A magyar művészet támogatására létrejött Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (MANK) évente több mint 100 kulturális eseményt szervez, pályázatokat bonyolít, alkotóházakat tart fenn az ország több pontján. Az intézmény vezetőjével, Tardy-Molnár Annával a művészet erejéről, alkotás és befogadás közti akadályokról és a közösségépítésről is beszéltünk.

Évente több ezer alkotás fut át a keze alatt, havonta több kiállítást nyit meg. Melyik tárlat volt a legemlékezetesebb?

Mindegyik különleges élmény volt, de ha egyet kell kiragadnom, akkor az időseket gondozó, a hajléktalanokat ellátó, illetve a pszichiátriai betegeket és a fogyatékkal élőket segítő intézmények lakóinak a kiállítása tette rám a legmélyebb benyomást. Ez az Integrált Jogvédelmi Szolgálat Tudom, hogy van jogom ­? Otthonban, családban című pályázatára érkezett versekből, szobrokból, installációkból, festményekből, grafikákból összeállított tárlat volt, mely a Magyar Tudományos Akadémia épületében nyílt december elején. Sokszor úgy gondoljuk, a művészet nélkülözhető, hiánya nem hat ki az ember életére. Azok a munkák, amelyeket e kiállítás alkalmával ismertem meg, az alkotás egész más arcáról meséltek. A legbelsőbb érzelmekből, ösztönökből született művek megmutatták, hogy a művészet: önkifejezés, terápia, létszükséglet.

A művészet élni segít?

Élni, túlélni, megélni boldogságot, közösséget. Segítségül hívható azokban a helyzetekben, ahol elfogytak a szavak, ahol az ember nem tudja elmondani, ami benne van, mert nem állnak rendelkezésére a megszokott kommunikációs eszközök.


kiallitas_a_hajon.png
25 éves képzőművészek műveiből szervezett kiállítást a MANK a Nemzeti Kulturális Alap létrehozásának 25. évfordulója alkalmából. Fesztiválhajó, 2018. szeptember 24.

Április óta áll a MANK élén. Mit tart eddigi legagyobb sikerének?

Az első évben minden először történik, ezért mindent nagyobb izgalommal, kíváncsisággal figyelünk és várunk. Az első fesztiválunkra, amelyet augusztusban tartottunk, mérhetetlenül büszke vagyok. A programjainkra, a megvalósításra, és leginkább a csapatra. Arra, hogy olyan emberek között tölthetem a mindennapjaimat, akik fantasztikus dolgokra képesek. Minden kiállításunkra büszke vagyok, és a tervezőgrafikai workshopra is, amelyet szintén először szerveztünk a MANK hétéves történetében. Rengeteget tanultunk ezekből az első alkalmakból, így jövőre még nagyobb odaadással vágunk bele. Visszatekintve az elmúlt hét hónapra, úgy érzem, kihúzhatjuk magunkat, mert művészeti programokban rendkívül gazdag évet sikerült összehoznunk.

Min változtatna jövőre?

Az arányokat jól kell kimérni, hogy mire mennyi figyelmet fordítunk, legyen az művész, alkotói csoport vagy művészeti ág. Ezen még lehet erősíteni. Az akadálymentesítésre nagyobb hangsúlyt szeretnénk fordítani. Segíteni szeretnénk a kapcsolatteremtést ember és műalkotás között. A fiataloknak igyekszünk kapaszkodót nyújtani képzőművészeti alkotások megértéséhez. Például, hogy miért érdekes élőben látni egy képet, miért nem elég ipaden. Folytatjuk művészetpedagógiai foglalkozásainkat, ahol nagyszerű képzőművészek közreműködésével biztosítunk lehetőséget a gyerekeknek, hogy belenyúlva a festékbe, ecsetet ragadva közelebb férkőzhessenek a művészet világához, amitől a túldigitalizált mindennapok elszakítják őket.


olah_janos_osztondij_600x396.png
Az Oláh János szerkesztői ösztöndíj átadásán 2018. november 24-én.

Sok kulturális intézményvezetőt foglalkoztat a kérdés, hogy kik lesznek a jövő kultúrafogyasztói, mivel keltheti fel a fiatalok figyelmét. Hogy látja ezt?

Abban hiszek, és erre építjük stratégiánkat is, hogy a fiatal generáció igényeihez kell új inspirációt kapcsolni. A MANK-ban a teljes összművészeti paletta rendelkezésre áll ehhez. Egy példát említve: nyári fesztiválunkon, az Artkerten például az Eurovíziós Dalversenyen sztárrá vált Siklós Örs énekelt az intézmény kertjében. Erre bejöttek a fiatalok, de csak úgy tudtak kijutni a kertbe, ha átmentek a Galérián. Akkor, ha csak pár másodpercre, csak egy villanásra is, kapcsolatba kerültek a képzőművészettel. És ha már ?bejöttek az utcánkba?, bejöttek a galériánkba, el kell kapni, végig kell vezetni őket, meg kell mutatni nekik, hogyan kell nézni a képeket. Ha becsöppen egy 16 éves például egy konstruktivista kiállításra, azt gondolhatja: hát jól van, csupa kocka, alakzat, ilyet én is tudnék, mit kell ezen nézni?

Innen kell megfogni: el kell magyarázni, mitől érdekes, mi köze lehet neki hozzá... Tehát egyrészt az összművészet lehetőségeiben, másrészt a következetes edukációs munkában hiszek. Erre nem sajnálhatjuk az energiát. Az a dolgunk, hogy a művészeket és a művészetet támogassuk, de hiába adunk ösztöndíjat, biztosítunk lehetőségeket, ha az alkotóházainkban, művésztelepeinken dolgozó alkotók munkáinak nem lesz közönsége Az elmúlt évben történtek megtanítottak arra, hogy ez az egész a közösségről szól. Művész és művész, alkotó és befogadó közösségéről, mert egyik nélkül nincs a másik. És a szellemi közösségről is, ami egy-egy rendezvényünkön, vagy már szervezése során megszületik. Ez a legfontosabb. Ezért a jövő év tematikája az akadálymentesítés és a kultúrához való hozzáférés mellett a közösség építése lesz.