2017. május 25.
Célzó

_D0A1104_Copy

A pécsi Apolló Moziban mutatták be április 13-án a Szász István rendezésében elkészült, a Szigetvár melletti Szulejmán-sírkomplexum feltárását bemutató, mintegy félórás dokumentumfilmet.

2017.05.16

Gabriel García Márquez márciusban lett volna 90 éves, és pontosan 50 éve annak, hogy megjelent a Száz év magány című nagyregénye. Ennek apropójából adta ki a Magvető Kiadó az író Utazás Kelet-Európában című útinaplóját, melyet 1957-ben mint baloldali újságíró jelentetett meg, és több kelet-európai országba is ellátogatott. De milyen volt Márquez kapcsolata a szocializmussal és Magyarországgal?

A Magvető Caféban beszélgetett Száraz Miklós György író Székács Verával, Márquez legtöbb művének fordítójával a most megjelent alkotásról. Először a kolumbiai író személyiségéről és a fordítók világáról esett szó, illetve a Száz év magányról, amelyet szintén Székács Vera fordított, majd rátértek a frissen megjelent, Utazás Kelet-Európában című műre is.

gabriel-garcia-marquez-1
Fotó: jacobinmag.com

A fordító

Székács Vera sorsszerűnek nevezte találkozását Márquezzel, ugyanis épp csak megkezdte lektori munkakörének betöltését a Magvetőnél, amikor megkapta első komolyabb fordítói munkáját, a Száz év magányt. Először vissza is utasította a feladatot, tartott tőle, hiszen addig nem fordított nagyobb regényeket, csupán novellákat, a Magvető akkori igazgatója azonban addig unszolta, amíg elvállalta a munkát. Három év alatt sikerült elkészítenie a fordítást, és arra a kérdésre: szabad-e egy fordítónak hozzáadnia bármit az adott alkotáshoz – és ezáltal jobbá tenni –, azt a választ adta: Márquez annyira jól írt, hogy ehhez nem lehetett mit hozzátenni. Ebből a pár mondatból is lehet sejteni, nem egy egyszerű fordító-író kapcsolatról van szó. Székács Vera fordító ugyanis rendkívül nagy tisztelettel és szeretettel beszélt a kolumbiai alkotóról. A Márquez által teremetett világ olyannyira elvarázsolta, hogy felkereste az összes helyet, amely megihlette az írót vagy szerepelt regényeiben, így a fiktív Macondot is – ebben a faluban játszódik a Száz év magány –, amely valójában Márquez szülőfaluja, Aracataca. Emellett megfordult Cartahénában is, ahol a Szerelem a kolera idején és a Szerelmről és más démonokról című Márquez-regények játszódnak. Sőt barátaival minden évben megünnepli Márquez születésnapját egy közös vacsorával, amelyen az író egészségére isznak. A ’70-es évek végén személyesen is találkoztak, ezt megelőzően pedig leveleket váltottak egymással. Székács Vera levélben invitálta Márquezt Magyarországra, és az író kötélnek is állt, annak ellenére, hogy korábban már járt itt. De mi lehetett ennek az oka?


18156081_719342121580721_8102371826412575044_o
Fotó: García Márquez 90 – régi és új könyvekről Székács Verával Facebook-oldal


Egy kelet-európai utazás

Dél-Amerikában nem ismeretlen a diktatúra fogalama, ahogy Kolumbiában sem idegen a szocialista berendezkedés. Így Márquez is tisztában volt vele, milyen világot készül meglátogatni. Ennek ellenére Székács Vera megmosolyogtatónak nevezte az író naivitását, mellyel Kelet-Európát leírta. García Márquez baloldali beállítottságú volt egész életében, azonban látta a rendszer torzulásait, és azzal is tisztában volt, hogy ha egy eszme szép is, az nem mindig kivitelezhető a valóságban. Az ’50-es években még inkább mint újságíró tevékenykedett, főként tudósítói munkái voltak, így járt több nyugat-európai országban, de dolgozott New Yorkban és Barcelonában is.


Tudósítóként érkezett Magyarországra is 1957-ben. Kelet-európai körutat tett bizonyos „Frankó” nevű útitársával, aki valójában Plinio Apuleyo Mendoza volt – szintén kolumbiai újságíró, Márquez jó barátja. Megfordultak az NDK-ban, Prágában, Lengyelországban és Moszkvában is, Magyarországra azonban már egy nagyobb csoporttal érkezett Márquez „Frankó” nélkül. Kendőzetlenül ír az itthoni helyzetről – már amennyit a kezdeti időszakban engedni láttak számára –, sok mindent azonban elhallgatott, kissé naivan látott. Székács Vera elmondta: az író az egyszerű emberekre volt kíváncsi. Éppen ezért lehetett, hogy bár a moszkvai Világifjúsági Találkozó keretén belül járt hazánkban, és így nyilván irányított látogatásra volt hivatott, mégis megkerülte a hivatalos szerveket, és éjjel kiszökött a hotelból és az utca emberétől próbálta megtudni, milyen volt az élet Magyarországon 1957-ben.


Talán éppen ezért a Magyarországról szóló rész nagyon realista, sőt azt is megfogalmazta: Nagy Imre halála politikai gyilkosság volt.


Márquez ugyan a működő kommunizmust akarta látni, azt az eszmét, amelyben ő maga is hitt, azonban nagyon gyorsan rájött, hogy ez a valóságban nem működik, és egészen másról van szó. Egyetértett a magyar közvéleménnyel, nem tetszett neki az itthoni helyzet. Hétköznapi emberek véleményére alapozott, mert tudta, hogy megpróbálják félrevezetni. Hiába őrizték munkásőrök – vagy nyomozók, ex-ávósok és ki tudja, kik – a hotelt, három éjszaka is kiszökött és megszólította az utca emberét. Ez egy idő után kitudódott, és – jelezve, miként is működött a rendszer – Kádár János meghívta nyaralójába a kolumbiai írót, hogy kicsit feljavítsa a benne kialakult képet. Ez nem sikerülhetett túl jól, hiszen Márquez soha többé nem látogatott Magyarországra, még a rendszerváltás után sem.


Marquez-Fidel-Castro
Márquez és Fidel Castro
Fotó: olvasoterem.com


Márquez és a rendszer

Székács Vera szerint már ennél a korai útinaplónál is lehetett érezni, mennyire jól ír Márquez, mekkora tehetség. Nemcsak a stílusa kiemelkedő, de azt is nagyon szépen lehet látni, ahogyan átfordul a véleménye, felnyílik a szeme. Ennek ellenére az oroszokról nagyon kedvesen ír, és nyíltan a rendszert sem bírálta. Bár nem is tehette volna, hiszen Castróval jó kapcsolatot ápolt, sőt neki köszönhette azt a szolgálati lakást – egy kiüresedett villát –, amelyben megalkotta a Száz év magányt.


Ennek ellenére az NDK-ban leírja a „csengőfrász” jelenséget. Egy bizonyos Wolf családdal hajnalig mulattak egy lokálban, majd felmentek a család lakására tovább iszogatni, hajnali ötkor azoban egyszer csak megszólalt a csengő, amire az egész társaság megdermedt – kivéve persze Márquezéket –, ajtót nyitottak, de szerencsére csak a postás volt, aki az előfizetési papírt hozta a Vörös Csillag legújabb számára. A családfő, aki ajtót nyitott, persze bőszen bólogatott: „igen, igen, előfizetünk ismét”. Ahogy azonban a postás elköszönt, és az ajtó bezáródott, Márquez megtudta: a család valójában soha ki sem nyitja a lapot, de nem mernék visszautasítani. Ahogyan abban az időben azt sem lehetett tudni, ki csönget, kiben lehet megbízni.


Prágát és Varsót – Székács Vera fordító szerint – nagyon is kedvelte Márquez, de ahogyan az NDK-t, úgy Magyarországot, az itteni rendszert sem tudta megkedvelni. A későbbiekben Castro lekötelezettje lett – a fentebb említett villa miatt –, így baloldaliként markáns véleményét sem hangoztatta többé. Székács Vera szerint a valódi álláspontját „Frankó” nevű útitársa – vagyis Plinio Apuleyo Mendoza – fogalmazta meg a legjobban egy későbbi interjúban. Eszerint éppen egyik állomásról a másikra tartottak, amikor Márquez mély álomba merült a kocsiban. Pár óra múlva felriadt, ránézett „Frankóra” és így szólt: „Szörnyű álmom volt! Azt álmodtam, hogy a szocializmus nem működik!”



Fischer Viktória

szentpeteri_aron_600x428

2017.05.24

Szentpéteri Áron Láthatatlanul című rendezését meghívta a 70. cannes-i filmfesztivál a Cinéfondation programjába, mely a filmes egyetemek legjobbjait vonultatja fel. A 32 perces vizsgafilmet május 24-én mutatják be a fesztivál közönségének. A Kultúra.hu Szentpéteri Áronnal, a film alkotójával beszélgetett a történetről, a forgatásról, valamint arról, milyen Cannes-ban lenni.

20170512_Kepenyes_Pal_kiallitas_megnyito-8

2017.05.24

Mennyire mélyen él az emberben az alkotás vágya, ösztöne, ha még a börtönben, csontsoványan, lelkileg és fizikailag megtörve is szobrot készít a kenyérből? Majd megeszi, mert az éhség győz. De csak pillanatnyilag. A szobrász és ötvös ugyanis megmutatta, hogy a legmélyebb pontról is fel lehet emelkedni. Kepenyes Pál világhírű művésszé vált, akit gyakran emlegetnek a szobrászat Picassójaként. Most találkozhatunk műveivel.

default-facebook-share

2017.05.24

A fából faragott királyfi című táncmű százéves évfordulója alkalmából három egyfelvonásost mutat be május 28-án a Magyar Nemzeti Balett az Operaházban. A centenáriumi alkotást Frenák Pál a kortárs tánc nyelvére ültette át, a Táncszvitből Juhász Zsolt készített a balett és a néptánc elemeit ötvöző interpretációt, és felújításban lesz látható Seregi László A csodálatos mandarin világot bejárt, nagy sikerű koreográfiája.

Gozsdu Talent címmel utcazene fesztivált rendez a népszerű fővárosi szórakozóhely, a Gozsdu Udvar. A projekt keretében rock-, elektronikus, hiphop, klasszikus, etno és kísérleti zenei műfajból is várják a jelentkezőket. Az Utca! Zenélj! szlogennel futó ingyenes fesztivált május 30. és június 20. között keddenként és csütörtökönként rendezik meg.

Szinyei Merse Pál és Gulácsy Lajos egy-egy remekműve mellett Berény Róbert, Tihanyi Lajos és Kádár Béla több alkotására is licitálhatnak az érdeklődők a Kieselbach Galéria tavaszi árverésén, amelyet május 26-án este tartanak a budapesti Hotel Marriottban. A csaknem 230 tételt felvonultató aukciós anyagban a legmagasabb a kikiáltási ára Gulácsy Lajos Cogito ergo sum (A falu bolondja) című jelmezes önarcképének van. A mű kikiáltási ára 44 millió forint.

Konferenciával, néptánc bemutatóval, hangversennyel és kiállítással emlékezik a 125 évvel ezelőtt született Lajtha László Kossuth-díjas zeneszerzőre, népzenekutatóra és zenetanárra a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti Tagozata május 24-én Budapesten, a Pesti Vigadóban. Az alkalomra a Pesti Vigadó negyedik emeleti folyosóján Lajtha László életéről és munkásságáról szóló, 100 dokumentumot felvonultató tablókiállítást mutatnak be.

Az Érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulója alkalmából országos műveltségi vetélkedőt indított a megyei jogú városok általános és középiskolái, valamint alapfokú művészetoktatási intézményei számára. Az országos döntőt a Müpában rendezik meg június 11-én 10 órától.

Az eddigi legnépesebb résztvevői körrel nyílik meg május 28-án a Nagykanizsához közeli Kisrécsén a Ludvig Nemzetközi Művésztelep, amely sorrendben a 25. alkalom lesz. A 25. művésztelepről egy jubileumi kiadvánnyal is megemlékeznek a szervezők. A mintegy ezer fotót tartalmazó albumban csaknem 120 képzőművészt mutatnak be portréval, életrajzzal és alkotásaikkal, megmutatva mindazt, ami Kendlimajorban történt 1999 óta.

Már második alkalommal választotta be 2015 után az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) a legrangosabb európai fesztiválok sorába a Művészetek Völgyét. A nemzetközi zsűri szavazata alapján 39 országból 715 fesztivál kapta meg a „figyelemreméltó fesztivál” címet a május 4-én Wiesbadenben tartott EFFE MeetUp keretében.

65_n_masolata

Az Opera egyik népszerű, új keletű hagyományaként az anyák napját megelőző szombaton, május 6-án ismét a kismamákat várja ezúttal Massenet zenedrámája, a Werther előadására. A kismamák a várandóskönyv mellé két-két darab, jelképes összegű, 300 forintos jegyet válthatnak a délelőtt 11 órakor kezdődő előadásra.

Hazahoztuk Nagy-Britanniából az utolsó, az egykori mátyásföldi üzemben tervezett és épített Ikarus autóbuszt. Az Ikarus 489-es Polaris-típusú busz akkoriban Európa egyik leginnovatívabb városi autóbusza volt és egyben az Ikarus utolsó sikeres exportterméke.

Folytatódik április 21-én a nagysikerű, kulturális gasztroélményt nyújtó Astoria CoolTúra sorozat: ezúttal Udvaros Dorottyával Veiszer Alinda beszélget. A Hotel Astoria patinás falai közt természetesen felcsendülnek a kiváló színművésznő kedvenc dalai is és az estet egy, a témára hangolt kétfogásos gourmet vacsora teszi teljessé.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma