2017. szeptember 21.
Célzó

_D0A6496_Copy

„Szigetvárnak egyetlen kincse van: a Zrínyi-hagyomány. Ám ezzel tudni kell élni” – emelte ki dr. Hóvári János, a Zrínyi-emlékév elnöke szeptember 10-én, a 185. Zrínyi-emlékünnepség kegyeleti megemlékezésén. Az esemény az 1566-os szigetvári csata 451. évfordulója alkalmából rendezett Zrínyi Napok ünnepélyes zárórendezvénye volt.
2012.08.16
Tarján Tamás
A korábbi évtizedekből és kiadásokból intenzív emlékeket őrizve az életműről, eltökéltem, hogy nem az 1990-ben elhunyt költő halál közeli betegséglírája, nagy költészete felől olvasom a gyűjteményt, hanem a kezdetektől, lineárisan. Másodjára mégis kikövetelte magát a visszafele olvasás. KRITIKA
Először az oda-útról: az első Sziveri-kötetek (Szabad gyakorlatok, 1977; Hidegpróba, 1981; Dia-dalok, 1987 – az évszámok közlése nem ártott volna a tartalomjegyzékben sem) számomra ma már inkább elnyújtott prológusként, fontos költészetemlékként nyílnak meg. A saját pálya, egy korszak és egy – jugoszláviai magyar irodalmi – korhelyzet interaktív múzeumaként, az Új Symposion klasszikus érájának kései, dokumentáló fejezeteként. A Gondolat kiadványában mintegy száz oldalnyi anyag a közvetlen elődök – Tolnai Ottó, Domonkos István, Ladik Katalin, Erdélyből nyomokban Szilágyi Domokos – munkásságát ismerve-újragondolva bonthatja ki magát, amint a saját nemzedékbe forrás felé mozgolódik (Géczi János nevét nem Sziveri A narancs című ciklusának és Géczi Vadnarancsok-projektjének részleges, látszólagos összefüggése miatt emelem ki; Szőcs Géza harminc évvel ezelőtti poétikai radikalizmusát pedig nem a Sziverivel kötött barátság miatt).
 
A fiatal költő nem nagyon törte magát a rímek után, az inkább Füst Milántól és a beatköltészettől, mint Kassák avantgárdjától és az agresszív kordivatoktól inspirált sorok azonban nyers, aforisztikus játékosság-igényük folytán lassan mégis elkezdték felvenni a rímelést. Az „Eszem ágában sincs most verset írni. / Hiányzik hozzá a kedv…” (1978. augusztus 18.) kezdést követően a nyolcsoros versben a „Kezdődhet a reggeli, vacsora. Eszem / ágában sincs ma verset írni, / nem szeretem már költészetem” zárlata csupán az eszem (táplálkozom) sor-áthajlító, kettős jelentésű áthallást becélozva rímel kajánul, ráhalmozva a költészetem hangátvetésére a szeretem ugyancsak hangzóugrató belső rímét. Pár évvel később a „szemembe lóg a vaj lám / kiveszőben a faj(tám)” (Árucserebogár), a „Solymászat vagy ölyvészet / ennyit nem ér a költészet” (Tök, élet, len) összecsengései már a megfontoltan erőszakos, rímkritikus kínrímességgel tüntetnek. E külsődleges formai attak szerveződik majd át a betegségével való viaskodást megörökítő Sziveri felejthetetlen, organikusan szétáradó rímrohamaiba, hogy az írásképi-hangzási abszurditás, sötétebb és riasztóvá csöndesült háttér előtt, a lét uralhatatlanságával, a korai, értelmetlen halállal szembeni jelentéseket sűrítsen magába.
A Szájbarágás (1988) kiforgatott mélyű szonettjeiben, a songszerű, brechtes, felkiáltó megszólalások keserves-kemény, társadalmiasult egyedülmaradásában már az a líra jelentkezik, amelyet zavartalan természetességgel, nyugodt szívvel a kánonoktól kevéssé befolyásolt egyetemisták mernek manapság Petri György világa és világképe, esztétikája és versen kívüli kommunikációs törekvései mellé illeszteni. A Mi szél hozott? (1989), majd a Bábel (1990) és a Magánterület (1991), e részint már síron túli üzenetek pedig két évtized múltán is maradandó minőségnek mutatkoznak. A betegség, halálközelség, haldoklás csak borzalmas ok és alkalom a versre. A betegség gúzs, mely az általános szabadsághiánnyal kötöz le. Az emberben pusztító kór az emberiség-végzet megnyilvánulása, az éjszaka nem csupán a kórteremre, hanem az ezredvég európai kontinensére, Közép- és balkáni Európájára ereszkedik.
E búcsúhangban (mint Petrinél) mindig is „az öreg Arany” fájó gép SenkiPálságát éreztem visszalüktetni, bár a formálás olykor mintha egy popzenekar húrjaira és torkaira küldte volna a szövegeket. Az Alig valami, az Élektra él-e?, az Ah, Daimonion és nem egy verstársuk komolyan veszi a klasszicizálást, emelkedetten és méltósággal beszél a fenyegetettségről, miközben a szókészlettel, a ritmussal, a tónussal már fordítja is át a hangot a késő avantgárd színezetű, a posztmodernen átlábalt újérzékenység felindultságába. Egyfelől működésbe lép a versek lengéscsillapítása, másfelől súlyosabban méri-gyűjti be adatait a lírai torziós inga. „a polcon rám talál / a választékos bábhalál / s visszaszippantott rémimák / sorjáznak ex privát” (Bábjáték) – ezt énekelni, ordítani, dobolni kell, ahogy (bármennyire félelmetes) a halálos ágyon írott sziverikben is a kiáltó-dünnyögő dallam az elfogadó gondolat legfőbb szövetségese. A Sziveri-vers olvasása bensőséges esemény, de nem mehet végbe privátim.
A vissza-út mégsem az utolsó versektől – azaz a külön ciklust alkotó Gyerekversektől – indulhat, hanem a Reményi József Tamás által válogatott-szerkesztett gyűjtemény további szövegeinek is a végére érve. A Dramatikus művek a Mészöly Miklós és Pilinszky János utáni, Tolnai Ottó melletti magyar dramaturgia színpadjainkon kellően nem hasznosított alkotásai. Az Esszék, alkalmi írások részben a képzőművésznek indult Sziveri nézeteit összegzik, részben öncenzúrát nem ismerő, ezért a maga idejében cenzúrázott, le- és betiltott irodalom-felfogását reprezentálják. Az Önéletrajzi írások, vallomások igen erős fejezet: a Keresztury Tibor és a Zalán Tibor készítette interjú is elsőrendű forrás, A rövid élet titka pedig Sziveri János fanyar autobiográfiája, a rövid curriculum vitae-k egyik megrendítő mintája.
Ha a fenti utat megtéve indulunk vissza a négyszázadik lap tájáról az elsőre, más megvilágításban tárul fel, amit első nekifutásra – és mai viszonyításban – kissé kevésnek, kissé elegyesnek, kissé feltűnősködőnek, nem mindig jól rontottnak (a hangpróbánál viszont jelentékenyebb életmű-alapításnak) summázhatunk. Az oda s vissza kalandozás az életút végének nagy összegző verseit jelöli ki olvasói bázisul, felkínálva minden egyes sort, szót (s e legkisebb egységekben a könyvet mint egészet) a mérlegesnek. A Bábel, a végzetesen egymás ellen keserülő szervek reménytelen és dühödt szégyenének verse a közelgő consummatum est éjszakájában arról is vizionálhat, miért épp a nem a halál szótárába tartozó igét ismétel a négysoros strófák páros rímeinek kifutása, az antropológiai-történeti tehetetlenség vallomása. A beteg test tájait ölő kommunikációs összezavarodottság üzeni a tér- és időbeli univerzum irodalmi műben alig(ha) elbeszélhető káoszának és a benső elbábelesedésnek az együttes, torokszorító panaszát: „Az éjben eső felesel, rólam locsog – / járdára zuhog, csattog a mocsok. / Lóg az orromból műanyag kábel; / dühöng a szívem, dühöng e Bábel”.
Banner_596x90px_SOLTI_HUN_kultura.hu
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Épp a mai napon, szeptember 21-én van a magyar dráma napja, ebből az alkalomból a színházak országszerte és a határon túl is magyar szerzők műveivel, nyílt próbával, díjátadóval és rendhagyó programokkal várják a közönséget. A budapesti Nemzeti Színházban Katona József Bánk bán című darabját mutatják be. Másnap, 22-én a teátrum nyílt nappal várja a látogatókat, gyermek- és ifjúsági programokat szerveznek, nyílt próbákat tartanak, kiállítással, kulisszajárással és ingyenes előadásokkal várják az érdeklődőket.

Deák Kristóf új, A legjobb játék című rövidfilmje már a vágóasztalon van. „Ez egy elég komplex vágói feladat. Talán már az írásnál is a vágói agyam volt az előtérben, hiszen a filmben emberek néznek kamerákon és képernyőkön keresztül más embereket. A történet egyébként a gépi intelligencia és az emberi játékosság találkozásáról szól” – mondta a rendező. Deák Kristóf emellett a Foglyok című alkotást készíti elő, mely egy 1951-ben játszódó szatirikus történet.

Napjaink egyik aktuális témáját dolgozza fel fotókon, tárgyakon, táblázatokon keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kereszt-tűzben – Keresztényüldözés a Közel-Keleten címmel szeptember 19-én megnyílt kiállítása. Ez a rendhagyó kiállítás kilép a történelem és a művészettörténet keretei közül, és egy napjainkban zajló eseménysorral foglalkozik – hangsúlyozta a megnyitón Varga Benedek, az MNM főigazgatója.

A budapesti Kempinski Hotel Corvinus szálloda képzőművészeti gyűjteményéből mutat be válogatást a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) tihanyi galériája november 12-éig. A Corvinus Gyűjtemény gyöngyszemei címmel a kollekció legszebb darabjait, csaknem negyven magyar festményt, grafikát és szobrot állítottak ki, ezeknek mintegy fele kortárs alkotás.

A Zeneakadémián Az ősök ritmusa című bérlet koncertjeivel, a Budapest Music Centerben Kodály-sorozattal várja a közönséget az Óbudai Danubia Zenekar ősszel. Az ősök ritmusa című, négy koncertből álló bérlet Haydn A Teremtés című oratóriumával kezdődik október 1-jén a Nemzeti Énekkar, Rab Gyula tenor, Kolonits Klára szoprán és Bakonyi Marcell basszus közreműködésével, Vásáry Tamás vezényletével.

WHITNEY – Queen of the Night címmel Magyarországra érkezik a legendás Whitney Houston-show. Három évtized slágereit hallhatja a közönség az élőzenével kísért produkcióban a West End feltörekvő sztárja, Rebecca Freckleton előadásában.

magyaroszagi_turne

Idén szeptember 16-án és 17-én Martonvásár gyönyörű környezetében negyedik alkalommal rendezik meg a Magyar Népdal Napját! A látogatók átérezhetik a népdal erejét, szépségét és mélységét.

Lackfi János és Vörös István Csavard fel a szöveget című könyvének slágerátiratait adja elő szeptember 9-én a Pankastic! zenekar vendégeivel a József Attila Színházban. Lackfi János és Vörös István 2016 decemberében megjelent könyvükben azokat a dalokat alakították át énekelhető formába, amelyek minden magyar fülnek ismerősek.

A Zrínyi Napok látogatásával kapcsolatos információk: 2017. szeptember 9-én (szombaton) és 10-én (vasárnap) 17:30-ig a vár kapujeggyel látogatható, mely a múzeumlátogatást is magában foglalja. Szigetvári lakcímkártyával rendelkezőknek 200 forint/nap, szigetvári lakcímkártyával nem rendelkezőknek 500 forint/nap, 14 éven aluliak számára ingyenes.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma