GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2019.01.12

A vasfüggöny mögötti népek nem egyformán élték meg a szocialista évtizedeket, és a korszaknak nemcsak közgyűjteményekben maradt nyoma. Egy hároméves nemzetközi kutatás a közelmúlt gyakran láthatatlanul maradt emlékeit tárja fel. Beszélgetés Horváth Sándorral, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, a kutatóprogram szakmai vezetőjével.



tanchaz_0972
Az első budapesti táncház 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri Könyvklubban.
Korniss Péter fotóművész, Novák Ferenc koreográfus, Borbély Jolán etnográfus, Csoóri Sándor költő.
Fotó: Fortepan


Elmaradt társadalmi megemlékezést pótol a kutatás?

Nem teljesen. A korszakot a kulturális ellenzékiség szemszögéből próbáljuk feltárni. Hogyan vihet át a kultúra a hatalom által megtűrt, vagy éppen tiltott értékeket? Hogyan maradt fenn az ellenzékinek minősített kultúra? Kik őrizték meg, miért maradtak meg inkább, mint sok, széles körben terjesztett propaganda szöveg? A magángyűjtők által megőrzött emlékek hogyan kerültek közgyűjteményekbe? A kommunista korszakra gyakran úgy tekintünk vissza, hogy az emberek csak elszenvedői voltak a hatalom tetteinek, nem volt önálló mozgásterük. Szeretnénk megmutatni, hogy ez nem így volt. Az ellenzékinek tartott csoportok – például művészek vagy vallási közösségek – bizonyos porondokon formálhatták környezetüket. Voltak, akik eltettek olyan tárgyakat, dokumentumokat, amiért nem feltétlenül dicsérte meg őket akkoriban bárki is, de ennek a történetével korábban nem foglalkoztak. A korszak kutatása gyakran olyan sémák mentén zajlik, melyek kizárják az ilyen „hőstetteket”, holott ezek tették lehetővé, hogy demokrácia épülhessen ki a 90-es években Magyarországon. Fontos tudni, hogy hazánk története miért tér el a többi, volt szocialista országától. A 90-es években kialakult különbségek mutatják, hogy itt az előzmények is mások lehettek.


Banki_taborozas
Bánki nyaraltatás: közel 40 évig tartó, több politikai rezsimváltást
(Horthy-, Rákosi, Kádár-korszak) megélt pedagógiai kísérlet
Fotó: Fábri Ferenc és Háber Ferenc reformpedagógiai magángyűjteménye

 

Segítette vagy gátolta a kutatást az, hogy a közelmúlt eseményeit vizsgálták? A még életben lévő szemtanúkkal személyesen is tudtak beszélni. Ugyanakkor ez sok sebet is feltép.

Ez mindennapos probléma. 15 országban zajlott a kutatás, 12 intézet, illetve egyetem vett részt a projektben. Mivel az ellenzékiség kultúrájáról szóló dokumentumok között kevés az írott forrás, a kutatás számára nagyon fontosak ezek az interjúk. Célként tűztük ki, hogy minden gyűjtemény történetéhez keresünk egy interjúpartnert.

 

Vannak párhuzamosságok, különbözőségek a vizsgált országok ellenkultúrái között?

Minden országban hasonló módon összeállított kérdőíveket használtunk, s mivel hasonlóak voltak a kérdések, összehasonlíthatóvá váltak a kutatások, amire eddig nem volt lehetőség. Már az ellenzékiség fogalmát is különbözőképpen értelmezték az egyes országokban: Litvániában a fegyveres ellenállás tagjának kéziratait is ide sorolták, Csehországban a szamizdat titokban sokszorosított verseket, regényeket jelentett, a román diktatúra alatt a teljes kisebbségi irodalom ebbe a körbe tartozott. Románia ebből a szempontból nagyon hasonlít az egykori NDK-hoz, ahol a kulturális ellenálláshoz tartozó gyűjteményeket éppen az NSZK-ban őrizték meg. Bulgáriában a török kisebbség hivatalosan nem létezett, ennek dokumentálása ellenzékinek számító tudományos és kulturális tevékenység volt. Kutatásunkban enciklopédikusan számbavesszük, milyen kulturális tevékenységet minősített ellenzékinek a kommunista hatalom, másfelől az adatbázishoz (http://cultural-opposition.eu) tartozik egy kézikönyv, egy elemzés is.

 

artpool
Az Artpool gyűjteményei a 70-es, 80-as évek marginalizált hazai művészetére
vonatkozó dokumentumokat őriz és tesz hozzáférhetővé.
Fotó: cultural-opposition.eu

Milyen magyar sajátosságot találtak?

Magyarországon a tűrt és a tiltott kategóriák között viszonylag szabadon lehetett mozogni, volt egy bizonyos szürke zóna, leginkább a képzőművészetben. Esetükben ez azt jelentette, hogy néha a megélhetésért a propagandához kapcsolódva készítettek alkotásokat, emellett a művészi autonómiájukat kifejező, értékes műveket hoztak létre, melyeket aztán vagy tűrt, vagy tiltott a hatalom. Így időnként szabadon, időnként tilosban járva, de néha nyilvánosan is alkothattak. Más országokban ezek a határok kevésbé voltak átjárhatóak. A szankció nálunk legfeljebb annyiban nyilvánult meg, hogy nem támogatták őket, de többnyire nem járt a tiltott tevékenységükért börtön, mint például Litvániában vagy Romániában.

 

Horvath_Sandor
Horváth Sándor, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Mit mutatnak a gyűjtemények, hogyan reagált a hatalom ezeknek a csoportoknak a tevékenységére?

A totális hatalom számára mindenfajta önálló gondolkodás problematikus. Ha valaki autonóm, azt a hatalom – legyen az kommunizmus vagy nácizmus – természetéből fakadóan előbb-utóbb megbünteti. Ugyanakkor szüksége is van rájuk, hiszen az ellenségkép mozgósíthatja a támogatóit. Ez is kellett ahhoz, hogy Magyarországon a 80-as években majdnem egymillió párttag legyen. Nem azért, mert kötelező volt belépni: elhitették velük, hogy egy jó cél érdekében lesznek a kommunista párt tagjai. Ahhoz, hogy ezt elhiggyék, kellettek ellenségek, ehhez a képhez pedig az autonóm cselekvő emberek kiváló alanyok voltak. Aztán kulturális ellenzékiségnek számított, de megtűrt kategóriába tartozott a táncház, ami a népi hagyományból táplálkozott. Ez a jelenség is magyar sajátosság. Itt a népi kultúra bizonyos elemeit beépíthették a hivatalos kultúrába, és nem tiltották be, ha valaki néptáncokat táncolt. Az emberek szerették, népszerű volt, gyorsan terjedt. Ezért lehetőséget biztosítottak számukra a kultúrházakban, amit amúgy a kommunista nevelés eszméinek hoztak létre. De olyan is volt, amikor sok pénzzel támogattak ellenkulturális alkotókat, például filmrendezőket, akik külföldön elismerést arattak, például Jancsó Miklóst Magyarországon, vagy Andrej Wajdát Lengyelországban. Ez a módszer hozzátartozott a rendszer imázsához. Azt sugallták ezzel: itt lehet szabadon beszélni. Holott nem lehetett, mert voltak tabutémák. Magyarországon tilos volt nyilvánosan beszélni 56-ról, a szabad választások és a többpártrendszer hiányáról… De ha valaki elfogadta a játékszabályokat, akkor beszélhetett például Jancsó-filmekről, és ez a szabadság látszatát kelthette. Emiatt jöhettek létre akár a hatalom támogatásával is ezek az művek, melyek értékesek, de a szabad alkotást rendszeresen büntető hatalmat úgy tüntetik fel, mint ami párbeszédet, vitákat tenne lehetővé.


Fekete_Baranyok
A Fekete Bárányok koncertjén a Hajógyári-szigeten 1980-ban
Fotó: Fortepan

 

Ezáltal zavart is okozhattak ezek a művek: miközben a hatalom céljait szolgálják, sokan hihették, hogy bátor kiállások az elnyomás ellen.

Jó példa erre az Ifjúsági Park története, amelyet a KISZ budapesti bizottsága hozott létre, fiataloknak a szocialista művelődésre és szórakozásra. Ott felléptek olyanok, akiket a hatalom támogatott, de olyan zenekarok is, amelyeket épphogy megtűrtek. A fiatalok azt érezhették, hogy szabadság van, hiszen nyugati mintára játszó magyarok játszanak, és még kólát is lehet kapni. Ám a koncertről kilépve szembetalálkoztak azzal a budapesti valósággal, ahol nem volt szabad nyilvánosan beszélni bizonyos dolgokról. Ha valaki mégis megtette, kirúghatták a munkahelyéről vagy az egyetemről. A hatalom tehát létrehozott olyan ál-területeket, ahol meg lehetett élni a szabadság illúzióját, ami ugyanakkor lehetővé tette bizonyos kulturális értékek megszületését. Számunkra fontosak azok a gyűjtemények, melyek az alternatívnak számító rock kultúrát őrzik, még akkor is, ha ennek az ellenzékiségnek a kereteit a kommunista ifjúsági szövetség teremtette meg.

 

Hosok_tere_1988
Az erdélyi falurombolás elleni tüntetés a Dózsa György úton 1988. június 27-én.
Fotó: Fortepan


A kutatás során elsősorban nem a mozgalmakra, hanem a kulturális jelenségeket megőrző gyűjteményekre koncentráltak?

Ez azért fontos, mert így válik hosszú távon láthatóvá az ellenkultúra története. Megvilágítjuk, hogy a 80-as 90-es években bizonyos jelenségek hogyan kerülnek be a köztudatba, vagy éppen miért nem. Vannak olyan gyűjtemények, melyek ismertebbek, és akadnak olyanok, melyekről csak a kutatók hallottak. Ha a gyűjtemények történetére összpontosítunk, más nézőpontból válik érthetővé a korszak. A projektet az Európai Bizottság Horizon 2020-as programja támogatja. Ezek arra vonatkoznak, hogy a kulturális örökségeket őrző gyűjtemények helyzetét hogyan lehetne javítani, és milyen jó gyakorlatok léteznek erre az egyes országokban. Magyarországon jó gyakorlat például a Fortepan, ami nemzetközileg is egyedülálló. A módszer, a magánfotók ingyenes közzététele az egész régióban ismeretlen. Ha a gyűjtemények fenntartói lemondanak a bevételről, és nyilvánossá teszik a korszakra vonatkozó tudásanyagot, azzal jót tesznek mindenkinek: az érdeklődő ingyen jut anyaghoz, nekik pedig növekszik a publicitásuk, az anyagokat többen használják.


A kutatás eredménye felhasználható oktatási segédanyagként is?

A középiskolások számára is érthetőbbé válik a korszak története, ha több ország eseményeit össze tudják hasonlítani. Ha megnézzük, máshol hogyan működött, akkor például érthetőbbé válik a cenzúra jelentése az 50-es, 60-as, 70-es vagy 80-es években. A honlapunkon minden elérhető több nyelven: kézikönyv, online kiállítás, adatbázis, valamint az egyes országokról szóló összefoglaló elemzések is.


Pál Amanda



plakat003

mtk_palya_1989._bp.
2019.03.22

Sokféle érzést hívhat elő belőlünk, ha 31 év távlatából újra elővesszük a rólunk készült fényképeket. Rengeteget változik ennyi idő alatt az arcunk, a mindennapok és a társadalom is, amelyben élünk. Ilyen különleges időutazásra általában akkor kerül sor, ha mások kérnek meg minket rá, vagy a körülményeink kényszerítenek egy költözés vagy rendrakás alkalmával a múltidézésre.

Svejk_R
2019.03.22

Tart az ötödik MOnodráma és STúdiószínházi FESZT a tatabányai Jászai Mari Színházban. Crespo Rodrigo igazgató szerint a közönségük egyre nyitottabb a bátor, kísérletező előadásokra. A következő évad programja kortárs darabokból áll össze, ami még egy fővárosi színháztól is merész vállalás lenne. Interjú.

UjMuhely_kiallitas-megnyito_R

2019.03.22

A Szentendrei Régi és Új Művésztelep alkotóinak munkáiból válogatott, MűHelyek című kiállítással megnyílt csütörtökön a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (MANK) új kiállítóhelye Szentendrén.

Kétévnyi felújítás után szombaton megnyílik a London Greenwich városrészében lévő, 17. századi Old Royal Naval College Festett Csarnoka, melynek falait és mennyezetét az angol művész, James Thornhill díszítette 1707 és 1726 között. Az angol haditengerészeti sikereket, uralkodókat és mitológiai alakokat ábrázoló festményeket megtisztították és restaurálták a 8,5 millió font (hárommilliárd forint) költségű projekt során.

A 250 ezredik látogatóját fogadta csütörtökön a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont. A szerencsés látogatót, Felnagy Krisztián matematika-történelem szakos tanárt a városvezető és az igazgató a látogatóközpontba szóló "örökbelépővel" lepte meg, amivel élete végéig térítésmentesen tekintheti meg a kastélyt. A polgármester szerint a vidéki múzeumok, kiállítóhelyek között rendkívül magasnak tekinthető a gyulai Almásy-kastély látogatószáma. Kiemelte: nemrégiben ünnepelték a látogatóközpont megnyitásának harmadik évfordulóját, a vendégek száma évről-évre nő.

David Lowery – The Old Man & The Gun című filmjének vetítésével nyílt meg csütörtökön este a 26. Febiofest nemzetközi filmfesztivál Prágában. Az eseményen összesen 156 filmet láthatnak az érdeklődők, a 18 tematikus szekcióban mintegy hatvan ország alkotóinak a filmjeit vetítik le. Magyarországot több film, köztük Pálfi György Az Úr hangja, Schwechtje Mihály Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :), valamint Lengyel Balázs Lajkó – Cigány az űrben című alkotása képviseli. A versenyprogram győztese megkapja a Kristián-díjat, amellyel 15 ezer dolláros pénzjutalom is jár.

Április 26-án Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák, majd másnap a Péterfy Bori & Love Band koncertjével nyitja meg kapuit a Zichy-kastély udvara. A Kobuciban idén is a különböző műfajok legrangosabb hazai és olykor nemzetközi művészei váltják majd egymást, emellett kevésbé ismert formációk is bemutatkozási lehetőséget kapnak. Az első hetek különlegessége a Bohemian Betyars és a Parno Graszt május 11-i közös estje, a későbbiekben pedig fellép a Hiperkarma, a Tribali, a Pannonia All Stars Ska Orchestra, Ripoff Rasklonikov, a Kiscsillag, de lesz Blues Fesztivál és Világzenei Hét is, ahol a Kobuci 10. születésnapját is megünnepelhetjük majd.

Egy csaknem teljesen meztelen férfi vonult végig kedden a világhírű moszkvai Tretyjakov Képtár kiállítótermein, egy pillanatra megállva a leghíresebb festmények előtt. Miközben magára vonta a látogatók figyelmét, egy társa titokban apró műalkotásokat helyezett el szerte a galériában. A képtár szerint művészek engedély nélküli performanszáról volt szó. Egy éven belül ez volt a harmadik, látogatók által okozott incidens a világhírű állami képtárban. Tavaly májusban egy fanatikus ultranacionalista összevagdosta a leghíresebb orosz festő, Ilja Repin Rettegett Iván cárt ábrázoló festményét, ez év januárjában pedig egy büntetett előéletű férfi a látogatók és a biztonsági őrök szeme láttára sétált ki a múzeumból Arhip Kuindzsi 19. századi jeles orosz tájképfestő Ai-Petri Krím című festményével.

Béres József (1920-2006) élettörténetét bemutató sorozatot tűz műsorra szombattól a Duna Televízió Cseppben az élet címmel. A szombat esténként 20 óra 30 perctől látható filmsorozat négy része mintegy tíz évet ölel fel a hatvanas évek derekától a hetvenes évek közepéig, a Béres Csepp megalkotójának drámai életszakaszára összpontosítva.

Beres_1

Ötven éve rendezték meg a magyarországi művészeti színtér kánonformáló eseménysorozatát, az Iparterv I. (1968) és az Iparterv II. (1969) kiállításokat. Az ötvenedik évforduló alkalmából a Ludwig Múzeum január végétől kiállítással és programsorozattal jelentkezett.

Izgalmas krimiket, érdekes drámákat és pódiumbeszélgetéseket is kínál a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Campus Filmfesztiválja, amelyet hagyományteremtő szándékkal első alkalommal rendeznek meg március 25. és 28. között Budapesten, a Ludovika Vívóteremben.

A New York-ban élő Jan Vogler napjaink egyik legjelentősebb gordonkaművésze. A német muzsikus húszévesen lett a Drezdai Staatskapelle szólamvezetője, több mint húsz éve pedig szólistaként járja a világot. Mesés hangú Stradivari hangszerén a zeneirodalom valamennyi nagy művét eljátszotta már. Március 22-én a Nemzeti Filharmonikusok vendégművészeként Saint-Saëns I. csellóversenyét adja elő a Müpában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma