15_eves

2019.01.12

A vasfüggöny mögötti népek nem egyformán élték meg a szocialista évtizedeket, és a korszaknak nemcsak közgyűjteményekben maradt nyoma. Egy hároméves nemzetközi kutatás a közelmúlt gyakran láthatatlanul maradt emlékeit tárja fel. Beszélgetés Horváth Sándorral, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, a kutatóprogram szakmai vezetőjével.



tanchaz_0972
Az első budapesti táncház 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri Könyvklubban.
Korniss Péter fotóművész, Novák Ferenc koreográfus, Borbély Jolán etnográfus, Csoóri Sándor költő.
Fotó: Fortepan


Elmaradt társadalmi megemlékezést pótol a kutatás?

Nem teljesen. A korszakot a kulturális ellenzékiség szemszögéből próbáljuk feltárni. Hogyan vihet át a kultúra a hatalom által megtűrt, vagy éppen tiltott értékeket? Hogyan maradt fenn az ellenzékinek minősített kultúra? Kik őrizték meg, miért maradtak meg inkább, mint sok, széles körben terjesztett propaganda szöveg? A magángyűjtők által megőrzött emlékek hogyan kerültek közgyűjteményekbe? A kommunista korszakra gyakran úgy tekintünk vissza, hogy az emberek csak elszenvedői voltak a hatalom tetteinek, nem volt önálló mozgásterük. Szeretnénk megmutatni, hogy ez nem így volt. Az ellenzékinek tartott csoportok – például művészek vagy vallási közösségek – bizonyos porondokon formálhatták környezetüket. Voltak, akik eltettek olyan tárgyakat, dokumentumokat, amiért nem feltétlenül dicsérte meg őket akkoriban bárki is, de ennek a történetével korábban nem foglalkoztak. A korszak kutatása gyakran olyan sémák mentén zajlik, melyek kizárják az ilyen „hőstetteket”, holott ezek tették lehetővé, hogy demokrácia épülhessen ki a 90-es években Magyarországon. Fontos tudni, hogy hazánk története miért tér el a többi, volt szocialista országától. A 90-es években kialakult különbségek mutatják, hogy itt az előzmények is mások lehettek.


Banki_taborozas
Bánki nyaraltatás: közel 40 évig tartó, több politikai rezsimváltást
(Horthy-, Rákosi, Kádár-korszak) megélt pedagógiai kísérlet
Fotó: Fábri Ferenc és Háber Ferenc reformpedagógiai magángyűjteménye

 

Segítette vagy gátolta a kutatást az, hogy a közelmúlt eseményeit vizsgálták? A még életben lévő szemtanúkkal személyesen is tudtak beszélni. Ugyanakkor ez sok sebet is feltép.

Ez mindennapos probléma. 15 országban zajlott a kutatás, 12 intézet, illetve egyetem vett részt a projektben. Mivel az ellenzékiség kultúrájáról szóló dokumentumok között kevés az írott forrás, a kutatás számára nagyon fontosak ezek az interjúk. Célként tűztük ki, hogy minden gyűjtemény történetéhez keresünk egy interjúpartnert.

 

Vannak párhuzamosságok, különbözőségek a vizsgált országok ellenkultúrái között?

Minden országban hasonló módon összeállított kérdőíveket használtunk, s mivel hasonlóak voltak a kérdések, összehasonlíthatóvá váltak a kutatások, amire eddig nem volt lehetőség. Már az ellenzékiség fogalmát is különbözőképpen értelmezték az egyes országokban: Litvániában a fegyveres ellenállás tagjának kéziratait is ide sorolták, Csehországban a szamizdat titokban sokszorosított verseket, regényeket jelentett, a román diktatúra alatt a teljes kisebbségi irodalom ebbe a körbe tartozott. Románia ebből a szempontból nagyon hasonlít az egykori NDK-hoz, ahol a kulturális ellenálláshoz tartozó gyűjteményeket éppen az NSZK-ban őrizték meg. Bulgáriában a török kisebbség hivatalosan nem létezett, ennek dokumentálása ellenzékinek számító tudományos és kulturális tevékenység volt. Kutatásunkban enciklopédikusan számbavesszük, milyen kulturális tevékenységet minősített ellenzékinek a kommunista hatalom, másfelől az adatbázishoz (http://cultural-opposition.eu) tartozik egy kézikönyv, egy elemzés is.

 

artpool
Az Artpool gyűjteményei a 70-es, 80-as évek marginalizált hazai művészetére
vonatkozó dokumentumokat őriz és tesz hozzáférhetővé.
Fotó: cultural-opposition.eu

Milyen magyar sajátosságot találtak?

Magyarországon a tűrt és a tiltott kategóriák között viszonylag szabadon lehetett mozogni, volt egy bizonyos szürke zóna, leginkább a képzőművészetben. Esetükben ez azt jelentette, hogy néha a megélhetésért a propagandához kapcsolódva készítettek alkotásokat, emellett a művészi autonómiájukat kifejező, értékes műveket hoztak létre, melyeket aztán vagy tűrt, vagy tiltott a hatalom. Így időnként szabadon, időnként tilosban járva, de néha nyilvánosan is alkothattak. Más országokban ezek a határok kevésbé voltak átjárhatóak. A szankció nálunk legfeljebb annyiban nyilvánult meg, hogy nem támogatták őket, de többnyire nem járt a tiltott tevékenységükért börtön, mint például Litvániában vagy Romániában.

 

Horvath_Sandor
Horváth Sándor, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Mit mutatnak a gyűjtemények, hogyan reagált a hatalom ezeknek a csoportoknak a tevékenységére?

A totális hatalom számára mindenfajta önálló gondolkodás problematikus. Ha valaki autonóm, azt a hatalom – legyen az kommunizmus vagy nácizmus – természetéből fakadóan előbb-utóbb megbünteti. Ugyanakkor szüksége is van rájuk, hiszen az ellenségkép mozgósíthatja a támogatóit. Ez is kellett ahhoz, hogy Magyarországon a 80-as években majdnem egymillió párttag legyen. Nem azért, mert kötelező volt belépni: elhitették velük, hogy egy jó cél érdekében lesznek a kommunista párt tagjai. Ahhoz, hogy ezt elhiggyék, kellettek ellenségek, ehhez a képhez pedig az autonóm cselekvő emberek kiváló alanyok voltak. Aztán kulturális ellenzékiségnek számított, de megtűrt kategóriába tartozott a táncház, ami a népi hagyományból táplálkozott. Ez a jelenség is magyar sajátosság. Itt a népi kultúra bizonyos elemeit beépíthették a hivatalos kultúrába, és nem tiltották be, ha valaki néptáncokat táncolt. Az emberek szerették, népszerű volt, gyorsan terjedt. Ezért lehetőséget biztosítottak számukra a kultúrházakban, amit amúgy a kommunista nevelés eszméinek hoztak létre. De olyan is volt, amikor sok pénzzel támogattak ellenkulturális alkotókat, például filmrendezőket, akik külföldön elismerést arattak, például Jancsó Miklóst Magyarországon, vagy Andrej Wajdát Lengyelországban. Ez a módszer hozzátartozott a rendszer imázsához. Azt sugallták ezzel: itt lehet szabadon beszélni. Holott nem lehetett, mert voltak tabutémák. Magyarországon tilos volt nyilvánosan beszélni 56-ról, a szabad választások és a többpártrendszer hiányáról… De ha valaki elfogadta a játékszabályokat, akkor beszélhetett például Jancsó-filmekről, és ez a szabadság látszatát kelthette. Emiatt jöhettek létre akár a hatalom támogatásával is ezek az művek, melyek értékesek, de a szabad alkotást rendszeresen büntető hatalmat úgy tüntetik fel, mint ami párbeszédet, vitákat tenne lehetővé.


Fekete_Baranyok
A Fekete Bárányok koncertjén a Hajógyári-szigeten 1980-ban
Fotó: Fortepan

 

Ezáltal zavart is okozhattak ezek a művek: miközben a hatalom céljait szolgálják, sokan hihették, hogy bátor kiállások az elnyomás ellen.

Jó példa erre az Ifjúsági Park története, amelyet a KISZ budapesti bizottsága hozott létre, fiataloknak a szocialista művelődésre és szórakozásra. Ott felléptek olyanok, akiket a hatalom támogatott, de olyan zenekarok is, amelyeket épphogy megtűrtek. A fiatalok azt érezhették, hogy szabadság van, hiszen nyugati mintára játszó magyarok játszanak, és még kólát is lehet kapni. Ám a koncertről kilépve szembetalálkoztak azzal a budapesti valósággal, ahol nem volt szabad nyilvánosan beszélni bizonyos dolgokról. Ha valaki mégis megtette, kirúghatták a munkahelyéről vagy az egyetemről. A hatalom tehát létrehozott olyan ál-területeket, ahol meg lehetett élni a szabadság illúzióját, ami ugyanakkor lehetővé tette bizonyos kulturális értékek megszületését. Számunkra fontosak azok a gyűjtemények, melyek az alternatívnak számító rock kultúrát őrzik, még akkor is, ha ennek az ellenzékiségnek a kereteit a kommunista ifjúsági szövetség teremtette meg.

 

Hosok_tere_1988
Az erdélyi falurombolás elleni tüntetés a Dózsa György úton 1988. június 27-én.
Fotó: Fortepan


A kutatás során elsősorban nem a mozgalmakra, hanem a kulturális jelenségeket megőrző gyűjteményekre koncentráltak?

Ez azért fontos, mert így válik hosszú távon láthatóvá az ellenkultúra története. Megvilágítjuk, hogy a 80-as 90-es években bizonyos jelenségek hogyan kerülnek be a köztudatba, vagy éppen miért nem. Vannak olyan gyűjtemények, melyek ismertebbek, és akadnak olyanok, melyekről csak a kutatók hallottak. Ha a gyűjtemények történetére összpontosítunk, más nézőpontból válik érthetővé a korszak. A projektet az Európai Bizottság Horizon 2020-as programja támogatja. Ezek arra vonatkoznak, hogy a kulturális örökségeket őrző gyűjtemények helyzetét hogyan lehetne javítani, és milyen jó gyakorlatok léteznek erre az egyes országokban. Magyarországon jó gyakorlat például a Fortepan, ami nemzetközileg is egyedülálló. A módszer, a magánfotók ingyenes közzététele az egész régióban ismeretlen. Ha a gyűjtemények fenntartói lemondanak a bevételről, és nyilvánossá teszik a korszakra vonatkozó tudásanyagot, azzal jót tesznek mindenkinek: az érdeklődő ingyen jut anyaghoz, nekik pedig növekszik a publicitásuk, az anyagokat többen használják.


A kutatás eredménye felhasználható oktatási segédanyagként is?

A középiskolások számára is érthetőbbé válik a korszak története, ha több ország eseményeit össze tudják hasonlítani. Ha megnézzük, máshol hogyan működött, akkor például érthetőbbé válik a cenzúra jelentése az 50-es, 60-as, 70-es vagy 80-es években. A honlapunkon minden elérhető több nyelven: kézikönyv, online kiállítás, adatbázis, valamint az egyes országokról szóló összefoglaló elemzések is.


Pál Amanda



KAD_Kultura_596x90_002

agocs_2

2019.08.20

Agócs Gergely népzenész és néprajzkutató nemrég tért vissza legutóbbi, észak-kaukázusi gyűjtőútjáról. Az utazás eredményeiről, a magyar népzene sajátosságairól és a szeptember 24-i Atyai ág koncertről beszélgettünk vele.

tanc_dijatado_2

2019.08.19

Augusztus 20-a alkalmából Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere állami kitüntetéseket és díjakat adott át augusztus 16-án a Pesti Vigadóban. A díjazottak közül dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténészt, szerkesztőt, ifj. Zsuráfszky Zoltán táncost és Bolvári Andrásné pingáló művészt többek között pályájukról, a néphagyomány fontosságáról is kérdeztük.

orosz_akos_a_szokes_600x413

2019.08.18

Törekszik arra, hogy ne másokhoz mérje magát, és nem érdeklik a zajos sikerek; a lényeg, hogy azt csinálja, amit szeret. Orosz Ákos éppen ezért rengeteg dolgot csinál: játszik, rendez, forgat és a zenekara útját egyengeti. Idén Kaszás Attila-díjra jelölték; gyerekként már állt egy színpadon a tizenkét éve elhunyt művésszel, és most maga is a Vígszínház csapatát erősíti.

A filmművészethez való kivételes hozzájárulásáért életműdíjat kap Tim Roth a Szarajevói Filmfesztiválon, ahol mesterkurzust is tart. A brit színész játszott többek között Stephen Frears Félelem nélkül, Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott és Robert Altman Vincent és Theo című filmjében. Két Quentin Tarantino-filmmel, a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregén) címűekkel vált világhírűvé, a Rob Roy című filmben alakított gonoszért pedig Golden Globe- és Oscar-díjra jelölték. Rendezői debütjét, a Hadszíntért 1999-ben a Sundance Filmfesztiválon mutatták be és Cannes-ban, Torontóban is szerepelt.

A világ legjobb gitárosai között számon tartott Duane Allman híres, arany színű Layla gitárját 1,25 millió dollárért (366 millió forintért) vásárolták meg egy árverésen a georgiai Maconban. A nevezetes hangszert, egy 1957-es Gibson Les Paul Goldtopot a legutóbbi időkig a maconi Allman Brothers Band múzeumban őrizték.

A Rossz versek című film is bekerült az Európai Filmdíjra jelölhető alkotások válogatásába, ahol 31 ország 46 filmje szerepel. A következő hetekben az Európai Filmakadémia több mint 3600 tagja szavaz a filmdíj legfontosabb kategóriáinak – a legjobb európai film, rendező, színész, színésznő és forgatókönyvíró – jelöltjeiről. A jelöléseket november 9-én hirdetik ki Sevillában, a győztesekről nyolctagú zsűri dönt. A díjakat december 7-én Berlinben adják át.

Csinghaj-tibeti-fennsík legnépesebb városában, Hsziningben, a 2261 méteres tengerszínt feletti magasságon két év alatt épült meg a 28 ezer négyzetméteres létesítmény. Az akváriumban mintegy 400 vízi élőlényfajt és több mint száz szárazföldi állatot tekinthetnek meg a látogatók. A Csinghaj-tó jellegzetes pontyféléje, a Gymnocypris przewalskii mellett Oroszországból két beluga (fehér delfin), Japánból pedig nyolc palackorrú delfin érkezett a vízi parkba, ahol sarki farkasok és rókák is élnek.

Zenés színházi tehetségkutató indul általános iskolások számára az István, a király rockopera megújítására és újraértelmezésére; a jelentkezőknek a rockopera egy részletét kell előadniuk –jelentette be Szörényi Levente Kossuth-díjas zeneszerző-szövegíró, aki annak idején Bródy Jánossal közösen alkotta meg a legendás rockoperát. Az online videótehetségkutató verseny célja, hogy jobban elmélyítse az általános iskolások tudását a magyar történelemről. A jelentkezési határidő október 31., a tanárokat és a diákokat elismert művészek mentorálják a projekt során. A diákszínházi előadás a keresztény évad részeként, a trianoni megemlékezés programsorozat keretében jön létre.

Az augusztus 23-ai gálaműsort a nemzeti ünnep és a nemzeti összefogás határozza meg.

Zoltan_Maga

Az Új magyar rapszódia című mű ősbemutatóját a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartják. A műsor második felében a Magyar Mise hangzik el.

A Magyarok kenyere program felajánlásával egy tonna lisztből készül ma Szolnokon a Kárpát-medence kenyere, amelyet idén is szétosztanak az ünnepelők között.

Az idei TÉR /// ERŐ Építészeti Nemzeti Szalon finisszázsának hétvégéjére számos tematikus programmal készül a Műcsarnok: augusztus 24-25-én kurátori tárlatvezetés, szakmai programok, családi délelőtt, továbbá társművészeti előadások várják az érdeklődőket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma