„Nem vagyok kritikai művész”

„Hagyományos, a szépséget szem előtt tartó művésznek gondolom magam, korszerűséggel és aktuális divatokkal nem foglalkozom” – mondja a Salföldön élő Somogyi Győző festőművész. Az először megrendezett, a közönséget augusztus 8. és 11. között váró Kővágóörsi Művészeti Napok különlegességéről, metszeteiről és a hagyományőrzésről beszélgettünk vele.

Mi adja a Kővágóörsi Művészeti Napok egyediségét?

Kővágóörsön korábban főleg csak falunapokat tartottak. Most egy hivatásos szervező a színvonalas vendégművészekkel együtt próbálkozott, hogy minden a lehető legjobban történjen. A település kitűnő adottságainak köszönhetően úgy gondolom, a rendezvény sikerre van ítélve.

Környező művészeket toboroztak, vagy mindenhonnét igyekeztek elhívni egy-egy fellépőt?

Is-is. Itt, a Káli-medencében nagyon jó törekvés, hogy nem csinálunk nagyobb fesztivált, mint amit a település elbír. Például Kapolcs kicsit már monstrum nekünk. A Kőfeszten előre elképzelt irányt követnek a rendezvények, tehát nem minden ízlést kielégítő vegyes felvágottban gondolkodtunk. Ez a két meghatározó dolog már biztosítja, hogy színvonalas, egyedi, magunkénak érezhető fesztivál a Kővágóörsi Művészeti Napok.

Hosszú ideje Salföldön él. Művészként milyen lehetőségei vannak ott?

Természetesen nem a faluból élek, ahol a lakosság száma megközelítőleg a negyvenet éri el. Az ország számos pontjáról kapok megrendeléseket. Megfigyelhető, hogy minél jobban elbújik egy művész, annál érdekesebb. Eddig mindenkinek sikerült megtalálnia.

A Kőfeszten a metszetei láthatók. Hogyan épül fel a kiállítás?

Abból az anyagból állították össze a tárlatot, amit a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (MANK) vásárolt meg tőlem. A kiállítást a MANK által felkért művészettörténész rendezte meg, ilyen értelemben ez nem csak az én elképzelésemet tükrözi. Fekete-fehér szitanyomatokat képzeljünk el, ezek természetelvűek, de van bennük valami elvontság, egyesek groteszknek nevezik. A munkáim az 1970-es évektől egészen napjainkig készültek, tehát átfogó kiállításról beszélhetünk.

Nevéhez kötődnek a Salföldi Kopjások, akik a mostani rendezvényen augusztus 11-én mutatkoznak be.

Egy ideje lovakat tenyésztek, emellett magam is katonai hagyományőrző huszár vagyok. A lovaimra alapozva közel húsz éve hoztam létre a Salföldi Kopjások elnevezésű csapatot, akik a török idők kopjás huszárait elevenítik meg. Fiatalokat nevelünk, gyerekeket tanítunk lovagolni, folyamatosan gondoskodunk az utánpótlásról. Most is fiatal csapatra számíthat a közönség.