GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2019.02.25

Kacérkodott a Színművészetivel, de a kvantumfizika is izgatta, végül a bölcsészkaron kötött ki. Levéltárban dolgozik, könyveket szerkeszt, verseket ír, az Irodalmi Jelen kritikarovatát menedzseli, szabadidejében pedig rituáltáncot tanul. Tervezi, hogy egyszer majd megtanul rendesen gitározni, dallamokat ír mindenféle versekre, és vénségére azokat fogja gajdolni dohos pinceklubokban. Interjú Simon Adrival, a 2019-es év Bella István-díjas költőjével.

Bella-dij_Simon_Adri
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke átadja a Bella István-díjat
Fotó: MTI


Számított rá, hogy Bella István-díjat kap? Mennyire tartja fontosnak, értékmérőnek az irodalmi, művészeti elismeréseket?

Meglepetés volt, és már csak azért sem árulták el nekem előre, mert két jelölt pályatársammal álltam versenyben, nem volt előre tudható, ki kapja a legtöbb szavazatot a héttagú kuratóriumtól, nem volt ez „lezsírozva”. Nyilván jólesik az embernek, ha díjazzák azt, amit csinál. Költőként kaptam az elismerést, de kicsit úgy fogom fel, hogy kritikusi, szerkesztői munkám is méltányolják, amelyekkel szintén kapcsolódom az irodalmi vérkeringésbe.


Beszéljen kicsit magáról: hol vannak a gyökerei, és hol él most?

Szegedi lány vagyok, ott nőttem föl és jártam iskolába, egyetemre. Először friss diplomásként kerültem a fővárosba, és éltem itt néhány évet, majd visszaköltöztem négy évre Szegedre, hogy aztán 2010-ben ismét Budapesten találjam magam. Szeged nevelt föl, de a főváros fogadott be, kínált megélhetést. Most Budapesten élek, de szerintem visszatérek még Szegedre.


Simon_Adri.Hegedus_Janos_
Hegedűs János fotója


Kinek a hatására kezdett el verseket írni?

Kisgyerekkoromtól olvastam mindenfélét: mesekönyveket, indiánregényeket, és imádtam például Tamkó Sirató Károly verseit. A magam és osztálytársaim puszta gyönyörűségére gyártottam első, ezekre hasonlító, tanárcsúfoló rigmusaimat az általános iskolában. Emlékszem, egy füzetbe írtam ezeket, benne volt a fél tanári kar. Aztán egyszer bennfelejtettem a füzetet a padban, s a tanáriba kellett érte mennem – a tartalmát persze addigra a tanáraim is megismerték. Jó fejek, sőt kimondottan progresszívek voltak a maguk módján, nem járt semmiféle retorzió a gúnyversekért, pedig ez még a nyolcvanas években történt.


Martelyi_evadnyito
A Mártélyi Alkotóház évadnyitóján 2018-ban Diószegi Szabó Pállal és Zsille Gáborral
Fotó: Kultúra.hu


Voltak-e olyan mesterek, tanítók az életében, akik segítettek a pályán?

Nem voltak igazából tanítóim, mert nem lehetett engem tanítani, mentem a magam feje után. Iskola után sokszor kötöttem ki a Somogyi könyvtárban, hogy kortárs költőket olvasgassak, gimiben az akkor indult JAK-sorozatot bújtam. De főleg a 20. századelő avantgárd költészete érdekelt, a szürrealisták és a néhány évtizeddel későbbi beatköltészet, Corso, Ginsberg, és szintén a gimnazista évek felfedezése a magyar irodalomból József Attila, Radnóti, Pilinszky. A gimnáziumi, egyetemi színjátszókör is nagy nekibuzdulása volt a 16-18 éves változatomnak, majdnem felvételiztem a színművészetire, de aztán mégse. Egy rövid ideig a fizikus pálya gondolatával kacérkodtam, mivel a gimnáziumi harmadikos és főleg negyedikes fizika – a hullámtan és a kvantummechanika – roppant módon izgatott, és elég jól is ment. De aztán negyedikben a magyar faktos tanárom, Virág Zoltán szárnyai alatt eldőlt, hogy magyar szakos bölcsész leszek.


kelemeniestek
Felolvasás a Kelemen Körben
Fotó forrása: kelemenkör.hu


Milyen irodalmi körökkel került kapcsolatba?

Verseket mindig is írtam, irodalmi körökkel – a 90-es évek egyetemi DeKon-csoportjától elszakadva – csak jóval később kerültem kapcsolatba: 2003-ban Az Irodalom Visszavág, 2006-ban a Spanyolnátha, a Parnasszus hívott a soraiba, örökre emlékezetes marad a 2007-es Parnasszus-tábor Szentendrén, az első írótáborom.


Készül-e újabb kötete, s ha igen, mikor várható a megjelenése? Hasonló lesz a tematika, a stílus, a költői formák használata, mint a korábbiakban?

Készül, igen, vagy idén, vagy jövőre lesz belőle kötet. A költő és vele a versei is változnak, az lenne a különös, ha ugyanazt kapnák az olvasók, mint a 2015-ös Földerengésben. Talán kevesebb lesz a személyes hang, az élménylíra benne, de azért ebben is lesznek intimitások, nem kell félni; a formai megoldások tekintetében ugyanúgy a bőség zavarára lehet számítani. Ami korábban nem volt annyira jellemző, de most az lesz, az a szótagszámlálósdi. Több új versemet nem a rímek, hanem a szótagok rendje tartja össze. De nem kell aggódni, nem lesz feltűnő, olyan, mintha nem is lenne.


Spanyolnatha
A Spanyolnátha irodalmi rendezvényén Nagy Zsukával
Forrás. spanyolnatha.hu


Vannak-e különleges, vágyott irodalmi tervei?

Volt egyszer egy olyan tervem, hogy Új-Zélandra megyek maori költészetet fordítani (avagy létrehozni azt…), de valami nagyobb kalandra vágynék inkább most már: például szívesen megismerkednék a szentinelézek titkos művészetével.


Össze tudja-e kapcsolni a művészetet a polgári életével? Mivel foglalkozott eddig?

Az Országos Levéltárban dolgozom, mellette szépirodalmi kiadók könyveit szerkesztem, szöveggondozom elég régóta; a Magyar Napló Kiadónak, az Orpheusznak, a Nap Kiadónak dolgoztam az utóbbi években. Mindig tanul az ember új dolgokat, nincs két ugyanolyan szöveg, két ugyanolyan feladat. Továbbá, most már két éve, az Irodalmi Jelen kritikarovatát menedzselem, ez utóbbi tekinthető fő tevékenységemnek, amit szívesen is csinálok: nem egy papírízű történet. Többek közt gondoskodnom kell arról, hogy hetente kétszer friss anyag kerüljön fel az oldalra, ehhez pedig folyamatosan kommunikálni, szervezni kell, mozgatni a szálakat.


Macabre
Macabre című versét olvassa fel a József Attila szobra előtt
Forrás: drot.eu

Mi a hobbija? Milyen a viszonya az irodalmon kívüli művészetekhez – járatos-e valamelyik művelésében?

A tánc és a biciklizés számomra életforma. Járok most egy úgynevezett rituáltáncra: átmozgat, felszabadít, és mivel sok benne a kontakt elem, tudatos kapcsolódást is kér tőlem, figyelmet másoknak. Kicsit olyan, mint egy színházi mozgásműhely. Ha színházba akarok menni, leginkább kisebb alternatív színházakat választok, nagyon szeretem Formanek Csaba, Ilyés Lénárd darabjait például. Ha zene, akkor pedig, mondjuk, Ripoff Raskolnikov Magyarországon élő osztrák bluesgitáros, akit majdnem harminc éve hallottam először koncerten játszani, vagy Estas Tonne orosz gitárvirtuóz. Van egy szép gitárom, és egyszer majd megtanulok rajta rendesen játszani, azt tervezem. Írok dallamokat mindenféle versekre, és vénségemre azokat fogom gajdolni dohos pinceklubokban.


FGT

plakat003

_D0A2683_Copy

2019.03.19

Régi-új otthonra lel a képzőművészet Szentendrén: a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. új kiállítóteret nyit a Fő téren. A helyi kulturális kínálat egy olyan művészeti intézménnyel bővül, amely már több évtizedes múlttal, a városhoz kötődő jelentős hagyományokkal rendelkezik.

czinege_vadaszaton

2019.03.18

Valóban elkártyázták részegen a mezőtúri téeszt? Mennyi esett le a hortobágyi „libáztatásból”? Milyen büntetés járt zugvadászatáért, szexuális zaklatásért, okirathamisításért, garázdaságért, megfélemlítésért? Mindez kiderül a Kommunista kiskirályok című kötetből, amelyet március 19-én mutatnak be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában.

Vasgrof

2019.03.18

A magyar történelemben sok filmre kívánkozó alak van, de Mátyás királyt semmiképp nem ajánlaná Pozsgai Zsolt. A Balázs Béla-díjjal a napokban kitüntetett drámaíró, színházi és filmes szakember szerint, amit tudunk Mátyásról, az hamis, a történelmi tényeket pedig jobb nem bolygatni. Interjú.

A Korazimban talált, gyönyörű mozaikpadlós szőlőprést bor készítéséhez használták a Talmud megszövegezésének korában, vagyis az i. sz. 3. és 5. század között. Az ekkor a Galileai-tótól északra fekvő településen élő zsidó lakosság bort készített és ivott, olajat préselt és gabonát is őrölt. Az előbb a padló medencéjében, majd a kősatuban is kipréselt szőlőlét amforákban tárolták és érlelték borrá. Korazimban egy teljes, a római és a bizánci korból származó zsidó falut tártak fel: korábban mikvék, vagyis zsidó rituális fürdők, egy hatalmas zsinagóga, valamint számos lakóépület maradványai kerültek elő a 20. században több időszakban is folytatott ásatásokon. Korazimot az Újszövetség is említi, Máté és Lukács evangéliumában szerepel azon városok között, amelyek elutasították Jézust, és ezért átkozottak. A településen jelentős pusztítást végzett egy i. sz. 363-ban történt földrengés, de utána újjáépítették, és a korai muzulmán korig, a nyolcadik századig fennállt.

Olga Neuwirth osztrák zeneszerző zenei kíséretével mutatták be Hans Karl Breslauernek a holokausztot előrevetítő Nagyváros zsidók nélkül című 1924-es némafilmjét a párizsi Cité de la Musique koncerttermében. Az 1924-ben Bécsben forgatott, másfélórás film Hugo Bettauer magyarra is lefordított, azonos című regényéből készült. Az antiszemitizmusról írt szatíra hátborzongatóan pontos vízió arról, hogyan szegényedik el egy város kulturálisan és gazdaságilag egyaránt, miután elűzik zsidó lakosságát.

Az elmúlt negyedszázad legjelentősebb kiállítása nyílt meg szombaton Ilja Repin műveiből a moszkvai Tretyjakov Képtárban. A világhírű moszkvai galéria a realista festő 300 művét – 170 olajképét és 130 grafikáját – gyűjtötte egybe 28 oroszországi múzeumból és hét magyángyűjteményből Repin születésének 175. évfordulója alkalmából. Az orosz fővárosban augusztus 18-ig látható tárlatot később bemutatják Szentpéterváron, szűkebb változatban Párizsban és Helsinkiben is.

Az ausztriai Szárazvámban (Müllendorf), a kismartoni járásban a legkevesebb öt ókori épület maradványai kerültek elő. Az eddig ismeretlen ókori falu egy sajátos római kori településfajta, egy úgynevezett vicus – saját önkormányzattal nem rendelkező falu vagy esetleg városrész – lehetett, amely kereskedelemből, kézművességből és szolgáltatásokból élt. A leletek azután kerültek felszínre, hogy egy építkezés miatt lebontottak egy régi parasztházat. Az épületmaradványokon kívül találtak 120 fémpénzt, dísztárgyakat és más kerámiákat is.

A nemzetközi tehetségeket bemutató programra meghívták aMayberian Sansküllots és a Belau együttest is. Az egyik legfontosabb európai zenei fesztivált május 30. és június 1. között rendezik, a két magyar csapat ezen, valamint az ahhoz kapcsolódó Primavera Pro ötnapos zeneipari találkozó (május 29. – június 2.) showcase rendezvényén is fellép.

A Rákosi-korszak szórakoztatóiparát és a szocialista revük világát idézi meg az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Vörös Csillagok címmel március 20-tól látható kamaratárlata.

Nemeth_Marica

Az OMG estet a közönség összesen hat alkalommal láthatja az évadban az Erkel Színház műsorán, 2019. március 22-én, 23-án, 24-én két alkalommal, 27-én és 28-án.

A Várkert Irodalom március 19-i alkalmán a 30 évvel ezelőtt elhunyt Márai Sándort, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb íróját idézik meg. Az est vendégei Mészáros Tibor irodalomtörténész, Tari Annamária klinikai pszichológus, Tompos Kátya színművész és Hajduk Károly színművész.

Nyikolaj Luganszkij orosz zongoraművész szólóestjével folytatódik március 19-én az „MVM Koncertek – A Zongora”-sorozat a Zeneakadémia Nagytermében. „Napjaink zongoristái közül Luganszkij messze kiemelkedik felkészültségével – jellemzi őt a Financial Times, kiemelve technikai virtuozitását, billentésének érzékenységét és azt a különleges művészi képességét, amellyel az orosz zene megérintő varázsát közvetíti a hallgatóságnak.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma