A Filmalapot dicsérni szokták

Hogyan érinti Andy Vajna halála a Filmalap működését?

Andy halála óta az irodámban őrizzük az arcképét, az asztalomon egy gyertya ég. Másfél nappal azután, hogy Andy elment, találkoztam a miniszterelnök úrral, aki biztosított róla, hogy számára fontos a magyar filmipar és azon belül a Filmalap munkájának folytonossága. Kormánybiztost nem neveztek ki Andy helyére, és azt jelezték felénk, hogy nem is fognak, engem pedig megkértek, hogy folytassam a munkát.

A Filmalap sem igényli, hogy legyen új kormánybiztos?

Ez a kormányzat döntése. Az biztos, hogy rám most több feladat hárul, mert én foglalkozom a Magyarországon forgató külföldi filmekkel is, és részben én tartom a kapcsolatot a kormányzattal. Ugyanabban a mederben folyik tovább a munka, amelyben Andyvel elkezdődött.

A Filmalap Döntőbizottsága is átalakult.

Andy Vajna kormánybiztosként tagja volt a Döntőbizottságnak, így a helyére új tagot kellett felkérni. Hegedűs Bálinttal, aki jelenleg több filmterven is dolgozik, közös egyetértésben úgy döntöttünk, hogy visszalép, és forgatókönyv-fejlesztési igazgatóként folytatja a munkát. Az ő helyükre kértem fel Fekete Ibolya filmrendező-dramaturg-forgatókönyvírót és Divinyi Réka forgatókönyvírót, valamint lett egy új póttagunk, Zágoni Bálint, a Filmtett vezetőjének személyében.

Tavasszal műfaji forgatókönyvíró kurzust indított a Filmalap. Még mindig hagynak kívánnivalót maguk után a beérkező forgatókönyvek?

Rengeteg gyenge szinopszist, treatmentet és forgatókönyvet olvasunk, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a területet is erősíteni kell a Filmalap képzési programja keretében. Több mint 80-an jelentkeztek az egy ?tanéves? kurzusra, közülük jelenleg is folyik a 10 fős csapat kiválasztása, akikkel szeptembertől el tudjuk kezdeni a munkát.

Nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a jövőben a zsánerfilmek készítésére?

Nem úgy működik a Filmalap, hogy egyszer csak azt mondjuk, legyen több zsánerfilm. Körültekintő és sokrétű kutatást indítottunk el a magyar közönség megtartása és részben nevelése érdekében. A felmérések alapján azt láttuk, hogy a közönség elsősorban műfaji filmeket szeretne nézni. Az első négy helyen a vígjátékok, a horrorfilmek, az akció- illetve kalandfilmek, és a thrillerek állnak. Úgy gondoltuk, hogy a műfaji filmekben erősítésre van szükség, már csak azért is, mert a magyar filmeknek nehéz érvényesülniük a hazai piacon, hiszen hatalmas versennyel kell szembenézniük. Tavaly például 425 filmet játszottak a mozik, amiből csak 30 volt magyar, tehát a 10%-ot sem éri el a magyar film részesedése a kínálatból. A magyar mozik több mint 90%-a a Cinema City kezében van, ahol szigorú üzleti szempontok uralkodnak. Ha egy film nem produkálja az elvárt jegybevételi eredményt az első két-három hétben, akkor leveszik a műsorról. A Filmalap folyamatosan azon dolgozik, hogy a magyar filmek eljussanak a közönséghez, ezért is segítjük őket forgalmazási támogatással. A legnézettebb filmek között szerencsére több magyar is van, idén például a Kölcsönlakás és a BÚÉK, korábban pedig A viszkis, a Kincsem, a Valami Amerika 3, a Saul fia, a Liza, a rókatündér és a Testről és lélekről mind szerepelt a toplistában.

Vannak olyan műfajok, amiket szívesebben látna a Filmalap a pályázatok között?

Minden műfaj reprezentálva van a pályázatok között. Amikor úgy éreztük, hogy jó lenne, ha több történelmi téma jelenne meg a magyar filmben, meghirdettünk egy történelmi filmes programot, amire több, mint 400 filmterv érkezett, és közülük 14-nek a fejlesztése jelenleg is folyik.

Az európai filmgyártásban is példaértékű az elsőfilmeseket támogató Inkubátor Program, amely már öt éve fut. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Az Inkubátort azután találtuk ki, hogy feltűnt, hogy a frissen végzett rendezők valamiért nem pályáznak a Filmalaphoz. Többen is csak évekkel a diplomázásuk után jutottak először filmhez, mint Kenyeres Bálint vagy Bodzsár Márk. A fiatal rendezőknek szerettük volna megteremteni a lehetőséget, hogy hamarabb elindulhasson a karrierjük. Másrészről azt is láttuk, hogy elsőfilmes rendezők nagy sikereket aratnak low budget filmekkel a nemzetközi fesztiválokon. Ez a két gondolat ért össze az Inkubátor Programban.

Miért félnek pályázni a fiatalok?

Valószínűleg tartanak a felelősségtől, ami mondjuk egy 300 millió forintos támogatással jár, esetleg nem tudják elképzelni, hogyan fognak megbirkózni a pályázati rendszerrel. A fiataloknak sokat számítanak a keretek, az Inkubátorban pedig megadtuk nekik ezeket: 62 millió forintból, egy év alatt el kell készíteniük a filmet. Ennek hatására egymás után jönnek ki az eredeti hangú filmek, és már az első sikerek is megszülettek. A Könnyű leckék eljutott Locarnóba és a torontói Hot Docsra, a Virágvölgy díjat nyert Karlovy Varyban, az Egy nap pedig a nemzetközi filmes újságírók szervezete, a FIPRESCI legjobb első filmért járó díját nyerte meg Cannes-ban, most pedig éppen a franciaországi mozik játsszák. Ezek elképesztően nagy dolgok.

Kevés olyan magyar film készül, amely a minket itt és most körülvevő világgal foglalkozik, az Inkubátorban viszont kifejezetten hangsúlyos ez a vonal. Hogyhogy?

Ha kevés pénzt kap egy rendező, nem tud marslakós sci-fit vagy kardozós történelmi filmet forgatni. A kisebb költségvetés rákényszeríti arra, hogy magáról beszéljen, és arról, ami körülveszi és foglalkoztatja.

Ha így bevált az Inkubátor-modell, amelyben egy átlagos költségvetésű, 3-400 millió forintos nagyjátékfilm árából öt kisebbet valósítanak meg, nem tervezik más téren is bevezetni, hogy ne csak elsőfilmesek forgathassák le ily módon a filmjüket?
A támogatás mértéke mindig a filmtervtől függ. A produkciós igazgatók nagyon szigorúan átnézik a költségvetéseket, és ha lehet, faragnak rajtuk annak érdekében, hogy minél több filmet támogathassunk.

A tavalyi a magyar dokumentumfilmek éve volt, a legfontosabb alkotások között olyan filmeket találunk, mint az Egy nő fogságban, a Nagyi projekt, vagy a Könnyű leckék. Ők a tévéfilmeket gyártó Mecenatúrában csak 10 millió, az Inkubátor Programban pedig 22 millió forintra pályázhatnak. A sikerek hatására tervezik növelni a dokumentumfilmek finanszírozását?

Ez a produkció igényétől függ. A Filmalaphoz havonta egy-két dokumentumfilmmel pályáznak, és ami jó, azt mind támogatjuk, évente 2-3 dokumentumfilm készül moziforgalmazásra. Visky Ábel inkubátoros dokumentumfilmjét, a Mesék a zárkábólt most láttuk, és nagyon-nagyon jól sikerült. Ő le tudta forgatni 22 millió forintból a filmet. De van kiemelkedően magas költségvetésű Filmalap által támogatott dokumentumfilm is, a Vad Magyarország 2 ? A vadlovak földjén, amit több éven át a természetben forgatnak ? jelenleg is.

Tavaly kiírtak egy történelmi filmes pályázatot. Emögött milyen indokok húzódtak meg?

Az a kérdés, hogy felhívtak-e, hogy írjunk ki történelmi filmes pályázatot? Nem hívtak fel. Az én ötletem volt, hogy hirdessük meg, mert azt láttuk, hogy a közönség részéről van rá igény. A Kincsemet 465 ezren nézték meg Magyarországon, és Erdélyben még 70 ezren. Ha egy történelmi film ekkora sikert tud aratni, miért ne szülessen több belőle? A magyar filmesek ritkán állnak elő történelmi témával, ezért egy kicsit buzdítani akartuk őket. Jelenleg 14 forgatókönyv fejlesztése folyik, amiket egy éven belül befejeznek. Arra számítunk, hogy lesz 2-3 közülük, ami meg tud valósulni.

A jobboldali sajtóban kifejezetten a történelmi hőseposzok hiánya miatt bírálták a Filmalapot.

Ha megnézzük a világpiacot, kevés kivétellel azok a történelmi filmek tudtak nagy sikert aratni, amiknek nem egy történelmi személy, hanem olyasvalaki volt a főszereplője, aki egy egész kort vagy eseménysorozatot képes volt megszemélyesíteni. Az Egri csillagoknak sem Dobó István, hanem Bornemissza Gergely és Cecey Vicuska a főhőse. Rajtuk keresztül sikerült felrajzolni egy olyan történelmi tablót, amit mindenki megszeretett.

A kormány részéről kaptak kritikát a Filmalap munkájára vonatkozóan?

Nem. A Filmalapot többnyire dicsérni szokták.

Beszéljünk akkor a Magyarországon forgó hollywoodi filmekről. Andy Vajna és a Filmalap tevékenységének sikere, hogy az adókedvezményekkel számos hollywoodi produkció forgatását idecsábította. Tavaly viszont Románia is megemelte a vonatkozó adókedvezményét, méghozzá a magyarországi 30%-nál is magasabbra, 35-45%-ra. Hogyan látja az élesedő kelet-európai versenyt a hollywoodi produkciók kegyeiért?

Minden ország próbálja magához csábítani a nagy költségvetésű amerikai filmeket. Ebben a versenyben Magyarországnak az a helyzeti előnye, hogy jól működik a filmes infrastruktúrája, az utakon gyorsan és zökkenőmentesen lehet eljutni egyik helyről a másikra, a magyar stábok pedig kitanulták az amerikai gyártási rendszert, és olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amikre a nagy produkciók újra és újra igényt tartanak. A Budapest környéki stúdiók folyamatosan le vannak foglalva, és a fővárosban is zajlanak forgatások, mert Budapest az építészete miatt csábító helyszín a külföldi produkcióknak. Andy Vajna zsenialitását dicséri, hogy a Filmalappal és a Nemzeti Filmirodával együttműködésben olyan rendszert épített ki, amelyben az itt forgató produkciók zökkenőmentesen tudnak működni, és az idehozott forgatások pedig nagymértékű adóbevételt termelnek a magyar költségvetésnek.

Megugrott a magyar-román koprodukciók száma is az elmúlt években. Ennek mi az oka?

Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a román filmszakmával, minden évben megyünk a kolozsvári TIFF-re, ahol van egy magyar nap sok magyar filmmel, esti gulyásozással és a magyar filmek a Filmtett és más forgalmazók filmforgalmazói tevékenységének köszönhetően eljutnak olyan városokba is, ahová egyébként nem. Az a tapasztalatunk, hogy az organikus koprodukciós partnerek a szomszédos országokból és a V4-ből jönnek, mert a hasonló történelmi háttér miatt könnyebben megértjük egymást. Minden évben találkozni szoktunk a cseh, a lengyel, és a szlovák filmalap vezetőivel Karlovy Varyban vagy Cannes-ban, ennek folyományai a koprodukciók, mint a lengyelekkel készült Zanussi-film, az Éter, a szlovákokkal közösen készített Out, vagy a román-magyar együttműködésben készült Spirál, Felméri Cecília első filmje.

Az elmúlt négy év kiemelkedő Oscar-szériájának miben látja az okait?

Egyrészt a forgatókönyv-fejlesztésben, amire kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a Filmalap, másrészt abban, hogy vannak Magyarországon olyan tehetséges filmrendezők, akiknek a hangját a világon mindenhol értékelik. Mindig odafigyelt a világ a magyar filmekre, de az Oscar-sikerek óta azt látjuk, hogy még nagyobb figyelem irányul a filmjeinkre, az 1945-öt például megvette egy amerikai forgalmazó, és egymillió dollárt hozott az amerikai mozikban. Az egyik Los Angeles-i Laemmle moziban minden hónap utolsó csütörtökjén egy klasszikus magyar filmet vetítenek. A Netflix pedig megvette a Testről és lélekrőlt és a Tiszta szívvelt.

A mi terveink között is szerepel egy magyar játékfilmekre, dokumentumfilmekre, kísérleti filmekre és kisfilmekre specializálódó streaming-szolgáltató létrehozása. Jelenleg az adatbázis előkészítése zajlik, és az angol feliratok készítése. Ez egy előfizetéses streaming oldal lesz, amin nagyon kedvezményes áron lehet majd elérni a magyar filmeket a világ minden táján.

Mikorra várható az indulás?

2020 végére tervezzük. Addig is dolgozunk a magyar film másik nagy adósságának törlesztésén: szeretnénk létrehozni egy cinematheque-et Budapesten, amely a magyar filmtörténetet ápolná. Ráduly György, a Filmarchívum igazgatója az elmúlt időben sokfelé gyűjtött információkat, adatokat arra vonatkozóan, hogyan működnek a cinematheque-ek világszerte. Jelenleg a koncepció készítése folyik, filmmúzeum, mozi, könyvtár, kutatóhely lenne egyben. Lennének filmtörténeti kiállítások, kis és nagy befogadóképességű vetítőtermek, ahol a felújított klasszikusokat mutatnánk be, valamint vetítenék a felújított külföldi archív filmeket is.

A magyar filmnek szüksége van egy olyan helyre, ahol az emberek rácsodálkozhatnak a gazdag történelmére. Arra, hogy a legnagyobb hollywoodi stúdiókat, a 20th Century Foxot vagy a Paramountot magyarok alapították, vagy Ernst Lubitsch, a legnagyobb német-amerikai vígjátékok rendezője magyar szerzők vígjátékait is feldolgozta. A magyar film hatása a világra és azon belül Hollywoodra felmérhetetlen, és ezt meg kell mutatni a közönségnek. Ez a mi közös nemzeti filmörökségünk, amire büszkék lehetünk, mert olyan csillagokat és világhírű életműveket termelt ki magából, amit mindenkinek látnia kellene.

A teljes interjú a filmtett.ro oldalon olvasható.