kultura.hu_banner_herend_002uj

2019.07.06

Jacques Henri Lartigue (1894–1986) francia művész, amatőr fotográfus hatéves korától kezdve örökítette meg élete, családja eseményeit. Elsősorban a századforduló bohém, arisztokrata világáról készített képeivel lett ismert, de későbbi fotói is különleges látámódról árulkodnak. 3+1 dolog, amelyre képei tanítanak.

egy
Neal White: Jacques Henri Lartigue, 1974
Neal White/luminous-lint.com

1. Nézz figyelmesen!
Lartigue már gyerekként elkezdte tudatosan figyelni a külvilágot, az előtt, hogy egyáltalán fényképezőgépe lett volna. John Szarkowski visszaemlékezése szerint, úgy tűnik, hogy a művész ötévesen fedezte fel a modern fotográfiát, fényképezőgép nélkül. „A nyári vakáció idején túl fiatal voltam, hogy csatlakozzak a bátyám és a barátai játékához – én voltam a ‘megfigyelőjük’. Zsonglőrködtek, kézenálltak vagy automobil-versenyeket tartottak ládákra szerelt kerekekkel. Csak megfigyelő voltam, de titokban, mélyen magamban, nagyszerű felfedezést tettem! Az által, hogy kinyitottam és becsuktam a szememet egy ‘bizonyos módon’, megtaláltam a módját, hogy megörökítsem az összes képet, amely tetszett!” A következő évben elkészítette első fényképét, utána nem sokkal pedig megkapta azt a kézikamerát amelyre szüksége volt ahhoz, hogy megörökítse a versenyeket, az ugrálásokat, a mozdulatokat.

lartigue_03-1
Jacques Henri Lartigue: Chateau de Rouzat
1905 Jacques Henri Lartigue/artsy.com


2. Fotózd azt, ami körülvesz és érdekel!

Lartigue legtöbb gyermekkori képe a családját, illetve annak különböző tevékenységeit örökíti meg. A feltalálókkal és kalandorokkal teli, gazdag családot könnyelműség és energikusság jellemezte. Az apja (ő tanította fényképezni is Lartigue-ot) például vitorlázórepülőket és versenyautókat épített – ennek a háttérnek köszönhetően a fiú a modern kor találmányaival, eszközeivel is rendre kapcsolatba került. Lartigue és fényképezőgépe pedig ott volt mindenhol, a családi bolondériák és szenvedélyek mind megjelennek a fotóin. Ugyanakkor később is, egész élete során a közvetlen környezetében találta meg a képei tárgyát: családi élet, játékok, sportok, vakációk, híres barátok, de a természet is lenyűgözte (különösen a virágok), folyamatosan dokumentálta a világ változó apróságait, vásznon és filmen egyaránt.

lartigue_02-1-1060x1169
Jacques Henri Lartigue: Uszoda Château de Rouzat-ban, az unokatestvérem, Jean Hauget, 1910 Jacques Henri Lartigue/moma.org


3. A látás öröme

Lartigue a szó klasszikus értelmében vett amatőr volt. A kor legjobb eszközei álltak a rendelkezésére és a család anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy a hobbijainak élhessen – így mindenféle kényszer nélkül, kizárólag a saját kedvére fotózhatott. Tinédzserként ugyan eladott néhány képet sportmagazinoknak, később festő lett, és felnőtt kora nagy részét képzőművészként és dizájnerként töltötte. A fotózást mindeközben sem hagyta abba. Ugyanakkor nem azért fényképezett, hogy a képeit kiállítsa vagy megjelentesse, a fotói évtizedeken keresztül csak családi albumokban kaptak helyet. Első egyéni kiállítását John Szarkowski rendezte meg a MoMA-ban, 1963-ban – Lartigue ekkor hatvankilenc éves volt. „A fotográfust csak az élet iránti étvágy tartja meg: a médium egyszerűen csak közvetítő” – írta Szarkowski Lartigue kapcsán, akinek az élet szeretete, a látás öröme egész élete során megmaradt. „Bármi történjen, az nekem rendben van. Még most is, amikor az emberek azt mondják, rossz idők járnak, elbűvölő dolgokat találok. Minden idő lehet boldog, minden ország lehet szép” – mondta Lartigue 1983-ban.

lartigue_01-1464x1080
Jacques Henri Lartigue: Avenue des Acacias, Párizs, 1911
Jacques Henri Lartigue/moma.org

+1 Szeresd a színeket!
Bár Szarkowski csak Lartigue korai, fekete-fehér képeit állította ki – és később ezek a fényképek kerültek be a fotótörténeti munkákba –, a művész életében a színek is fontos szerepet játszottak. Minthogy festő (is) volt, talán nem meglepő, hogy színes fotókat is készített: „Az élet és a szín számomra elválaszthatatlanok egymástól” – mondta. Először 1912 és 1927 között fotózott színes filmre, mielőtt annak korlátai miatt és a szükséges eszközök hiánya végett abba nem hagyta – az akkori színes film még nem volt alkalmas arra, hogy megörökítse a spontán pillanatokat. Az 1950-es években azonban ismét elkezdett színes filmeket tenni a Rolleiflex és Leica gépeibe. Ekkor írta: „Hogy nem indíthat meg valakit a színek által nyújtott harmónia? Amíg se nem túl nyers, se nem túl éles, bizonyos homályosság miatt számomra a színes fotográfia tűnik a legalkalmasabbnak a báj és a költőiség kifejezéséhez – olyan költőiséghez, amelyhez jól illik egy kis humor”.

th-12709257846-1040x1040
Jacques Henri Lartigue: Florette, Piozzo, Olaszország, 1960
Ministère de la Culture France/ Association des Amis de Jacques Henri Lartigue, France

Jacques Henri Lartigue színes képeit 2019. szeptember 1-ig láthatjuk a Capa Központ Jacques Henri Lartigue – Life in Color című kiállításán.

A teljes cikk a Capa.blogon olvasható.

iggy

2019.07.21

Bár az ősztől tavaszig tartó klubszezon rengeteg izgalmas bulit tartogat, semmihez sem fogható az a hangulat, amit a csillagos ég alatt, a szabadtéri koncerteken él át egy zenerajongó. És hál' istennek idén igencsak bőkezűek voltak a fesztiválok és szórakozóhelyek szervezői: augusztus végére biztosan széttáncoljuk a cipőinket, ugyanis minden hétre jut egy a világ élvonalbeli előadói közül.

hatarokon_at_010_R

2019.07.19

„Nem létezhet olyan helyzet, hogy a fotóriporteri szerep megelőzze az emberséget. Nincs az a kép, amiért megérné egy másik ember életét kockáztatni” – mondja a több háborús zónában járt Bielik István Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas fotóriporter. Túlélőkről készült fotósorozatáról, a képhez való viszonyáról és a humánum fontosságáról is mesélt nekünk.

_D0A0681_Copy
2019.07.19

1969. július 20. Ezen a napon landolt az Apollo-11 a Holdon: Neil Amstrong és Edwin „Buzz” Aldrin sétája az emberi civilizáció egyik fontos mérföldköve, az emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos eredménye volt. Erre az eseményre emlékezik a Vasarely Múzeum Holdmúzeum 1969 című kiállítása, amelyen Vasarely néhány izgalmas kompozíciója is látható.

A temesvári Ceau, Cinema! „zsebfesztivál” fődíját, a Răzvan Georgescu Trófeát a Rossz versek című film nyerte el. Reisz Gábor rendezését a közönség is díjjal jutalmazta. A fődíj értéke 1000 euró, a közönségdíjé 500 euró. Reisz Gábor üzenetben köszönte meg az elismerést: „A Rossz versek hihetetlen utazás volt számunkra. A film elég személyes, a gyermekkorom és az utóbbi néhány évem története, így kissé fura érzés, hogy a közönség nevet rajta. De bevallom, nem bántam meg, hogy elkészült ez a film, mert hiszek abban, hogy néha érdemes úgy elmesélned az életed történetét, mintha vígjáték lenne. Olyan, mint egy terápia. Ha ez másnak is segít, vagy elfeledteti a kaotikus mindennapokat, akkor igazán boldog vagyok. Remélem a díj ezt igazolja.”

A Cereden zajló 24. Nemzetközi Kortárs Művésztelepen a képzőművészek idén azt a képet alkothatják meg, amely rajtuk keresztül mutatja meg a művésztelepnek helyet adó Nógrád megyei falut. A hazai alkotókon kívül Hollandiából, Finnországból, Szlovákiából, Litvániából, Lengyelországból, Csehországból és Németországból érkeztek művészek az augusztus 7-ig tartó alkotótáborba. Az ArtPiknik Cered – 24. Nemzetközi Kortárs Művésztelep a II. Nemzetközi Textileppel kezdődött el, július 25-én kapcsolódnak be a szobrászok, a 24. Szimpózium pedig augusztus első hetében tart. Augusztus 10-én hagyományosan nyílt napot szerveznek Cereden.

A Sackler család tulajdonában lévő Purdue Pharma gyógyszergyárat azzal vádolják az Egyesült Államokban, hogy úgy reklámozza OxyContin nevű opioid fájdalomcsillapítóját, mint amelytől szinte lehetetlen függővé válni, miközben tisztában vannak azzal, hogy ez nem igaz. Ezért Nan Goldin fotóművész szervezete arra ösztönöz a világban minden kulturális intézményt, hogy szakítsa meg a hivatalos kapcsolatot a családdal. A Louvre néhány terme egy jelentősebb adományt követően viselte a család nevét, a PAIN szervezet tüntetése óta azonban ragasztószalaggal letakarták a Sackler feliratokat.

A legmodernebb technológiákkal kialakított kiállítás július 20-án nyílt meg a brit uralkodó londoni rezidenciáján, Viktória királynő születésének 200. évfordulója alkalmából. A kivetítések és hologramok révén a tárlat látogatói az uralkodónő legidősebb fia, VII. Eduárd király által elrendelt átalakítások előtti állapotban, élénk színekben pompázva vehetik szemügyre a palota belső tereit. A tárlaton, amelyre II. Erzsébet királynő is ellátogatott a héten, Viktória királynő trónja, báli ruhája és akvarelljei is helyet kaptak.

Az Európai Űrügynökség vezetője speciális örökségvédelmi státuszt és védettséget biztosítana a jövőbeni látogatók és Hold-missziók által okozott károktól a Nyugalom tengerén annak a helynek, ahol 50 éve, 1969. július 21-én az első ember a Holdra lépett.

Július 26-án 16:00 órától a Hopp@Péntek sétáló tárlatvezetés-sorozat keretében Dénes Mirjam, a Hopp Múzeum japán gyűjteményének kurátora mutatja be a Made in Asia kiállítást.

hopp_tarlatvezetes

Szombaton kezdődik a 33. Nemzetközi Muzsikustábor, Verseny és Művészeti Fesztivál Balassagyarmaton. A Zene határok nélkül elnevezésű, július végéig tartó tábor keretében nyolc hangversenyt is adnak a hallgatók és a művésztanárok. A Kárpát-medencéből, Franciaországból és Kínából érkező negyven hallgató a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában öt szakon képezheti magát tovább a táborban.

Július 26-án tartják a Strandok éjszakáját. A 10. évét ünneplő rendezvényhez idén több mint 40 fürdő csatlakozott országszerte.

Több turnén Nick Cave vokalistája volt, és Johnny Depp kalózos válogatáslemezén is énekelt egy dalt Brooklyn egyik legvagányabb énekesnője, aki nemcsak a feminizmus mellett, hanem politika kérdésekben is felemeli a hangját. Shilpa Ray-t most Budapesten is meghallgathatjuk, hiszen július 21-én a KOBUCI Kertben koncertezik.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma