IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2013.12.23
Kultúra.hu

A kolozsvári Korunk az egyik legismertebb erdélyi kulturális folyóirat. Társadalomtudományi kitekintése okán színvonalas esszéit, tanulmányait az egész magyar nyelvterületen jegyzik. A mai állapotról Kovács Kiss Gyöngy történész főszerkesztővel beszélgettünk.

KKGYportreA folyóirat mindhárom korszakában jellemző, hogy társadalmi kérdésekre keresi a választ. Hogyan történik ez a jelenlegi Korunknál, melyek a mai releváns kérdések?

 

Az egyik legaktuálisabb ilyen témánk a nemzet/nemzetköziség/nemzetfelettiség volt –az utóbbi több mint 20 évben erről a kérdésről már nemegyszer állítottunk össze lapszámot, 2013-ban mégis úgy véltük, nagyon aktuális ismét beszélni róla. És talán jó volt a döntés, hiszen azóta a lapszámból kötet lett, amelynek szerzői közt jelen van a Kárpát-medencei magyarság releváns képviselőinek jó része. Természetesen mindenkor és mindenhol léteztek/léteznek bizonyos trendek, divatirányzatok, illetve történések, eseménysorok, amelyek akár szükségszerűen is előtérbe állítanak bizonyos társadalmi problematikákat. A lényeg azonban változatlan, miközben a terminológia, a kutatási elmélet és módszertan változik.

 

Kitekintő, azaz magyarságot és európaiságot, magyar- és világirodalmat összefüggéseiben vizsgáló lap a Korunk. Mit jelent ez hatásaiban, hogyan alakítja a kánont?

 

A kitekintés, a magyarságot és európaiságot egyaránt szem előtt tartás nemcsak a folyóirat irodalmi anyagaiban követhető nyomon, hanem a tematikus blokkokban, súlypontokban, rovatanyagokban egyaránt. A harmadik folyam indításától a Korunk – folytatva az első két folyam gyakorlatát, de már a megújulás jegyében – olyan fórummá nőtte ki magát, amely egyrészt ötvözi az erdélyiséget és európaiságot. Súlypontjaink a szerkesztői szándék szerint igyekeznek egyfajta egyensúlyt tartani a szűk értelemben vett erdélyi tematikák és a tágabb kitekintésű témafeldolgozások között, úgy, hogy az egyes diszciplínák, történeti, filozófiai, politológiai, irodalmi stb. tömbök egyaránt szerepeljenek a Korunkban. Konkrét példa a „kitekintésre”: a 2013-as évfolyam címei között ilyeneket talál: az 1913-as év Európában; Szocreál változatok Kelet-Európában; Svájci modellek; Beat-nemzedék; Erdélyi Fejedelemség; A Kádár-korszak történetei.

 

Hízelgő ránk nézve a feltételezés, miszerint valamiféle kánont alakítanánk. A szakszerűség az, amihez nagyon ragaszkodunk szerzőink kiválasztásánál – és az eredmény, azt hiszem, igazolja ennek a követelményünknek a jogosságát, hiszen kötet- és lapbemutatóinkra nemritkán olyan helyen kerül sor Budapesten, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum vagy most legutóbb, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.

 

A kitekintés szerzőkre is vonatkozik, külföldi könyvek recenziójával, műfordításokkal. Honnan kerülnek ki szerzőik, milyen szempontok alapján válogatnak?

 

A hátsó borító fülszövege a szerzőink névsorát tartalmazza, és örömömre szolgál, hogy szinte minden lapszámban fellelhetők e névsorokban az adott tematikák igen rangos képviselőinek a nevei. És itt nemcsak erdélyi, romániai vagy magyarországi szakértőkre gondolok, hanem nyugat-európai és amerikai szerzőkre. A Világablak című rovatunk pedig – amely szinte minden lapszámban megtalálható – egyértelműen erről a kitekintésről szól.

 

A Korunk írói között rendszeresen több magyarországi értelmiségit is találunk. Ön szerint megvalósul a lapnál az ideális kölcsönös egymásra figyelés?

 

Kölcsönös egymásra figyelés kétségtelenül tapasztalható, azt azonban igen nehéz kidekázni, hogy ez mennyire ideális vagy sem. Ha egészen őszinte szeretnék lenni, azt kellene mondanom, hogy Erdélyből erőteljesebb a Nyugat felé való tekintés, mint fordítva. Ez valahogy a periféria, vagy másképpen non-centrum és centrum viszonya, ami érthető – és megint csak nem új jelenség.

Ugyanakkor vannak átmelegítő megnyilatkozásai ennek az „egymásra figyelésnek”. 2010-ben a Korunk Kulcsa díjat egyhangúan Romsics Ignác történészprofesszornak ítélte a szerkesztőség. A díj átadásakor újságírói kérdésre nyilatkozta Romsics professzor: ő ugyanúgy otthon van Kolozsváron, mint ahogyan a Korunk-szerkesztők is otthon vannak Budapesten. Bízzunk abban, hogy ez így működik…

 

Hogyan kapcsolódik a havonta megjelenő folyóirathoz a Korunk Akadémia, milyen képzések, előadások vannak folyamatban illetve várhatók?

 

A Korunk az 1989. decemberi újraindulását követően a szerkesztőségi feladatokon némiképp túlmutató feladatokat is ellát. Működtet egy kiadót, Korunk Komp-Press megnevezéssel, ami évente mintegy 8–10 címmel számol. Köteteink nagy része magyar nyelvű, de az elmúlt évek során román, angol és német nyelvű antológiákat is megjelentettünk, gondolok itt a több kötetes Cumpanára, a Renderre, illetve a Siebenbürgen – Magie einer Kulturlandschaft című munkákra. Néhány éve indítottunk egy történeti tanulmánykötet-sorozatot, ennek első darabja Gyáni Gábornak az Urbanizáció társadalomtörténete című munkája, ezt követte a többszerzős tanulmánykötet, A mi 20. századunk, a szintén többszerzős Mítoszaink nyomában, illetve Romsics Ignácnak az alig két hete megjelent Nemzet, állam, régió című tanulmánygyűjteménye. A sorozatot természetesen folytatni szeretnénk, jövőre Fejezetek az Erdélyi Fejedelemség történetéből és Magyar kollaboránsok Mohácstól a rendszerváltásig címmel tervezünk kiadni egy-egy tanulmányegyüttest.

A kiadón kívül a szerkesztőség képzőművészeti galériát is működtet, ez jobbára fiatal képzőművészek stúdiógalériájaként működik, ugyanakkor 2007 óta futtatjuk a Korunk Akadémia előadássorozatait. Irodalmi estek, író–olvasó-találkozók és a történelmi előadássorozatok folynak. Előbbiek Balázs Imre József főszerkesztő-helyettes szervezésében.

 

A történelmi előadássorozatnak volt egyik vendége Romsics professzor is…

 

Magam a történeti vonalat szervezem, havi rendszerességűek az előadások, amelyek nagyjából a következő szalag-, illetve sorozatcímekkel futottak: Erdélyi arisztokrácia; Személyiség és történelem; Történelem és emlékezet; Mérlegen a magyar történelem; Hősök és/vagy árulók a magyar történelemben; Folyamatosság és megszakítottság a magyar történelemben. Most éppen a Magyarország és Európa a történelemben nagytematikájú sorozat előadásai zajlanak, a 2014 márciusával kezdődő sorozat szalagcíme: Magyar történelmi sorsfordulók. Az előadók szinte kizárólag ismert magyarországi történészek. Többen közülük akadémikusok, egyetemi professzorok, oktatók. Meghívásukkal alkalmat kívánunk teremteni a kolozsvári értelmiségnek és érdeklődő fiataloknak, egyetemi hallgatóknak arra, hogy közvetlenül is láthassák és hallhassák azokat az anyaországi kutatókat, akiknek a könyveit, tanulmányait jól ismerik, ám személyesen még nem vagy alig volt módjuk konzultálni velük. Minden tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy az ilyen előadások személyessége jelentősen fokozza a történelmi ismeretterjesztés hatékonyságát. A magyarországi előadók egy-két napos kolozsvári tartózkodása egyben lehetőség arra is, hogy az erdélyi kutatók kapcsolatokat építsenek ki, illetve ápolják kapcsolataikat szakmájuk jeles anyaországi képviselőivel.

 

Ön az Erdélyi Múzeum felelős szerkesztője is, mely az erdélyi magyar tudományosság folyóirata. Mi a hasonlóság és különbség a két műhely között?

 

A Korunk célja – jóllehet, most legutóbb, 2012 decemberében a Kolozsvári Akadémiai Bizottság a folyóiratnak és szerkesztőségének ítélte az év Tudományközvetítés és Tudományos Bírálat Díját – szépirodalmi szövegeivel és a folyóirat minden lapszámában jelen lévő illusztrációs anyaggal a magas színvonalon művelt tudománynépszerűsítés. Az Erdélyi Múzeum – „hivatalosan” az Erdélyi Múzeum-Egyesület Elnökségének, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályainak közlönye – valóban az erdélyi magyar tudományosság egyik legrangosabb folyóirata.

A folyóirat legújabb folyama az EME újraindulásával egyidejűleg, 1990-től jelenik meg. Szemléletében követi az előző folyamok koncepcióját, az erdélyi magyar tudományosság fóruma és tágabb kitekintésben egyfajta híd az erdélyi és az egyetemes magyar tudománypublikálás között. Főként történeti, irodalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, néprajzi, filozófiai, jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szaktanulmányokat jelentetett meg. Az Erdélyi Múzeum tehát egyértelműen, a szó szigorúan vett értelmében és deklaráltan is a tudományosság egyik releváns erdélyi periodikája.


Csanda Mária

Kulcsszavak:

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma