_d0a5822__copy_1_600x453.png
Nikita Shalenny: Hol a fivéred?, részlet a sorozatból, színes fotó, 2013(előkép Rembrandt Dr. Tulp anatómiája című festménye)

Ukrajna 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, addig a Szovjetunió részeként orosz fennhatóság alá tartozott. A két nemzet között az elválás után még jobban kiéleződött a Krím-félszigettel kapcsolatos konfliktus annak hovatartozását illetően. A félsziget 2014-ig Ukrajnához tartozott, végül egy vitatott népszavazást követően Oroszországhoz csatolták. A térségben ez a mai napig fegyveres konfliktusokat szül, mely erőteljesen rányomja a bélyeget az ukrán lakosság mindennapjaira, ezzel együtt a képzőművészetükre is.


_d0a5609__copy__600x400.png
Zahanna Kadirova: Cím nélkül, szobor 2014

Ahogy az április 6-án megnyitott kiállítás bemutatkozó szövege is írja: az utóbbi harminc év Ukrajna történetének egyik legjelentősebb korszaka: 1980 és 2010 között az ország függetlenné vált, megtörtént a teljes politikai és gazdasági rendszerváltás, miközben óriási lett a szakadék a gazdagabb és a szegényebb rétegek között, és hihetetlen mértékűvé duzzadt a korrupció. Az ország ezalatt végigélt három nagyobb, forradalommal felérő tiltakozási hullámot ? a Szovjetunió összeomlásának idején tömeges diáktüntetések robbantak ki, 2004-ben kitört a ?narancsos forradalom? az orosz támogatottsággal rendelkező Viktor Janukovics elnöksége ellen, 2013-ban pedig újabb tüntetések kezdődtek, mivel az elnök elállt az Európai Unió társulási szerződésétől, mely végül 2014-ben véres összecsapásokba torkollott az utcákon.


_d0a5616__copy__600x399.png
Sergiy Petlyuk: A megértés határa, videóinstalláció, 2015

Mindezen események kikerülhetetlenné váltak a művészek körében is, az ukrán képzőművészet egyik fő témájává vált a társadalmi-politikai jelenségek, események megjelenítése. ?Az 1980-as évektől kezdődően új ukrán művészet körvonalazódott, amely radikálisan szakított a szocialista realizmussal és a nemzetközi kulturális folyamatokkal párhuzamos irányt vett. [?] Az 1990-es évekre, valamint a 2000-es évek elejére jellemző posztszovjet identitáskeresést fokozatosan felváltotta a politikai művészet újragondolásának igénye. Minden eddiginél élesebben vetődött fel a társadalmi folyamatok megértésének fontossága, és megnövekedett az érdeklődés az aktivizmus iránt? ? írják a kiállítás bemutatkozó szövegében.


_d0a5831__copy__600x400.png
Stas Volyazlovsky: Párna, golyóstoll textilen, 2015

A Ludwig Múzeum ? Kortárs Művészeti Múzeum céljai között már az 1989-es alapításkor megfogalmazódott: Budapest kiválóan alkalmas helyszín arra, hogy összehozza a szocialista országok művészetét a nyugat-európai és az amerikai művészettel, és egy térben együtt bemutassa a világ két végének munkáit. Ezt a küldetést a múzeum a mai napig vállalja. Ahogy Fabényi Julia, a múzeum igazgatója az április 5-én megtartott sajtótájékoztatón elmondta: két évvel ezelőtt, 2016-ban rendezték meg az albán-koszovói kortárs művészek alkotásait bemutató tárlatot (A Bálna, amely tengeralattjáró volt), melyet az ukrán kiállítással most egy újabb forradalmi terület kortárs képzőművészetének bemutatása követhet.


_d0a5638__copy__600x421.png
Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója (jobb) és Alisa Lozhkina, a kiállítás kurátora (bal)

?Arra törekedtünk, hogy hiteles képet tudjunk felmutatni az ukrán művészetről. A címadás és a művek együttes bemutatása megvilágítja, hogy nem erőltetett témáról vagy toposzról van szó, hanem arról a forradalomról, amely már több évtizede meghatározza az ukrán mindennapokat. Különösen fontosnak tartom, hogy a forradalmárok gyakran maguk is művészek, akik közül többeknek a munkái ezen a kiállításon is láthatóak? ? mondta Fabényi Julia a sajtótájékoztatón.


20180405_164744_600x337.png
Oleksiy Sai: Penész, installáció, 2018

A Ludwig Múzeum kiállításán szereplő kortárs ukrán képzőművészek a műveiken ? melyek között festmények, videók, szobrok, installációk, iparművészeti munkák, fotográfiák is szerepelnek ? a ma eseményeivel foglalkoznak, azokkal kapcsolatban fogalmaznak meg kérdéseket, ugyanakkor szerepet is vállalnak a művészeten keresztül a mindennapok problémáinak keretében. ?Az ország három évtizede kereng a társadalmi megrázkódtatások hullámvasútján, és bizonyos fokig ezekből a megrázkódtatásokból ered az ukrán művészek különös energiája és vitalitása? ? írják a kiállítást bemutató szövegben. A Permanens forradalom tehát a mai ukrán képzőművészet mibenlétére keresi a választ olyan történelmi korban, amikor az ország főterén egymást érik a barikádok.


_d0a5680__copy__600x446.png
Natsprom (Oleg Tistol és Mikola Macenko): Örökké együtt, vászon, akril, 2013

A kiállítás kurátorai Alisa Lozhkina és Konstantin Akinsha, a kiállításról készült katalógust Popovics Viktória készítette. A tárlat, mely az ukrán művészetet és kultúrát támogató Zenko Alapítvány segítségével jött lére, április 6-tól egészen június 24-ig tekinthető meg.


_d0a5659__copy__600x400.png
Konstantin Akinsha, a kiállítás kurátora,a háttérben Nikita Shalenny Fekete Szibéra című, 2016-os installációja

Kultúra.hu
Fotók: Csákvári Zsigmond

Felhasznált forrás: Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című kiállítás katalógusa, szerk.: Fabényi Julia, Popovics Viktória, kiadja: Ludwig Múzeum ? Kortárs Művészeti Múzeum