Merjünk álmodni

Eddigi legsikeresebb filmed, az Emlékezz rám! (Remember me) fantasztikus eredményeket ért el viszonylag rövid idő alatt. Számos díj, jelölés, nemzetközi filmfesztiválon való részvétel jutott osztályrészedül. Mit jelent szakmai karriered szempontjából ez a film?

Mindenképpen hatalmas előrelépésnek tartom. A díjak azt jelentik, hogy jó irányba halad az ember szakmailag, és talán garancia arra is, hogy minőséget képviselünk a munkatársaimmal.

Fiatal rövidfilmes rendezőként hogyan látod a lehetőségeidet a mai magyar filmgyártásban? Milyen szakmai támogatásra lenne leginkább szükséged?

Független filmesként először be kell fektetni: mindenedet beleadni egy projektbe, amely remélhetőleg később felkelti a nagyérdemű figyelmét. Ha úgy jönnek a sikerek, hogy saját forrásból készítetted el a filmed, a későbbiekben a támogatók is jobban megbíznak benned és könnyebben szponzorálnak. Ez hosszú távú befektetés. Ezután lehet megpróbálni az állami pályázatokat és lépkedni a ranglétrán. Ha sikeres vagy, jobban megbíznak benned szakmailag. Én úgy érzem, leginkább arra lesz majd szükségem, hogy bizonyíthassak nagyobb produkciókban is, de csakis akkor, ha kiérdemeltem.

Milyen terveid vannak, mik az álmaid?

Ha rövid távon gondolkodom: idén két kisfilmet szeretnék elkészíteni. Az egyik egy magyar népmese megfilmesítése, de erről egyelőre nem mondhatok többet, a másik pedig egy háborús kisfilm, melynek címe Elfelejtett nemzedék. Ez a kisfilm három magyar katona sorsát mutatja be a második világháború sújtotta Magyarország végnapjaiban. Hosszabb távon pedig: szeretnék nagyjátékfilmeket készíteni és bebizonyítani, hogy a magyar filmnek van jövője. Tervben van egy, az 1848?49-es forradalom és szabadságharc után játszódó történelmi kalandfilm is, amelynek forgatókönyvén már fél éve dolgozom.

Fiatal rendezőként biztosan számos nehézséggel kellett eddigi pályád során szembenézned. Mit javasolsz a mai pályakezdő fiatal filmeseknek, hogyan kezdjék el a karrierjüket?

A legfontosabb, hogy állandóan forgassanak. Fogjanak egy kamerát és kísérletezzenek, keressék meg a saját stílusukat! Emellett állandó alázatra van szükség. Ha elértek egy tudásszintet, ne elégedjenek meg azzal, hanem folyamatosan fejlesszék magukat! Ehhez a szakmához szerelem kell, úgy is kell bánni vele.

Egyre több magyar film ér el nemzetközi sikereket. A magyar filmtörténetnek ugyanakkor komoly múltja is van. Hogy látod, mit lehet egy fiatal filmesnek meríteni a nagy elődök tapasztalataiból?

Akár a közelmúlt sikereit nézzük, akár a régebbieket, egy dolgot mindenképpen ki lehet emelni: nincs olyan, hogy lehetetlen. Én azt gondolom, ez a legfontosabb: merjünk álmodni!

Folyamatosan alakulnak szakmai iskolák, filmes képzési intézetek Magyarországon. Fontosnak tartanád, hogy ezek egy-egy kiemelkedő szakmai tekintély köré csoportosuljanak? Mit kell adnia manapság egy szakmai képzésnek?

Úgy látom, hogy itthon megmozdult valami: egyre többen szeretnének filmezni, ami jó. Sok új tehetség jelenhet meg. Melléjük azonban kell egy nagyon jó mentor is. Azt látom, hogy sok tehetség elkallódik, mert nincs, aki fogja a kezét. Szerintem ez pótolhatatlan veszteség. A másik fontos szempont pedig az, hogy mindenki megfelelő tapasztalatot szerezzen. Nagyon fontos, hogy a fiatalok a gyakorlatban tanulják meg a fortélyokat.

A Remember me a Ceglédi Filmfesztiválon a Magyar Hollywood Tanács különdíját is megkapta. A szervezet a nemzetközi filmművészet magyar vonatkozásaival, magyar gyökereivel foglalkozik és szeretné, hogy a múlt nagy személyiségeiről minél többen és többet tudjanak, példájukat a fiatal filmesek is kövessék. Mit gondolsz, egy ilyen civil szervezetnek milyen szerepe lehet a fiatal filmesek támogatásában?

Manapság a fiatal filmeseknek mindenfajta támogatásra szükségük van, hogy előre jussanak. Magányos dolog függetlenként filmet csinálni, hiszen semmiféle biztonságérzetet nem ad. A forgatókönyvtől a fesztiváloztatásig, csak magad vagy. Már az is hatalmas segítség, ha egy ilyen civil szervezet felfigyel egy tehetségre vagy lehetőséget ad, hogy egy fórumon megmutassa az illető a munkáját. A független filmesek többsége saját költségen készíti a kisfilmjét, és utána megtorpannak, mert nem tudják, hogyan tovább. Kell valaki, aki segít és irányt mutat. Úgy gondolom, ezt teszi a Magyar Hollywood Tanács is.