A jó történet csapda

A Papírlélek az első rendezéseid között van; miben lett más, mint a korábbiak?

A Papírlélek az első olyan filmem, ami egy támogatott, élhető produkciós költségvetésből készült, és profi körülmények között tudtuk előállítani. Elég ritka, amikor azt mondja egy stáb, hogy úgy érzi, optimális feltételek mellett csinált valamit, amire büszke

Mi jelentette a legnagyobb rizikót a készítés során?

A forgatás nagyon jó hangulatú és gördülékeny volt, de a film nagyon feszítette a kereteit: mind időben, mind költségekben, mind koncepcióban. Mikor először leültem a producerrel, Fülöp Péterrel beszélgetni, és elmondtam neki, hogy többek között egy komoly épített díszletet is szeretnék, akkor az első reakciója az volt, hogy kisfilmeknél ez nem reális, főleg költségvetési okokból. Az ő és a gyártásvezető, Farkas Ádám, valamint a látványtervező Erdős Júlia Luca kemény munkája és tehetsége árán mégis sikerült az elképzelésemet megvalósítani.

Hogyan választottad ki a színészeket?

Már évek óta szerettem volna Zsigmond Emőke főszereplésével forgatni egy filmet, így amikor a szereplőválasztásra került sor, leszögeztem, hogy mindenképpen vele szeretnék dolgozni. A további castingban most is Mátyássy Bence volt a segítségemre, csakúgy, mint az előző filmjeimben. Katona Kingának egyébként ez volt az első filmszerepe, és megdöbbentően jó volt.

A legnehezebb kérdés Rátóti Zoltán karaktere volt. Az Emőkével közös jelenete egy nagyon hosszú, egy beállításban felvett jelenet, ami azt jelenti, hogy sok szöveget és mozgást hiba nélkül kellett kilenc percen keresztül hozni. Mindezt Szőke Dani operatőrnek és az általa vezetett kameracsapatnak ugyanúgy hiba nélkül kellett felvennie. Ez egy aránylag erős kihívás akkor, amikor kevés időnk van a megvalósításra, arra a jelenetre összesen két órát próbáltunk, és kilencszer futottunk neki a felvételnek. Az utolsó kettő jól sikerült, és ezek közül választottuk ki, hogy melyik kerüljön bele a filmbe.

Rátóti Zoltán azért volt tökéletes párja Zsigmond Emőkének ebben a szerepben, mert azon kívül, hogy a karaktere szinte pontosan ugyanaz, amit kerestem, Emőkéhez hasonlóan hatalmas alázattal és munkabírással ment neki a szerepnek, és ez nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy ennyire jól működik a jelenet.

Honnan jött a késztetés, hogy egy szellemről készíts filmet?

Én nem a filmművészetin végeztem, és amikor valaki nem iskolában tanul filmezni, nagyon fontos, hogy legyen egy víziója, egy hajtóerő, ami végigtolja őt azon az 5-10 éves szakaszon, amíg tulajdonképpen gyakorlat útján kitanulja ezt a szakmát. Számomra mindig nagyon erős aspektusa volt a filmnek, hogy egy tökéletes médium a szürrealitás és a realitás keverésére, s az így kapott eredmény koherens történetként való prezentálására.

Egy filmben tulajdonképpen nem a valódi, hanem a nem valódi érdekel. A szellem az egyik legalapvetőbb olyan szimbólumunk, ami a valóságban nem létezik, mégis nagyon valós dolgokat szimbolizál. Egy kísértet mindig egy elnyomott feszültségből, belső hiányból származik, amit a szereplő vetít ki. A történetekben szereplő szellem egy regény esetében az olvasó képzeletében él, a film teszi lehetővé számunkra, hogy megmutassuk őt a nézőnek. Amint ez megtörténik, csomó érdekes dolgot lehet csinálni. A Papírlélekben például ott van egy szellem egy panellakásban, és azt szemléli, hogyan múlik nélküle az élet. A szellemlét semmit nem ad a kezébe, amivel hatni tudna bármire is. Hogy tud így főszereplője lenni bármilyen történetnek? Ez foglalkoztatott igazán ebben a filmben.

Nagyon sok szellemtörténetet ismerünk, így nem feltétlen az újítás vágya vitt erre a témára. Felállítottam az alapszituációt, viszont ezt még tovább kellett gondolni, hogy a történet érdekessé váljon. A jó történet egy csapda, ami egy pontig olyan, mintha valami lenne, és csak akkor derül ki, hogy nem az, amikor már nincs menekvés. Úgy gondolom, ez az érzés az, ami megragadja a nézőt, ami végigviszi a történeten, és ami végül vele marad, miután felkapcsolódtak a lámpák.

Milyen terveid vannak?

Szerencsére újra támogatást kaptam a mecenatúraprogram kisjátékfilmes pályázatán, ősszel fogunk majd forgatni. A 15-20 perces film címe Második kör lesz, szintén egy szürreális felvetéssel: a történet egy olyan alternatív Magyarországon játszódik, ahol a gyerekvállalás pályáztatáshoz kötött. A filmben egy fiatal pár második körös interjúját követhetjük majd végig.

A teljes interjú a Médiatanács oldalán olvasható.