kultura.hu_banner_herend_002uj

2019.06.29

Az erdélyi szórványmagyarsággal és nemességgel foglalkozó Tiltott kastélyok online sorozatának legutóbb közzétett két epizódja, a Küküllővári Hallerek és a Marosvécsi Kemények különdíjat kapott dokumentumfilm kategóriában az idei Savaria Filmszemlén. A két alkotó, Margittai Gábor és Major Anita a mai nemesség szerepéről, a térdig érő kastély jelentéséről, és arról is mesélt, miként egyeztethető össze a mackónadrág az arisztokráciával.

mgma
Margittai Gábor és Major Anita

Érzékeny témát választottak. Érték Önöket emiatt atrocitások a forgatásokon? Akár magánemberek, akár a román hatóságok gátolták a munkájukat?

Anita: Alapvetően minden rendben volt, kisebb atrocitások voltak csupán. Sokat változott – főleg a fiatalabb – román kutatók szemlélete. Az utca emberével eddig sem volt nagyon rossz élményünk, de most már azt látjuk, hogy az értelmiségiek közül is egyre többen próbálnak igazságosabban és kiegyenlítettebben gondolkodni.

Gábor: Jó példa a fiatalabb román nemzedékek segítőkészségére, hogy ajándékba kaptunk drónfelvételeket vagy dokumentumfotókat. Rengeteg történetet meséltek. Erdélyben mindenki született szereplő: remekül beszélnek, és tökéletes dramaturgiával adnak elő.

2_76
Major Anita interjút készít gróf Bethlen Anikóval Marosvásárhelyen

A forgatásban az is segített, hogy kis infrastruktúrával dolgozunk, ami azt is jelenti, hogy sokkal természetesebben lehetünk jelen; „könnyűhadtestként” – kétszemélyes „kommandóként” – tekintünk magunkra: gyors bevethetőséggel, mozgékonysággal, észrevétlenséggel. Vannak azonban veszélyes helyzetek is: például a marosújvári Teleki-kastélynál többször megpróbáltak bennünket fizikailag is elűzni. Ha ott kiszáll egy nagyobb stáb, akkor abból sokkal nagyobb botrány kerekedhet.


Igazából sok múlik a helyi önkormányzatokon is, hogy az adott kastély körül éppen milyen érzelmek dúlnak. Számos régi angolparkot, francia kertet felparcelláztak a kommunizmus alatt, és kiosztották a települések lakosainak: tömbházak épültek oda konyhakertekkel. Ezeket már szinte lehetetlen visszaszerezni, viszont a helyiek indulatosak, és félnek attól, hogy elveszik a lakóhelyüket.



Mi a filmek struktúrája? Hogyan született meg egy-egy epizód forgatókönyve?

Anita: Alapvetően hárompillérű projektről beszélünk. Könyv formájában kezdtük feldolgozni a témát, amelyből szintén sorozatot tervezünk. Az első kötet már kapható, és a film előtanulmányaként is felfogható. Tiltott kastély címmel jelent meg, ami arra utal, hogy ezeknek a családoknak – és a magyaroknak – már nincs hozzáférésük egykori tulajdonukhoz: a román állam 1949-ben mindent elvett tőlük – fizikai értelemben mindenképpen. Úgy véltük, hogy családról családra járva sorozat formájában dolgozhatnánk fel a történeteket, sorsokat. Eddig négy részt készítettünk el a kilenc film közül. A könyv és a sorozat mellett a harmadik pillér a vándorkiállítás, ahol szintén a témát dolgozzuk fel. A sorozat részei különálló alkotások, ugyanakkor az erdélyi főnemesi családok számos ponton kapcsolódtak és kapcsolódnak egymáshoz.

Gábor: Mi már a rendszerváltás óta kifejezetten a határon túli magyarsággal foglalkozunk, és ezen belül a határon túli arisztokrácia kutatásával is. Minden családtaghoz, minden kastélyhoz annyi történet tapad, hogy láttuk: ezt muszáj láncolatban feldolgozni. Ez történelmi oknyomozó munka: hiába van az embernek kész forgatókönyve, akkor lesz jó a film, ha ezek a helyzetek valóban élőek. Volt, hogy az egyik filmünkben a báró unokája mackónadrágban volt csak hajlandó interjút adni nekünk. Ezt kifogásolták egy fesztivál zsűrijében, amit mi kerek perec visszautasítottunk. Ha ő így gondolja a jelenlétét, akkor mi nem fogjuk átöltöztetni, sem díszmagyarba, sem más ruhába – és a beszélgetés ettől lett jó és bensőséges.

3_62
Margittai Gábor Nagy Kemény Gézával, báró Kemény János unokájával az erdélyi Istenszéke szikláin

Anita: Többször visszamegyünk ugyanarra a területre és ugyanazokhoz az emberekhez. Évente beszélgetünk velük, így folyamatában látjuk a fejlődést vagy épp a romlást. Ezért is fogadnak bennünket szívesen, bíznak bennünk, mert látják, hogy nem száguldó riporterként jelenünk meg röpke tíz percre a területen, hanem elmélyülten próbálunk közelíteni a témához.

A családtagok egzisztenciájukat hagyták ott, hogy egykori birtokaikért küzdjenek. Hogyan viszonyulnak hozzájuk azok a rokonok, akik nem akarnak ezzel foglalkozni?

Gábor: Találkoztunk olyan családokkal, ahol egy-egy kastély visszaszerzése konfliktust gerjesztett a leszármazottak között. Egy szélesebb rokoni körben többen lehetnek, akik azt mondják, hogy az életüket nem fogják feláldozni egy számukra kilátástalannak tűnő ügyért. Ugyanennek a családnak a másik része elvállalja, vagy életcéllá teszi, és a leszármazottainak is életcélul tűzi ki a jóvátételi küzdelmet. Ez családi magánügy, és tapintattal kezeljük, ilyen belső ügyeket nem akarunk bolygatni a filmjeinkben.



A filmben szó esik arról, hogy milyen szellemi értékeket kellene képviselnie a nemességnek. Ez mennyire valósul meg? Mennyire próbálnak a mai erdélyi arisztokraták e szerint élni?

Anita: Haller Béla az arisztokrácia 21. századi szerepéről szólva a gyönyörű „megszenvedett humanizmus" kifejezést használja. Semmiképpen nem nagyzoló életformában és gazdasági értelemben gondolják ők a nemesség mostani szerepét, hanem erkölcsi és szellemi alapon. Szintén ő fogalmazta meg azt – és mi is ezt tapasztaltuk –, hogy egyesek hajlamosak feltétel nélkül rajongani a nemességért, míg mások történelmi bűnöket rónak fel nekik, és nem tudnak megbocsátani. Való igaz, hogy valahol a kettő között kell az igazságot keresni.

Románián kívül más országok is biztosítottak restitúciós lehetőségeket?

Gábor: Tudomásom szerint régiónkban a leginkább hasznavehető restitúciós törvények Romániában születtek meg – más kérdés a jogalkalmazás... Magyarországon szó sem volt ilyen törvényekről. Jól tudjuk, hogy a rendszerváltás egyik leginkább elrontott fejezete a kárpótlás kérdése. A felvidéki arisztokráciával foglalkoztunk még behatóbban riportokban, és sajnos Szlovákiában is tapasztalható diszkrimináció a kisebbségi restitúciós igények teljesítésével kapcsolatban. Ausztriában többnyire magántulajdonban vannak a kastélyok, de ott is láttunk ijesztően rogyadozókat. A legtöbb esély most Romániában van, de talán a legtöbb probléma is.

Anita: Románia maga is megbánta, hogy meghozta ezt a törvényt, minden jogi eszközzel megpróbálja ellehetetleníteni az érvényesülését a gyakorlatban, például kirakja a pereket több száz kilométerre lévő színromán területekre, illetve koncepciós pereket kreálnak, háborús bűnösnek nyilvánítanak felmenőket, hogy az utódok már ne lehessenek jogosultak a visszaigénylésre.



Érzik a filmek hatását?

Gábor: Hogyne. Az egész projekt folyamatossága által elérhetjük azt, hogy a köztudatban a kastélyok ne csak rogyadozó műemlékek, „halott házak” legyenek az út szélén, hanem élettel és történettel újra megtöltődő helyszínek. A magyar művelődéstörténet és jelen részei ugyanúgy, mint a magyarságtudat alkotóelemei.

Lesz folytatásuk ezeknek az epizódoknak?

Gábor: Persze! Feltétlenül, mert ezek a kastélyok olyan jóvátételi folyamatban szerepelnek, amelyet az állam koholt vádakkal próbál szabotálni. A nyilvánosság erejével szeretnénk figyelmet biztosítani ezeknek a családoknak. Ezek tényleg nem befejezett történetek. Nem lehet azt mondani, hogy kész a film. Igaz ez a hamarosan, július közepén bemutatandó új epizódunkra, a Keresdi Bethlenekre is: a keresdi várkastély sorsa folyamatosan alakul – szerencsére most a lehető legjobb irányban.

A teljes interjú a Médiatanács blogján érhető el.

reich_karoly

2019.07.22

Megesett már veled, hogy egy könyvet nem a tartalma, hanem a benne található grafikák miatt vettél a kezedbe? Hogy egy borító annyira elbűvölt, hogy csak amiatt megvásároltad a kötetet? Idén első alkalommal illusztrációs fesztivált rendeznek, melyre konkrét szövegre reflektáló képalkotásokkal lehet pályázni. Az irodalmi illusztrációk kiállításában és díjazásában a Petőfi Irodalmi Múzeum is részt vállal. Révész Emese művészettörténésszel beszélgettünk.

_D0A0078_Copy

2019.07.22

A tudomány és a művészet kapcsolata évszázadok óta inspirálja az alkotókat, az innovációk hatása pedig még sohasem volt ennyire kézzelfogható, mint napjainkban. A szentendrei MANK Galériában kortárs művészek naprakész reakcióiból és kísérletezéseiből nyílt kiállítás, melyről a tárlat kurátoraival, Cserhalmi Luca esztétával és Roskó Mária iparművésszel beszélgettünk. Interjú.

papirlelek_R

2019.07.22

Furcsa szerelmi háromszögnek lehetünk tanúi a Papírlélek című kisfilm nézése közben. Ági, a volt kedves ugyanis szellem alakjában kísért régi szerelme, Dani lakásán, közben pedig a férfi bimbózó kapcsolatát igyekszik szabotálni. Beszélgetés a július 7-én bemutatott film rendezőjével, Holtai Gáborral.

A legkorábbi eddig ismert falusi mecsetet találták meg a Rahat nevű izraeli beduin városnál. A szakemberek szerint különösen ritka közel-keleti leletre bukkantak, amelyet valószínűleg egykor a helyi földművesek használtak. A mecset az Izrael földjén végbement kulturális és vallási változásokról is tanúskodik, az iszlám vallás térfoglalásáról, a 636-os jarmúki csatát követő térségbeli hódításáról.

A sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet szervezésében Lovas életképek és hagyományok Háromszéken címmel nyílik kiállítás ma 17 órától a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Az összeállítás a 2019-es Székely Vágtán rendezett kiállításon volt látható először, mely betekintést nyújt a Mikes-ménes évszázados hányatott történetébe az 1700 évektől az első világháborúig, valamint a háromszéki gazdák lovas életébe.

Mozart szülővárosában különböző helyszíneken megrendezett ingyenes koncerttel kezdődött meg szombaton a Salzburgi Fesztivál. Míg a 43 napos fesztivál fizetős koncertjeire akár 440 euróba (143 ezer forintba) is kerülhetnek a jegyek, a szombati programokért, köztük barokk és kortárs zenei koncertekért, nem kellett fizetnie a nézőknek. A Salzburgi Fesztivál a világ egyik legjelentősebb előadóművészeti eseménye. Az idei programban 42 opera, 55 színházi előadás és 81 koncert szerepel. A szervezők 237 ezer jegyet kínálnak a közönségnek.

A Catherine Deneuve, Juliette Binoche és Ethan Hawke főszereplésével készült filmnek ez lesz a világpremierje, és a versenyprogramban is indul a filmfesztiválon. A japán-francia koprodukciót múlt év őszén tíz héten át forgatták Párizsban. A film egy család történetét mutatja be, a történet egy lakásban játszódik. A 76. velencei filmfesztivált augusztus 28. és szeptember 7. között rendezik.

Kovács Péter alkotásainak fókuszában az emberalak, az emberi test áll, amelyet a festészeti és grafikai eszközöket egyszerre alkalmazó, a szín és a vonal együttes kifejező erejére alapozott, expresszív hangvételű kompozíciókban jelenített meg. A nagyméretű, esetenként diptichonokká, triptichonokká alakított művek mellett fontosak művészetében azok a kisméretű, feljegyzés szerű füzetlapok, "firkafélék" is, amelyeket a művész állapotrajzoknak nevezett. Az egyedi kompozíciók, a rajzok mellett az 1990-es évektől sokszorosított grafikákat, litográfiákat és rézkarc-hidegtűket is alkotott.

Szamaritánus egyházi énekek, számi sámánzene, a mexikói Son jarocho stílus, de Jón-tenger menti kisázsiai dallamok is megszólalnak augusztus 1–4. között a Méra World Music Fesztivál csűrszínpadán.

mera-vassvik

Július 26-án 16:00 órától a Hopp@Péntek sétáló tárlatvezetés-sorozat keretében Dénes Mirjam, a Hopp Múzeum japán gyűjteményének kurátora mutatja be a Made in Asia kiállítást.

Szombaton kezdődik a 33. Nemzetközi Muzsikustábor, Verseny és Művészeti Fesztivál Balassagyarmaton. A Zene határok nélkül elnevezésű, július végéig tartó tábor keretében nyolc hangversenyt is adnak a hallgatók és a művésztanárok. A Kárpát-medencéből, Franciaországból és Kínából érkező negyven hallgató a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában öt szakon képezheti magát tovább a táborban.

Július 26-án tartják a Strandok éjszakáját. A 10. évét ünneplő rendezvényhez idén több mint 40 fürdő csatlakozott országszerte.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma