Labirintusok és mandalák

A Józsefvárosi Galéria idei első kiállítása január 12-én nyílt meg, melyen Kálmán László Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész munkái láthatók. A Személyes mandalák című tárlatot 18 órakor Billing Gyöngyi művészeti munkatárs nyitotta meg, majd felkonferálta az est vendégét, dr. Hóvári Jánost, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatóját, aki pár szóban bemutatta a tárlatot és a művészt.

Ahogy a főigazgató elmondta: az ötvösművész ?abból az evidenciából indul ki, hogy az indusztrializáció feltartóztathatatlan, és nem lehet hagyni azt, hogy az egyetemes emberi tartalmak kivesszenek abból. Az egyetemes és a nemzeti értékeinknek velünk kell maradniuk a rohamléptekkel változó világban is, minden olyan hordozón, amely rendelkezésünkre áll? ? kezdte beszédét dr. Hóvári János.

Kálmán László 1975-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) ötvösművészeti szakán, 1982-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakán is szerzett diplomát. A művész az építészet berkein belül tevékenykedik: tervez a középületekben, szállodák és színházak belső tereiben is, egyedi világítótesteket, burkolatokat, tárgyakat készít, alkotásai pedig a világ számos országában megtalálhatók.

A Személyes mandalák című kiállítása viszont a művészi munkáit mutatja be az elmúlt öt évből, azokat a tárgyakat, melyeket elsősorban magának készített. ?A Józsefvárosi Galériában látható kiállítás nem a sikeres iparművészről szól, hanem a gondolkozó és érző ötvösművészről, aki keresi önmaga művészi megragadásának formáit. Nem köti őt a megrendelői vagy az építészeti szabályozás: amit látunk, az egy szelet Kálmán László művészből? ? mondta dr. Hóvári János.

A kiállításon látható ötvösmunkák alapját a keleti művészet egyik kultikus jelképe, a mandala, illetve a nyugati világ egyik ősi motívuma, a labirintus adja. A fémmunkákban azonban nemcsak a keleti és a nyugati kultúra vagy az ívelt és a szögletes formavilág egyesül, de a különböző fémek és színek is. A művész rézzel, rozsdamentes acéllal, alumíniummal, vassal, olykor üveggel dolgozik a legmodernebb technikával, nemesfémeket azonban nem használ fel munkáihoz. Dr. Hóvári János a következőképpen magyarázta az ötvösművész munkáit: ?Kálmán László mandaláin egyszerre láthatjuk az ősi szellem lelki, szellemi mélységeit és a jövő kihívásait. A labirintus örök emberi jelenség, gyermekként szinte mindannyian rajzolgattuk. Felnőttként már azt is tudjuk, hogy olyan valós és képzelt, kiismerhetetlen lelki és szellemi utak világában élünk, amelyekben vagy elveszünk, vagy azokból valahogyan kitalálunk. A mínoszi útvesztők nem nyugalomra, hanem harcra, csalásra ? Theseus is így jutott ki a labirintusból ?, együttműködésre, sikerre és elvesztésre késztetnek bennünket. A labirintus életszagú vagy maga az élet.?

Kálmán László a fia révén lelt rá a mandalákra, aki egy ideig Tajvanon tanult. A főigazgató szerint az ötvösművész ?mandalái megőrzik az ősi egyszerűséget és az ahhoz kötődő ősi pszichológiai nyugalmat. A neves pszichiáter, Carl Jung tanítását követi, aki életének egyik korszakában reggelente köröket rajzolt. Ha ez jól ment, akkor az maga volt a harmónia ? írta a naplójába. A lélek nagy tudója azt mondja ki, hogy a körök részét képezik az emberi személyiség ősi mélységeinek.? Hóvári János hozzátette, hogy bár két külön világ, egyúttal két nagyon eltérő forma egyesül a művekben, a ?mandala és a labirintus nem úgy áll egymással szemben, mint a jó és a rossz, hanem inkább úgy, mint a jin és a jang: a keleti kultúra két egymást kiegészítő, ugyanakkor egymást ellensúlyozó világa?.

A kiállított munkák között találhatóak fémből készült, áttört felületű kockák, paravánok, piramisok, mandalák, melyek mindegyikének anyagát, felületét a labirintus motívuma uralja. A falakon látható képeken is visszatér a tárgyak látványvilága. A lemezek mintázatának, ornamentikájának kidolgozását aprólékosság és precizitás jellemzi, melyeket Kálmán László lézervágással ér el.

Kálmán László Személyes mandalák című kiállítása február 6-ig látható a Józsefvárosi Galériában.

Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond