Csipkézett örökkévalóság

Régebben másként gondolkodtak, és másként cselekedtek. A temetés az egész közösséget leggyakrabban megmozgató esemény volt, saját maguk halotti kellékeit generációkon át örökölt íratlan szabályoknak megfelelve készítették és díszítették. Ennek jegyében a textildíszítés is szolgálhatta a halálra való felkészülést, amely egy egész életen át tartott.

A koncentráltabb figyelem, az elmélyülés, a hosszabb idő szentelése valamely személyre, jelenségre vagy cselekvésre, a tisztelet és a szeretet megnyilvánulása volt. E tisztelet, türelem, alázat és kreativitás rendkívüli példáit láthatjuk a Nemzeti Örökség Intézet Kegyeleti Múzeumának időszaki kiállítása, A minta parancsol ? a textilbe kötött gyász címen. A tárlat az intézmény néprajzi gyűjteményének legdíszesebb, legérdekesebb tárgyain keresztül mutatja be a temetkezési kultúra és a népi textildíszítés összefüggéseit.

Megismerkedhetünk többek között a sváb textilkultúra egy darabjával, amely a kitelepítés szomorú történelmi mementója is egyben. Azt is megtudhatjuk, hogy a halottas házaknál miért szokás letakarni a tükröt. A csökölyi fehér gyász mára kihalt tradíciójáról is képet kapunk.

Emellett betekintést nyerhetünk a csipkekészítés világába és az öltözködést szabályozó rendeletek paragrafusaiba. Kiderül, mennyire jövedelmező és rangos tevékenységnek számított egykoron a csipkekészítés. Ahogyan Mátray Magdolna csipkekészítő népi iparművész fogalmazott: ?A csipke a textilkézművesség királynője, ?aki? mindig szolgál, és nem uralkodik.?

A legtöbb kiállított tárgy bonyolult, összetett szimbolikával bír. A népi kultúrában nem feltétlenül a beszélt vagy az írott nyelv szolgált a társadalmi érintkezés alapjául. Legalább olyan fontos szerepe volt a szimbólumoknak, a vizuális üzeneteknek. Az itt látható tárgyak díszítményeibe, mintáiba és színeibe információk sokaságát kódolták. Így a tárgyak motívumaiból egy egész hiedelemvilág kibomlik: a madár mint lélek, az életfa vagy világfa mint örökkévalóság, folytonos megújulás ? egyértelmű üzenetet hordozott a tárgyat használó közösségben.

Sok esetben rá is kényszerültek világképük kódolására, hiszen a katolikus egyház üldözte a kereszténység előtti monda- és hiedelemvilág kifejeződéseit. Holott a kód üzenete nem volt más, mint amit a kereszténység is hirdetett: feltámadunk.

A 2019. tavaszáig nyitva tárlat ingyenesen látogatható.

A teljes cikk a magyarmuzeumok.hu oldalon olvasható.