Mindenből fénykép váljék

Susan Sontag amerikai író, filmrendező, társadalomkritikus Susan Rosenblatt néven született New Yorkban, 1933. január 16-án. Édesapja kereskedő volt, aki 1938-ban egy kínai útja során tüdőbajban meghalt. Hét évvel később anyja hozzáment Nathan Sontaghoz, Susan és húga, Judith pedig felvették mostohaapjuk nevét. Sontag az Arizona államban található Tucsonban, majd Los Angelesben nevelkedett. Felsőfokú tanulmányait 16 éves korában a Berkeley Egyetemen kezdte, de időközben átiratkozott a Chicagói Egyetemre. Később filozófiát, irodalomtudományt és teológiát tanult a Harvardon, Oxfordban és a Sorbonne-on.

Sontag 1972-től több esszét és könyvet is írt, melyekben elsősorban a vizualitás kérdésével és a tömegkultúra jelenségeivel foglalkozott. Számos nemzetközi elismerés mellett az Amerikában című kötetével elnyerte a Nemzeti Könyv Díjat az Egyesült Államokban, de rendezett filmeket is, melyeknek forgatókönyvét ő maga írta. Nem véletlen tehát, hogy sokan még ma is Amerika egyik legsokoldalúbb és legjelentősebb gondolkodójaként tekintenek Sontagra, aki nemcsak az emberi jogokért küzdött, de az esztétikai elemzésről és a fényképezésről is sajátos gondolatokat vetett papírra. Nevéhez fűződik az ?annyira ronda, hogy már szép? kifejezés, és ő írta le a következő elgondolkodtató sorokat is:

?A fénykép ? azáltal, hogy új vizuális ábécére tanít ? átformálja és kiszélesíti fogalmainkat arról, mit érdemes megnézni, mit van jogunk megfigyelni. A fénykép a látás nyelvtani és ? ami még fontosabb ? erkölcsi szabályrendszere. A fotózásnak mint vállalkozásnak végül az a leglenyűgözőbb vívmánya, hogy általa úgy érezzük, az egész világot a fejünkben tarthatjuk ? akár egy albumot.?

Sajátos meglátásainak és szókimondó stílusának köszönhetően Susan Sontag a New York-i intellektuális élet egyik legérdekesebb egyénisége lett, akinek ? cseppet sem meglepő módon ? szerelmi élete is társasági téma volt. Tizenhét évesen kötött házasságot legfiatalabb egyetemi tanárával, a szociológus Philip Rieff-fel. Egy fiuk született, ám nyolc év után elváltak, Sontag pedig ezt követően felvállalta biszexualitását. Saját bevallása szerint élete során kilencszer volt szerelmes, ötször nőbe és négyszer férfiba. Élete utolsó 15 évében Annie Leibovitz fotóművésszel élt szerelmi kapcsolatban.

Bár Sontag legismertebb műve az Amerikában, szerte a világon egyetemisták tömegei sétálnak hónuk alatt A fényképezésről című könyvvel. ?Egyetlen tanulmánnyal kezdődött az egész ? néhány olyan esztétikai és morális kérdést boncolgattam benne, mely a fényképek mindenütt-jelenvalóságából fakad; de minél többet töprengtem, mi is a fénykép, annál sokrétűbbnek és izgalmasabbnak találtam a témát? ? írja Sontag az 1977-ben megjelent kötet előszavában. A fényképezésről a modern fotográfia egyik legfontosabb írásává vált az évek során: lapjain olyan meghatározó gondolatokat olvashatunk, melyek megváltoztatják a fotóművészethez és annak szerepéhez való hozzáállásunkat.

?Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép ? éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot ? az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.?

A képek valódi szerepe érdekelte Sontagot és bátran tett fel olyan kérdéseket, hogy vajon betöltik-e rendeltetésüket, illetve tényleg az igazságot, a valóság egy szeletét ábrázolják-e. Susan Sontag azonban nemcsak filozófiai és esztétikai kérdésekkel foglalkozott: művei között több novellát és színművet is találhatunk, az igazi ismertséget viszont a társadalmi előítéletekről, valamint a tömegkultúra jelenségeiről írt írásai hozták meg számára. Esszéi provokatívak, átgondoltak és szellemesek ? olyannyira, hogy Sontag zsenialitásában még a bírálói sem kételkedtek. Bátorságát többek között az is bizonyítja, hogy saját betegségéről is őszintén vallott: 1978-as, A betegség mint metafora című esszéjéből betekintést nyerhetünk abba, miként kezelte saját mellrákját, 1988-ban pedig az AIDS terjedésének veszélyére hívta fel a figyelmet Az AIDS és metaforái című kötetében.

Munkásságáért több kitüntetést is kiérdemelt: 1976-ban megkapta az amerikai művészek irodalmi díját, 2000-ben az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, a frankfurti könyvvásáron 2003-ban pedig ő nyerte el a Német Könyvkereskedelem Békedíját. Susan Sontag 2004. december 28-án halt meg New Yorkban. A párizsi Montparnasse temetőben helyezték végső nyugalomra.

Susan Sontag egész munkássága során arra törekedett, hogy őszintén, ellentmondást nem tűrően fejezze ki gondolatait, ennek köszönhetően pedig még halála óta is formálja a világot, és olyan gondolatokat ültet az olvasók fejébe, melyeket nem lehet egykönnyen elfelejteni. Mára már csak fényképek őrzik alakját, ettől függetlenül örökké él. Egyébként is ? hogy az ő szavait idézzük ?, ?ma minden avégből létezik, hogy fénykép váljék belőle?.

Készítette: Tóth Eszter

Forrás: Susan Sontag: A fényképezésről/wikipedia.org