Kősziklára épített ház

Az Eötvös Collegiumot 1895-ben alapította Eötvös Loránd azzal a céllal, hogy a párizsi École normale supérieure mintájára színvonalas tanárképzőt hozzon létre itthon. Az intézmény így a középiskolai tanárok magas szintű oktatására, a minőségi ?tudós tanár? képzésre fektette a hangsúlyt. A tanárjelöltek képzését egyetemi szintű ismeretanyagokkal kiegészítve a kollégium nagyban hozzájárult a magyar középiskolai tanárság modern értelmiségi szakmává alakulásához. A végzett hallgatók testesítették meg a ?tudós tanár? alakját, aki tudományos jellegű, sokoldalú képzettségével fel tudta kelteni tanítványai érdeklődését az önművelődés, valamint a tudományok iránt.

Az első évfolyam tanárait Eötvös Loránd nagy gonddal választotta ki, 1919-es halála után pedig Teleki Pál vette át az intézmény igazgatását. Az intézmény 1910-ben költözött a Ménesi úti épületbe, amely a mai napig otthont ad a kollégiumnak. Későbbi igazgatói, szaktanárai és hallgatói között olyan nevek szerepelnek, mint Kodály Zoltán, Kosáry Domonkos, Szekfű Gyula, Mika Sándor, Országh László és Keresztury Dezső is, aki 1945 és 1948 között az intézmény legendás igazgatója, 1947-ig pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt.

Keresztury Dezső igazgató hetven évvel ezelőttre, 1947. október 26-ára tervezte a kollégium jubileumi ünnepségét, amelyen a Szabadon szolgál a szellem-feliratú Eötvös-plakett és -emlékkönyv debütált volna. Erre leváltása miatt azonban nem kerülhetett sor. Ebből az alkalomból a hármas könyvbemutatót az ELTE Bölcsészettudományi Karának az Eötvös-collegistáról, Szekfű Gyuláról elnevezett könyvtárában szintén október 26-án tartották meg. A könyvbemutatót az est házigazdája, Borsodi Csaba, a kar dékánja nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Hóvári Jánosnak, az Eötvös József Collegium Baráti Köre elnökének.

Az est során bemutatott első könyv a kollégium 120 évét összefoglaló Kősziklára épített ház című kötet volt a Mika Sándor Egyesület kiadásában. Dr. Hóvári János elmondta, hogy a kötetet még Keresztury Dezső kezdeményezésére kezdték el szerkeszteni, aki felkérte a kollégium legendás első nemzedékét, hogy meséljék el, milyen volt Eötvös-collegistának lenni. Ez az emlékkönyv azonban Keresztury leváltása miatt nem készülhetett el, ráadásul a kollégiumot nem sokkal később, az 1950-es évek elején megszüntették. Keresztury viszont leadta az elkezdett kötetet az Akadémiának, amely megőrizte a jövő nemzedékei számára. Így Keresztury emlékkönyve a jelen könyv alapját képezhette számos újabb tanulmánnyal és emlékezéssel együtt. Az Eötvös Collegium feltámasztását először Kosáry Domonkos kezdeményezte az 1950-es évek második felében, de végül Göncz Árpád köztársasági elnök adta vissza a főiskolai jellegét az 1990-es rendszerváltást követően.

A Kősziklára épített ház című könyvvel és az Eötvös Collegiummal kapcsolatban Szörényi László irodalomtörténész mondta el gondolatait és mesélte el élményeit, hiszen nemcsak oktatott a kollégiumban 1973-tól 1991-ig, de a könyvben említett személyek közül többet személyesen is ismer. ?Olyan tanárokat kell képezni, akik nem elzárkózva, inkább a lehető legbarátibb alapon lépnek fel és felszerelik az országot művelt emberekkel, akik felemelik a társadalmunkat, az országunkat? ? mondta. Hozzátette: a magyar tudományosság megszűnt volna az Eötvös Collegium nélkül.

A kötetről mondott pár szót ifj. Arató György szerkesztő is, aki Keresztury szavait felidézve elmondta: a kollégium rejtélyességét az adja, hogy a szellemét nagyon nehéz definiálni a kollégium töredékes története miatt. ?Olyan tanulmányokkal igyekeztük Keresztury emlékezéseit kiegészíteni, amelyek azokról a jellemekről és személyiségekről szólnak, akik a magyar történelem különösen hányattatott 20. századi évtizedeiben is ezt a nemzetnevelő, pedagógiai igényt képviselték? ? tette hozzá.

A Kőszikára épített ház című könyv után következett az est második szereplőjének, a szintén Eötvös-collegista Mohai V. Lajosnak A drága váza című irodalomtörténeti tanulmánykötetének bemutatása. Szörényi László a számos hazai író és költő életművét taglaló, személyes hangvételű esszéket és tanulmányokat tartalmazó könyvvel kapcsolatban is megosztotta gondolatait, de előtte felolvasta a címadó idézetet, Miro Kovač szerb író sorait: ?Amikor megkapom a vágyva vágyott könyvet, mindig úgy érzem, hogy túl nagy ajándék, nem is érdemlem meg. Úgy veszem a kezembe, mint egy drága vázát, és szorongok, hogy le ne ejtsem. Türelmetlenül várom, hogy felnyithassam, belenézhessek, hogy megtaláljam benne a mester pecsétjét? Az a legjobb olvasó, aki olvasás közben sajnálja, hogy nem ő írta a könyvet.?

A könyvbemutató a Muratáj című, irodalmi folyóirat méltatásával végződött. A szlovéniai magyar kisebbség alapította folyóirat a lendvai tudományos életet tartja össze, emellett közvetíti a modernizmust a magyar irodalomban. Péntek Imre író elmondta, hogy példaértékűnek tartja a Muratáj működését. ?Szerintem szükség van folyóiratokra, ezeknek a tehetségfelfedező szerepe, a különböző rendezvényekben való aktív részvétele óriási pozitívum. Azt mondom, hogy mindenhol, ahol megvannak a szellemi és az anyagi feltételek, indítsunk folyóiratot. Próbáljuk meg stabilizálni a helyzetüket, mert mindig vannak olyanok, amelyek megszűnnek, mások újra feltűnnek, vagy éppen újak indulnak.? A bemutatók és a köszöntések sorát az Eötvös Collegium egykori növendéke, Bence Lajos költő zárta.

Kultúra.hu

Fotók: Bojtos Anita/Mika Sándor Egyesület Facebook-oldala