Legyetek jók, ha tudtok!

Néri Szent Fülöp 1515-ben született Firenzében. Üzletembernek szánták, ám ő Rómába ment, ahol a szegényeket és betegeket segítette. 36 éves korában pappá szentelték. Rendkívül népszerű volt: a körülötte élők szerették a vidámságát, humorát és vélhetően megjátszott habókosságát, amivel elérte, hogy azok, akiknek egyre inkább szálka volt a szemében, ne tudják kikezdeni. Hitt a koedukációban és a toleranciában, valóságos megbotránkozást keltett azzal, hogy együtt nevelte különböző nemű híveit. A társadalom perifériáján élő utcagyerekek, bűnözők, prostituáltak menedéket találtak vallásgyakorló csoportjában, és számukra is kiszolgáltatta a szentségeket. Távol állt minden megbélyegzéstől, segíteni akart a rászorulókon, és nem őket hibáztatta kilátástalan sorsukért. Nem a karriert kereste, hanem a jót, amelyről hitte, hogy ott lakik a gyerekekben. Ezért választotta hivatásául az árva gyerekek nevelését, és hogy ezt véghezvigye, inkább láttatta magát habókos-ütődöttnek, mert tudta, hogy a bohócság megvédi őt a felettesei hatalmától ugyanúgy, mint a túlzott tisztelettől.

Fülöp a színdarab idején még nem szent, de már bohóc, igazi komédiás, aki a híveinek játszik olyan színházat, amelyben hisz. A történet szerint az árván maradt gyerekek közé befogadja a kis tolvaj Cirifischiot, az éles eszű, melegszívű fiút, akit azonban mégsem sikerül megvédenie önmagától, a sorsától vagy a Sátán rontó hatalmától.

A történet különlegessége az a kapcsolat, amely az utcagyerekek és az atya között szövődik, amelyben nem a felnőtt tekintélye, hanem az egyenlőségből fakadó szeretet a mérvadó.

Nagy Viktor, a darab rendezője elmondta: meg kellett küzdenie annak felelősségével, hogy a ma embere hogyan viszonyul az egykor élt hősről, hiszen a fantázia csak árnyalhatja, de nem írhatja át a megtörtént eseményeket. ?Materiális világban élünk, és nem hiszünk szinte semmiben, csak az anyagban. Amit megeszünk, amit megveszünk, amit megfogunk, ami a tulajdonunk, a pénzünk, a fizetésünk, a karrierünk. Nagyon ritkán hiszünk másban és legkevésbé hiszünk valami fensőbb lényben, nevezzük akár Istennek. Nekünk most ezt a tétova hitű, vagy éppen hit nélküli technokratát kell felébresztenünk azzal, hogy: hahó! van itt más is, mint amit megeszel és megszerzel magadnak. Vigyázz, mert kiderülhet, hogy embernek lenni többet is jelenthet!? ? emelte ki.

A főhőst alakító Eperjes Károly így látja a szerepét: ?Játszottam már papot, szentet is, de olyat, aki egyszerre humoros, lírai, finom és szociálisan érzékeny, nagyon ritkán. Igazi öröm. Szeretem a figura humorát, játékosságát, bohócságát, amivel megpróbálja elkerülni a személyét övező, túlzó tiszteletet. Néri Fülöpnek volt ereje nem a hatalmat, hanem a szegények és a szenvedők igazságát választani. Az sohasem pénzben fizetődik ki, hanem szeretetben. Nem véletlen, hogy mai napig tudjuk a nevét. Ha csak a hatalmát fitogtatta volna, nem lenne szent, és eltűnt volna a süllyesztőben, a többi gátlástalan, pénzéhes zsivánnyal együtt. De ő nem ilyen volt? ? mondja.

Eperjes szerint jónak vagy rossznak lenni egyaránt nehéz teher. Akkor hát miért is ne legyetek jók, ha tudtok?

Forrás és további részletek: Pesti Magyar Szinház