2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2019.04.20

A Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállításának közel háromszáz fotója egy képzeletbeli életutat vázol fel. A fotókon keresztül átsejlik a történelem, megismerjük, miként változott a magyar társadalom az elmúlt száz évben, hogyan hatottak – és hatnak most is – a múlt traumái, és hogy melyek azok a normák és szokások, amelyek máig nem hullottak ki az idő rostáján.

_D0A2079_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

A legjobb ebben a kiállításban, hogy a kiállított fotók nemcsak egy archívum részeként értelmezhetők, hanem önmagukban is érvényessé váltak: így, bekeretezve, a múzeum falán lógva ezek az amatőr fotók a műalkotás rangjára emelkedtek. Ami azért is érdekes, mert a legtöbb fénykép története egyáltalán nem ismert, nem tudjuk, hogy kiket ábrázol, sokszor még a megörökített helyszín is kérdéses.


A legtöbb munkának nincs nevesített alkotója, nincs címe, mint a „rendes” műtárgyaknak, sokszor csak egy évszám és egy sorszám tartozik hozzájuk. És ettől függetlenül a kiállítótérben mégis műalkotássá nemesedtek, amihez természetesen a múzeumi tér „szentsége” is hozzájárul, de nem csak az.


_D0A2315_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


E képek a Walter Benjamin-i értelemben vett aurával rendelkeznek: itt és most vannak jelen. Egy részüket ugyanis még sohasem hívták elő, másrészt ezek a képek még sohasem kapcsolódtak ilyenformán egymáshoz. A kiállítótérben ez a közel háromszáz fotó egy képzeletbeli életutat vázol fel, úgy működik, mint egy családi fotóalbum. De nem egy adott család fotóalbuma ez, hanem közös nagy családunké, hiszen az egyéni sorsok közös történelmünkké állnak össze.


_D0A2275_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


A Fortepan archívum kétszáz kedvence négy nagy tematikai egységben látható, négy életkor jelenik meg rajtuk: a gyermek-, az ifjú-, a felnőtt- és az időskor. És mialatt beavatnak az emberi élet egyes szakaszaiba, megismerjük azt is, hogy az elmúlt száz évben mely szokások nem változtak, melyek azok, amelyek a történelem traumái ellenére is átörökíthetőek maradtak, melyek azok, amelyek közösek, amelyek közösséggé tesznek minket. Fény derül arra is, hogy mi az, ami változott, és mi az, amit a történelmi cezúrák eltöröltek.


_D0A2191_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


A képeken tükröződik a társadalom sokszínűsége. Látjuk a város és a falu lakóit, megismerjük az arisztokratákat és a szegényeket, a zsidókat és a keresztényeket, a háborúban harcolókat és az itthon maradottakat, a punk bandákat és a szolid barátnőket, a társadalom megbecsült tagjait és a periférián élő kitaszítottakat.


160703_fortepan1
Fotó forrása: Fortepan


A fotók egyszerre mesélnek egyéni sorsokról és egyszerre működnek a kollektív emlékezet darabjainként. A kiállított fotók a 20. század eseményeit privát szemüvegen keresztül láttatják, éppen ebből ered különlegességük. E privát célra készült fotókat eredetileg nem a nyilvánosságnak szánták, így valójában ez a fajta kitárulkozásuk voyeurré is tesz minket: beleshetünk egy idegen személy családi életébe, megpróbálhatjuk felfedezni a titkaikat, az ő életükből asszociálhatunk a sajátunkra.


_D0A2161_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


Tizenhat hattértörténetet is megismerünk a kiállításon, bizonyos fotóanyagok esetében ugyanis pontosan tudható, hogy ki az alkotó, vagy hogy honnan származik az adott anyag. Így például megtudjuk, hogy 2015-ben egy elektromos zárlatot követő tűzben veszett el az Uvaterv százezer darabos, ritka képgyűjtemény nagy része, csak a harmadát sikerült megmentenie és digitalizálnia a Fortepan önkénteseinek. De láthatunk néhányat Jávor István szociofotóiból is, amelyek a Ceaușescu-diktatúra borzalmairól mesélnek.


_D0A2222_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


Szalay Zoltán ingázókról készített sorozatát betiltották a 60-as években, Lőw Márton a fél világot megkerülve fotózta a hadifoglyok életét, Erdőssy Béla családja vidéken töltött idilli napjait örökítette meg.


Szalay_Zoltan_ingazok_2
Szalay Zoltán: Ingázók (1963)
Forrás: Fortepan


Itt szerepelnek Schoch Frigyes sztereofotói, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó pillanatait örökítik meg, a BRFK helyszínelő fényképei pedig nyers és naturalista módon mesélnek a mélyszegénységről és a periférián élőkről.


Külön installáció szól a magyarországi holokauszt képeinek hiányáról. Ez az időszak a fotótörténet egyik fehér foltja, hiszen csupán huszonnégy olyan képet ismerünk, amelyek közvetlen kapcsolatba hozhatók a deportálásokkal. A budapesti gettó életéről pedig egyetlen fotó sem maradt fenn. Vajon nem is készültek, vagy az enyészetté lettek...?


_D0A2231_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


A kiállítás utolsó folyósóján a szétbombázott Budapestet ismerhetjük meg. Izgalmas, ahogyan a korabeli és a mai fotók egymás mellé kerültek, mert így még szembetűnőbb, hogy micsoda pusztítást végeztek a főváros ostroma során: a Várnegyed valóban romhalmazzá változott.


Jó ötlet, hogy a kiállításban a Fortepan saját magára is rákérdez. Szó esik a név eredetéről, a fotók bekerülésének lehetséges módjairól, két videóinterjún hallhatjuk az alapítók és az adományozók gondolatait.


_D0A2124_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


Az utolsó teremben megtudhatjuk, hogy a Fortepan szerkesztett archívum, tehát nem jelenik meg benne automatikusan minden beérkezett fotó, közülük az ott dolgozók válogatnak bizonyos szűrők alapján. Ebben a térben mi is az archívum szerkesztőivé válhatunk: egy asztalon szerepelnek az Új Nemzedék saját és beküldött fotói, amelyek közül kiválaszthatjuk a kedvencünket, és szavazhatunk rá.


_D0A2182_Copy
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond


Itt szerepelnek még az olvasói levelek is, amelyek arról szólnak, hogy egy-egy személy a Fortepanon kutatva ismert rá egy rokonára vagy ismerősére.


A kiállítás augusztus 25-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.


Kocsis Katica

hatarokon_at_010_R

2019.07.19

„Nem létezhet olyan helyzet, hogy a fotóriporteri szerep megelőzze az emberséget. Nincs az a kép, amiért megérné egy másik ember életét kockáztatni” – mondja a több háborús zónában járt Bielik István Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas fotóriporter. Túlélőkről készült fotósorozatáról, a képhez való viszonyáról és a humánum fontosságáról is mesélt nekünk.

_D0A0681_Copy
2019.07.19

1969. július 20. Ezen a napon landolt az Apollo-11 a Holdon: Neil Amstrong és Edwin „Buzz” Aldrin sétája az emberi civilizáció egyik fontos mérföldköve, az emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos eredménye volt. Erre az eseményre emlékezik a Vasarely Múzeum Holdmúzeum 1969 című kiállítása, amelyen Vasarely néhány izgalmas kompozíciója is látható.

sziget_anno_R

2019.07.19

Világhírű zenei ikonok, extrém öltözetek és a szeretet forradalma: a Sziget fesztivál idén 27. évfordulóját ünnepli, és természetesen most is elképesztő produkciókkal várják a bulizni vágyókat augusztus 7-től.

A július 24. és 27. közötti szakmai konferencián mintegy kétszáz hazai szakember vesz részt. A négynapos országos szakmai találkozó fő témái között szerepelnek a várostervezés és örökségvédelem időszerű feladatai, a nép építészettel, benne a kastély- és várprogrammal összefüggő kérdések, a természetvédelem és a nemzeti parkok haza helyzetének áttekintése. A találkozó keretében tartják meg a Város- és Faluvédők Szövetségének közgyűlését a Református Kollégium Oratóriumában, a résztvevők emellett kirándulásokon ismerkedhetnek meg Debrecen, a bihari térség, Hajdúböszörmény és Hortobágy természeti és épített értékeivel.

Eddig nem ismert összecsapásra utalnak azok a leletek, amelyeket a csatamezőn, a szövetséges erők egykori tábori kórházának helyszínén először végzett ásatásokon tártak fel a régészek. Waterloonál Napóleon francia serege ütközött meg a szövetséges brit, németalföldi, német és porosz csapatokkal. Az egykori tábori kórház helyszínén amputált végtagok maradványaira bukkantak, továbbá puskagolyókat és egy francia ágyúgolyót is találtak. A szakértők szerint az amputációkat az egykori Mont-St-Jean tábori kórház orvosai végezték.

Kilencvenéves korában elhunyt Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a New York-i New School for Social Research professor emeritusa. Fő kutatási területe az etika és a történetfilozófia volt. Pályája kezdetén munkáit a marxizmus és az újbaloldali gondolkodás jellemezte, később inkább posztmodern szempontból értelmezte az etikát és a modern világot, új megközelítési lehetőségeket kínált fontos társadalomelméleti problémák megoldásához. Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik A reneszánsz ember (1967), a Portrévázlatok az etika történetéből (1976), Az igazságosságon túl (1987), A történelem elmélete (2001), A „zsidókérdés" megoldhatatlansága (2004). 1998-ban Bicikliző majom címmel jelent meg interjú-önéletrajza, 2009-ben Rózsa Erzsébet monográfiát írt róla Se félelem, se keserűség címmel.

A Királyok völgyéből a gízai piramisok közelében épülő Egyiptomi Nagymúzeumba szállították át Tutanhamon külső aranyozott fakoporsóját, amelyen első ízben végeznek restaurálási munkálatokat a gyermekfáraó sírjának 1922-ben történt felfedezése óta. Az épülő Nagymúzeum 2020 negyedik negyedére tervezett átadása után egy helyen állítják ki a Tutanhamon sírjában talált összes kincset, benne a fáraó három koporsóját, amelyek közül kettő jelenleg a kairói, Tahrir téri Egyiptomi Múzeumban látható. A fáraó múmiáját gránitfedelű homokkőszarkofágban, azon belül három egymásba helyezett koporsóban találták, a koporsók közül a két külső aranyozott fából, a legbelső színaranyból készült, és mindet istenek képei díszítik.

Mintegy 60 ezer középkori diplomás életútjából készített adatbázist egy német és svájci kutatócsoport, feltérképezve a korabeli tanult emberek kapcsolati hálóját is. Ezzel azonnal láthatóvá vált a személyes kapcsolatok egész hálózata, ami akkoriban ugyanúgy meghatározta a karrierlehetőségeket, mint ma, és olyan meghatározó személyiségekre is hatással volt, mint Erasmus vagy Luther Márton. A kutatók azt a nagyjából 60 ezer embert követték életútján, aki 1250 és 1550 között valamelyik európai egyetemen diplomát szerzett. Az adatbank a mai Svájc területén élő fiatal férfiak – köztük Kálvin János – életútját is felöleli, ők ugyan nagyrészt más országokban tanultak, hiszen az első svájci egyetem 1460-ban létesült Bázelben. Nőket nem vehettek fel az egyetemek.

Július 26-án tartják a Strandok éjszakáját. A 10. évét ünneplő rendezvényhez idén több mint 40 fürdő csatlakozott országszerte.

bukfurdo-001

Több turnén Nick Cave vokalistája volt, és Johnny Depp kalózos válogatáslemezén is énekelt egy dalt Brooklyn egyik legvagányabb énekesnője, aki nemcsak a feminizmus mellett, hanem politika kérdésekben is felemeli a hangját. Shilpa Ray-t most Budapesten is meghallgathatjuk, hiszen július 21-én a KOBUCI Kertben koncertezik.

Idén harmadik alkalommal indul útnak a Sziget Cruisin' Partyhajó, egy igazi bulikülönlegesség a Szigeten kívül, de mégis a fesztivál részeként!

Régi történetek, fülledt esték, adomák és legendák. Kollár-Klemencz László prózaíróként, Grecsó Krisztián pedig dalszerzőként is bemutatkozik július 21-én este a zsámbéki Romtemplom különleges történelmi „díszletei” között.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma