IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2015.03.06
Takács Erzsébet

„Mai világunk hatalmas önbecsapása a tárgyakhoz való ragaszkodás" – mondta el Nádudvari Noémi esztéta a Traumaverzum című film bemutatóját követően. A Gyarmati Zsolt művészetéről szóló moziban ugyanis elhangzik: a festménytáblák mögött több kép is húzódik, szívesen festi át egy-egy addig késznek vélt alkotását a művész. A filmet a Mono Galériában mutatták be március 5-én.

_DSC1611_Copy

Információáradatban élünk, az átlagos városlakó könnyen bennragadhat az információspirálban, melyből nehéz kilépni – magyarázta a körülöttünk lévő világot Nádudvari Noémi. „Ebben az örvényben éppen Zsolt képei nyugtatnak meg, aki a szorongásból való kiszabadulás felé nyit csatornát. Oldószerként hat rám a művészete, így nem csak neki jelent terápiát a festés, hanem a befogadókra is hasonló hatással van művészete” – mesélte az esztéta. Urbán art terápiaként nevezte meg Gyarmati Zsolt képeit, melyekről a beszélgetést megelőzően elhangzott: a pánikbetegsége idején a képei jelentették a gyógyulást a művész számára. A beszélgetésből kiderült, korai képeit csak nyomokban találhatjuk meg műtermében, hiszen azok a darabok, amelyeket nem visznek el a gyűjtők, folyamatosan alakulnak. Gyarmati Zsolt a videóban hangsúlyozta: habár mi csak egy-egy képet látunk a táblákon, valójában az alatt több történet is húzódik.

 

Nádudvari Noémit megragadja az is, amint Gyarmati Zsolt képeiből időnként más és más lesz, illeszkedik a gondolatba, miszerint semmi nem tart örökké. „Mai világunk hatalmas önbecsapása a tárgyakhoz való ragaszkodás, azok csupán életünk lenyomatai, de nem határozzák meg azt. Gyarmati Zsolt kivetíti, ami benne van, de nem fél továbblépni, maga mögött hagyni azt. Nem feszül benne irreális ragaszkodás a dolgok iránt” – magyarázza, miért érdemes kostans életünk termékeit magunk mögött hagyni. „Személyes attitűd kérdése, nekem ez jön be, hogy újabb és újabb impulzusok nyomán nehezen ér véget egy folyamat, időnként előveszem a korábban már elkészült műveket” – mesélte ezt már Gyarmati Zsolt.

 

_DSC1588_Copy


Az esztéta Gyarmati Zsolt előnyeként jegyezte meg azt is, hogy a művésznek van saját véleménye munkásságáról. Félúton helyezkedik el az önmagát állandóan magyarázó és a teljesen önmagába forduló művész között. „Kell egy egészséges egyensúly, hogy tudjon a művészetéről beszélni. Megnyit ugyan egy kaput munkásságából, de nem kell, hogy érdekelje már a befogadó véleménye, persze kapcsolatnak ki kell alakulnia művész és befogadó között.”

 

Fontos, hogy ki fogalmazza meg azt a véleményt – jelentette ki Gyarmati Zsolt reagálva a felvetésre, hogy a galériában nézelődők igen eltérően értelmezték képeit. A levetített film készítését az egész stáb élvezte, örültek, amiért a pályázati rendszert megkerülve, önerőből alkották meg a 18 perces mozit. Közben képeinek befogadásával kapcsolatban is érdekességre bukkant Gyarmati Zsolt: meglepte az egyik forgatási helyszín, a Kepes Intézet teremőrének tapasztalata a képek láttán könnyekre fakadó hölgyről.

 

Gyarmati Zsolt az alkotással kapcsolatban leszögezte, a folyamat közben nincsenek váteszi megfejtőerők, teljesen más gondolatok motoszkálnak benne. Az alkotást megelőzően azonban számos kutatást végez, elmerül a témában, elméleteket, kutatásokat olvas, hogy már a megfestendő téma ismerőjeként fogja meg az ecsetet.

 

Művészetének érdekes momentumát alkotják a képek címei, melyeket random választ ki. „Szinte már-már autista költői lényem kivetülései ezek, azt szolgálják, hogy zavart okozzanak. Persze kell hozzá kreativitás. A jelen kor művészei ugyanabban a cipőben járnak, mint Leonardo, olyan transztudati dolgokat festek, melyek eredetileg nem is álltak szándékomban.”

 

_DSC1569_Copy


Az önmenedzselésről kifejtette: a kortárs művész nem engedheti el a gyeplőt, a socail media menedzselés egyre gyakrabban jelent problémát, melyben rejlő lehetőségeket saját bevallása szerint ő sem használ ki teljesen. Ugyan az 1983-ban létrejött új szenzibilitás képviselői megtehették, hogy az életművűk kommunikáljon helyettük, ő ugyanezt már nem engedheti meg magának, hiszen kicsi a magyar piac, és sokan szeretnének belőle részesedni.

 

Rieger Johanna számára – aki producerként és forgatókönyvíróként vett részt a munkában – az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a filmkészítés során az önmagát igen jól analizáló Gyarmati Zsolt mögé láthasson.

 

„Bátor, mindent egy lapra tett fel” – mondta róla Paksi Endre Lehel művészettörténész, aki 2004 tájékán találkozott először Gyarmati Zsolttal. Életenvironment, egységes egész entitás – jellemezte a művészt, aki „reciklálja a képeit, folytonos fluxust tart.”

 

Gyarmati Zsolt világszemléleti állásfoglalása értelmében az ember eredendően nem a Semmiben és nem is az Információban van, hanem beszorulva valahova közéjük abban az állapotban, amit Zajnak nevez, azaz a lényegi informálódást teljesen zavaró, fel nem fogott háttérüzenetek özönében.

 

_DSC1562_Copy


Gyarmati mintha evidenciaként és kiindulópontként tekintene erre az állapotra, referenciapontjai az úgynevezett városi művészet antielitista esztétikájához kapcsolják. A művész konstrukciói nem csak rögzített kompozíciókat, hanem további lehetséges formák eredetét is magukban hordozzák. Mindezek tükrében a most bemutatott Portréfilm – készítői szándékainak megfelelően – Gyarmati identitásának ideiglenesen lefékezett pillanatait ragadják meg egyfajta fordított dekonstrukciós kísérletként; melyekben a képi rétegek nem visszafejtődnek, hanem egymásra épülve a rendszert részben átláthatóvá teszik.

 

Az alámerülés nem szükségszerűen negatív előjelű: felszabadító erejű is lehet. Ha leértünk a tenger fenekére, onnét már csak felfelé úszhatunk, az egyre erősödő fényre. Kéretik ezt a film megtekintésekor ideiglenesen figyelembe venni.

 

Platónnal szólva, ha valaki "úgy véli, hogy élni mindenképpen és bármi áron jó és értékes dolog, ezzel nem becsüli meg éltető lelkét, sőt értéktelenné teszi és becstelenné. Ekkor enged ugyanis a lélek ama balhitének, hogy a Hádészban lévő dolgok mind rosszak, és nem szegül ellene, hogy megcáfolja és felvilágosítsa, hogy voltaképpen nem tudhatni, vajon nem éppen ellenkezőleg: minden javaink közül legnagyobbak rejlenek Hádész isteneinél."

Kulcsszavak:

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma