Hétköznapi utcakép a századfordulón

A Kálvin tér közelében található kétemeletes épület két külön bejárattal rendelkezett, így a közönség és a múzeum munkatársai (az ekkor még csak néhány főt számláló állomány) külön tudták megközelíteni. A Lónyay és a Gönczi Pál utca sarkán álló épület kedvező adottsága volt, hogy mindkét utca felé néztek ablakai, így a kiállítási termek többsége természetes fénnyel rendelkezett.

Valamelyik második emeleti helyiségéből készülhetett az a felvétel, amely a Lónyay utca, Királyi Pál utca és a Vámház körút kereszteződését ábrázolja. Hétköznapi utcakép a századfordulós Budapesten is lehetne a címe: a Lónyay utcába a Kálvin tér felől villamossínek kanyarodnak, a kereszteződésben lovaskocsi, villamos találkozik, különféle korú, öltözetű emberek igyekeznek céljuk felé vagy éppen várakoznak. Egy másik perspektívából Klösz György (fényképész, festő, a magyarországi városfotózás úttörője) is megörökítette a Lónyay utca Gönczi Pál utca kereszteződését az 1897 és 1902 közötti időszakban.

Az archív felvételen a főszereplő a Néprajzi Múzeum épületével szemközt emelkedő Ipari rajziskola, azonban a hétköznapi utcaképet is megjelenítő fotó jobb szélén, árnyékban felismerhető a Néprajzi Múzeum épülete, amelynek földszintjén egy fűszerkereskedő boltja állt.

A századforduló időszakában a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályaként működő Néprajzi Múzeumnak Jankó János volt a vezetője, aki ebben az épületben lakott. Az 1894-es évben még csak két utcai és három udvari szobában rendezték be a magyar anyagot, majd ezt folyamatosan bővítették a magyar és a nemzetközi tárgycsoportokkal, ajándékokkal, gyűjtésekkel. Jankó koncepciója alapján készült el a Néprajzi Múzeum első állandó kiállítása a Csillag utcai épület immár 32 szobájában 1898-ban.

Az említett fényképekről további részletek itt.

Forrás: neprajz.hu