Örökké forog velünk a körhinta

A mű népszerűségét jelzi, hogy You'll never walk alone (Sose leszel egyedül) című betétdala nemcsak a végzős amerikai egyetemistákat köszönti a diplomaosztókon, hanem a Liverpool futballcsapatának is himnusza lett.

Richard Rodgers és Oscar Hammerstein sokszoros Tony-díjas alkotása Carousel címen jelenleg is nagy sikerrel fut New Yorkban, Londonban és Bécsben. Prózai változata Béres Attila életében is eddig már legalább hatszor megjelent.

A 90-es évek közepén Babarczy László asszisztenseként dolgozott, amikor színre vitte a Liliomot, amelynek szerinte ott a helye a nemzetközi panteonban, a nagy nemzeti műveink - a Csongor és Tünde, a Bánk bán vagy Az ember tragédiája - között.

"Fontosnak tartom, hogy ez a darab nem az amerikainak a félreértett változata, hanem a mi történetünk" - állította Béres Attila egy korábbi interjújában. Hiszen valamennyiünk életében megjelent már a csendes, mély szerelem, akinek pedig még nem, az pont erre vágyik. Két szerelmes ember egyszerűen nemes történetére, amelyben a gondok mögött értelmet nyer a Társ - tette hozzá.

Molnár Ferenc művét korábban Puccini és Gershwin is szerette volna megzenésíteni, ám a jogokat az író csak később, amerikai emigrációja idején adta oda a New York-i Broadway egyik legendás szerzőpárosának - a vásári legendák szerint mindössze egy autó áráért.

A zeneszerző Richard Rogers és a librettista Oscar Hammerstein 1945-ben írt musicalt a jólelkű, de meggondolatlan városligeti csibész életéről, haláláról és túlvilági kalandjairól.

Béres Attila a Carousel - Liliom fordítójával, Lőrinczy Attilával és a dalszövegíró Závada Péterrel meglehetősen nehéz munkára vállalkozott, amikor az amerikaival szemben kísérletet tett Molnár Ferenc briliáns eredeti szövegének visszaemelésére. A rendező az amerikai jogtulajdonossal folytatott egyeztetésről elmesélte: a főszereplő Billy Bigelowból visszakapja eredeti nevét, és ismét Liliom lehet, a többieknek viszont továbbra is kötelező használni az amerikai megszólítást.

"Liliomról azzal sikerült meggyőznöm a képviseletet, hogy Amerika sem örülne, ha a valóság és a képzelet határán vergődő ügynök, Willy Loman nevét (Az ügynök halálában) egy Broadway-i előadásban Szergejre kellene változtatni csak azért, mert az oroszok megvásárolták a színdarab valamennyi jogát" - mondta.

A bemutató utáni fogadáson könnyű dolga van az újságírónak: kivétel nélkül olyan felszabadult művészekkel találkozik, akikben a hosszú ideig tartó, fergeteges tapsvihar mostanra szépen feloldotta a premierrel járó szorongást. A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves színész hallgatója, Széles Flóra (Julie Jordan szerepében) a musical női főszereplőjeként nyűgözte le a nézőket.

Az első főiskolai felvételin kieső fiatal művészből mára már eltűnt a "mindenáron szépnek kell mutatnom magamat" kényszere, az általa végtelen egyszerűséggel, szerénységgel és nagy alázattal megformált szerepben nyoma sincs a korábbi gátlásosságnak, félénkségnek. Julie Jordanként felbátorodva saját magát mutatja meg.

Széles Flóra Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályának hallgatója a színművészetin. Idén végez, de még hátravan a prózai előadásokban lévő ének és zene témájában írt szakdolgozatának megvédése. Jelentős szerepeket játszott Veszprémben, a Petőfi Színházban, Székesfehérváron és Szegeden, ez utóbbiban a Bob herceg című operettben, de ő az egyik Kölyök a Vígszínház Padlásában is. Julie szerepét az Operettszínházban még Lőrinczy György főigazgatósága alatt kapta meg egy casting után.

"A rendezői instrukciók mellett sok minden segített a szerep kidolgozásában, például olyan apróságok, mint a hajfonat, az egyszerű, hétköznapian színes jelmez. Ezeknek a kereteknek köszönhetően a saját életem rejtett és rég elfelejtett, ám feldolgozatlan részletei is felszínre kerülnek" - mondja.

Ezek szerint az Ön számára a Carousel valóságos mentálhigiénés terápia?

Pontosan. Julie szerepének köszönhetően számos dolog a helyére kerül bennem. Például a korábban sok mindent megbénító önbizalomhiány mára szertefoszlott. Megtanultam kezelni érzelmeimet. A darabbéli párom, Liliom halálakor már nem sírom el magam, erős vagyok, hiszen megtanultam, hogy ellenkező esetben megfosztanám a darabot a legfontosabb üzenetétől: "sose leszünk egyedül".

Hallgatom a felszabadult Széles Flórát. A szüleiről mesél, akikhez hasonlít. Arca, testalkata pontosan olyan, mint a testnevelő és atlétikaedző édesanyjáé, habitusa pedig tábornok édesapját idézi, aki "csak a munkahelyén tábornok, otthon apa".

Megtudom, hogy a sikertelen felvételi után öt évig - amíg másodjára, huszonnégy évesen fel nem vették a színművészetire - a jogi egyetemre járt. Már csak az államvizsga maradt vissza. (Nem tudom elképzelni, hogy ez a törékeny lány bíróként életfogytiglant adjon egy sorozatgyilkosnak.)

A Carousel nézője az előadás után mit visz haza magával?

Sok mindent. Szomorúságot Liliom halála miatt, akire egyébként képtelen haraggal gondolni. Megkönnyebbülést, belenyugvást és örömöt, hogy

a magánéleti terheit ő is a körhintán felejtette.

A Liliomot megszemélyesítő Sándor Péter színes személyiség. Az általános iskolában számos népdal-énekversenyt nyert, az Országos Balladamondó verseny különdíjasa volt. Tíz évig az utánpótlás NB1-ben focizott, majd a színház iránt kezdett érdeklődni. 2004-ben lépett fel először, és teljesen magával ragadta a színpad légköre.

Gimnáziumi évei alatt Kecskeméten beiratkozott az iskolában működő musical stúdióba, ahol Jámbor Zsolt énektanárral és Vargáné Pulai Edina drámatanárral dolgozott együtt. Érettségi után a Kecskeméti Katona József Színházban a Juronics Tamás által rendezett Hairben játszotta Claude szerepét. Ezt követően felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol zenés színész szakra jár Novák Eszter és Selmeczi György osztályába.

Liliom pontosan olyan, mint Ön?

Természetesen van közünk egymáshoz. A vidéki léttel együtt járó nehézségek leküzdésében szerzett tapasztalatok sokat segítettek a hintáslegény megformálásában. Az igazi hátteret azonban nem ezek, hanem az édesapám iránt érzett, ellentmondásokkal teli kapcsolat adta. A hozzám közel állók szerint nagyon szeret, hisz bennem,

én azonban ezt sohasem éreztem igazán, mert felém képtelen kimutatni a szeretetét.

Ezt a számomra mindmáig megfejthetetlen vonzást és taszítást, a folyamatos vergődést ültettem át a Liliom szerepfejlődésébe.

Az apám építette hatalmas falat, amelyre feljutni képtelenség. Erről sokszor szerettem volna vele beszélgetni, de sohasem hagyta.

Sándor Péter életében a legfontosabb Zsombor, a kisfia. Tíz hét elteltével - a folyamatosan érkező feladatok miatt - nemrégiben találkoztak ismét. Óbányán, a falusi környezet segítette az újbóli egymásra találást.

Arról is lehetett álmodozni, hogy mi lenne, ha hasonló parasztházban élnének, ahogyan a most nyolcvanhat éves nagymama tette annak idején. A fiatal színész gyermekkori életét meghatározó idős asszony egy stroke után most éli újból a gyermekkorát. Néha után többször is megkérdezi, hogy hívják az unokáját. Fájdalmas érzés, de ez van.

A Liliomban számomra a legfontosabb az önmagát megfogalmazó ember, aki Molnár Ferenc költészetében szépen megélheti az érzelmeit. A vidéki magyar ember, aki nem picsog - mondja a fiatal színész. Aki szerint nem neki, hanem egy nálánál idősebbnek járna ez a főszerep. Olyannak, aki érettebb.

Sándor Pétert a Carousel visszarepítette az Operettszínházba, ahol a vastaps alatt, a halálból visszatérő Liliomként - a közönség és a kollégái előtt - letérdelve köszöni meg az együtt eltöltött időt.

Marosi Antal