A példamutató rendező

Tizennégy éves lehettem, talán tizenöt, mikor először láttam Szabó István-filmet. Mondanom sem kell, azonnal elvarázsolt. És máig emlékszem az utolsó mondatra: ?Tessék felébredni!?. Sokszor, sok helyzetben idéztem már fel, leggyakrabban akkor, mikor én is annyi idős lettem, mint a főszereplő fiatalok, akik épp csak kilépnek az egyetem kapuján, mikor szemberohan velük az élet és rájönnek: muszáj felnőniük. Mondhatjuk tehát, hogy az én felnőtté válásomban Szabó Istvánnak és az Álmodozások kora című filmjének igencsak fontos szerepe volt. És nem volt rám kevésbé nagy hatással az Apa, a Bizalom, a Te, a Szerelmesfilm, a Budapesti mesék, a Redl ezredes, A napfény íze és a Mephisto sem. Őszintén szólva, mindegyik mélyen megérintett. Végzős egyetemistaként titkon abban reménykedtem, hogy a filmelmélet és filmtörténet szakirány záróvizsgáján őt húzom. Ez a vágyam ugyan nem teljesült, de bármilyen helyzet elé is állít az élet, bizalommal gondolok a filmjeire ? nemcsak azért, mert szinte képkockáról képkockára fel tudom idézni őket, hanem azért is, mert tényleg példát adtak nekem ahhoz, hogyan kell máshogy, jobban élni.

Ha Szabó István filmművészetre és filmnyelvre gyakorolt hatásáról szeretnénk beszélni, vissza kell utaznunk az időben egészen az 1960-as évekig, amikor is változás történt az európai filmben, amelyet ? néhány év késéssel ? a magyar filmrendezők is követtek. ?A késés nagyrészt a diktatúra szigorának, az elzártságnak volt a következménye. Évi 15-20 nagyjátékfilm készült, de művészi tekintetben épp az 1959-62 közötti időszak volt a magyar filmtörténet riasztó mélypontja. A színvonalasan megmunkált, nemesen konzervatív stílus, a francia költői realizmus, vagy az olasz neorealizmus hagyományait követő ábrázolásmód kifáradni látszott, poros, anakronisztikus hatást keltett.? Arról viszont nem szabad megfeledkeznünk, hogy ebben az időszakban is születtek kiemelkedő mozgóképek: olyanok, mint Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmje, Mamcserov Frigyes Mici néni két élete című vígjátéka, valamint Révész György munkája, a Kassák regényének motívumaiból építkező Angyalok földje. Az igazi változás azonban a megtorlás időszaka után következett: ?az 1963-as nagyobb politikai amnesztia több szabadságot előlegező légköre lehetővé tette az igazabb valóságábrázolás, a szabadabb művészi kísérletezés lehetőségét?. Az új filmes korszak, szemléletmód két legfontosabb alkotása Makk Károly Megszállottak és Jancsó Miklós Oldás és kötés című műve lett.

A megújulásban természetesen jelentős szerepet kapott az 1959-ben alapított Balázs Béla Filmstúdió is. ?A Filmművészeti Főiskola filmtanszakán ? ahol Fábri Zoltán és Máriássy Félix, majd Makk Károly és Herskó János is osztályt vezetett ? tehetségek raja készült pályájára; ők a BBS-ben bizonyíthattak először dokumentum-rövidfilmekkel.? Itt forgatta Huszárik Zoltán az Elégiát, Sára Sándor a Cigányokat, Szabó István pedig a Koncert és a Te című alkotásait. A BBS-ben készített rövidfilmjei, kísérleti jellegű munkái után Szabó az 1964-es Álmodozások kora és az 1966-os Apa című filmjeivel nagy hazai és nemzetközi kritikai sikert aratott. Nagy hatással volt rá a francia új hullám személyes, a ?töltőtoll-kamera?, a hitelesség önéletrajzi motívumokat is vállaló módszere. ?Az Álmodozások kora helyüket kereső fiatal értelmiségiek laza epizódokból összekapcsolódó története. Az Apa ?egy hit története?: a szeretett, mítikussá, legendássá szépített és növesztett apafigura emléke hatja át, akinek árnyékából önállóvá, felnőtté kell válni. Szabó (és kedvelt színésze, Bálint András) a személyesség magyar filmben addig nem tapasztalt varázsát teremtette meg e műveivel. Egykori filmhíradók vagy dokumentáris betétek, 1944 és ?56 emlékének felidézése, a mindennapok és a múlt cserepei ? művészi igazsággá ötvöződnek.? Többek között ezért is mondhatjuk olyan bátran, hogy a hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészetének meghatározó és formateremtő alakja, Jancsó Miklós neve mellett Szabó Istváné sem halványul el.

Szabó István már első nagyjátékfilmjeivel letette kézjegyét: költői szintű narrációt használt (képekben is), valamint disznarratív, időfelbontásos, allegorikus elbeszélésmódot és bár megőrizte a szubjektivitást, feladta az én-központú narrációt. Az egyén, az adott szereplő szubjektuma és sorsa helyett a kollektivitás áll első filmjeinek középpontjában: vagyis az én helyett a mi. Az 1979-es lélektani filmjével, a Bizalommal azonban markáns stílusváltás következett be munkásságában, hangvételében: ismét középpontba helyezte az individuumot, az egyén konfliktusait pedig külső szemszögből ábrázolta. A Bizalomban megragadott korszak, a történelmi helyzet hiteles háttere a szereplők életének: a film a II. világháború idejében játszódik, főszereplője pedig Kata, akinek orvos férje baloldali tevékenysége miatt egy időre illegalitásba kell vonulnia. Az asszony új személyi iratokat kap és Bíró János erdélyi menekült feleségeként érkezik új otthonába, idegen férjéhez. A rémült és tanácstalan Kata bizalommal és nyíltan fordul a férfi felé, ő viszont gyanakvással, zárkózottsággal fogadja. ?Az éjjel olyan szerelmes voltam beléd, de én ezt nem engedhetem meg magamnak. Mi itt más helyzetben vagyunk? ? hangzik el a film egyik jelenetében, ez a két mondat pedig már önmagában is bizonyítja, hogy Szabó István keze közül csak erős izzású lélektani munkák kerülnek ki.

Az 1981-ben készült és 1982-ben Oscar-díjjal, továbbá számtalan fesztiválsikerrel jutalmazott Mephistója egyértelműen a magyar film egyik legnagyobb nemzetközi sikere. Hosszú ideig ? egészen 2016-ig, a Saul fia díjazásáig ? Szabó István alkotása volt az egyetlen magyar játékfilm, mely elnyerte az Oscar-díjat. Ez a film a Bizalom által kijelölt utat követi, ám a Szabóra oly jellemző felelős etikai szemszög ? amely a Te, az Apa, illetve az Álmodozások kora című filmekben erőteljesen jelen volt ? fellelhető benne. ?A nácik szolgálatát visszautasítani nem tudó tehetséges művész történetével a Mephisto mindenfajta erőltetett párhuzamok vagy titkos utalások nélkül, közérthető nyelven, professzionista magabiztossággal mond el egy általánosabb érvényű történetet. Akárcsak a később készült Redl ezredessel és a Hanussennel.

A történelem fordulatait Szabó több filmjében is megjelenítette, ezzel a tettével azonban nem volt egyedül: ?a politikai rendszerváltozás előtt néhány évvel a magyar film megelőzte, előrevetítette az eseményeket, művészi hatásával előkészítette őket? ? Gothár Péter Megáll az idője bizonyos értelemben korszakhatárnak is tekinthető. A filmművészek ebben az időben ?nagyobb szabadságot vívtak ki maguknak, mint például az irodalom?, a rendszerváltás viszont szétzilálta és csak lassan alakította újjá a filmszakmát. Szabó épp ebben az időszakban készítette ? angol-amerikai-japán koprodukcióban ? Találkozás Vénusszal című filmjét, mely egy operaelőadás létrejöttének történetét mutatja be, ugyanakkor a közös alkotás, az aktuális politikai helyzet és a közös Európa-ház megteremtésének modelljeként is értelmezhető. A Mephisto hangos sikere új lehetőségeket teremtett Szabó számára: többek között azt is, hogy olyan világsztárokkal dolgozhatott együtt, mint Glenn Close, aki ebben az alkotásban főszereplőként tűnik fel.

Egy évvel később Szabó István megrendezte az Édes Emma, drága Böbe című alkotást, amely után hét évig nem forgatott nagyjátékfilmet. Aztán elkészítette A napfény ízét, melyet sokan pályája összegzéseként emlegetnek, sokan pedig egyszerűen azt mondják róla: ?olyan nagyszabású munka, amelynek pusztán létrejötte is korszakhatároló jelentőségű?. A száz évet átfogó, történelmi témájú film egy magyar zsidó család három nemzedékének történetét mutatja be: filmes családregény, mely ? Szabó István szavait idézve ? ?nem az asszimilációról, hanem az azonosságválságról szól?. Bár A napfény íze elmarasztaló kritikákat is kapott, filmtörténeti és filmnyelvi jelentősége kétségbevonhatatlan. Nem kevésbé jelentős mű a Csodálatos Júlia, a Rokonok és Az ajtó sem ? ezek mind regények rendkívül jól sikerült adaptációi. A Szabó Magda-műből készült Az ajtó nemcsak azért különleges darabja a rendező életművének, mert főszerepét Helen Mirren Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas brit színésznő alakította, hanem azért is, mert ezen a filmen Szabó nem állandó operatőrével, Koltai Lajossal dolgozott együtt, hanem Ragály Elemérrel (Koltai Lajos ekkor önálló rendezésén dolgozott ? a szerk.). A képi világ viszont ebben a munkában is ugyanolyan varázslatos, mint a többi Szabó-filmben, mutatva, hogy a rendező személye milyen erőteljesen meghatározza a film egészét.

Szabó István a 2012-es Az ajtó óta ? egyelőre ? nem rendezett filmet, életműve azonban olyannyira gazdag, hogy összefoglalni is nehéz. Jelentősége pedig felbecsülhetetlen. Szabó egy olyan nemzedék tagja volt, amely a Balázs Béla Stúdió falai között kereste saját hangját és bátran öntötte képekbe a társadalmat érintő közéleti, politikai változások hatásait. Egy olyan nemzedéké, amelynek tagjai a történelmet nem elhallgatni, hanem megmutatni akarták. Akik nemcsak történetet mesélni kívántak, hanem tanítani is. Szabó István e nemzedék és a filmtörténet kiemelkedő alakja, aki filmjeivel ? amellett, hogy formálta a filmnyelvet, hogy megmutatta például, miként lehet irodalmi műből jó filmadaptációt készíteni ? valóban tanít minket. Többek között arra is, hogyan kell máshogy, jobban élni.

Tóth Eszter

Forrás: Oxford Filmenciklopédia/A magyar filmtörténet képeskönyve/Wikipédia