Élmény és tanulás a múzeumokban

A Mozaik Múzeumtúra célja, hogy növelje a hazai múzeumok és kiállítóhelyek látogatottságát, megismertesse a szélesebb nyilvánossággal a magyarországi múzeumok sokszínű kulturális kínálatát, és becsalogassa a 8?16 év közötti fiatal korosztályt is. A Múzeumtúra népszerűsítésére pedig elindult egy hatállomásos roadshow is, hogy minél több érdeklődőhöz eljusson a program és a hozzá kapcsolódó matricagyűjtő-játék híre.

A roadshow első állomásán, Kecskeméten szeptember 16-án tárták ki kapuikat a múzeumok, és összesen hat kiállítótérben várták az érdeklődőket 21 programmal: múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, koncertekkel, tárlatvezetésekkel. De kvízjáték, ötvöstechnikai bemutató, linómetszés is színesítette a programsorozatot. A mi első állomásunk a Kecskeméti Katona József Múzeum ?Cifrapalota? Kiállítóhelye volt, ahol épp szecessziós papírbabát, legyezőket és medálokat készítettek az általános iskolások. Csattogtak az ollók és a lyukasztók, mindenkinek maszatos lett a keze a ragasztótól, de a gyorsabbak már büszkén mutatták a kész legyezőiket.

A kézműves foglalkozás után a Leskowsky Hangszergyűjtemény felé vettük az irányt, amely az ország egyetlen látogatható hangszergyűjteménye. A több mint kétezer darabot számláló kollekció a klasszikus, népi- és kísérleti hangszereket mutatja be a középkortól napjainkig. Öt kontinens húros, fúvós és ütőhangszerei szólalnak meg a látogató kezében ? szó szerint, hiszen a hangszerek nemcsak a vitrinen keresztül tekinthetőek meg, hanem tárlatvezetéssel ki is lehet őket próbálni. A múzeumpedagógus dobszóval hívta a gyerekeket maga elé, majd rögtön át is adta a perui hangszert a bátor jelentkezőknek, hogy ők is kipróbálhassák magukat. Közben más népek különleges hangszerei is előkerültek, a zenekar egyre több tagúvá vált, és a végén már minden negyedikes diák kezében ott volt egy csörgő, hogy bekapcsolódhasson az örömzenélésbe. A magyar nép mellett távoli kultúrák hangszerei is megszólaltak, a diákok pedig nem egy előadást hallgattak végig, hanem minden egyes tárgyat kézbe vehettek, minden húrt megpendíthettek, és megismerhették azt az élményt, amikor a kezükben tartott hangszer életre kel.

Hej, Dunáról fúj a szél ? hallottuk a lelkes éneklést, miközben már kifelé siettünk a kapun, hogy még időben odaérjünk a Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjteményébe, ahol karmelita vizet készíthettünk Kemendi Ágnes vezetésével. Ahogy beléptünk az ajtón, orrunkat megcsapta a citromfű, a levendula és a teák illata, és amíg kóstolgattuk a gyógyfüves italokat, hallgattuk a Nagykovácsiban élő Ágnest, aki növényi vizek készítésével foglalkozik. Mint mondta: a 16. században lettek népszerűek a lepárlással készített olajok, gyógyfőzetek, melyeket rózsából, rozmaringból, citromfűből, levendulából alkottak.

Ágnes könyvekből szerezte tudását, és sokáig házi készítésű lepárlójával dolgozott. Mint megtudtuk: a lepárló berendezés sisakjába töltött növényeket átjárja a vízgőz, és az így nyert párlatot belélegezhetjük, fürdővízbe önthetjük, illatos kencéket készíthetünk velük. Mi karmelita vizet készítettünk citromfű és különféle fűszerek felhasználásával, Fáy András reformkori polihisztor receptje alapján. Sürögve-forogva segítettünk Ágnesnek, hogy a végeredményt elvihessük haza is. Szülők, nagyszülők, gyerekek is voltak az érdeklődők között, akik mind aktívan részt vettek a ?főzésben?.

Mészáros Ágnes, az Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjtemény gyűjteményvezetője elmondta: 31 éve működik a kiállítóhely, és érdekessége, hogy Kecskemét első, 18. századi patikájának bútorait is megtekinthetik a látogatók, és megismerhetik a 18. századi ásványi anyagokat, gyógymódokat is, de a gyógyszerkészítés folyamatába is bepillanthatnak, ahogy a gyógyszerészet történetét is végigkövethetik. A látogatókat, különösen a fiatalokat azonban inkább interaktív programokkal tudják becsalogatni, ezért szerveztek már szappankészítést ? hiszen kozmetikumokat is gyártottak régen a gyógyszerészek. A gyerekek pedig kipróbálhatták a tablettázókat, és készíthettek csokikúpot.

Az illatokkal átjárt helyszín szomszédságában felkerestük a Kecskeméti Katona József Múzeum Szórakaténusz Játékmúzeumát is, ahol Buda Ferenc volt a családok és a legkisebbek vendége. A résztvevők beszélgethettek a szerző gyerekkoráról, játékról, versekről és versírásról, sőt: illusztrációkat is készíthettek a verseihez. Az óvodás gyerekek így megtapasztalhatták azt az élményt, amikor a versekhez készített rajzaikból rögtönzött kiállítás nyílik, és mindenki megcsodálja alkotásaikat.

A játékok közül a Ráday Múzeumba érkeztünk, ahol Szilasi László tartott rendhagyó irodalomórát és beszélgetést. A Fiatal Írók Szövetsége kiemelten fontosnak tartja, hogy közel hozza a fiatalokhoz a kortárs irodalmat. Az Írókölcsönző című programjuk keretében rendhagyó irodalomórákat, izgalmas és bensőséges beszélgetéseket kínálnak. Így találkozhattunk Szilasi László íróval is. A szerző műveit és véleményét egyaránt megismerhette a hallgatóság a kortárs irodalomról és tanításról. Szilasi László különösen fontosnak tartja az irodalomoktatást, hiszen úgy fogalmazott: ő ezeken a nehezen érthető szövegeken keresztül tanítja kritikai szemléletre az egyetemi hallgatóit is.

Az irodalmat ismét a képzőművészet követte, és visszatértünk a Cifrapalotába, ahol bepillanthattunk abba, hogyan válhat amatőr művésszé bárki, aki kedvet kap hozzá. A PaintCocktail egyszerre kikapcsolódás, buli, alkotás és találkozás a művészettel és önmagunkkal is. A lényege, hogy egy ismert festményt másolhatnak le a résztvevők. Kipróbálhatják magukat és a kézügyességüket, megismerhetik tehetségüket és határaikat, és színek, vonalak mentén beszélgethetnek egymással egy pohár bor társaságában. A résztvevők között egyaránt volt középiskolás diák és nyugdíjas is. Akiket a részvételükről faggattam, mind azt mondták: azért jöttek el, mert kíváncsiak. Tudni szeretnék, sikerül-e festeniük, alkotniuk valamit. A munkához a szecessziós plakátművészet jegyében Faragó Géza Tungsram plakáttervét vették alapul, és a fehér vásznak hamar megteltek élénk színekkel.

Bencsik Orsolya, a ?Cifrapalota? Kiállítóhely kulturális programszervezője és tárlatvezetője elmondta: a gyönyörű épület Kecskemét első bérpalotája volt üzletekkel és lakásokkal, és csak 1983-ban lett kiállítóhely. Az érdeklődőket többféle tudományterületet is érintő tárlataikkal várják: képzőművészeti, régészeti, történeti és néprajzi kiállításoknak is helyet adnak, és mindegyikhez szerveznek sétákat, a középiskolásoknak pedig foglalkozásokat, interaktív múzeumi órákat is. Jelenleg például Az orosz fémikonok művészete című tárlat indul a múzeumban, amelyhez Orsolya Csodatevő keresztek címmel tervezett foglalkozást arról, milyen hiedelmek kötődtek ezekhez a különleges ikonokhoz, vagyis miért csókolgatták, simogatták őket imádkozás közben, valamint ikonfestéssel kapcsolatos kézműves órát is fognak tartani.

Bencsik Orsolya úgy látta: a roadshow alkalmából meghirdetett programokra is sokan jöttek, nagy sikerük volt. Kiemelte: a múzeumtúra hatalmas előnye az élő kapcsolatalakítás, hiszen olyan érdeklődőket is bevonzott, akik korábban még nem látogattak el hozzájuk, de a jövőben talán visszatérő vendégek lesznek.

A múzeumi sétánkat egy-egy koncerttel fejeztük be a nap végén. A Bozsó Gyűjteményben Resti Kornéllal találkozhattunk, aki a múlt ködéből és a jövő előszeléből felbukkanó jelenség: az irodalom és egyéb feleslegesnek tűnő lomok garabonciása, bohém krónikása. Térhez és időhöz nem kötött. Zenés verseit mindig magával hordja: elfújja őket, ha kell, aztán továbbengedi őket a széllel (szemben)...

Míg a Cifrapalotában A költők kertjében? Énekelt-verses est a NegyedÓrával címmel Tóth Orsi és Szabó Mátyás adott koncertet, akiknek 2015 nyarán alakult duó formációjuk. Nevük a közelség és a távolság metszetére utal, hiszen zenéjükben és az életben is egy párt alkotnak. Repertoárjuk népdalfeldolgozásokból, versekből, saját dalokból áll, de szívesen színesítik azt kortárs költők műveivel, valamint Cseh Tamás-dalokkal. Az est során József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor és Ady Endre művei is dallá váltak, hogy elkísérjenek minket egész úton hazafelé.

Wéber Anikó

Fotó: Kőmives András