782x90_karacsony_banner_2_ok
2016.02.16
Végh Nóra

„Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is” – meséli Hulej Emese újságíró Teleki Géza antropológusról, a híres arisztokrata család sarjáról, akinek kalandos, ám fájdalmakkal teli életéről Egy Teleki gróf Afrikában címmel jelentetett meg könyvet.

Hogyan kerültél kapcsolatba Teleki Gézával?

Jött egy levél a szerkesztőségünkbe, hogy él egy fiatal Teleki-leszármazott Magyarországon. Engem mindig is nagyon érdekelt az erdélyi arisztokrácia történelme, sok ismerettel rendelkeztem a témában, számtalan memoárt, monográfiát és történeti könyvet olvastam, a kastélyok, a kúriák különösen érdekelnek. Magamhoz ragadtam a témát, és így ismertem meg Teleki Géza fiát, Aidant. Ő akkor még nem beszélt magyarul, de a cikket el kellett valakinek küldeni a családból, hogy jóváhagyják a szöveget. Így kerültem kapcsolatba Teleki Gézával, akinek nagyon tetszett az interjú és egy csodálatosan jó beszélgetés kerekedett ki a találkozónkból. Magától adódott a dolog, hogy ha sikerül letelepedniük, akkor készítek vele is egy interjút. Az első pillanattól fogva óriási hatással volt rám. Fegyelmezett újságírónak tartom magamat, tudom kezelni a kért karakterszámot és a terjedelmet, ennél az anyagnál viszont azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ez a történet olyan, amit nem tudok négy oldalba, de még ötbe sem besűríteni. Kaptam engedélyt, hogy két részben közöljem, de még akkor sem éreztem úgy, hogy végeztem, nem tudtam szabadulni a történettől és ettől az embertől. A kedvenc könyvespolcomon egymás mellett vannak az Erdélyről és az Afrikáról szóló kötetek. Teleki Géza személye mindezt egyesítette bennem, az életében minden megvan, ami engem igazán érdekel.


emese9218
Hulej Emese, a könyv írója
Fotó: Falus Kriszta


Ezek szerint úgy érezted, ez nem olyan történet, amelyet egy interjúba össze lehet sűríteni.

Úgy éreztem, muszáj még jobban beleásnom magamat ebbe a témába, hiszen érdekes a történet és a személyiség is. És az is bennem volt végig, hogy nekem ehhez közöm van. Minden szál, ami számomra fontos, ebben összeért. Ezért adtam ennyit az életemből, az időmből, az energiámból, a tudásomból, magamból.


Mit szólt hozzá Teleki Géza, amikor felvetetted, hogy szeretnél egy nagyobb lélegzetvételű anyagot is vele?

Utólag azt mondta nekem: a szüleitől az érzést és a tudást különböző módon örökölte, ő sok esetben az érzést előbbre teszi, és megérezte bennem, hogy nekem ezzel dolgom van. Később azt is hozzátette, hogy úgy gondolta, ha van valaki, aki az ő életét meg tudja írni, akkor az én leszek. Fontos volt számára, hogy azok a gondolatok közvetítése, amelyekre a természetvédelem területén jutott, ne merüljenek feledésbe. Neki ez volt a legfontosabb, az, hogy még az érzelmi problémákat is sikerült feldolgozni, már csak bónusz volt. Azt hiszem, ösztönből mondott erre igent.


Milyen gyakran találkoztatok?

Nagyon sok időt töltöttem vele, előfordult, hogy heti két napot is nála voltam. Ez egészen kivételes emberi kapcsolat volt köztünk. Amikor észrevettem, hogy nincs körülöttük túl sok segítő, az ügyintézésbe is besegítettem. Sorban álltam a tartózkodási engedélyért, az egészségbiztosításért, mindenért. Ugyan tudott magyarul, azért a hivatalos magyarral meggyűlt a baja, a betegsége miatt pedig túl sok időt nem tölthetett zárt térben. Nem várakozhatott órákig, ezért mindenhol, ahol tudtam, igyekeztem előtte kijárni ezeket az utakat. Levelet küldött a miniszterelnöknek, elintéztem, hogy a kezébe jusson. Szeretett volna járni a Sándor-palotában, azért is minden követ megmozgattam, és a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogadták. Élményekhez akartam juttatni. Megkönnyíteni, szebbé tenni az életét. Ami miatt még sokat kellett találkoznunk, az a feldolgozatlan lelki problémáiból eredt. Én sem számítottam erre az elején, de a családtagok, a rokonok sem. Már pedig meg kellett nyitnom. Nem vájkálni szerettem volna az életében, de azt fontosnak tartottam, hogy tudjam, igazat írok le. Emberileg és etikailag sem volt könnyű feladat kérdéseket feltenni számára. Ő azonban mindig csak biztatott, hogy megpróbálja nekem kinyitni a kapukat.


31_-_Gombe9_Goliattal_1
Teleki Géza Góliáttal


Egy idős emberrel interjút készíteni, főleg, aki ilyen gazdag életúttal rendelkezik, már önmagában véve is kihívás. Milyen etikai szempontokat mérlegeltél a kényesebb témáknál?

Magánemberként és újságíróként sem szeretek az emberek magánéletében vájkálni. Amikor azonban úgy éreztem, hogy valamit elhallgat, muszáj volt tovább kérdeznem. Egyszer mondtam neki egy komolyabb téma kapcsán, hogy félek kérdezni, mert nem szeretném, ha megneheztelne, vagy olyan fájdalom érné, amely veszélyezteti a kapcsolatunkat és a munkánkat. És ekkor mondta, hogy ilyen kapcsolat vagy van, vagy nincs, és ha van, akkor semmi sem veszélyezteti. Az is nagy bölcsesség volt a részéről, hogy majd megszületnek a válaszok idővel, és pontosan így történt. Úgy érzem, emberileg és szakmailag is a javamra vált a könyv megírása.


Zárkózott, visszafogott emberként lehet őt elképzelni?

Igen, az volt, de azért nem az a magába fordulós típus, nagyon szeretett beszélni, és jól is csinálta. Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is. Sajnos azonban olyan feldolgozatlan sebei voltak, amelyek meggátolták a kapcsolatait. Persze, azért voltak neki, a „természet szövetségesei”, akikkel egy másik, mélyebb szinten tudott beszélni.


28_-_Gombe6_Gezaval
Teleki Géza Gombe-ban


Kutatóként milyen reményei voltak? Milyen várakozással ment ki Afrikába?

Eleinte nem voltak túl nagy céljai, egyszerűen csak szeretett volna elmenni, mint a ’60-as években egy csomó más fiatal is. Erre az antropológia nyújtott leginkább lehetőséget. Váratlanul érte, hogy megtalálta ott a hivatását, elég rövid időn belül talált valamit, ami kitöltötte az életét. Megértett valamit, amit korábban nem. Teljesen a szabadban volt, főként csimpánzokkal és sok más élőlénnyel. Többször használta azt a hasonlatot, hogy ez olyan érzés lehet, mint amikor valaki hívővé válik. Az az első év Gombe-ben élete végéig megadta neki a feladatot és a hivatást. Van, aki véletlennek, én inkább gondviselésnek hívnám, amikor az ember valahova elmegy valamiért, és közben más várja. Kapott valamit, ami őt boldogította, amivel törődhetett, aminek odaadhatta a tudását, az erejét, az egészségét. A csimpánzokat egyébként nemcsak tanulmányozták, gyógyították is. Az a fajta őszinteség és nyitottság, amit kapott tőlük, nagyon sokat jelentett neki. Persze, olyan is volt, hogy kővel dobálták, de nem ez volt a jellemző. Már nem írtam bele a könyvbe, de Teleki Géza elmondta, hogy az ágya fölött két portré volt, az egyik a nagyapjáé, Teleki Pálé, a másik pedig a Leakey nevű csimpánzé. Ettől a két lénytől sokat kapott, a teleki sors, a teleki határozottság nagyban befolyásolta az életét, a csimpánz pedig megnyitotta, közel engedte magához. Szerintem nagyon sok zárkózott ember egyébként a természetben találja meg a boldogságot, mert a természet mindig önmagát adja. Soha nem csap be, ha esik, esik, ha fúj, fúj. Teleki Géza ott megtanulta, hogy nem kell félni semmitől. Mindig akkor volt a legboldogabb, ha a természetben lehetett. Nem évtizedeket, csupán néhány évet töltött Afrikában, mégis ez határozta meg az egész életét.


35_-_Gombe13_Geza_Leakey
Teleki Géza és Leakey


Említetted, hogy korábban is olvastál könyveket a témában. Amiket mesélt, az mennyiben változtatta meg a korábbi elképzeléseidet?

Nem szerette Erdélyt, tele volt rossz élményekkel. Édesanyja gyakran vitte oda, nagyszerű asszony volt, de az átadáshoz nem volt tehetsége. A ’60-as évek Amerikája után a kis Gézának nem volt túl derűs látvány a Ceaucescu-féle Románia. Az összefirkált, kitört ablakú kúriák nem vonzották. Később persze rájött, milyen kár, hogy akkor nem figyelt jobban. Magyarországra jövet már felértékelődött benne a Teleki múlt, a családja nagysága. Sokszor csináltunk olyat, hogy a saját könyveimből kerestem a családjára vonatkozó részleteket, amiket mindig nagy figyelemmel hallgatott. Meséltem neki a magyar történelemről is, az Aranycsapattól kezdve a vízilabdás sikereinkig. Hatalmas dicséret volt számomra, amikor azt mondta, velem szívesen elmenne Erdélybe, mert tudja, hogy ahogy mesélnék, akkor biztosan megszeretné.


Teleki Géza elvágyódásával talán a fiatalok tudnának a legjobban azonosulni.

Igen, és ezzel kapcsolatban is nagyon érdekes dolgokat mondott. Amerika legjobb időszakában tölthette fiatalságát. Arról is mesélt, hogy ha akkor valaki akart valamit, sokkal könnyebben megtehette, nem kellett ennyit egyeztetni, dokumentálni. Nagyon szerencsésnek érezte magát emiatt, mert az a teremtő akarat világa volt, ahol nem fojtották meg az álmokat.


32_-_Gombe10_Fabennek_ad_banant
Faben etetése


Mikor költözött haza Magyarországra?

A letelepedés 2012-ben sikerült, de ezt sok előzetes intézkedés, kérvény előzte meg. Amerikában kényelmesebb volt az élete, nem kellett mindenért kimozdulnia. Egyszer azt mondta, úgy érzi itthon magát, mint Afrikában. Valami miatt mégis úgy látta, itt a helye, úgy érezte, vár még rá valami fontos.


Ez az első könyved. Kedvet kaptál-e, hogy újból belevágd a fejszédet egy nagyobb témába?

Sokan kérdezték, miért nem írtam már korábban könyvet, de eddig még nem volt olyan téma, aminek ennyire át tudtam volna adni magamat. Hálás vagyok a kiadónak, mert mindenben támogattak, és már jelezték is, hogy újabb kötetet szeretnének tőlem. Ez megtisztelő, de egyben nehéz feladat is, hiszen ebbe a könyvbe mindent beleadtam, amit most emberileg és szakmailag tudok.


19.
Teleki Géza


Hogyan tudtad összeegyeztetni a szerkesztőségi kötelességeid a könyv írásával és a rengeteg segítséggel, amelyet a családnak nyújtottál?

A Teleki Gézával töltött idő, az ügyintézés és a kutatómunka nagyon sok időmet elvette, mégis akkortájt a Nők Lapja egyik legtöbbet publikált újságírója voltam. A munka örömet és energiát adott. Nem voltam kimerült vagy fáradt, akinek nem meséltem róla, nem is tudta, hogy ezzel foglalkozom szabadidőmben. Vannak dolgok, amelyeket a munka során kevésbé kedvelek, például a diktafonról való visszahallgatást, Gézát viszont mindig szívesen hallgattam vissza, pedig olykor 40-50 ezer karakteres beszélgetéseket rögzítettem. Mindent betűről betűre begépeltem, és utólag formáltam, biztosra kellett mennem, hogy jól értem-e. Amikor Géza már nagyon beteg volt, én akkor is írtam. Valami megmagyarázhatatlan lelki nyugalmat éreztem, hogy teszem, amit tennem kell. Az ő ajándékai életem végéig elkísérnek, mindig lesz mit kibontanom. Azok a dolgok, amelyeket a természet óvásáról mesélt, formáltak engem, és a munkámmal is próbálok ezért többet tenni.


Végh Nóra

Matrakci Nasuh, a 16. század géniusza címmel kiállítás látható november 23-ától a Magyar Nemzeti Múzeumban Budapesten. A tárlat az Oszmán-Török Birodalom egyik legkiemelkedőbb tudós polihisztorát és korát mutatja be. A kiállítást november 23-tól december 28-áig láthatja a közönség a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A mai Kárpátalja történetét a 8. századtól 1920-ig bemutató, a magyar kormány mintegy 110 millió forintos támogatásával létrehozott állandó kiállítást nyitott meg Grezsa István kormánybiztos november 21-én Ungváron, a vár épületében. A kiállítással Magyarország a megértésre mutat példát, mert hosszú távon együttműködésre vagyunk ítélve – hangsúlyozta Grezsa István.

Több mint 350 pályaművet adtak be a Dal 2018 című dalválasztó műsorba a november 20-án éjfélkor lejárt határidőig. A következő napokban a szakmai előzsűri választja ki a mezőny 30 legjobb dalát, amelyeknek a januárban kezdődő élő adásokban szurkolhatnak a közmédia nézői. Idén is számos műfajból neveztek dalokat, már ismert és még a pályájuk elején álló előadók egyaránt.

Magyarországon ismét reneszánszát éli a zsidó kultúra, a kormány pedig értékként tekint erre a több mint ötezer éves szellemi és lelki örökségre – mondta Latorcai Csaba társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkár november 21-én, egy a Fiumei Úti Sírkertben tartott konferencián. Kiemelte: a kormány az elmúlt esztendőkben és a jövőben is kész a dialógusra és nyitott minden javaslatra, amely „Magyarország szellemi és lelki megújhodását szolgálja”.

Fischer György szobrász címmel képzőművészeti album jelent a meg: a Munkácsy-díjas művész munkásságát összegző könyvet november 22-én mutatták be Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A száznegyven oldalas kötet átfogó képet ad Fischer György (1956-2012) művészetéről.

Harmadik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat május 28. és június 10. között. A nyár eleji eseménysorozat évek óta élvonalbeli művészekkel és minőségi előadásokkal várja a zsidó kultúra iránt érdeklődőket. Az első három meghirdetett koncert Dés László Egy este Esterházy Péterrel című estje, a Kováts Kriszta Kvintett Álomfejtés elnevezésű koncertszínháza, valamint a Cotton Club Singers Páratlan! című nagykoncertje lesz.

Esterhazy_Des_foto

A budai Vár után a Pesten, az V. kerületi Zrínyi utcában található Duna Palotában folytatja tovább tevékenységét a Magyarság Háza. Az új helyszínen a programkínálat is kibővül: külhoni magyar előadóművészek, színházak is bemutatkoznak, melyhez kiváló helyszínt biztosít az új épület.

Ipari és háztartási hulladékokból épített hangszerek? Utánozhatatlanul bravúros kísérleti koncertek? Slagszaxofon, biciklidob, hangburgerek? Egy évtizede foglalkozik speciális hangkeltő eszközök építésével a Bélaműhely Sound Art. Csácsúcsicsó című lemezükön egyaránt szerepelnek egyedi hangszerelésű technoszámok és versfeldolgozások, születésnapi koncertjükön pedig fellép a Soharóza kórus is.

Folytatódik a Pannon Filharmonikusok E.ON-koncertsorozata a Müpában: a tánc négy arcát bemutató hangversenyen a közönség stíluson és korokon átívelő műsort hallgathat meg a Pannon Filharmonikusok előadásában november 17-én 19:30 órai kezdettel. A koncert négy zeneművén keresztül az élet, a halál, a csábító és a tenger hívja táncba a hallgatóságot. Az esten szólistaként Bogányi Gergely zongoraművész áll színpadra, míg a zenekart Cristian Mandeal dirigálja.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma