Örök kék

Az elismerésről szóló UNESCO dokumentumot ma adják át a Magyarországon működő kékfestő műhelyek képviselőinek a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum Kékfestő Múzeumában. Hogyan kerülhet fel egy örökségelem erre a listára?

Többéves eljárás előzi meg. Ez esetben öt ország - az élén Ausztriával - kezdeményezte a kékfestés közös felterjesztését. Ennek feltétele, hogy a szellemi örökség szerepeljen a felterjesztő államok saját nemzeti jegyzékeiben. Amikor Magyarország csatlakozott az UNESCO nemzetközi szellemi kulturális örökség egyezményéhez, vállalta, hogy számba veszi a területén élő közösségek által létrehozott, fenntartott szellemi tevékenységeket.

Magyarország 2015-ben vette fel a nemzeti jegyzékére a kékfestés örökségét.

A többi felterjesztő országgal közösen csaknem két évig dolgoztunk a végleges anyagon, amelynek része a közösségi támogatással készült dokumentáció, film- és fényképanyag. Az elbírálás is mintegy két évet vett igénybe: 2018 novemberében mauritiusi tanácskozásán döntött a kormányközi bizottság a kékfestés hagyományának felvételéről Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Most pedig megkaptuk az erről szóló hivatalos oklevelet.

A közös felterjesztésben Magyarország mellett Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia vett részt. Gyakori, hogy több ország összefogásával kerül fel a listára egy-egy szellemi örökség?

Az UNESCO alapvetése, hogy a több ország területén megtalálható kulturális örökségek megóvására közösen próbáljuk meg felhívni a figyelmet. A világörökség és a szellemi kulturális örökség esetében egyaránt lehetőség van arra, hogy több állam közösen jelöljön egy-egy, a mai határokon átnyúló helyszínt, vagy több helyütt nagy hagyománnyal rendelkező tevékenységeket. A solymászat esetében is hasonló együttműködés részese volt Magyarország.

Jellemzően az említett országokban van a kékfestésnek komoly hagyománya?

A kékfestés nagy utat járt be a történelem során, így Európa-szerte számos országban van hagyománya. Kékfestésnek eredetileg az Indiából származó indigó festékkel és nyomódúccal történő eljárást nevezzük. Flamand utazók révén terjedt el Európában már a 8. században. Bécsben a 13. század elején nyílt az első kékfestő műhely, Magyarországon az 1600-as évektől működtek ilyenek, és a kézműves technológia fejlődésével párhuzamosan alakultak ki a gépesített technikák. Közép-Európában többfelé is elterjedt a német telepeseknek köszönhetően.

A mostani felterjesztésben öt ország szerepel, mivel

a reprezentatív listára való felkerülés elengedhetetlen feltétele, hogy ma is élő közösségi gyakorlatról legyen szó.

Így például Szlovénia, Lengyelország vagy Hollandia hiába rendelkezik kékfestő hagyománnyal, ha ma már mindössze muzeális emlékeket őriz minderről.

Ez nem pályázat, amelytől pénzt remélhetünk, de komoly presztízs felkerülni egy világszerte nyilvántartott kiválósági listára, és nagyon fontos elismerés a közösségek számára. Emellett népszerűsíti az eljárást, és növeli a tekintélyét. Fontos, hogy az emberek megtanulják megkülönböztetni az eredeti kékfestéssel készült termékeket a géppel gyártott, silányabb változatoktól.

Ez egyébként rendkívül egyszerű: a géppel nyomott szövetek hátoldala ugyanis fehér, míg a hagyományos festéssel készült anyagok egésze - tehát a visszája is - kék színű. Hiszen a kékfestés lényege, hogy a fehér anyagra valamilyen rezerv - tehát taszító hatású - anyagot nyomnak, amely nem engedi megfogni a mintás részt, majd az anyag egészét indigó vagy indantrén festékbe mártják.

Ma már csak hat kékfestő műhely működik Magyarországon, ez jóval kevesebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Ugyanakkor több, mint a környező országok bármelyikében. Az öt felterjesztő ország közül a műhelyek számát tekintve a második helyen állunk Németország mögött. A többi ország csak egy-két aktív műhellyel büszkélkedhet.

Miként maradhatnak életben ezek a műhelyek?

Mivel a műhelyeknél a tudás generációról generációra száll, el kell érnünk, hogy a fiatalok is perspektívát lássanak benne, és szívesen vigyék tovább a hagyományos eljárást. A kékfestés rendkívül bonyolult és munkaigényes eljárás: kémiai, fizikai, matematikai ismereteket és művészi tudást egyaránt igényel, ezért a képzés is sokrétű; ráadásul komoly felszerelésre van szükség. Ma a kézművesség is piaci alapon működik, ezért fontos, hogy igény legyen rá. Eredetileg a kékfestő anyagokat népviseletekhez, a falusi társadalom számára készítették.

Mára sokat változott az öltözködési kultúra, és bár ma is vásárolják az emberek a végvásznakat, a műhelyeknek alkalmazkodniuk kell a trendekhez.

Nagyon sok újdonsággal álltak elő az elmúlt évtizedekben. Az egyik irány a divat: sok népviseletkészítő vagy divattervező ma hordható, modern ruhákat készít az anyagaikból. A másik út a lakáskultúra: a háztartásban, lakásbelsőben is sokféleképpen használható a kékfestő vászon. De akadnak kísérletező kedvű mesterek is: már cipők és ékszerek is készülnek kékfestő anyagból.