?A levágott fül nem volt rémisztő. Az volt rémisztő, hogy semmi rémisztő: sehol a szellemhuhogás, a denevérvisongás, az olajozatlan ajtók nyikorgása, a pókháló meg satöbbi, amivel a thrillereket telepakolják. Néztetek rémfilmet lenémítva? Dögunalom. Az idegborzoló zene nélkül tök hidegen hagy a sok várakozás, az árnyak növekedése, a vértócsák terjedése, a kapaszkodó ujjak görcse a gyűrődő lepedőn meg az összes ilyesmi. Eltűnnek az idegcincáló reccsenések, fröccsenések, cuppanások, vérnyálkás szortyogások, melyeket különben stúdiókban állítanak elő úgy, hogy káposztát hasogatnak macsetével, nyershúst paskolnak deszkával meg hasonlók. Ennél durvább dolog nem történt velem életem eddigi tizenhét évében, igaz, ezt még nem tudtam. Nem tudtam semmit az életről. Vagyis a halálról, egy levágott fül inkább oda tartozik, az az illetékes ügyosztály.? (Részlet Lackfi János Levágott fül című regényéből)
Levágott emberi fül az ablakpárkányon. Kinek a füle? Hogy kerül oda? Hogy került le a gazdájáról? Élő az illető vagy már halott? Mit kell ilyenkor csinálni? Odaadni a kutyának? Kidobni a kukába? Eltüntetni a nyomot? Szaladni a rendőrségre? De hisz azok úgyse lépnek semmit! Akkor át kell változni Columbóvá? Vagy futni a füllel a mentőkhöz? Varrják vissza valakire? Az első fületlenre? Vajon ez Van Gogh füle? Vagy a római katonáé, akire Szent Péter karddal támadt?
A regény átlagos, tizenhét éves főhőse ezzel a nem átlagos helyzettel találja szemben magát. Eggyel több füle lesz a kelleténél. Megmutassa a szüleinek? A tanárának? A plébánosának? A dzsúdóedzőjének? Tartsa meg, és nézegesse? Beszélgessen vele? Ha már egy kamasszal senki se képes normálisan beszélni. A furcsa esetből nyomozás lesz, rendőrségi ügy, majd ámokfutás, élet-halál harc, verseny az idővel. Közben a biztosnak hitt háttér összeomlik, egy srác áll szemben a világgal, keresi a dolgok értelmét, harcol Istennel, a családjával, a többi emberrel, saját kételyeivel. Ja, és van itt egy vak lány is, Lili. Elég nagy a szája, és elég durva a története. Hogy mi köze a főhőshöz? Jó kérdés!
Lackfi János író, költő 1971-ben született Budapesten. József Attila- és Prima Primissima-díjas. Negyvenöt kötete jelent meg, részben felnőttek, részben gyerekek számára. Legnagyobb sikerét a Milyenek a magyarok? című humoros nemzet-karakterológiai egyperces-kötettel érte el, ez idestova harminchétezer eladott példánynál jár, és a sorozat további kötetei is rendkívül sikeresek. Két kisregény után 2007-ben jelent meg Halottnéző című első regénye, mely a kései Kádár-kort mutatja be gyerekszemmel. Több készülőfélben lévő, nagylélegzetű próza közül végül tizenegy év után a Levágott fül készült el, mely nemrég, szeptember végén látott napvilágot, bemutatója pedig október 21-én volt a Margó Fesztiválon.
További szemelvények a Levágott fül című regényből
? ? Szívesen lenyisszantanám az egyik fülét, ha már találkoztunk. Emlékbe. Vigyáznék rá! Ugye nem veszi tolakodásnak?
? Már miért venném, ne vicceljen! A jobb vagy a bal fülemre lenne szüksége??
?Szoktam nézni a társkereső hirdetéseket, hát az tuti, hogy az egész emberiség ?jóképűnek mondott, fiatalos, sportos, természetkedvelő, kutyabarát, zeneszerető, színes érdeklődésű, kalandos lelkű, romantikus, tartós kapcsolatra vágyó? fazonokból áll. Csak tudnám, hova bújnak ezek a tökéletes példányok, mikor körülnézek? Állatokat látok, akik üvöltöznek a neveletlen gyerekeikkel vagy kutyáikkal.?
?Most villámgyorsan el kell tűnnöm, bénázok a mobillal, zsebre vágom, botorkálok kifelé a kertből, valahogy lüktetnek a tagjaim, a fagy meg az egy helyben álldogálás nem tett jót nekik, rohanok a kerítéshez, hallom, hogy mögöttem kivágódik az ajtó, felkapaszkodom a rácsra, de valaki hátulról megragad, cibálni kezd, erre ösztönből hátrarúgok egyet. Apám ordítását felismertem, ilyen hangot adott ki, amikor a faragókés megcsúszott, és teljesen átfúrta a tenyerét, ömlött a vér mindenfelé.?
?A világegyetem ősi tudását, amit valamikor minden barlangi ősember betéve tudott, a régi eposzokba bele is vannak írva, nos, mindezt nem csak úgy elfelejtettük, hanem szándékosan elfeledtették velünk azok, akik a Világagyat kormányozzák. Ők a mi tetteinket is beszabályozzák, felnyomják az olaj árát, kirobbantják a háborúkat ott és akkor, ahogy és amikor ők akarják. Felügyelik a fegyverkereskedelmet, egyetlen gombnyomásba kerül, és Nigériában nyolcszázzal több ember veszti életét, vagy Haitin háromszázzal kevesebb.?
?Mindenesetre, ha ő nem erőlteti, ha nem zsarol a halott anyámmal, ha a doki nem olyan lelkiismeretes manó, ha megvonja a vállát, na bumm, van ilyen, akkor már nem vagyok itt, ezer százalék. Kérdés, itt kell-e lennem egyáltalán, mennyivel jobb ez, mintha ott díszelegnék már az anyám urnája melletti fülkében, porított változatban, fogalmam sincs. Érdekelne az a forgatókönyv, az a fájl, ami az én életem. Van-e madártávlata, vagy csak ilyen idelenti, hangyanézete, egyik földrög a másik után, egyik járat a másik után, egyik nap a másik után.?
?Egy cikkben azt írták, ha negyven másodpercig tartom a szemkontaktust egy nővel, egy kicsit beleszeretek. Nem mertem volna negyven másodpercig nézni ennek a nőnek a szemébe, féltem volna, hogy elsüllyedek. Igaz, egyetlen nőnek sem bírtam negyven másodpercig a szemébe nézni, egyikük sem bátorított ilyesmire. Így is folyton beleszerettem mindenkibe, mert az a helyzet, hogy ha valakit csak titokban nézek, úgy, hogy először kicsit a kezét az asztalon, aztán a füle mögött a haját, aztán a szemöldöke vonalát, aztán a lábát, aztán a száját, ahogy beszél, szóval tuti találok valamit, ami szinte kínzóan megtetszik.?
?Néztem a buszon az embereket, hát itt mindenki biztos a dolgában, azt csinálja, amit tennie kell éppen, megy munkába, vagy ügyet intézni a gázművekhez, vagy megméretni az orvossal a vércukrát. Rendben vannak, legalábbis első blikkre. Nyilván ott vannak a kis sunyulók, senki se fogja felíratni a homlokára, hogy MOST CSALTAM ADÓT! vagy hogy HAMAROSAN TALÁLKOZOM A SZERETŐMMEL! vagy SEBÉSZ VAGYOK, MEGREMEGETT A KEZEM, AZ ELŐBB ÖLTEM MEG EGY GYEREKET, ÉS MÉG LE IS TAGADTAM! Akik az igazi rossz arcok, azokra aztán semmi nincs kiírva.?
?Lassított a vonat egy állomáson, megláttam, hogy rendőrök szállnak fel. Kirohantam a vécére, hogy összeszedjem magam. A mosdó csapjából nem folyt víz, böfögött két dohos műanyagszagút, és ennyi. Pedig a filmekben mindenki csapvízzel frissíti fel a gondolatait. Ekkor hirtelen leesett! Hogy lehetek ekkora barom? Zsebemben ott lapult a mobil, ki volt ugyan kapcsolva, de simán bemérhetnek annak alapján. Kitéptem a SIM-kártyámat, zsebre raktam. Közben kezembe akadt a rongydarabba göngyölgetett fül. Hátsó felén a nyersrózsaszínen virító seb.?
?Dominikék iszonyú gazdagok, a faterja nemzetközi hírű sebész, angol nyelvű lapokban publikál, és folyton a világ körül röpdös, hogy előadásokat tartson. Egy ujjműtétre volt a legbüszkébb, ez lett a mesterműve. Egy nő szerelemféltésből leharapta párocskája mutatóujját. A pasas valamit érvelt, és rábökött az asszonykára, az meg hamm... Vérmesebb fajta lehetett. Marha melós egy leharapott mutatóujjat visszavarrni, alig látható idegeket és inacskákat kell összeöltögetni úgy, hogy működőképes maradjon, meg esztétikája is legyen a dolognak, gusztusos legyen a végeredmény. Ráadásul a pasas visszajárt, és követelte, hogy vágják le megint az ujját, mert így elvesztette a babája ellen indított kártérítési pert. A bíróságon arra hivatkoztak, hogy nem érte maradandó károsodás, pedig dehogynem, csak ez az idióta sebész teljesen eltüntette a nyomokat. Inkább élt volna mutatóujj nélkül egy talicska pénzel, mint talicska pénz nélkül úgy, hogy az összes ujja hibátlan. Dominik apja végül üvöltve kizavarta, hogy haraptassa le a kedvesével, ebben ő nem tud segíteni.?
Fotók: Lackfi János Facebook-oldala
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
