2017.07.17

Ha nyár, akkor fesztiválszezon. Vaskos bankókötegek landolnak a virtuális pénztárakban, a fesztiválra jegyet váltók pedig alig várják a buli kezdetét. Én is része vagyok az izgatott tömegnek, ám nem először történik meg, hogy jobb érzésekkel érkeztem a helyszínre, mint ahogyan távoztam róla. Beszámoló a velencei EFOTT harmadik, július 15-ei estéjéről.

20228560_10156269151168368_4528198190361429739_n
Hurts-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala

Egy hosszú, munkával teli, fárasztó hét után, szombaton este fél 9-kor értünk ki Velencére. A tömeg lábnyomait követve megtaláltuk az EFOTT-buszt, amely elszállított minket a helyszínre. Szerencsére olyan későn sikerült megérkeznünk, hogy a bódéknál már csak páran lézengtek, így a bejutással nem volt gondunk. Szép reményű kezdet volt, amely már az elején megbotlott a saját lábában.

Nőiesen bevallom, először tettem tiszteletemet az EFOTT fesztiválon. Ergo nulla helyismeretem volt, a programokat csak az éppen halódó mobilnetemen tudtam (volna) ellenőrizni. Éppen ezért talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy elfért volna a kezemben egy prospektus egy aprócska térképpel – erre még később visszatérek – és a napi programokkal. Ennek híján már a fesztivál elején ismerkedni kezdtem, és a sörösbódék dolgozóitól, a biztonsági manusoktól és a félrészeg egyetemistáktól érdeklődtem arról, pontosan hol is lesz a háromnegyed 10-kor kezdődő Hurts-koncert. Végül az egy irányba mutató ujjak és hadonászások segítségével előkerült a Nagyszínpad, ahol másfél-két órára elfeledkezhettünk a szervezési tökéletlenségekről. Az első dalokat követő taps és egy halk „koszonom” után felcsendült a Beautiful Ones, a Stay, a Nothing Will Be Bigger Than Us, a Some Kind Of Heaven és még sok más szuper és ismert dal az angol szintipop együttestől, intenzív tombolásra késztetve a színpad körül összegyűlő népet. A frontember, Theo Hutchcraft fantasztikus hangja és a zenekar kultikus számai felejthetetlen élménnyé tették azt a velencei két órát.


20140174_10156269156408368_8998658686575152935_n
Hurts-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


A koncert után a tömeg mozgolódni kezdett: volt, aki maradt a nem sokkal később kezdődött Halott Pénz-koncertre, volt, aki elment, ám még többen voltak azok, akik akkor érkeztek. Én loptam magamnak egy félórás pihenőt és a mögöttem elterülő kajapultnál egy vagyonért vadásztam magamnak egy meglepően finom, csirkés-baconos szendvicset. Az olvasztott sajt még gőzölgött, a némi alkohol befolyása alatt álló gyomrom pedig dorombolva készült fel az újabb kétórányi ugrabugrára. Mire észbe kaptam, a színpad előtti tér már újra csurig megtelt a várakozó tömeggel, egy tűt sem lehetett leejteni. Nem telt bele sok idő, meg is jelentek a Halott Pénz-srácok és hangolni kezdtek, hogy aztán szép sorban megszólaljanak a jól ismert dallamok. A koncert második felében a rajongók már együtt énekelték a srácokkal az Emlékszem Sopronban, a Darabokra törted a szívem, a Van valami a levegőben és az Élnünk kellett volna című közismert számokat egészen kifulladásig.


20031833_10156269151923368_4423864147498947571_n
Halott Pénz-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


Az utolsó akkord után a szélrózsa minden irányába kiürült a Nagyszínpad előtti tér, de ez sokak számára még nem jelentette a fesztivál végét. A buli folytatódott, és aki tudta, merre kell mennie, az a Rauch Aréna felé vette az irányt a Paddy & the Rats- és a Flux Pavillon-koncertekre vagy éppen a különböző zenei stílusokat felvonultató random táncterekre. Én a megfáradtak és fázósok táborát erősítve a kijárat felé haladtam, készen arra, hogy szép emlékekkel és jó érzésekkel térjek nyugovóra. Ez a terv azonban füstbe ment, mert néhány kevésbé kellemes élménnyel is kénytelen voltam gazdagodni.


20228285_10156269162133368_5796425024561335976_n
Halott Pénz-koncert
Fotó: EFOTT Facebook-oldala


Már említettem a térképhiányt. Ez a hazajutásnál még égetőbb problémává vált, ugyanis az EFOTT helyszíne – mint később megtudtam – egy kilométerre található a vasútállomástól. A főbejárat előtt kígyózó sor állt, gondoltam, biztos lesz egy busz visszafelé, ahogy a odajutást is megoldották a szervezők. Mélységesen csalódtam, amikor rájöttem, hogy a várakozás bizony a taxiknak szól. A rutinosabb fesztiválozók gyalog indultak az állomás felé, mások viszont a hidegben – a 17 fokban és szélben, mert ugye vihart jósoltak – várakoztak a vagyonokat elkérő sofőrökre. Miután meggyőződtem pénztárcám tartalmának állapotáról – szerencsére éppen kijött az összeg, amellyel hazajuthattam –, én ez utóbbiakhoz csatlakoztam.


Ezúton szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a szervezők ki tudják szállítani a népet a fesztivál helyszínére, akkor átláthatóbb módon kellene gondoskodniuk a hazajutásukról. Különösen úgy, hogy a résztvevők között bőven akadnak fiatalok, illuminált állapotban távozó lányok és messziről érkezők, akik helyismeret és információ híján kénytelenek egy vadidegen szeszélyeire rábízni magukat. Én a gondviselésnek hála épségben és normális összeg fejében hazajutottam, de ezzel nem mindenki volt így. Hallottam olyan esetről, hogy a gengszter sofőr ugyanazért a távolságért dupla összeget kért el egy utastól, mint egy korábbitól. Természetesen az illetőnél nem volt annyi pénz, a taxis pedig nem volt hajandó távozni addig, amíg meg nem kapta azt. Ha lett volna a kezemben egy térkép és talán még egy buszmenetrend is, akkor tudtam volna merre kell mennem, és több ezer forintnyi veszteségtől kíméltem volna meg a számlámat.


Így történt, hogy a szuper hangulatú koncertek, a finom étel- és italkínálat mellé kaptam pár órányi bosszankodást és mérgelődést is. Jövőre próbáljuk meg még egyszer, az alap ugyanis nem rossz, de mindig van hová fejlődni.


Révy Orsolya

CC_banner

140925-Barra-sontag_masolata

2018.01.16

Nevéhez fűződik az „annyira ronda, hogy már szép” kifejezés, és ő írta az egyik legmeghatározóbb tanulmánykötetet a fényképezésről. Olyan nő volt, akit még bírálói is elismertek és tiszteltek, ő pedig egész életében ellentmondást nem tűrően állt ki az emberi jogok mellett. Ez a nő Susan Sontag volt, aki épp ma, január 16-án lenne 85 éves.

pim2_borito
2018.01.16

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) évadnyitó sajtótájékoztatót tartott január 16-án, ahol Prőhle Gergely, az intézmény főigazgatója ismertette a tervezett kiállításokat, programokat és a tagintézmények eseményeit. A PIM-ben az Arany János-emlékév kapcsán három kiállítást is rendeznek, és több egyéb program mellett külön tárlaton foglalkoznak majd Csáth Géza művészetével is.

Kaszas_Peter_fotos_masolata1

2018.01.16

Kaszás Péter dobos és énekes 2016-ban Infinity Project címmel saját albummal jelentkezett, amelyért 2017-ben megkapta az év hazai jazzalbumáért járó Fonogram-díjat. Az album kedvelt dala, a You Are The One 2018 januárjában klip formájában is bemutatkozik. A dal február 24-én a Dobosok Farsangján és május 10-én a Budapest Jazz Clubban is hallható az album más szerzeményei mellett.

Elhunyt 74 évesen Edwin Hawkins Grammy-díjas gospelsztár, akinek legismertebb dala az Oh Happy Day volt. Hawkinst a városi gospel úttörőjének tekintették, a jellegzetes vallási himnuszokat világi hangzással ötvözte. Belsőépítésznek tanult, de a hatvanas évek végén a gospelénekléssel aratott átütő sikere eldöntötte pályafutását.

Tíz újabb filmet hívtak meg a versenyprogramba a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál szervezői. Ezek között szerepel Emily Atef 3 Tage in Quiberon című német-osztrák-francia koprodukcióban készült filmje, az amerikai Damsel című produkció David és Nathan Zellner rendezésében, a paraguayi-német-uruguayi-norvég-brazil-francia koprodukciós Las herederas, az iráni Khook, a francia Cédric Khan La Priere című munkája, a svéd-brit Toppen av ingenting című film és Christian Petzold német-francia színekben forgatott Transit című alkotása is.

Még január 28-áig lehet nevezni a 2016-ban elhunyt Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos emlékét őrző, az operatőri munkát fókuszba helyező nemzetközi filmfesztiválra. A fesztivált első ízben tavaly tavasszal azzal a szándékkal szervezték meg, hogy a szegedi születésű operatőr emlékét, művészetét ébren tartsa, munkásságát, személyiségét minél szélesebb körben megismertesse, és ezt a tudást az újabb nemzedékeknek átadja.

Meghalt január 15-én Ökrös Oszkár Kossuth-díjas cimbalomművész, a 100 tagú Cigányzenekar szólamvezetője és szólistája. Az 1957-ben Szolnokon született előadóművész hatéves korában nagyapja irányításával kezdett cimbalmozni. Nyolcévesen megnyerte a Magyar televízió népzenei versenyét hangszeres szólista kategóriában. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte, később a Zeneakadémián Gerencsér Ferenc tanítványa volt. A legnagyobb népi együttesekkel szinte az egész világot bejárta az Egyesült Államoktól Vietnamon át Ausztráliáig. Ökrös Oszkárt az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjának tekinti.

Kölcsey Ferenc Himnuszának autográf kéziratát, valamint a költeményt megzenésítő Erkel Ferenc Himnusz-partitúra kéziratának eredeti példányát is megtekintheti a nagyközönség a magyar kultúra napjának alkalmából január 19-én és 20-án Nyíregyházán. A magyar kultúra napjának megyei rendezvénysorozata 21-én a szatmárcsekei református templomban folytatódik.

Kiváló fiatal énekesek jelentkezését várják a Nemzeti Ifjúsági Kórusba, amely a Kodály-emlékév egyik 2018-ra áthúzódó nagyszabású eseménye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete szervezésében. A kórus a július végi egyhetes felkészítő kurzus után öt koncertből álló turnéra indul, amelynek lesznek határon túli helyszínei is.

sheet-music-1229481_960_720

Ismét jótékonysági gálát szervez Radó Denise színész-rendező a Gazdagréti Szent Angyalok Plébánián. A már hagyományosnak nevezhető programban ezúttal sem csak ismert művészek lépnek a közönség elé, hanem például a Szolnoki Liget Otthon tehetséges gondozottjai is. A lélekemelő délután bevételét fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézetek kapják.

Ingyenesen látogathatják a Veszprémi Petőfi Színház előadásait a hetvenöt év feletti nézők. A Veszprémben és környékén élő idős emberek december 1-jétől élhetnek a lehetőséggel – jelentette be veszprémi sajtótájékoztatón a teátrum igazgatója.

Több mint ezer vasútmodell zakatol majd keresztbe-kasul december 2-án és 3-án a Gellért Hotel termeiben, elhozva az advent hamisítatlan hangulatát. Az Adventi Mesehotelben a terepasztalokon suhanó vonatokon túl lesz Mese-Szalon többek között csipkeszoknyás tündérkékkel és meseshow Eliza vendégeivel.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma