2017.07.17

Ha nyár, akkor fesztiválszezon. Vaskos bankókötegek landolnak a virtuális pénztárakban, a fesztiválra jegyet váltók pedig alig várják a buli kezdetét. Én is része vagyok az izgatott tömegnek, ám nem először történik meg, hogy jobb érzésekkel érkeztem a helyszínre, mint ahogyan távoztam róla. Beszámoló a velencei EFOTT harmadik, július 15-ei estéjéről.

20228560_10156269151168368_4528198190361429739_n
Hurts-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala

Egy hosszú, munkával teli, fárasztó hét után, szombaton este fél 9-kor értünk ki Velencére. A tömeg lábnyomait követve megtaláltuk az EFOTT-buszt, amely elszállított minket a helyszínre. Szerencsére olyan későn sikerült megérkeznünk, hogy a bódéknál már csak páran lézengtek, így a bejutással nem volt gondunk. Szép reményű kezdet volt, amely már az elején megbotlott a saját lábában.

Nőiesen bevallom, először tettem tiszteletemet az EFOTT fesztiválon. Ergo nulla helyismeretem volt, a programokat csak az éppen halódó mobilnetemen tudtam (volna) ellenőrizni. Éppen ezért talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy elfért volna a kezemben egy prospektus egy aprócska térképpel – erre még később visszatérek – és a napi programokkal. Ennek híján már a fesztivál elején ismerkedni kezdtem, és a sörösbódék dolgozóitól, a biztonsági manusoktól és a félrészeg egyetemistáktól érdeklődtem arról, pontosan hol is lesz a háromnegyed 10-kor kezdődő Hurts-koncert. Végül az egy irányba mutató ujjak és hadonászások segítségével előkerült a Nagyszínpad, ahol másfél-két órára elfeledkezhettünk a szervezési tökéletlenségekről. Az első dalokat követő taps és egy halk „koszonom” után felcsendült a Beautiful Ones, a Stay, a Nothing Will Be Bigger Than Us, a Some Kind Of Heaven és még sok más szuper és ismert dal az angol szintipop együttestől, intenzív tombolásra késztetve a színpad körül összegyűlő népet. A frontember, Theo Hutchcraft fantasztikus hangja és a zenekar kultikus számai felejthetetlen élménnyé tették azt a velencei két órát.


20140174_10156269156408368_8998658686575152935_n
Hurts-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


A koncert után a tömeg mozgolódni kezdett: volt, aki maradt a nem sokkal később kezdődött Halott Pénz-koncertre, volt, aki elment, ám még többen voltak azok, akik akkor érkeztek. Én loptam magamnak egy félórás pihenőt és a mögöttem elterülő kajapultnál egy vagyonért vadásztam magamnak egy meglepően finom, csirkés-baconos szendvicset. Az olvasztott sajt még gőzölgött, a némi alkohol befolyása alatt álló gyomrom pedig dorombolva készült fel az újabb kétórányi ugrabugrára. Mire észbe kaptam, a színpad előtti tér már újra csurig megtelt a várakozó tömeggel, egy tűt sem lehetett leejteni. Nem telt bele sok idő, meg is jelentek a Halott Pénz-srácok és hangolni kezdtek, hogy aztán szép sorban megszólaljanak a jól ismert dallamok. A koncert második felében a rajongók már együtt énekelték a srácokkal az Emlékszem Sopronban, a Darabokra törted a szívem, a Van valami a levegőben és az Élnünk kellett volna című közismert számokat egészen kifulladásig.


20031833_10156269151923368_4423864147498947571_n
Halott Pénz-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


Az utolsó akkord után a szélrózsa minden irányába kiürült a Nagyszínpad előtti tér, de ez sokak számára még nem jelentette a fesztivál végét. A buli folytatódott, és aki tudta, merre kell mennie, az a Rauch Aréna felé vette az irányt a Paddy & the Rats- és a Flux Pavillon-koncertekre vagy éppen a különböző zenei stílusokat felvonultató random táncterekre. Én a megfáradtak és fázósok táborát erősítve a kijárat felé haladtam, készen arra, hogy szép emlékekkel és jó érzésekkel térjek nyugovóra. Ez a terv azonban füstbe ment, mert néhány kevésbé kellemes élménnyel is kénytelen voltam gazdagodni.


20228285_10156269162133368_5796425024561335976_n
Halott Pénz-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


Már említettem a térképhiányt. Ez a hazajutásnál még égetőbb problémává vált, ugyanis az EFOTT helyszíne – mint később megtudtam – egy kilométerre található a vasútállomástól. A főbejárat előtt kígyózó sor állt, gondoltam, biztos lesz egy busz visszafelé, ahogy a odajutást is megoldották a szervezők. Mélységesen csalódtam, amikor rájöttem, hogy a várakozás bizony a taxiknak szól. A rutinosabb fesztiválozók gyalog indultak az állomás felé, mások viszont a hidegben – a 17 fokban és szélben, mert ugye vihart jósoltak – várakoztak a vagyonokat elkérő sofőrökre. Miután meggyőződtem pénztárcám tartalmának állapotáról – szerencsére éppen kijött az összeg, amellyel hazajuthattam –, én ez utóbbiakhoz csatlakoztam.


Ezúton szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a szervezők ki tudják szállítani a népet a fesztivál helyszínére, akkor átláthatóbb módon kellene gondoskodniuk a hazajutásukról. Különösen úgy, hogy a résztvevők között bőven akadnak fiatalok, illuminált állapotban távozó lányok és messziről érkezők, akik helyismeret és információ híján kénytelenek egy vadidegen szeszélyeire rábízni magukat. Én a gondviselésnek hála épségben és normális összeg fejében hazajutottam, de ezzel nem mindenki volt így. Hallottam olyan esetről, hogy a gengszter sofőr ugyanazért a távolságért dupla összeget kért el egy utastól, mint egy korábbitól. Természetesen az illetőnél nem volt annyi pénz, a taxis pedig nem volt hajandó távozni addig, amíg meg nem kapta azt. Ha lett volna a kezemben egy térkép és talán még egy buszmenetrend is, akkor tudtam volna merre kell mennem, és több ezer forintnyi veszteségtől kíméltem volna meg a számlámat.


Így történt, hogy a szuper hangulatú koncertek, a finom étel- és italkínálat mellé kaptam pár órányi bosszankodást és mérgelődést is. Jövőre próbáljuk meg még egyszer, az alap ugyanis nem rossz, de mindig van hová fejlődni.


Révy Orsolya

architecture-2942344_960_720

2017.11.17
Vajon a művészetek merítenek ma a keresztyén-keresztény értékrendből? Az egyházak hasonló kulturális szerepet töltenek be ma, mint korábban? Hogyan zajlana 2017-ben a reformáció? Vajon Luther Márton írna blogot és vitakozna Facebook-cseten vagy kommentekben? Dr. Szabó Előd vallástörténésszel a reformáció (kulturális) hatásairól beszélgettünk.

_D0A0632_Copy

2017.11.17

Mi köt össze két alkotót, akik eltérő művészeti ágak szerelmesei? Hogy mindketten szívesen tekintenek vissza a múltra, felidézve régebbi korok eszméit. Az Alkotóművészeti Szalon november 10-ei eseményén Árkossy István festőművész, grafikus, író és Csörsz Rumen István irodalomtörténész, zenész, a Musica Historica együttes művészeti vezetője volt a vendég.

Pilinszky-Janos-04

2017.11.17
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa összesen 110,3 millió forinttal támogatja tizenhat dokumentumfilm elkészítését a Magyar Média Mecenatúra Program keretein belül, az idei Ember Judit-pályázat második fordulójában. Dokumentumfilm készül például a székely Atlantiszról, a barátság és a szerelem megjelenéséről Pilinszky János költészetében és az ex-Malév-pilóták sorsáról is.

A XVIII. kerületi Kossuth tér átalakítása, valamint az Andrássy úti Hotel Moments kialakítása kapta meg az idén az Építész Kamara Építészeti Nívódíját, amelyet november 16-án adtak át Budapesten a FUGA Budapesti Építészeti Központban. „Ezek az épületek és intézmények mind-mind attól válnak különlegessé – az utókor számára is –, hogy az építészeti értékük mellett az épületek használói felé is komoly gesztust tesznek” – hívta fel a figyelmet Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a díjátadón.

Még több mint másfél hónapig, január 5-éig várják a jelentkezéseket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzőversenyére, amelyet Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából írtak ki. Egy szerző több pályaművet is benyújthat, de ezeket külön-külön kell beadni. A zeneszerzőversenyről bővebben a Zeneakadémia honlapján lehet tájékozódni.

Több magyar festő műve is szerepelt a Sotheby’s november 14-ei aukcióján Londonban, köztük Reigl Judit, Gyémánt László, Fajó János, Fényes Adolf, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Kádár Béla, Victor Vasarely és Galambos Tamás munkái. Az aukciós ház A 20. századi művészet – Más távlatból címmel kelet-európai művészektől válogatott modern és kortárs munkákat.

Középiskolásoknak meghirdetett irodalmi versennyel, a Kortárs-díjak átadásával, valamint beszélgetős estekkel ünnepli fennállásának 60. évét a Kortárs irodalmi és művészeti folyóirat. A papíralapú Kortárs mellett, teljesen különálló szerkesztőséggel már hat éve működik a folyóirat online kiadása, amely nagy hangsúlyt fektet a fiatal, 25 és 40 év közötti generáció megszólítására.

Fontos tudományos eredményekkel szolgáltak az egri vár területén az elmúlt két évben a Modern Városok Programja keretében elvégzett próba- és megelőző feltárások, amelyek során Árpád-kori épületmaradványok is előkerültek. Megtalálták a 11. században épült első püspöki rezidencia maradványait, az ennek helyére épült kápolna és a mellette létrehozott püspöki palotát, valamint káptalani kolostor falait is.

Ipari és háztartási hulladékokból épített hangszerek? Utánozhatatlanul bravúros kísérleti koncertek? Slagszaxofon, biciklidob, hangburgerek? Egy évtizede foglalkozik speciális hangkeltő eszközök építésével a Bélaműhely Sound Art. Csácsúcsicsó című lemezükön egyaránt szerepelnek egyedi hangszerelésű technoszámok és versfeldolgozások, születésnapi koncertjükön pedig fellép a Soharóza kórus is.

belamuhely

Folytatódik a Pannon Filharmonikusok E.ON-koncertsorozata a Müpában: a tánc négy arcát bemutató hangversenyen a közönség stíluson és korokon átívelő műsort hallgathat meg a Pannon Filharmonikusok előadásában november 17-én 19:30 órai kezdettel. A koncert négy zeneművén keresztül az élet, a halál, a csábító és a tenger hívja táncba a hallgatóságot. Az esten szólistaként Bogányi Gergely zongoraművész áll színpadra, míg a zenekart Cristian Mandeal dirigálja.

Kutyák és istenek, erőszak és bűn, elfogadás és kiszolgáltatottság: ismét látható Mundruczó Kornél és a Proton Színház Szégyen című előadása október 30-án, 31-én és november 1-jén a Trafóban. Az előadás most különösen aktuális, hiszen a nők elleni erőszak és a faji diszkrimináció egyszerre jelenik meg J. M. Coetzee azonos című regényének színpadi adaptációjában. Érdekesség, hogy a cannes-i filmfesztiválon fődíjat nyert Fehér Isten című film egyik előzménye a 2012-ben született előadás. A produkció 70. előadása november 1-jén lesz.

Az első Fair Play Napon, október 26-án zenei alkotók, előadóművészek hívják fel a közönség figyelmét arra, hogy digitalizálódó világunkban egyre fontosabb a fair play, a zenészek anyagi és erkölcsi megbecsülése. A zenei produkciók létrejöttéhez ugyanúgy anyagi erőforrások kellenek, mint bármely hétköznapi termék előállításához, melyekért a fogyasztók pénzt adnak. A ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért kezdeményezésére létrejövő Fair Play Nap a tudatos, fair zenefogyasztás szükségességére hívja fel a figyelmet.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma