A dzsessztánc magyar műfajalapítója

A híres balettmester 1925-ben Somogyváron látta meg a napvilágot, gyógyszerész szülők gyermekeként. Amikor a család Budapestre költözött, gyakrabban jártak színházba és a hatéves Jeszenszky Endrét egyből magával ragadta a tánckultúra. Iskola után mindig szívesen vett részt hangversenyeken, ifjúsági balettelőadásokon.

Egyetemistaként Brada Rezső balettiskolájába jelentkezett titokban, amiért szülei megdorgálták. Később, mikor beköszöntött a háború, neki is be kellett állnia katonának, egy ideig hadifogságba is került. Talán az elkerülhetetlen sors keze lehet abban, hogy szegedi lakásukban egy ukrán századost szállásoltak be, akiről kiderült, a kijevi operaház balett-táncosa volt. A háború után néhány hónapos gyakorlással visszahozva tudását, a Szegedi Nemzeti Színház táncosa lett. Szüleit a család egyedüli kenyérkeresőjeként ebből a fizetésből tartotta el. A tehetséges fiúban sokan láttak fantáziát, Bartos Irén, Lakatos Gabriella, Rimóczy Viola balerinák, valamint Zsedényi Károly balettmester segítette.

Megfordult az Operaház együttesében, a Vígszínházban, az Állami Balettintézetben, majd a Magyar Jégrevű művészeti vezetője és a Moulin Rouge koreográfusa lett. Magániskolája révén a hazai újjászülető modern táncélet egyik ösztönzője volt. Tanított az Állami Artistaképző Intézetben, majd a ?80-as években kidolgozta saját dzsessztánc-rendszerét. Hivatásos társulata, a Jeszenszky Táncegyüttes 1982-ban alakult meg, tíz évvel később pedig alapítványt is létrehozott az ifjú tehetségek gondozása érdekében.

Forrás: wikipedia