Csáth Géza gyerekkora sejtelmesen dereng át novelláiból. A Margó Fesztiválon közelebb hajoltunk a varázsló kertjéhez, és Csáth Géza családjának fotóhagyatékával ismerkedhetünk meg. A fotográfiákon keresztül betekintettünk az író gyerekkori világába és az amatőr fényképészet és a családi albumok kezdeti korszakába.

A Csáth Géza-fotóhagyatékot tavaly vásárolta meg a Petőfi Irodalmi Múzeum. Több mint 400 fotó került így az intézmény birtokába, amely teljes egészében megtekinthető a 2020. május 31-ig látogatható CSÁTH  - A varázsló halála című kiállításban.

Sidó Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa elmondta: a szakembereknek elég komoly munkát jelent ilyen nagy mennyiségű anyaggal dolgozni, hiszen a különféle szempontok szerint csoportosított fotóhalmokat leírásokkal, leltári számokkal kell ellátniuk, valamint mindegyikbe egyesével bele kell nagyítaniuk, hiszen sokszor csak így tárulnak fel a fotókon szereplő részletek, amelyek akár az életút kérdéses pontjaira is választ adhatnak.

Az első csoportot a portréfotók jelentik, amelyekből vizualizálható az életút. Az előadáson szereplő két korai fotón még látható a kis Csáth kancsalsága, ezeket követi az iskolás tablókép, majd két, az orvostudományi egyetemi évek alatt készült portrét láthattunk.

A portrékat követték a csoportfotók, a szűkebb családról készített fényképek. A hagyatékban szerepel fotó a Csáth szülőkről, valamint a három testvérről is. Az író édesanyja korán meghalt, Csáth mindössze 8 éves volt, az édesapa, id. Brenner József később újraházasodott.


_d0a3053__copy__600x434.png
Csáth portéiból vizualizálható az életút

A novellákban is gyakran felbukkanó gyermekkori mesevilágot Brennerék családi fotóalbuma idézi meg, amelynek mintegy ellenpontjaként bontakozik ki az utolsó évek belső magánya az egyre töredékesebbé váló naplójegyzetek morfiumcseppes kéziratlapjain.

A fotóhagyatékból azonban nemcsak az idilli gyermekkor válik láthatóvá, egy kutató számos érdekességre is rábukkanhat. Az előadáson előkerült például az a fotó, amelyen a kis Csáth szerepel mostohaanyjával. Sidó elmondta, hogy ezt a pillanatot nemcsak ez a fénykép, hanem Csáth naplója is őrzi, amiből kiderül, hogy a fotót édesapja készítette. Brenner József Szabadka első amatőr fotósa volt, az amerikai piacon megjelent Kodak gépből elég hamar sikerült rendelnie.


_d0a3084__copy___1__600x400.png
A kiálltásban az egész fotóhagyaték megtekinthető

Csáth Géza 10 éves korától vezetett naplójában pontosan dokumentálta édesapja fotós tevékenységét, ezért sokat meg lehet tudni az amatőr fotós kísérletezéseiről is. A naplóban szerepel az a nap is, amikor Brenner 1898. április 22-én megvásárolta a Kodak gépet. Csáth ámulva mesélte naplójában, hogy a fényképezővel portrét és tájképet, valamint pillanatképet is lehet készíteni.

A fotóhagyaték nagy részét képezik a családi eseményekről készített képek, amelyekről nemcsak a részvevő személyek azonosíthatók be, hanem az a nagypolgári, szecessziós környezet is, amelyben éltek. Láthatóvá válik az életmódjuk, a korabeli játékkultúra, valamint a szecsessziós Szabadka belsőépítészetéről is gyűjthetők információk. Az egyik ilyen csoportképen szerepel Kosztolányi is kalapban.


_d0a2989__copy__600x400.png
A Margó fesztiválon Sidó Anna előadásában ismerhettük meg ezt a fotóanyagot

A fényképekből a Brenner család műveltségére is lehet következtetni. Ha könyvvel szerepelnek egy-egy fotón, akkor jellemzően mindig a legfrissebb kortárs köteteket olvassák, ebből látható, hogy tudásuk, irodalmi tájékozottságuk naprakész volt. Az is kiolvasható, hogy a család olvasta és nyomon követte a francia trendeket, előfizetői voltak a kortárs francia irodalmi-képzőművészeti lapoknak.

A hagyatékban még 70-80 darab szabványkartonra ragasztott, sztereofotónak tűnő darab is szerepel, azonban ezek mégsem adják ki a térbeli hatást, hiába nézzük őket sztereonézővel. Ennek az oka, hogy Brenner nem valós időben készítette el ezeket a képeket, hanem saját maga, otthoni körülmények között próbálta a megfelelő módon előhívni ezeket a fotókat. Habár ez a kísérlete nem volt sikeres, ezek a fotópárok mégis fontosak, hiszen a kartonok számozottak, datáltak és pontos leírást adnak, ami megkönnyíti a szakemberek munkáját.

A fotók az emlékezet vizuális megörökítői, ami az 1930-as években még abszolút újdonságnak számított. Akkoriban még sokkal elterjedtebb volt a műtermi, beállított képek készítése, amelyek sterilségük folytán csak kevés valódi információval szolgálnak a fotón szereplő személyek életéről. Ezzel szemben Brenner képei mesélnek a család mindennapjairól, a második feleség haláláról, Csáth gyermekkoráról. A fotókból pontosan kiolvashatók az író személyes életének részletei.

A Csáth-fotóhagyatékból a Petőfi Irodalmi Múzeum hamarosan fotókönyvet is ad ki, így az író személyes életének egy része bárki számára hozzáférhető lesz majd.

Fotó: Csákvári Zsigmond/kultura.hu