2017.07.14

Idén Szikszai Rémusz és Gazsó György mellett Krisztik Csabát is jelölték a Kaszás Attila-díjra. Pályája nem mindig volt zökkenőmentes, kezdetben a debreceni színház tagja volt, mielőtt azonban a székesfehérvári Vörösmarty Színház állandó tagja lett, Angliába költözött, mert elveszítette szakmája iránti lelkesedését. Krisztik Csabával beszélgettünk.

unnamed2


Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja vagy, ahova 2013-ban szerződtél. Hogy kerültél a társulathoz?

A főiskola után, kisebb debreceni kitérőt követően a munkásságom a „fizikai színház” felé fordult, ahol nagy jelentősége van a testnek mint előadói eszköznek. Azért fordultam ebbe az irányba és csatlakoztam a Forte társulathoz, mert így jóval mélyebben megismerhettem az előadó-művészetet. Később Horváth Csaba, a Forte alapító-vezetője kapott felkérést Szikora Jánostól, a Vörösmarty Színház igazgatójától egy tánctagozat megszervezésére. Csaba pedig úgy vállalta a felkérést, ha hozhatja a társulata nagyrészét, így kerültem én is oda. Akkor még táncos státuszban voltam, bár színészi feladatokat kaptam és végeztem.


Korábban Angliában is éltél. Miért mentél ki és hagytad magad mögött a színházi életet?

Azért mentem el, mert nem akartam színházzal, művészettel foglalkozni. Ám furcsa mód ez is hozzátartozik a színházi élményeimhez. Egész egyszerűen ki akartam mászni ebből a közegből. Nem akartam azt érezni, hogy penészesedni kezd a művészethez való hozzáállásom és nem akartam ideje korán megkeseredni sem. Valahogy egy kicsit ki akartam mozdulni és persze, nyelvet is szerettem volna tanulni.


Úgy beszélsz, mintha megkeseredtél volna…

Egyáltalán nem erről volt szó, túlzás lenne azt mondani, hogy megkeseredtem. A főiskola után egy rövid időre Debrecenbe mentem, majd utána a független szférában helyezkedtem el, ez pedig igen rögös út. Az első években, amikor csatlakoztam a Forte Társulathoz, mind lelki, mind fizikai megpróbáltatások értek, melyek megviseltek. Emellett az a típusú színházi környezet, amely akkoriban is jellemezte Magyarországot, igen alacsony szinten kezelte a független társulatokat – pénzügyi téren is. A befektetett munka és annak eredménye egyáltalán nem volt arányos egymással, így pedig nem kellettek évek ahhoz, hogy az embernek keserű szájíze legyen. Azt éreztem, hogy megfeszülök, és ennek ellenére hárman nézik az előadást. Ezt nehezen tudtam feldolgozni és pontosan ezért éreztem úgy: ki kell szakadnom ebből, hogy ne tűnjön el ideje korán az a frissesség, amely az elejétől kezdve megvolt bennem. Arra vágytam, hogy új impulzusok érjenek. Bár kint nagyon sok negatív élmény ért, pont ez kellett ahhoz, hogy ismét megbecsüljem a munkámat és a szakmámat.


unnamed


Nagyon sokat emlegeted Horváth Csabát, akivel már régóta dolgozol együtt. Hogyan kezdődött a közös munka?

Ehhez a munkához összhang kell, amely kettőnk között már az első pillanattól kezdve megvolt. Csaba végigkísérte a főiskolás éveinket a háttérből, amikor pedig Debrecenbe szerződtünk, több egykori csoporttársammal együtt elkészítettük a Tavasz ébredése című előadásunkat, amely elég meghatározó volt az életemben. Ez alatt az előadás alatt lett igazán szoros a kapcsolatunk. Horváth Csaba a Forte Dance nevű független társulatot már 2005-ben létrehozta, mert érdekelte a próza és a tánc ötvözete. Felvetette: mi lenne, ha eljönnénk a debreceni színházból és függetlenként próbálkoznánk tovább itt, Budapesten.


A mozgás legalább olyan aktívan jelen van az életedben, mint a színjáték. Táncos vagy színész vagy elsősorban?

Elsősorban színész vagyok, de pontosan ezt a furcsa kategorizálást szerettem volna eltörölni. Szerettem volna, ha van párbeszéd a művészetek között. Színész vagyok, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a testével is tudjon közölni. Hiszen egy testtartással szinte bármit el lehet mondani. Amikor egy színész a színpadon van, akkor minden egyes sejtjének azt kell szolgálnia, amit közölni akar, hogy a mondanivalója száz százalékosan elérjen a nézőhöz. Ebben pedig nem elég csak a próza és az érzéseink kifejezési formáját megteremteni, a test különböző részeinek is tudatosan az adott helyzetet kell szolgálniuk.


Itthon mennyire befogadó erre a közönség? Érzel változást a kezdeti időkhöz képest?

Természetesen van változás mind a két fél részéről, a mi előadói minőségünkben is és a közönség részéről is. Ezt a fejlődést azért évről évre lehetett érzékelni, bár igazán nagy és kiugró sikert A nagy füzet című előadással értünk el, amelyet még ma is játszunk a Szkéné Színházban. Ezzel az előadással elég komoly nézői bázist sikerült kiépíteni, amely azóta is csak bővül. Most már van neve a társulatnak, ami nagyon jó érzés.


unnamed3


Ha jól láttam, voltak már kisebb filmes szerepeid is. Mennyire vagy nyitott erre a területre?

Eddig valóban kisebb szerepeket kaptam, amelyeknek nagyon örültem, de kíváncsi lennék, milyen egy igazi forgatási hangulat, amikor nap mint nap ugyanabban a közegben van az ember. Ebben még sajnos nincs igazán gyakorlatom, de természetesen nagy vágyam, hogy legyenek komolyabb filmes szerepeim is. Keresem is a lehetőségeket, és remélhetőleg előbb-utóbb meg is találom ezeket.


Miben lehet látni jövőre?

Játszom a Jó embert keresünk című darabban a Vörösmarty Színházban, emellett lesz egy kortárs japán dráma Kaffka a tengerparton címmel, amelyben részt veszek. Erről még nem sok mindent tudok, mert most fordítják. A Forte Társulattal Thomas Bernhardtól Az olasz férfi című darabot adjuk elő a Trafóban. Nyáron pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszom egy kortárs operában, amelyet Háy János ír és Horváth Csaba rendez majd. Ezt nagyon várom, mert már régen nem énekeltem, így kíváncsi leszek a végeredményre. Egyszer szerepeltem már operában: még a főiskola alatt készítettünk az osztállyal egy előadást, melynek Fischer Iván volt a zenei rendezője. Akkor egy dajkát játszottam és fejhangon kellett énekelnem. Az nagyon izgalmas darab volt, remélem, a mostani is az lesz.

 


Fischer Viktória

Fotó: Csákvári Zsigmond

01Spite-DannyWillems_vagott

2017.11.18

Wim Vandekeybus egyéni hangvételű flamand táncos és koreográfus 1999-ben készített In Spite of Wishing and Wanting című alkotásának 2016-ban kibővített változata érkezik november 23-án és 24-én a Trafó – Kortárs Művészetek Házába. Az Ultima Vez társulat előadása szilaj, intenzív, markánsan mai és férfi energiákkal telített. Vandekeybus megkapó, játékos koreográfiájához David Byrne szerzett zenét.

maxresdefault_600x337_kis

2017.11.18

Suren Bagratuni világhírű csellóművész lesz a Nemzeti Filharmonikusok november 20-ai hangversenyének szólistája. A művész a Zeneakadémia csodálatos hangversenytermében Schumann mindössze két hét alatt komponált, különleges szépségű a-moll gordonkaversenyét adja elő a zenekarral, Hamar Zsolt vezényletével.

architecture-2942344_960_720

2017.11.17
Vajon a művészetek merítenek ma a keresztyén-keresztény értékrendből? Az egyházak hasonló kulturális szerepet töltenek be ma, mint korábban? Hogyan zajlana 2017-ben a reformáció? Vajon Luther Márton írna blogot és vitakozna Facebook-cseten vagy kommentekben? Dr. Szabó Előd vallástörténésszel a reformáció (kulturális) hatásairól beszélgettünk.

Egyhangúlag megszavazta november 16-ai ülésén a baranyai megyeszékhely képviselő-testülete a Pécsi Harmadik Színházat (PHSZ) fenntartó, teljes mértékben önkormányzati tulajdonú nonprofit társaság eladását a Moravetz Produkció részére. Az 1988-ban alapított, állandó társulattal nem rendelkező, Vincze János vezetésével működő teátrumnak a Pécsi Nemzeti Színházba (PNSZ) történő beolvasztásáról szeptember 7-én döntött a megyeszékhely képviselő-testülete.

Sergio Ramírez nicaraguai író, volt alelnök nyerte el az idei Cervantes-díjat, amely a spanyol nyelvű irodalom legjelentősebb elismerésének számít – ismertette a zsűri döntését Ínigo Méndez de Vigo spanyol kulturális miniszter november 16-án Madridban. A döntőbizottság méltatásában kiemelte, hogy Ramírez műveiben a mindennapi élet elevensége az, ami műalkotássá változtatja a realitást.

A nagy érdeklődést és a zenei szakma kérését figyelembe véve a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) november 20-áig meghosszabbítja a jelentkezést A Dal 2018 pályázatra. A pályázóknak az eredeti határidőhöz képest öt nappal tovább, november 20-án éjfélig van lehetőségük feltölteni a www.mediaklikk.hu/adal oldalra pályaműveiket, hogy A Dal 2018 indulói között lehessenek.

A Legjobb Animáció díját kapta Klingl Béla Boxi című 3D-s animációs sorozatának Zöldben című epizódja, míg A legjobb ifjúsági film kategória győztese Andristyák Marcell IN Corp. – Integrated Nanotechnologies című alkotása lett a belgrádi Green Fest Nemzetközi Zöld Kultúra Fesztiválon.

Rekordáron, 450 millió dollárért (119 milliárd forint) kelt el egy 500 éves, Leonardo da Vincinek tulajdonított festmény egy november 15-ei esti New York-i árverésen. A kép Salvator Mundi (Világmegváltó) néven ismert. A valaha árverésen műalkotásért fizetett legmagasabb összeget adták érte. A meg nem nevezett vevő telefonon vett részt a licitálásban.

Ipari és háztartási hulladékokból épített hangszerek? Utánozhatatlanul bravúros kísérleti koncertek? Slagszaxofon, biciklidob, hangburgerek? Egy évtizede foglalkozik speciális hangkeltő eszközök építésével a Bélaműhely Sound Art. Csácsúcsicsó című lemezükön egyaránt szerepelnek egyedi hangszerelésű technoszámok és versfeldolgozások, születésnapi koncertjükön pedig fellép a Soharóza kórus is.

belamuhely

Folytatódik a Pannon Filharmonikusok E.ON-koncertsorozata a Müpában: a tánc négy arcát bemutató hangversenyen a közönség stíluson és korokon átívelő műsort hallgathat meg a Pannon Filharmonikusok előadásában november 17-én 19:30 órai kezdettel. A koncert négy zeneművén keresztül az élet, a halál, a csábító és a tenger hívja táncba a hallgatóságot. Az esten szólistaként Bogányi Gergely zongoraművész áll színpadra, míg a zenekart Cristian Mandeal dirigálja.

Kutyák és istenek, erőszak és bűn, elfogadás és kiszolgáltatottság: ismét látható Mundruczó Kornél és a Proton Színház Szégyen című előadása október 30-án, 31-én és november 1-jén a Trafóban. Az előadás most különösen aktuális, hiszen a nők elleni erőszak és a faji diszkrimináció egyszerre jelenik meg J. M. Coetzee azonos című regényének színpadi adaptációjában. Érdekesség, hogy a cannes-i filmfesztiválon fődíjat nyert Fehér Isten című film egyik előzménye a 2012-ben született előadás. A produkció 70. előadása november 1-jén lesz.

Az első Fair Play Napon, október 26-án zenei alkotók, előadóművészek hívják fel a közönség figyelmét arra, hogy digitalizálódó világunkban egyre fontosabb a fair play, a zenészek anyagi és erkölcsi megbecsülése. A zenei produkciók létrejöttéhez ugyanúgy anyagi erőforrások kellenek, mint bármely hétköznapi termék előállításához, melyekért a fogyasztók pénzt adnak. A ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért kezdeményezésére létrejövő Fair Play Nap a tudatos, fair zenefogyasztás szükségességére hívja fel a figyelmet.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma