A Blahalouisiana énekesnőjével, Schoblocher Barbival beszélgettünk.

Koncert Oroszországban, Artisjus-díj, saját sör – ez csak néhány dolog, ami a Blahalouisianával történt az elmúlt 12 hónap alatt, és Barbi szavaiból kiindulva úgy sejtjük, újabb hasonlóan termékeny időszak áll előttük. Augusztus 31-én a szentendrei ArtKert összművészeti fesztiválon lépnek fel. Az új lemezről, a műfaji átjárhatóságról és a tervekről beszélgettünk.

Nagyon mozgalmas év áll mögöttetek, pláne, ha 2018-ra is visszagondolunk. Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek?

Amióta megjelent az Alagutak, Fények, Nagymamád Jegenyéi, nagyon sokat koncertezünk. 2018 januárjában volt először szimfonikus koncertünk, ami nagy lépés volt a zenekar életében. A tavalyi és az idei fesztiválszezon is jól sikerült, egyre nagyobb színpadokon játszottunk, egyre jobb időpontokban, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk ezért. Idén májusban pedig Európa egyik legjobb studiójában, Prágában a Sono Recordsban vehettük fel a harmadik nagylemezünket, ami szeptember 2-án fog megjelenni.

Mit lehet tudni erről a nagylemezről? Miben lesz ez más, mint a korábbiak? Megmarad az eddigi Blahás hangzás?

Ez a felvétel volt mindannyiunknak a legnagyobb élmény és tapasztalás az eddigi pályafutásunk során. Hatalmas élmény volt úgy felvenni a dalokat, ahogy azt régen a nagyok. Analóg módon rögzítettünk és egyáltalán nem használtunk számítógépet, ami azt jelenteti, hogy minden, amit hallani lehet a lemezen, az ott, abban a pillanatban történt, nincs vagdosás. Ez a lemez is, csak úgy, mit az előző, egy korszak lenyomata. Azok az élmények, érzések és gondolatok inspirálták, amik az elmúlt másfél évben értek minket. Az előző album valahol a felnőtté válásról és az útkeresésről szólt, az újnak pedig az a címe, hogy Minden Rendben és főleg azokat a témákat taglaljuk, amik a mi húszon-harmincéves generációnkat érintik. Zeneileg pedig nehéz objektíven megítélni, szerintem nem hallható nagy változás, inkább csak kezd igazán kiforrni az a „Blahás hangzás".

Rengeteg zenésszel álltál már színpadon Kiss Tibitől kezdve Vitáris Ivánig. Ki gyakorolta rád a legnagyobb hatást?

Ezek a közreműködések alapból a barátságból vagy valamilyen zenei kötődésből indulnak ki. A legelején lehetőségünk adódott turnézni a Quimbyvel, ami az egész zenekarunkra nagyon nagy hatással volt. Sokat tanultunk tőlük, zeneileg és emberileg is. De például a 30y is egy olyan zenekar, akiket imádunk és tisztelünk és szerencsére velük is nagyon jó a kapcsolat, velük is minden találkozás nagyon inspiráló és motiváló. Mint női frontember pedig Péterfy Bori az, akit imádok. A napokban pedig egy egészen új munkafolyamatban lehetett részem, ami nagyon izgalmas volt, főleg azért, mert egy olyan emberrel dolgozhattam együtt, aki jelenleg a legnagyobb hatással van rám, de ez egyelőre még titok. Januárban lesz hallható a végeredmény.

Más műfajban is kipróbálnád magad egy alkotótárs kedvéért?

Attól függ, mi az. Nem szeretnék beszűkülni vagy elzárkózni semmitől. Elektronikus zenét valószínűleg nem csinálnék, de eléggé mindenevő vagyok, sokféle műfajt hallgatok egészen a 60-as 70-es évek pszichedelikus rockjától a mai alternatív, pop zenékig. Tulajdonképpen mindent szeretek, ami jó, és értékelem a minőséget abban is, amit nem feltétlenül hallgatok. Ilyen példádul a metál. Eddig csak olyan felkérésre, közreműködésre mondtam igent, ami tényleg tetszett és úgy éreztem, hogy őszintén benne tudok lenni a produkcióban. Szóval kétlem, hogy nagyon más irányt vennék, de az nagyon izgalmas és abból lehet tanulni a legjobban, ha valami egy picit kimozdít a komfortzónánkból.

Az utóbbi időben szimfonikus zenekarral egészültetek ki a koncerteken. Honnan jött ez az ötlet?

Tavaly a Müpától kaptunk egy lehetőséget és ott léptünk fel szimfonikusokkal először. Csodálatos hangszerelést kaptak a dalaink Farkas Bence és Dobri Dániel jóvoltából. Nagyon izgalmas és egyben megtisztelő ennyi zseniális klasszikus zenésszel állni a színpadon, így szeretnénk minél több helyre eljutni ezzel a kibővült formációval. Tavaly nyáron Balatonföldváron, idén pedig Székesfehérváron a Királyi napokon adtuk elő. A következő állomás Sepsiszentgyörgy lesz novemberben és tervben van egy szimfonikus turné is, de most egyelőre az új lemezzel fogjuk járni az országot.

Egyébként hallgatsz klasszikus zenét?

Nem igazán. A főiskola alatt kénytelen voltam nagyon sokat hallgatni, de őszintén szólva otthon egyáltalán nem ez szól, esetleg romantikus zongoradarabok. Persze egy koncert teljesen más, azt az élményt nagyon szeretem, bár ritkán jutok el.

Mivel foglalkozol a zenekar mellett? Van hobbid?

Szeretek mindent, ami művészettel és szépérzékkel foglalkozik, szeretek festeni, mert nagyon kikapcsol, és szeretek a természetben lenni. Szerencsére a mindennapjaim nagy részét zenéléssel és az ezzel kapcsolatos dolgokkal tölthetem, főleg a fesztiválszezonban. Ősztől viszont végre lesz időm egy pár napra hazautazni a szüleimhez és minőségi időt eltölteni a családommal, mert ezt nyáron nehéz összeegyeztetni.

Mi a helyzet a Klasszik Lasszó projekttel, az működik most?

Igen. Az ősszel kicsit jobban beindul, úgyhogy sokfelé láthat majd minket a közönség. Ez egy zenés irodalmi kortárs történet, amit a jelenlegi formájában valószínűleg az év végéig fogunk játszani, hiszen már gondolkozunk az új történeten. A formáció marad, de az előadás új lesz, úgyhogy mindenkit arra ösztönzök, hogy még idén jöjjön el, ha szeretné látni.

Hol láthatunk titeket legközelebb?

A hétvégén Szentendrén zárjuk le a nyarat, és az alkalomhoz illően a koncerten végre kapható lesz a Blahalouisiana sör! Majd október 26-án az Akvárium klubban várunk mindenkit szeretettel a lemezbemutató koncertre. Ha valaki nem tud eljönni, akkor pedig a lemezbemutató turnén láthat minket, aminek az állomásai folyamatosan frissülnek, ezért érdemes követni minket a social media felületeken.

A képeket Sinco készítette.