Könyvtár egy neobarokk palotában

Az egykori szolgálati bejáraton lép be ma mindenki a Wenckheim-palotába, amely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületének ad otthon. A bibliotéka két épület összevonásából jött létre az ezredfordulón, amikor összekötötték a neobarokk és a neoreneszánsz stílusban készült ingatlanokat. Az intézmény leglátványosabb része kétség kívül Wenckheim Frigyes és Krisztina egykori háza, amelyet a Palotanegyed utolsó, trapéz alakú telkére emeltek.

A szeptember 19-i séta a kávézóból indult, itt egykor az istállók álltak. Ezután a látogatók elöl elzárt területek felé vettük az irányt, ahol régen a főbejárat, a nagy fogadócsarnok és a családfő szobái voltak. Itt ismertették a család történetét, de beszéltek a császári famíliához való kötődésükről és a vidéki, Ybl Miklós által tervezett kastélyukról is. A törpéket mintázó oszlopok mellett és a keleti sárkányokkal díszített lépcsőkön jutottunk el a fogadóterembe, majd a férj és a feleség budoárjába.

A család a leggazdagabbak egyike volt, a palotájukat pedig az egyik legpartiképesebb épületként tartották számon, mivel báltermükben akár 500 vendéget is fogadni tudtak. Ahol most diákok bújják a könyveket reggeltől estig, ott az 1800-as évek végén hatalmas ünnepségeket tartottak, a zenét különféle muzsikusok szolgáltatták, akik saját lépcsőházon keresztül foglalhatták el helyüket. Az eredeti díszítésből csak a velencei tükrök maradtak meg, amelyeket a háborúk idején egy falüregbe fordítottak, így nem esett semmi bajuk.

A művészeti olvasóban látható az egyetlen eredeti Wenckheim-csillár, egy több mázsás monstrum, amelyet az idegenvezető csak ?Nagymamának? hívott. Itt már nem az aranyozott ornamentumok díszítik falakat, mint a többi teremben, hanem arannyal futtatott tapéta, faberakások és lekerekített sarkok.

A szabadpolcok, a böngészde és több olvasó is már egy másik palotában kapott helyet, amelyet az 1998 és 2001 között zajlott újjáépítés során kötöttek össze a Wenckheim-kúriával. Erről a neoreneszánsz épületről kevesebbet lehet tudni, mivel az eredeti tulajdonosát sem ismerik. Annyi biztos, sokáig bérpalotaként, később kollégiumként funkcionált, így nem is annyira díszes, mint a könyvtár többi része.

Az átépítések során viszont itt is helyet kaptak a bibliotéka szimbólumai, a sárkányok. A gyerekkönyvtár nemcsak nevében őrzi a mitológiai lényeket, hanem kettő is megtalálható belőlük az udvarán. A séta itt zárult, és bár az intézmény több pontját az idő szűkössége miatt be sem mutatták, mégis érdekes volt megismerni a történetét, ha már oly sokan töltenek el órákat a falai között.