Scapin, avagy a művész szabadulása

Scapin. Scappino. Escaper. Egy szabadulóművész. Egy művész szabadulása. Van valaki, aki képes kiszabadulni a szorult helyzetekből, ergo minket is bármikor kihúzhat a csávából. Ki ő? Egy báb, egy donor, egy szolga, aki helyettünk ereszkedik le belső poklunkba, összekoszolja magát a mi mocskainkkal és tisztára mos minket. Miért csinálja? Pénzért? Milliókat képes kihúzni a nála együgyűbb hatalmas urakból, de egy fityinget se tart meg magának. Félelmetes alak, mert megfejthetetlen. Iszonyatos, mert, ha bajba jutottunk, nélkülözhetetlen.

Botrányos, hogy szükségünk van rá. Ki vagyunk szolgáltatva neki, mert gyávák, tudatlanok és hazugok vagyunk. Kell valaki, aki átlátja a kuszaságot és minden titkot tud. Kell valaki, aki előtt meztelenül őszinték lehetünk, aki öntudatlanul is tükröt tart nekünk, aki segít kikozmetikázni a bennünk lakó rútságot. De mit kezdünk ezzel a kiváló szellemmel, ha végre minden rendbejött? Adósai vagyunk és nem tudjuk megfizetni, mert bár minden tette csalás, minden szava hazugság, valójában mégsem megvesztegethető. Szabaduljunk hát meg tőle?

Bocsárdi László már több alkalommal rendezett Moliére-t, de mint mondta, sokáig úgy érezte, a Scapinre még várnia kellett. Ez a darab ugyanis összefoglalja a szerzőnek a világhoz fűződő viszonyát, felvetve azt az alapvető kérdést, hogy van-e helye a művésznek, azon belül a színháznak a pénzorientált világunkban.

A szereposztás némiképp meghökkentő, a címszereplőt ugyanis férfi színész helyett ezúttal egy színésznő, Márkó Eszter alakítja.

"Ebben az előadásban nem tematikailag, hanem a szerep megformálásának módja miatt lényeges, hogy Scapin nő legyen. Scapin a művész és a művészet megtestesítője, és bár a művészetnek nincsen biológiai neme, a művészben mégis benne van az a fajta hihetetlen empátia, ami elsősorban a nőben van meg, aki magában hordozza az új élet születésének lehetőségét is. Nem akartam, hogy pusztán a klasszikus férfi szolga archetipikus játékossága legyen jelen a színen. Emellett számomra Márkó Eszter már a darab első felvetődése óta azonnal behozta Scapin figuráját. Ahogy Hamletet is csak akkor szabad műsorra tűzni, ha adott egy igazi Hamlet-színész, úgy a Scapint is csak egy igazi Scapinnel lehet megoldani. Márkó Eszter pedig hordozza magában a szerepet" - mondja Bocsárdi László, aki korábban a Tévedések vígjátéka felújításakor már dolgozott a Szatmárnémetiben gyakori vendégnek számító színésznővel.

Benedek Zsolt dramaturg elmondta: az eredeti francia szöveghez leginkább hasonlító, de aktuális magyar nyelvet használó fordítást dolgozták át Bocsárdi Lászlóval. Az egyszerűsített cím pedig a markáns változtatásra utal: nem a címszereplő cselekedetei, hanem a lénye és lelki világa áll a középpontban.

"A színészek játéka számomra csodálnivaló. A Tévedések vígjátékában megtapasztaltam, hogy nagyon jók ezek a színészek, akikkel akkor és most is dolgoztam. Elsőrangú színészek. Ez abból derül ki számomra, hogy képesek az előadás bonyolult szerkezetét leigazolni a jelenlétükkel. Ennél nagyobb kihívás nem lehet egy színész számára. A jó színész nem arról szól, hogy egy karaktert jól meg tud formálni. A jó színész a karaktert is és a témát is úgy el tudja mélyíteni, hogy az már szinte szereptől függetlenül is elkezd élni" -  mondja a rendező.

Az előadás szereplői: Diószegi Attila, Rappert-Vencz Gábor, Márkó Eszter, Budizsa Evelyn, Bodea Tibor, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Moldován Blanka, Zákány Mihály és Budai József.

A díszlet Bartha József UNITER-díjas művész tervei alapján készült, az előadás szokatlanul színes, meseszerű jelmezeit pedig Kiss Zsuzsa tervezte. A zenét Bocsárdi Magor szerezte.
A fotókat Ilovszky Béla készítette.

Forrás és további információ: harag.eu