Bízom benne, hogy az a tendencia, hogy sokan ódzkodnak a kortárs szövegektől, új, pozitív fordulatot vehet – mondja Erős Kinga kritikus, kiadóvezető és irodalomszervező, akit többek között a háttérbe szorult női szerzőkről, a kortárs prózairodalom helyzetéről és a határon túliságról is kérdeztünk.


eros_kinga11_600x482.png
Fotó: Vadócz Dávid

Idén Ön is József Attila-díjban részesült.

Nagyon megtisztelő a díj, mert a Magyar Írószövetség választmánya terjesztett fel rá, amiért különösen hálás vagyok. Nem gondolom, hogy a díj megváltoztatná az életem, azonban visszaigazolást jelent, és megerősít a mindennapokban végzett munkámban.

Több kritika- és tanulmánykötete jelent meg. Hogyan épültek egymásra a könyvei, legjobban milyen témák foglalkoztatták?

A pályakezdés időszakában a kortárs magyar irodalom, azon belül a határon túli alkotók munkái kerültek a figyelmem középpontjába. Egy időben nagyon érdekelt a huszadik század első felének több női alkotója, nevezetesen Tormay Cécile, Erdős Renée, Földes Jolán munkássága. Arra voltam kíváncsi, milyen folyamatok kellenek ahhoz, hogy egy valaha ünnepelt szerző kiessen az irodalmi köztudatból.


tormay_foto_600x453.png
Tormay Cécile
Fotó forrása: mma.hu

Az említett három szerzővel éppenséggel ez történt. Míg Tormayt a politika kedvezőtlen alakulása tette indexre, addig Erdősnek a szakmányban gyártott ponyvaregényei okozták a vesztét. Földes Jolán meg egyszerűen elveszett. Az egyik rangos irodalmi pályázaton A halászó macska uccája című regényével aratott sikert, később aztán nem tudott élni az írói szakma megteremtette esélyekkel, egyszerűen eltűnt az irodalmi életből. Az utóbbi években, az 1956-os forradalomban résztvevő írókkal készítettem interjúkat. Hamarosan megjelenik a témát körüljáró kötetem, mely a visszaemlékezések szubjektivitása által segít bennünket múltunk jobb megismerésében. A könyv, remélem, segít abban is, hogy jobban megértsük az írók és az írótársadalom szerepét ebben a kitüntetett történelmi pillanatban.


varazslatos_taj_600x496.png
Fotó: Vadócz Dávid

Szerkesztőként melyik könyvével a legelégedettebb?

Büszkeséggel tölt el, hogy a 2009-ben Ekler Andreával közösen szerkesztett, Pályatükrök című portrékötet a mai napig nem veszített az aktualitásából. A könyv tíz határon túli és tíz anyaországi ígéretes tehetségnek gondolt fiatal szerzőről tartalmaz portrét László Noémitől kezdve Győrffy Ákoson át Orbán János Dénesig. Az idő minket és a kritikai érzékünket igazolta, a könyvben szereplőalkotók azóta József Attila-díjban és egyéb jelentős elismerésekben részesültek.

 

Több éve az Ön szerkesztésében jelenik meg Az év novellái című antológia. Érez feltűnő változást a kortárs prózában?

Örömmel tapasztalom, hogy évről-évre több tehetséges fiatal szerző tűnik fel. Prózairodalmunkban a szó legnemesebb értelmében visszatért a történetmesélés. Ez a fajta próza pedig igencsak vonzza az olvasókat. Bízom benne, hogy az a tendencia, hogy sokan ódzkodnak a kortárs szövegektől, új, pozitív fordulatot vehet. Azt látom, hogy a szerzők a posztmodern erényeit megtartották, és mintegy eszközként alkalmazzák a történetmesélésben, ami izgalmas dolgokat eredményez.


eros_kinga2_600x536.png
Fotó: Vadócz Dávid

A Magyar Írószövetséghez köthető Debüt díj megalapításában mi játszott szerepet?

Pályatársunk, Orbán János Dénes már régóta szorgalmazta, hogy az Írószövetség is alapítson Debüt díjat pályakezdő fiatalok részére. Idén, a költészet napján kerül első ízben átadásra ez az elismerés. Három, nagyon ígéretes tehetségű fiatal alkotó részesül a díjban. Tavaly megjelent könyveik alapján szakmai zsűri döntött a jutalmazásukról. Ez az elismerés a jelentős pénzjutalom mellett elsősorban biztatás és visszajelzés kíván lenni az alkotóknak, hogy jó úton haladnak, és érdemes ezen a pályán maradniuk. A díjjal együtt szélesebb szakmai figyelem középpontjába is kerülnek, s ez mindenképpen számos előnnyel járhat alkotómunkájukban, még akkor is, ha ezáltal nagyobb felelősség és nagyobb elvárás is hárul rájuk.

Brassóban született. Köszönhet valamit annak az állapotnak, hogy hosszú ideig kisebbségi helyzetben élt?

Brassó háromnyelvű város, és ez magával hozza a kulturális sokszínűséget. Ebből én csak nyertem, nem is keveset. A legjobb barátnőim szászok, románok voltak. Ebben a közegben az ember sokkal jobban tisztában van a gyökereivel, az értékeivel, emellett az átlagnál sokkal nyitottabb az övétől különböző kultúrák, szokások iránt. Ez a szemlélet meghatározza könyvkiadói munkámat, nem véletlen, hogy számos jelentős közép-európai alkotó könyvét jelentettem meg.

Nyitókép: Vadócz Dávid