és kortársa, Weöres Sándor költő emlékét idézik fel Balatonfüreden március 23-án és 24-én. A Hamvas-napokon egyebek mellett kötetbemutatóval, borkóstolóval várják az érdeklődőket.

hamvas-bela-e1549532080781

A Rákosi-korszak szórakoztatóiparát és a szocialista revük világát idézi meg az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Vörös Csillagok címmel március 20-tól látható kamaratárlata.

Az OMG estet a közönség összesen hat alkalommal láthatja az évadban az Erkel Színház műsorán, 2019. március 22-én, 23-án, 24-én két alkalommal, 27-én és 28-án.

A Várkert Irodalom március 19-i alkalmán a 30 évvel ezelőtt elhunyt Márai Sándort, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb íróját idézik meg. Az est vendégei Mészáros Tibor irodalomtörténész, Tari Annamária klinikai pszichológus, Tompos Kátya színművész és Hajduk Károly színművész.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma