Lehetőséget adni a fiataloknak

Hogy született meg az Imre Zoltán Program ötlete?

Maga az ötlet nyáron merült fel Győrben a Magyar Táncfesztiválon. Az esemény keretében egyik nap a Nemzeti Kulturális Alap tartott fórumot, ahol az NKA képviselője részéről azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Cseh Tamás, illetve a Halmos Béla Program sikere után más művészeti területről is szívesen várnának hasonló programjavaslatot, többek között a táncművészet területéről is. Ha jól tudom, a CSTP már három éve létezik, és a könnyűzenére fókuszálva nagy sikereket tudhat magáénak. Nincs ez másként a Halmos Béla Program tekintetében sem, így e két elismert program kapcsán született meg az ötlet.

Miért Imre Zoltán nevét viseli a program?

Az említett fórumon Bozsik Yvette, a Nemzeti Kulturális Alap Táncművészeti Kollégiumának vezetője, valamint jómagam képviseltük a szakkollégiumot, és mindketten Imre Zoltánra gondoltunk. Végül Yvette mondta ki, hogy ?legyen Imre Zoltán Program?. Ez a választás annyira evidens volt, hiszen Imre Zoli végtelenül nyitott és a társművészetekben is rendkívül jártas, és azokat használó alkotó, koreográfus volt. Zongorázott, novellákat írt, kerámiákat készített, Londonban elvégezte a filmakadémiát, tehát nagyon sokszínű művész volt. Mindemellett pedig tudni kell róla azt is, hogy pályafutásának nagy részét külföldön töltötte: 1969-ben hagyta el az országot és 14 évet töltött Németországban vezető táncegyütteseknél, majd a világhírű londoni Rambert Ballet táncművésze és koreográfusa lett. Végül ?86-ban jött haza, és az akkor alakuló Szegedi Balett élére állt. Mi a mai napig ápoljuk, visszük tovább az örökségét, mi is az ő köpönyegéből bújtunk ki, neki pedig nagyon fontos küldetése volt, hogy a fiatalokat segítse ezen a pályán. Yvette szintén a társulatunknál kezdte önálló alkotói tevékenységét meghívott koreográfusként. Többek között az Imre Zoltán Program is hasonló célokat tűz ki maga elé.

Hogy kezdődött a program kidolgozása?

Az ősz folyamán felgyorsultak az események. Doncsev András, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke felkért minket, hogy kezdjünk el ezzel a programmal foglalkozni: dolgozzuk ki a stratégiát és készítsünk egy ajánlást, melyben lefektetjük az alapokat. Az magától értetődött, hogy Yvette és én NKA kurátorként közösen kezdjük el a munkát, emellett azonban bevontuk Kovács Gerzson Pétert, a TranzDanz társulat művészeti vezetőjét a Táncművészeti Bizottság tagját is, aki markánsan kivette részét az anyag elkészítéséből, a koncepció kialakításából. Végül kidolgoztuk a programvázlatot, amit véleményeztettünk a táncszakmát képviselő szervezetekkel. Balog Zoltán miniszter úr pedig január 20-án bejelentette az Imre Zoltán Program elindítását, 100 millió forint keretösszeggel.

Mi a program legfőbb célja?

Az, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak. A jelenlegi pályázati rendszerben egyértelműen versenyhátrányban vannak, hiszen a pályakezdők a nagy társulatokkal együtt pályáznak, tehát nincs nagy esélyük kézzelfogható összegeket elnyerni. Viszont így külön alapba véve, egymással versenyezve nagyobb lehetőségük van. Úgy vélem, jól fogjuk dinamizálni ezt a területet, és megkönnyítjük a fiatal alkotógeneráció szakmába való integrálódását, megerősödését és eljutását a nagyközönséghez. Ez a program elsődleges célja, de a részletes kidolgozás még várat magára, hiszen reményeink szerint ? akárcsak a Cseh Tamás és a Halmos Béla Program esetében ? ideiglenes kollégium fog létrejönni, mely kidolgozza majd a végleges programot.

A programvázlat kidolgozása során milyen szempontokat igyekeztek figyelembe venni?

Nagy figyelmet fordítottunk például arra, hogy megállapítsuk, milyen területeken lehetne a fiatal alkotóművészeket plusz tudáshoz, szakmai ismeretekhez juttatni. A képzés területén szeretnénk bevonni olyan társintézményeket, ahol a fiatalok úgynevezett visitorként kurzusokat vehetnek. Ugyanakkor elindulunk a nagy társulatok felé is, akik már biztos infrastrukturális háttérrel rendelkeznek, és segíteni tudják a pályakezdő fiatalokat abban, hogy ismertséget szerezzenek. Szeretnénk ösztönözni a társulatokat, hogy alkalmazzanak pályakezdő művészeket, koreográfusokat, akik az ő ismertségüknek köszönhetően könnyebben kaphatnak figyelmet és juthatnak a nagyközönség elé. Mindezek mellett azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy az alkotók új formanyelvekkel kísérletezzenek, és az alkotási folyamatba bevonják a társművészeteket is. Azt szeretnénk, hogy partnerkapcsolatokat létesítsenek más művészeti területekkel, például a filmmel, képzőművészettel, ismerkedjenek a digitális formanyelvekkel, hiszen ezáltal a saját alkotói világukat is tágítják, fejlesztik. Tulajdonképpen ezek azok a főbb szegmensek, amelyek irányába elindultunk, de ahogy már említettem, a program végleges, pontokba szedett kidolgozása az ideiglenes kollégium feladata.

Említette a társművészetek bevonását. Egy konkrét példát nézve: ez azt jelenti, hogy például készülhet táncfilm?

Például. Ez nagyon érdekes gondolat, ugyanis a táncfilmnek mint önálló művészeti formának például Nyugat-Európában már nagy hagyománya van, Magyarországon viszont nincs, hiszen úgy vélekednek róla, hogy az nem más, mint egy színpadi produkció kamerával történő rögzítése. Egy ilyen típusú alkotás elkészítése során egyszerre filmes és táncos aggyal kell gondolkodni, a két művészeti ág együttműködéséből pedig olyan új minőség jön létre, melyben egyformán fontos szerepe van a tánc és a film eszközeinek. Bízunk benne, hogy ez a program megnyitja majd a kapukat és ilyen típusú szemléletre is ösztönöz.

A képzésre is nagy figyelmet kívánnak fordítani a programban. Lesz esetleg lehetőség arra, hogy például önökhöz, a Szegedi Kortárs Baletthez menjen egy pályakezdő fiatal?

Természetesen. Úgy gondolom, hogy úgynevezett mentorálási program beindítása is kiemelt feladata lesz az Imre Zoltán Programnak.

Az a 100 millió forint, mely rendelkezésünkre áll, rengeteg mindenre ad lehetőséget. Bízunk benne, hogy ez a program beindítja majd a művészek fantáziáját és azt eredményezi, hogy a táncművészet területén műfaji megkötés nélkül elindul a pezsgés és új erők, új formanyelvek, új gondolatok, fiatal alkotók kerülnek be a rendszerbe és kerülnek kapcsolatba, interakcióba egymással.

A programtól elkanyarodva: a táncművészeti életjáradékot kiterjesztették a néptáncosokra is. Ez befolyásolja önöket valamilyen módon?

Nem akarok zsákbamacskát árulni: a táncszakmán belül ezzel kapcsolatban nagyon sok vélemény megszületett, hiszen a szakmai szervezeteknek az a céljuk, és azt kell erősen képviselniük, hogy a professzionális táncművészek területi, műfaji és munkajogi megkülönböztetés nélkül jussanak hozzá az életjáradékhoz, hiszen maga az életpálya nagyon hasonló. Szinte teljesen mindegy, hogy balett-táncos, kortárstáncos vagy néptáncos, közalkalmazott vagy vállalkozó valaki, a test 25 év alatt ugyanúgy elhasználódik. Én azt gondolom, hogy ez a jogosultság kiterjesztésre vár a táncművészetet professzionálisan végző összes táncművészre. Ez most a második lépcső, hiszen 2012-ben már született egy döntés négy balett-társulat tekintetében, most pedig három professzionális néptáncegyüttes és az Operettszínház tánckara is bekerült a kedvezményezettek körébe. Nekem az a véleményem, hogy ezzel a lendülettel meg kellett volna oldani a problémát az egész területre nézve. Vannak, akik türelemre intenek és azt mondják, hogy egy következő lépcsőben ez megtörténik, én viszont kevés esélyt látok erre. De azt állíthatom, a szakma azon lesz, hogy ez a kérdés ne merüljön feledésbe. Szakmapolitikailag az a feladatunk, hogy megoldást találjunk arra, miképpen lehet az egész területre kiterjeszteni a törvényt.

Milyen megoldást lát erre a helyzetre?

Nyilván tovább kell folytatni a tárgyalásokat e tekintetben a kormányzattal. Talán nem lett volna ilyen drámai ennek a döntésnek a fogadtatása, ha egyidejűleg elfogadnak például egy párhuzamos koncepciót az átképzésre vonatkozóan, és a táncművész választhatna a két opció közül. Olyan alapra gondolok, melyből a táncos finanszírozhatná az átképzését, hiszen 40-45 évesen még aktív, munkaképes, aki könnyedén elsajátít egy szakmát és tovább dolgozik. Úgy vélem, szerencsés lett volna, ha az életjáradék mellett egy ilyen átképzési alap is elérhető. Ez természetesen kapcsolatban van a táncos életpályamodellel: a Táncművészek Szövetsége ezzel kapcsolatosan el is készítette a Nemzeti Táncprogramot, melyben erre is ajánlásokat tesz. Én azt gondolom, hogy intenzívebben kellene foglalkozni a terület ajánlásaival, és akkor nem lenne ennyire problematikus vagy konfliktusos ez a helyzet.

A Szegedi Kortárs Balettre fókuszálva: milyen előadásokkal készülnek a közeljövőben?

Széles a repertoár, szinte egyik bemutató a másikat éri. Jelen pillanatban is körülbelül tíz darabot játszunk folyamatosan, de nemrég volt egy premierünk: Szegeden február 17-én mutattuk be az Abszurdia című darabot Juronics Tamás kollégám koreográfiájában. Nem sokkal ezután a Budapest Táncfesztiválon március 1-jén lesz látható ez a produkció a Művészetek Palotájában. Mindig arra törekszünk, hogy a Nemzeti Táncszínház segítségével előadásainkat a szegedi bemutatót követően a lehető leghamarabb felvigyük Budapestre.

Készítette: Tóth Eszter

Fotó: Csákvári Zsigmond