Mesterség, hagyomány, művészet

Szatyor Győző az Ormánság nyugati részén található Bogdásán született, és bár a főiskolát már a Pécsi Tanárképző Főiskolán végezte, a művészete teljes mértékben szülőföldjének hagyományaiban gyökerezik. A művész erről a következőt mesélte a Kultúra.hu-nak:

?Szinte a műhelyekben nőttem fel, a rokonságomban két asztalosmester és két bognármester is volt. Már gyerekkoromban elvarázsolt a műhelyek világa, nagyon sokat tanultam ott. Megtanultam, melyik fából mit lehet készíteni, a mesterek megmutatták a szakma minden csínját-bínját. Gyönyörű világra találtam, és szemtanúja lehettem annak, e mesterek hogyan készítenek el egy szekeret, hogyan építenek hintót, de azt is láttam, hogy Lehel Károly sógorbácsi hogyan készít pusztán hobbiból hangszereket. Készített bőgőt, cimbalmot, citerákat, prímhegedűt, brácsát, és a hangszereivel országos kiállításon aranyérmet is nyert. Gimnazista és főiskolás koromban már tudatosan készültem erre a pályára, és végül a tanítás és a művészet lett az életem középpontja.? Hozzátette, hogy mindezek által azt a tudást, amelyet ?egyszerű, régi és jó mesterektől tanult meg, az iparművészet rangjára emelhette?.

A Kós Károly-díjas népi iparművész életműkiállításán többéle műfajból láthatóak munkák, például a faművességben használatos tárgyak, bútorok és hangszerek, a bemutatott grafikái pedig a Kodolányi-regényekhez készített illusztrációk. A tárlaton megtekinthetjük a Pusztuló tanyák című festménysorozatát is, melyeken az alföldi tanyavilág és az ormánsági falvak már lepusztult emlékeit idézi meg. Szatyor Győző a finn Kalevalát is feldolgozta több művészeti ágban, grafikákkal és szobrokkal illusztrálta. Köztéri szobrait, építményeit és szerkezeteit a kiállítás keretében nagyméretű fotókon tekintheti meg a közönség.

?Nem tájképeket festek. Mindig is az ormánsági festett kazettás templomok foglalkoztattak, ezért hasonló világot próbáltam létrehozni a műveimben is. Tavaly, a reformáció 500. évfordulójára minden baranyai református templomba készítettem egy királykazettát. Összesen 130-at festettem meg nagyméretű, 80x80-as rétegelt bükkfalemezre temperával; ezeken felhasználtam a református egyház szimbólumait, egy-egy szép igét a Bibliából, valamint az évfordulóra utaló évszámot (1517?2017), feltüntettem rajta az adott helység nevét, a széleket pedig reneszánsz-barokk-rokokó motívumokkal díszítettem. A Pusztuló tanyák című sorozatomban viszont az Alföld elpusztult tanyáit festettem meg szintén temperával, egyébként ez a festésmód is nagyon érdekel? ? mesélte az iparművész.

A 70 éves ormánsági művész nagyméretű kilátókat is tervez. Három nagy kilátóját megtalálhatjuk Pécsett, a Malomvölgyi-tónál, valamint Villányban, a Templom-hegyen, illetve a Geresdi-tetőn. Mint mesélte: mindig is lenyűgözték a régi épületek, a fatalpas vagy éppen a zsúptetős házak és a templomok is. A fa mint alapanyag, mely Szatyor Győző életművének alapját képezi, a természetesség jelképe, de ahogy elmondta: csak a kisebb szobrainál tudja figyelni, milyen alakot ölt a fa, és ezt követni, kihasználni a munkáiban. Szobrait általában fűrészelt, legyalult, lecsiszolt fából rakja össze, melyeket erdészektől vásárol, a témájukban pedig leginkább a hagyomány és a népművészet jelenik meg.

Szatyor Győző elmondása szerint mostanában fejezte be egy újabb kilátó munkálatait, valamint könyvet is írt, melyben bemutatja az általa festett kazettákat és az ormánsági református templomokat. A Pesti Vigadóban kiállított munkáiról befejezésül a következőket mondta: ?mindegyik a kedvencem, mindegyik örömet adott, amikor készítettem őket?. A jubileum alkalmából egy kiadvány is megjelent a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjának életművéről. A gazdagon illusztrált, az MMA támogatásával és a Pro Pannonia Kiadó gondozásában napvilágot látott Hagyomány, mesterség, művészet ? A mesterség dicsérete című könyv tartalmazza Szatyor Győző írásait, valamint másokét is, akik méltatják a nagymúltú művész munkásságát, életművét.

A Vigadó Galériában megrendezett tárlat január 22-éig várja a közönséget.

Szatyor Győző 1947. december 8-án született a baranyai Bogdásán, a főiskoláig az első húsz évét itt is töltötte. A Pécsi Tanárképző Főiskolán 1972-ben végzett földrajz?rajz tanári szakon. A faműves népi iparművész munkái a szülőföldjében gyökereznek: a hagyományban, a régi mesterségekben, a falusi ezermesterek tudásában, a magyar népi művészetben, melyeket saját világlátásával ötvözött. Bútorokat, használati tárgyakat, az 1970-es évek óta nagyméretű köztéri munkákat készít, köztük játszótereket és faszobrokat.

??a játszótér műfaját a népi játék és a népi (táj)építészet oldaláról közelítette meg. Természetes anyagot használt: fát, ez már magában megváltoztatta a látványt, az érzetet. [?] A játékok megtervezésénél figyelembe vette a környezetet, a tájra, településre jellemző hagyományos építészeti elemeket, a már meglévő, vagy majdan telepítendő növényeket. Nagyméretű köztéri szobrainak alapvetései is hasonlóak: népi ihletésű formák, a természetes anyag lehetőségeit kihasználó szerkezeti megoldások, néhol finomabb faragásokkal súlypontozott, néhol totemszerűen csak egy nagy tömbből faragott, a földből felmagasodó figurák, a fa és a föld színeivel. Szoborkompozíciói középpontjában olyan erős, gyakran szakrális szimbólumokat találunk, mint a Nap, a Hold, az életfa, mitikus szarvas állatok és természetesen a kereszt, a feszület? ? írják az MMA oldalán.

Szatyor Győzőt 2002-ben Bogdás polgármesterének is megválasztották, mely posztot 2010-ig töltötte be.

Révy Orsolya

Fotók: Magyar Művészeti Akadémia