Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2008.11.03
Götz Eszter
"Mert itt minden Nagybányára emlékeztet" - érvelt Bornemisza Tibor festő a város mellett, amikor Trianon után Nagybányáról Szentendrére települt át, és magával hozta a természetbe kivonuló festőiskola szellemét. KRITIKA
 
Bár ő maga nem került az alapítók közé, az ötlet bevált, és 1926-ban nyolc fiatal festő - mindannyian Réti István növendékei - a polgármester engedélyével beköltözhetett a város szélén álló három egyszerű parasztházba és a használaton kívüli járványkórházba. Két évvel később megalakították a Szentendrei Festők Társaságát, és a "nemzeti festészet kiterjesztése" ügyét ápoló társaság, kibővülve Barcsay Jenővel, kapott egy hatalmas parkot és néhány régi épületet a Duna mellett.
 
 
A kert varázsa azóta is fogva tartja a városba érkező festőket. A művésztelep folyamatosan fogadja a vendégeket, hosszabb-rövidebb alkotói időszakokkal ajándékozza meg őket, itt dolgozott Korniss Dezsőtől Keserü Ilonáig több nemzedéknyi magyar festő. Aki a Bogdányi út turistabolondító vásári csődületétől elszakadva tovább sétált a Dunával párhuzamosan, a Leányfalu felé vezető utcán egészen tavalyig még semmit nem láthatott a '70-es években épült, szigorú kubus, a telephez tartozó Galéria mögötti varázslatos világból.
 
 
 
2008 júliusában azonban elkészült a nehezen kiharcolt felújítás-bővítés, és a ma arra járót különleges élmény fogadja: a régi galériát elbontották, és a helyén az utcára merőleges, zárt tömbök állnak, ezeket üvegfolyosók kötik össze, amelyeken belátni a telep kertjébe. A padlószinttől a tetőig átlátható a tér, majd egy teljesen zárt homlokzat következik, ismét egy teljes megnyílás, és így tovább. A kiállítótér kifelé tagolatlan falai az átláthatósággal váltakoznak, a kert és a város üveg utcácskákon át érintkezik egymással, de el is zárkóznak, kinek-kinek megvan a maga intimszférája. Finom építészeti jelrendszer fogalmazza újra a művészet helyét Szentendre életében és annak szerepét a művészekében. A bejárat egy tömör faajtó, a fehérre vakolt falakra az építészek szándéka szerint az összes valaha itt alkotott festő neve fölkerül, egyetlen külső dísze ez lesz az épületnek.
 
 
 
 
Puhl Antal építészirodája néhány utcával följebb, a domboldalról néz a Bogdányi út végére, ahol a művésztelep megbújik az ártéri fák között; az iroda ablakából a telep legmagasabb épületének csak a teteje látszik, ha nagyon keresi az ember. Nagyon kell keresni, és ez így van jól: a telep egyetlen pontja sem magasodik fölé a sok száz éves fáknak, az épített táj nem próbál fölébe kerülni a természetnek. Puhl és a vele együtt dolgozó Dajka Péter tervezték az immár nyolcvan esztendős intézmény több ütemben történő felújítását és bővítését, amelynek következő fázisában a mostani 12 mellett 5 újabb művészház épül, a meglévők stílusában, de korszerű berendezéssel, és a régieket is teljesen felújítják. Ezután építik fel a kert déli végében a vendégházat, majd legvégül a földbe süllyesztett, tetővel ellátott, nyitott színt, amely szabadtéri kiállítások, események ideális színtere lesz. A galériában kialakított könyvesbolttal és kávézóval új közösségi helyszínt kap a város, ami a nagy múltú szentendrei festőiskolának annyi bizonytalanság után végre megnyugtató távlatot ad. És még azok az ötszáz éves platánok is kibírták az építkezést, amelyek most ott állnak a galéria kertre néző, lábakra emelt kávézó-terasza előtt, a gyökerük magasabbra emelkedik, mint a terasz faborítású járófelülete, lombjuk árnyékot ad a kertnek. Meg valami időtlen derűt.
 
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az egyelőre cím nélküli mű 2020. május 19-én jelenik meg és Panemben játszódik, ám 64 évvel az eredeti trilógia előtt. Az amerikai írónő szerint az új regény a Sötét Napokként emlegetett sikertelen lázadás utáni éveket mutatja be, amikor Panem megpróbál talpra állni a történtek után. A posztapokaliptikus regénytrilógiában Panem fiatal lakóit arra kényszerítik, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással élő adásban.

A Maling-hegység területén feltárt négy lábnyom segítheti az alsó kréta korban élt dinoszaurusz csoportok eloszlásának és evolúciójának tanulmányozását. Két sauropoda lábnyom az évek során részlegesen megrongálódott – három lábujj eltűnt –, ezért a nyomok emberi lábnyomnak tűntek, és sokáig a késő Tang-dinasztia (618-907) egyik híres tábornokának, Li Cunhsziaónak (858-894) tulajdonították őket.

Június 19-én kiállítás nyílik Pataki Ferenc festőművész képeiből a szentendrei ÚjMűhely Galériában Hommage à Barcsay címmel. Pataki művei általában az időt kívánják megragadni, ám mostani képei egyik alapeleme inkább a csend: nem a nyugalom csendje ugyan, hanem az alig érzékelhető, mégis folyamatosan zajló mozgások fojtott surrogása, a lassan málló, halkan áttetszővé horzsolódó felületek neszezése.

Ezüsttárgyak a történelmi Magyarországról címmel a 16. századtól a 20. század fordulójáig tekinti át a magyarországi ezüstművesség történetét a BÁV június 18-tól ingyenesen megtekinthető kiállítása. A tárlat a mindennapi használati eszközöktől a liturgikus tárgyakon át a gyűjtői ritkaságokig a legnagyobb ötvösmesterek virtuóz alkotásait vonultatja fel. A tizenkét jelentős hazai gyűjteményből származó, csaknem 150 alkotás reprezentatív képet ad a történelmi Magyarország 16. és 20. század közötti ötvösművészetéről.

Kőszínházi és független társulatok, valamint egyéni művészek nevezését is várja idén a Kaleidoszkóp VersFesztivál, amelyet október 16. és 20. között rendeznek meg a Váci Dunakanyar Színházban. A fődíj egymillió forint. Versszínházi előadásokkal június 30-ig, versmondással és versfilmekkel szeptember 30-ig lehet nevezni. A Kaleidoszkóp VersFesztivál elsődleges célja a vers megnyilvánulási formáinak felkutatása és bemutatása, valamint a hivatásos és az amatőr előadók, társulatok és alkotók közös színházi fesztiváljának megteremtése. A programokat idén is színesítik majd verszenei koncertek, de lesznek étteremszínházi előadások, ifjúsági produkciók és performanszok is.

Az Ivan & The Parazol koncertje nyitja idén a Volt egyszer egy Ifipark című sorozatot a Várkert Bazárban június 23-án, ahol a nyár folyamán fellép még Kovács Kati, az Edda Művek, Zséda, az Ős-Bikini, Deák Bill Gyula és a Piramis is.

iatp_201819_bwmetro

Történelmi-művészeti sétára várják az érdeklődőket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában június 22-én 11 órára.

A magyar klasszikus zene, népi zene és cigányzene legkiválóbb művészei együtt lépnek fel a Budai Vigadóban június 23-án.

Június 20. és 23. között idén második alkalommal rendezi meg az operett műfaj koronázatlan királyáról, Rátonyi Róbertről elnevezett négynapos operettfesztiválját a Veszprémi Petőfi Színház. A színművész életének utolsó szakaszában négy előadást is rendezett Veszprémben.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma