2012.08.16
Tarján Tamás
A korábbi évtizedekből és kiadásokból intenzív emlékeket őrizve az életműről, eltökéltem, hogy nem az 1990-ben elhunyt költő halál közeli betegséglírája, nagy költészete felől olvasom a gyűjteményt, hanem a kezdetektől, lineárisan. Másodjára mégis kikövetelte magát a visszafele olvasás. KRITIKA
Először az oda-útról: az első Sziveri-kötetek (Szabad gyakorlatok, 1977; Hidegpróba, 1981; Dia-dalok, 1987 – az évszámok közlése nem ártott volna a tartalomjegyzékben sem) számomra ma már inkább elnyújtott prológusként, fontos költészetemlékként nyílnak meg. A saját pálya, egy korszak és egy – jugoszláviai magyar irodalmi – korhelyzet interaktív múzeumaként, az Új Symposion klasszikus érájának kései, dokumentáló fejezeteként. A Gondolat kiadványában mintegy száz oldalnyi anyag a közvetlen elődök – Tolnai Ottó, Domonkos István, Ladik Katalin, Erdélyből nyomokban Szilágyi Domokos – munkásságát ismerve-újragondolva bonthatja ki magát, amint a saját nemzedékbe forrás felé mozgolódik (Géczi János nevét nem Sziveri A narancs című ciklusának és Géczi Vadnarancsok-projektjének részleges, látszólagos összefüggése miatt emelem ki; Szőcs Géza harminc évvel ezelőtti poétikai radikalizmusát pedig nem a Sziverivel kötött barátság miatt).
 
A fiatal költő nem nagyon törte magát a rímek után, az inkább Füst Milántól és a beatköltészettől, mint Kassák avantgárdjától és az agresszív kordivatoktól inspirált sorok azonban nyers, aforisztikus játékosság-igényük folytán lassan mégis elkezdték felvenni a rímelést. Az „Eszem ágában sincs most verset írni. / Hiányzik hozzá a kedv…” (1978. augusztus 18.) kezdést követően a nyolcsoros versben a „Kezdődhet a reggeli, vacsora. Eszem / ágában sincs ma verset írni, / nem szeretem már költészetem” zárlata csupán az eszem (táplálkozom) sor-áthajlító, kettős jelentésű áthallást becélozva rímel kajánul, ráhalmozva a költészetem hangátvetésére a szeretem ugyancsak hangzóugrató belső rímét. Pár évvel később a „szemembe lóg a vaj lám / kiveszőben a faj(tám)” (Árucserebogár), a „Solymászat vagy ölyvészet / ennyit nem ér a költészet” (Tök, élet, len) összecsengései már a megfontoltan erőszakos, rímkritikus kínrímességgel tüntetnek. E külsődleges formai attak szerveződik majd át a betegségével való viaskodást megörökítő Sziveri felejthetetlen, organikusan szétáradó rímrohamaiba, hogy az írásképi-hangzási abszurditás, sötétebb és riasztóvá csöndesült háttér előtt, a lét uralhatatlanságával, a korai, értelmetlen halállal szembeni jelentéseket sűrítsen magába.
A Szájbarágás (1988) kiforgatott mélyű szonettjeiben, a songszerű, brechtes, felkiáltó megszólalások keserves-kemény, társadalmiasult egyedülmaradásában már az a líra jelentkezik, amelyet zavartalan természetességgel, nyugodt szívvel a kánonoktól kevéssé befolyásolt egyetemisták mernek manapság Petri György világa és világképe, esztétikája és versen kívüli kommunikációs törekvései mellé illeszteni. A Mi szél hozott? (1989), majd a Bábel (1990) és a Magánterület (1991), e részint már síron túli üzenetek pedig két évtized múltán is maradandó minőségnek mutatkoznak. A betegség, halálközelség, haldoklás csak borzalmas ok és alkalom a versre. A betegség gúzs, mely az általános szabadsághiánnyal kötöz le. Az emberben pusztító kór az emberiség-végzet megnyilvánulása, az éjszaka nem csupán a kórteremre, hanem az ezredvég európai kontinensére, Közép- és balkáni Európájára ereszkedik.
E búcsúhangban (mint Petrinél) mindig is „az öreg Arany” fájó gép SenkiPálságát éreztem visszalüktetni, bár a formálás olykor mintha egy popzenekar húrjaira és torkaira küldte volna a szövegeket. Az Alig valami, az Élektra él-e?, az Ah, Daimonion és nem egy verstársuk komolyan veszi a klasszicizálást, emelkedetten és méltósággal beszél a fenyegetettségről, miközben a szókészlettel, a ritmussal, a tónussal már fordítja is át a hangot a késő avantgárd színezetű, a posztmodernen átlábalt újérzékenység felindultságába. Egyfelől működésbe lép a versek lengéscsillapítása, másfelől súlyosabban méri-gyűjti be adatait a lírai torziós inga. „a polcon rám talál / a választékos bábhalál / s visszaszippantott rémimák / sorjáznak ex privát” (Bábjáték) – ezt énekelni, ordítani, dobolni kell, ahogy (bármennyire félelmetes) a halálos ágyon írott sziverikben is a kiáltó-dünnyögő dallam az elfogadó gondolat legfőbb szövetségese. A Sziveri-vers olvasása bensőséges esemény, de nem mehet végbe privátim.
A vissza-út mégsem az utolsó versektől – azaz a külön ciklust alkotó Gyerekversektől – indulhat, hanem a Reményi József Tamás által válogatott-szerkesztett gyűjtemény további szövegeinek is a végére érve. A Dramatikus művek a Mészöly Miklós és Pilinszky János utáni, Tolnai Ottó melletti magyar dramaturgia színpadjainkon kellően nem hasznosított alkotásai. Az Esszék, alkalmi írások részben a képzőművésznek indult Sziveri nézeteit összegzik, részben öncenzúrát nem ismerő, ezért a maga idejében cenzúrázott, le- és betiltott irodalom-felfogását reprezentálják. Az Önéletrajzi írások, vallomások igen erős fejezet: a Keresztury Tibor és a Zalán Tibor készítette interjú is elsőrendű forrás, A rövid élet titka pedig Sziveri János fanyar autobiográfiája, a rövid curriculum vitae-k egyik megrendítő mintája.
Ha a fenti utat megtéve indulunk vissza a négyszázadik lap tájáról az elsőre, más megvilágításban tárul fel, amit első nekifutásra – és mai viszonyításban – kissé kevésnek, kissé elegyesnek, kissé feltűnősködőnek, nem mindig jól rontottnak (a hangpróbánál viszont jelentékenyebb életmű-alapításnak) summázhatunk. Az oda s vissza kalandozás az életút végének nagy összegző verseit jelöli ki olvasói bázisul, felkínálva minden egyes sort, szót (s e legkisebb egységekben a könyvet mint egészet) a mérlegesnek. A Bábel, a végzetesen egymás ellen keserülő szervek reménytelen és dühödt szégyenének verse a közelgő consummatum est éjszakájában arról is vizionálhat, miért épp a nem a halál szótárába tartozó igét ismétel a négysoros strófák páros rímeinek kifutása, az antropológiai-történeti tehetetlenség vallomása. A beteg test tájait ölő kommunikációs összezavarodottság üzeni a tér- és időbeli univerzum irodalmi műben alig(ha) elbeszélhető káoszának és a benső elbábelesedésnek az együttes, torokszorító panaszát: „Az éjben eső felesel, rólam locsog – / járdára zuhog, csattog a mocsok. / Lóg az orromból műanyag kábel; / dühöng a szívem, dühöng e Bábel”.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

A Budapest Bábszínház 2017/2018-as évadának kulcsszava a megújulás volt, ezért friss arculattal, átalakult előcsarnokkal várták a nézőket, új játszóhelyet avattak, és tovább szélesedett a korosztályi kínálat is, a 443 előadást több mint 111 ezer néző látta. A 2018/2019-es évadban a színház repertoárja a #abábnemkorosztály jegyében bővül, mindhárom játszóhelyen kortárs formavilágú új produkciókkal készülnek.

Családi és gyermekprogramokkal, tárlatvezetéssel és koncerttel várják az érdeklődőket a veszprémi kulturális intézmények, valamint a város néhány utcája és tere is a Múzeumok Éjszakáján, június 23-án. A Laczkó Dezső Múzeumban a Kabóca Bábszínház Ágacska története című előadása látható, Sipos Anna művészettörténész és Veszeli Lajos festőművész tárlatvezetését hallgathatják meg az érdeklődők, a Kis-Bakony Néptáncegyüttes műsorát fáklyás felvonulás, tűzugrás és táncház követi.

Neves zenekarok fellépésével jazzfesztivált, tehetséges diákok részvételével pedig improvizációs tábort rendeznek június 24. és 30. között Szombathelyen. A jazzfesztiválon többek közt fellép a The Coquette Jazz Band, a Kéknyúl, Tóth Vera és Budapest Jazz Orchestra, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Ferenc és Markus Stockhausen, valamint a Németh Ferenc Trió, amelynek vendége Eli Degibri és Joe Sanders lesz.

A városban működő közgyűjtemények, kiállítóhelyek sokszínűségét mutatják be a Múzeumok Éjszakáján Szombathelyen: a Vasi Skanzen június 23-án nyitja meg kapuit a látogatók előtt, a Savaria Múzeumban és a programsorozathoz csatlakozó intézményekben pedig június 30-án szerveznek programokat. A Szombathelyi Képtárban textiltervező, iparművész és művészettörténész tart előadást: a téma a képtárban látható Textiltriennálé lesz.

Enrico Morelli olasz táncos és koreográfus egy mitológiai művet, Orfeusz és Euridiké szerelmét feldolgozó táncjátékát mutatja be június 27-én a Müpa Fesztivál Színházában a Szegedi Kortárs Balett. Az Orfeusz és Euridiké című előadással, amely a táncszínház évadzáró bemutatója lesz, Morelli ezúttal a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét viszi színpadra.

A MANK Nonprofit Kft. tisztelettel és szeretettel meghívja önt és hozzátartozóit a Mártélyi Alkotóház évadnyitó ünnepségére, melyet 2018. június 15-én, pénteken, 17 órakor tartanak Mártélyon. Mártély különleges szerepet tölt be a magyar képzőművészet történetében; a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik.

20150704BGA_5861

Szemében izzó őrület, tüdejében annyi erő, hogy falakat renget, és zenekarával pillanatokon belül bennünket is megfertőz ezzel az ördöngös kabaréhangulattal. Ben Caplan és zenekara, a The Casual Smokers május 28-án visszatér a Dürer Kertbe!

Balanyi Szilárd, a Quimby zongoristája ezúttal egy szál zongorával, oldalán a csodálatos hangú Schoblocher Barbarával és Kiss Flórával varázsol romantikus hangulatot a Budapest Park oldalán lévő Nagyszünetbe május 21-én. Ezen a tavaszi estén a lágyabb, fülbe kúszó dallamok mellett szívbe karcoló zongorafutamokat is hallhatunk.

A világhírű Buena Vista Social Club sztárja, Eliades Ochoa gitáros, énekes a londoni Royal Albert Hall-beli koncertje után három nappal érkezik Budapestre! Az Akvárium Klubban április 28-án a magyar közönség is megtapasztalhatja, milyen is az a kubai fieszta: Grupo Patria zenekarával fülbemászó dallamokkal, vérpezsdítő ritmusokkal és kihagyhatatlan slágerekkel várja a közönséget.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma