IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2008.11.03
Götz Eszter
"Mert itt minden Nagybányára emlékeztet" - érvelt Bornemisza Tibor festő a város mellett, amikor Trianon után Nagybányáról Szentendrére települt át, és magával hozta a természetbe kivonuló festőiskola szellemét. KRITIKA
 
Bár ő maga nem került az alapítók közé, az ötlet bevált, és 1926-ban nyolc fiatal festő - mindannyian Réti István növendékei - a polgármester engedélyével beköltözhetett a város szélén álló három egyszerű parasztházba és a használaton kívüli járványkórházba. Két évvel később megalakították a Szentendrei Festők Társaságát, és a "nemzeti festészet kiterjesztése" ügyét ápoló társaság, kibővülve Barcsay Jenővel, kapott egy hatalmas parkot és néhány régi épületet a Duna mellett.
 
 
A kert varázsa azóta is fogva tartja a városba érkező festőket. A művésztelep folyamatosan fogadja a vendégeket, hosszabb-rövidebb alkotói időszakokkal ajándékozza meg őket, itt dolgozott Korniss Dezsőtől Keserü Ilonáig több nemzedéknyi magyar festő. Aki a Bogdányi út turistabolondító vásári csődületétől elszakadva tovább sétált a Dunával párhuzamosan, a Leányfalu felé vezető utcán egészen tavalyig még semmit nem láthatott a '70-es években épült, szigorú kubus, a telephez tartozó Galéria mögötti varázslatos világból.
 
 
 
2008 júliusában azonban elkészült a nehezen kiharcolt felújítás-bővítés, és a ma arra járót különleges élmény fogadja: a régi galériát elbontották, és a helyén az utcára merőleges, zárt tömbök állnak, ezeket üvegfolyosók kötik össze, amelyeken belátni a telep kertjébe. A padlószinttől a tetőig átlátható a tér, majd egy teljesen zárt homlokzat következik, ismét egy teljes megnyílás, és így tovább. A kiállítótér kifelé tagolatlan falai az átláthatósággal váltakoznak, a kert és a város üveg utcácskákon át érintkezik egymással, de el is zárkóznak, kinek-kinek megvan a maga intimszférája. Finom építészeti jelrendszer fogalmazza újra a művészet helyét Szentendre életében és annak szerepét a művészekében. A bejárat egy tömör faajtó, a fehérre vakolt falakra az építészek szándéka szerint az összes valaha itt alkotott festő neve fölkerül, egyetlen külső dísze ez lesz az épületnek.
 
 
 
 
Puhl Antal építészirodája néhány utcával följebb, a domboldalról néz a Bogdányi út végére, ahol a művésztelep megbújik az ártéri fák között; az iroda ablakából a telep legmagasabb épületének csak a teteje látszik, ha nagyon keresi az ember. Nagyon kell keresni, és ez így van jól: a telep egyetlen pontja sem magasodik fölé a sok száz éves fáknak, az épített táj nem próbál fölébe kerülni a természetnek. Puhl és a vele együtt dolgozó Dajka Péter tervezték az immár nyolcvan esztendős intézmény több ütemben történő felújítását és bővítését, amelynek következő fázisában a mostani 12 mellett 5 újabb művészház épül, a meglévők stílusában, de korszerű berendezéssel, és a régieket is teljesen felújítják. Ezután építik fel a kert déli végében a vendégházat, majd legvégül a földbe süllyesztett, tetővel ellátott, nyitott színt, amely szabadtéri kiállítások, események ideális színtere lesz. A galériában kialakított könyvesbolttal és kávézóval új közösségi helyszínt kap a város, ami a nagy múltú szentendrei festőiskolának annyi bizonytalanság után végre megnyugtató távlatot ad. És még azok az ötszáz éves platánok is kibírták az építkezést, amelyek most ott állnak a galéria kertre néző, lábakra emelt kávézó-terasza előtt, a gyökerük magasabbra emelkedik, mint a terasz faborítású járófelülete, lombjuk árnyékot ad a kertnek. Meg valami időtlen derűt.
 

lukoviczky

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

A kutatók a neolitikus korszakból származó DNS-eket összevetve megállapították, hogy az őslakók Anatóliából (a mai Törökország területéről) Kr. e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába. A török ősök révén terjed el a földművelés Európa-szerte, így brit szigeten is. A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke.

A fosszíliák a dicynodonták legkevesebb hét-nyolc egyedéhez tartoznak, az emlősök ezen ősei ökörméretűek voltak. Vannak közöttük archosaurus- és más őshüllő-maradványok is, utóbbi a krokodilok őséé lehetett. A tudósok úgy vélik, hogy az 1x2 méter kiterjedésű és ugyanilyen mély terület ivóhely volt abban az időben, amikor nagy szárazság pusztított a térségben, és az állatok legyengült állapotuk miatt pusztultak el. Argentína gazdag a triász, a jura és a kréta földtörténeti korból származó fosszíliák lelőhelyeiben, olyan ősállat-kövületekre bukkantak a dél-amerikai országban, amelyek a bolygó északi részén nem fordulnak elő.

Egy antarktiszi expedíció a Viktória-föld északi részén bukkantank a kéznagyságú nyomra, mely az archosaurus nemhez tartozó állattól származik. Emellett a kutatók a Déli-sarktól mintegy 1700 kilométerre erdők megkövesedett maradványait fedezték fel. Ez arra utal, hogy 200 millió évvel ezelőtt az Antarktisz nem az a jeges kontinens volt, mint ahogyan azt ma ismerjük.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

palocnepviselet_500

Az eredeti bemutató után ötven évvel újra a mozivásznon lesz látható Várkonyi Zoltán klasszikusa, a felújított Egri csillagok, amelyet nagyszombattól a sepsiszentgyörgyi Művész Moziban is vetítenek.

Koncertek, tojásfestés, interaktív gyermekelőadás és néptáncbemutató is várja az érdeklődőket húsvétvasárnap és húsvéthétfőn az Ibolyanap elnevezésű családi rendezvényen a Gödöllői Királyi Kastélyban.

Életre kelnek a húsvéti hagyományok, változatos programok várják a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rügyfakasztó vasárnap és vízbevető hétfőn.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma