2017. május 29.
Célzó

_D0A1104_Copy

A pécsi Apolló Moziban mutatták be április 13-án a Szász István rendezésében elkészült, a Szigetvár melletti Szulejmán-sírkomplexum feltárását bemutató, mintegy félórás dokumentumfilmet.

2016.02.16
Végh Nóra

„Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is” – meséli Hulej Emese újságíró Teleki Géza antropológusról, a híres arisztokrata család sarjáról, akinek kalandos, ám fájdalmakkal teli életéről Egy Teleki gróf Afrikában címmel jelentetett meg könyvet.

Hogyan kerültél kapcsolatba Teleki Gézával?

Jött egy levél a szerkesztőségünkbe, hogy él egy fiatal Teleki-leszármazott Magyarországon. Engem mindig is nagyon érdekelt az erdélyi arisztokrácia történelme, sok ismerettel rendelkeztem a témában, számtalan memoárt, monográfiát és történeti könyvet olvastam, a kastélyok, a kúriák különösen érdekelnek. Magamhoz ragadtam a témát, és így ismertem meg Teleki Géza fiát, Aidant. Ő akkor még nem beszélt magyarul, de a cikket el kellett valakinek küldeni a családból, hogy jóváhagyják a szöveget. Így kerültem kapcsolatba Teleki Gézával, akinek nagyon tetszett az interjú és egy csodálatosan jó beszélgetés kerekedett ki a találkozónkból. Magától adódott a dolog, hogy ha sikerül letelepedniük, akkor készítek vele is egy interjút. Az első pillanattól fogva óriási hatással volt rám. Fegyelmezett újságírónak tartom magamat, tudom kezelni a kért karakterszámot és a terjedelmet, ennél az anyagnál viszont azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ez a történet olyan, amit nem tudok négy oldalba, de még ötbe sem besűríteni. Kaptam engedélyt, hogy két részben közöljem, de még akkor sem éreztem úgy, hogy végeztem, nem tudtam szabadulni a történettől és ettől az embertől. A kedvenc könyvespolcomon egymás mellett vannak az Erdélyről és az Afrikáról szóló kötetek. Teleki Géza személye mindezt egyesítette bennem, az életében minden megvan, ami engem igazán érdekel.


emese9218
Hulej Emese, a könyv írója
Fotó: Falus Kriszta


Ezek szerint úgy érezted, ez nem olyan történet, amelyet egy interjúba össze lehet sűríteni.

Úgy éreztem, muszáj még jobban beleásnom magamat ebbe a témába, hiszen érdekes a történet és a személyiség is. És az is bennem volt végig, hogy nekem ehhez közöm van. Minden szál, ami számomra fontos, ebben összeért. Ezért adtam ennyit az életemből, az időmből, az energiámból, a tudásomból, magamból.


Mit szólt hozzá Teleki Géza, amikor felvetetted, hogy szeretnél egy nagyobb lélegzetvételű anyagot is vele?

Utólag azt mondta nekem: a szüleitől az érzést és a tudást különböző módon örökölte, ő sok esetben az érzést előbbre teszi, és megérezte bennem, hogy nekem ezzel dolgom van. Később azt is hozzátette, hogy úgy gondolta, ha van valaki, aki az ő életét meg tudja írni, akkor az én leszek. Fontos volt számára, hogy azok a gondolatok közvetítése, amelyekre a természetvédelem területén jutott, ne merüljenek feledésbe. Neki ez volt a legfontosabb, az, hogy még az érzelmi problémákat is sikerült feldolgozni, már csak bónusz volt. Azt hiszem, ösztönből mondott erre igent.


Milyen gyakran találkoztatok?

Nagyon sok időt töltöttem vele, előfordult, hogy heti két napot is nála voltam. Ez egészen kivételes emberi kapcsolat volt köztünk. Amikor észrevettem, hogy nincs körülöttük túl sok segítő, az ügyintézésbe is besegítettem. Sorban álltam a tartózkodási engedélyért, az egészségbiztosításért, mindenért. Ugyan tudott magyarul, azért a hivatalos magyarral meggyűlt a baja, a betegsége miatt pedig túl sok időt nem tölthetett zárt térben. Nem várakozhatott órákig, ezért mindenhol, ahol tudtam, igyekeztem előtte kijárni ezeket az utakat. Levelet küldött a miniszterelnöknek, elintéztem, hogy a kezébe jusson. Szeretett volna járni a Sándor-palotában, azért is minden követ megmozgattam, és a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogadták. Élményekhez akartam juttatni. Megkönnyíteni, szebbé tenni az életét. Ami miatt még sokat kellett találkoznunk, az a feldolgozatlan lelki problémáiból eredt. Én sem számítottam erre az elején, de a családtagok, a rokonok sem. Már pedig meg kellett nyitnom. Nem vájkálni szerettem volna az életében, de azt fontosnak tartottam, hogy tudjam, igazat írok le. Emberileg és etikailag sem volt könnyű feladat kérdéseket feltenni számára. Ő azonban mindig csak biztatott, hogy megpróbálja nekem kinyitni a kapukat.


31_-_Gombe9_Goliattal_1
Teleki Géza Góliáttal


Egy idős emberrel interjút készíteni, főleg, aki ilyen gazdag életúttal rendelkezik, már önmagában véve is kihívás. Milyen etikai szempontokat mérlegeltél a kényesebb témáknál?

Magánemberként és újságíróként sem szeretek az emberek magánéletében vájkálni. Amikor azonban úgy éreztem, hogy valamit elhallgat, muszáj volt tovább kérdeznem. Egyszer mondtam neki egy komolyabb téma kapcsán, hogy félek kérdezni, mert nem szeretném, ha megneheztelne, vagy olyan fájdalom érné, amely veszélyezteti a kapcsolatunkat és a munkánkat. És ekkor mondta, hogy ilyen kapcsolat vagy van, vagy nincs, és ha van, akkor semmi sem veszélyezteti. Az is nagy bölcsesség volt a részéről, hogy majd megszületnek a válaszok idővel, és pontosan így történt. Úgy érzem, emberileg és szakmailag is a javamra vált a könyv megírása.


Zárkózott, visszafogott emberként lehet őt elképzelni?

Igen, az volt, de azért nem az a magába fordulós típus, nagyon szeretett beszélni, és jól is csinálta. Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is. Sajnos azonban olyan feldolgozatlan sebei voltak, amelyek meggátolták a kapcsolatait. Persze, azért voltak neki, a „természet szövetségesei”, akikkel egy másik, mélyebb szinten tudott beszélni.


28_-_Gombe6_Gezaval
Teleki Géza Gombe-ban


Kutatóként milyen reményei voltak? Milyen várakozással ment ki Afrikába?

Eleinte nem voltak túl nagy céljai, egyszerűen csak szeretett volna elmenni, mint a ’60-as években egy csomó más fiatal is. Erre az antropológia nyújtott leginkább lehetőséget. Váratlanul érte, hogy megtalálta ott a hivatását, elég rövid időn belül talált valamit, ami kitöltötte az életét. Megértett valamit, amit korábban nem. Teljesen a szabadban volt, főként csimpánzokkal és sok más élőlénnyel. Többször használta azt a hasonlatot, hogy ez olyan érzés lehet, mint amikor valaki hívővé válik. Az az első év Gombe-ben élete végéig megadta neki a feladatot és a hivatást. Van, aki véletlennek, én inkább gondviselésnek hívnám, amikor az ember valahova elmegy valamiért, és közben más várja. Kapott valamit, ami őt boldogította, amivel törődhetett, aminek odaadhatta a tudását, az erejét, az egészségét. A csimpánzokat egyébként nemcsak tanulmányozták, gyógyították is. Az a fajta őszinteség és nyitottság, amit kapott tőlük, nagyon sokat jelentett neki. Persze, olyan is volt, hogy kővel dobálták, de nem ez volt a jellemző. Már nem írtam bele a könyvbe, de Teleki Géza elmondta, hogy az ágya fölött két portré volt, az egyik a nagyapjáé, Teleki Pálé, a másik pedig a Leakey nevű csimpánzé. Ettől a két lénytől sokat kapott, a teleki sors, a teleki határozottság nagyban befolyásolta az életét, a csimpánz pedig megnyitotta, közel engedte magához. Szerintem nagyon sok zárkózott ember egyébként a természetben találja meg a boldogságot, mert a természet mindig önmagát adja. Soha nem csap be, ha esik, esik, ha fúj, fúj. Teleki Géza ott megtanulta, hogy nem kell félni semmitől. Mindig akkor volt a legboldogabb, ha a természetben lehetett. Nem évtizedeket, csupán néhány évet töltött Afrikában, mégis ez határozta meg az egész életét.


35_-_Gombe13_Geza_Leakey
Teleki Géza és Leakey


Említetted, hogy korábban is olvastál könyveket a témában. Amiket mesélt, az mennyiben változtatta meg a korábbi elképzeléseidet?

Nem szerette Erdélyt, tele volt rossz élményekkel. Édesanyja gyakran vitte oda, nagyszerű asszony volt, de az átadáshoz nem volt tehetsége. A ’60-as évek Amerikája után a kis Gézának nem volt túl derűs látvány a Ceaucescu-féle Románia. Az összefirkált, kitört ablakú kúriák nem vonzották. Később persze rájött, milyen kár, hogy akkor nem figyelt jobban. Magyarországra jövet már felértékelődött benne a Teleki múlt, a családja nagysága. Sokszor csináltunk olyat, hogy a saját könyveimből kerestem a családjára vonatkozó részleteket, amiket mindig nagy figyelemmel hallgatott. Meséltem neki a magyar történelemről is, az Aranycsapattól kezdve a vízilabdás sikereinkig. Hatalmas dicséret volt számomra, amikor azt mondta, velem szívesen elmenne Erdélybe, mert tudja, hogy ahogy mesélnék, akkor biztosan megszeretné.


Teleki Géza elvágyódásával talán a fiatalok tudnának a legjobban azonosulni.

Igen, és ezzel kapcsolatban is nagyon érdekes dolgokat mondott. Amerika legjobb időszakában tölthette fiatalságát. Arról is mesélt, hogy ha akkor valaki akart valamit, sokkal könnyebben megtehette, nem kellett ennyit egyeztetni, dokumentálni. Nagyon szerencsésnek érezte magát emiatt, mert az a teremtő akarat világa volt, ahol nem fojtották meg az álmokat.


32_-_Gombe10_Fabennek_ad_banant
Faben etetése


Mikor költözött haza Magyarországra?

A letelepedés 2012-ben sikerült, de ezt sok előzetes intézkedés, kérvény előzte meg. Amerikában kényelmesebb volt az élete, nem kellett mindenért kimozdulnia. Egyszer azt mondta, úgy érzi itthon magát, mint Afrikában. Valami miatt mégis úgy látta, itt a helye, úgy érezte, vár még rá valami fontos.


Ez az első könyved. Kedvet kaptál-e, hogy újból belevágd a fejszédet egy nagyobb témába?

Sokan kérdezték, miért nem írtam már korábban könyvet, de eddig még nem volt olyan téma, aminek ennyire át tudtam volna adni magamat. Hálás vagyok a kiadónak, mert mindenben támogattak, és már jelezték is, hogy újabb kötetet szeretnének tőlem. Ez megtisztelő, de egyben nehéz feladat is, hiszen ebbe a könyvbe mindent beleadtam, amit most emberileg és szakmailag tudok.


19.
Teleki Géza


Hogyan tudtad összeegyeztetni a szerkesztőségi kötelességeid a könyv írásával és a rengeteg segítséggel, amelyet a családnak nyújtottál?

A Teleki Gézával töltött idő, az ügyintézés és a kutatómunka nagyon sok időmet elvette, mégis akkortájt a Nők Lapja egyik legtöbbet publikált újságírója voltam. A munka örömet és energiát adott. Nem voltam kimerült vagy fáradt, akinek nem meséltem róla, nem is tudta, hogy ezzel foglalkozom szabadidőmben. Vannak dolgok, amelyeket a munka során kevésbé kedvelek, például a diktafonról való visszahallgatást, Gézát viszont mindig szívesen hallgattam vissza, pedig olykor 40-50 ezer karakteres beszélgetéseket rögzítettem. Mindent betűről betűre begépeltem, és utólag formáltam, biztosra kellett mennem, hogy jól értem-e. Amikor Géza már nagyon beteg volt, én akkor is írtam. Valami megmagyarázhatatlan lelki nyugalmat éreztem, hogy teszem, amit tennem kell. Az ő ajándékai életem végéig elkísérnek, mindig lesz mit kibontanom. Azok a dolgok, amelyeket a természet óvásáról mesélt, formáltak engem, és a munkámmal is próbálok ezért többet tenni.


Végh Nóra

_D0A8844_Copy

2017.05.29

Az emberek, a hiány, az épületek és az épített múlt is jelentős szerepet kap a velencei Palazzo Bembóban rendezett kiállításon, amelyet egy török kurátor, Kemal Orta állított össze egy honfitársa és két magyar művész munkáiból az Európai Kulturális Központ védnökségével. Pályázott ugyanis Martin Heideggert is idéző koncepciójával, a Velencei Biennále kurátorai pedig érdemesnek találták a kiállításra.

patinavagott

2017.05.29

Patina címmel nyílt kiállítás a XIV. Vásárhelyi Fotószimpózium alkotásaiból május 20-án Hódmezővásárhelyen. Az Alföldi Galériában negyvenkét fotó tekinthető meg, melyek mind Hódmezővásárhely patináját kívánják bemutatni, pontosabban a város építészeti, szellemi, tárgyi és természeti értékeit.

kemeny_zsofi__rabok-tovabb

2017.05.29

Mit jelent a nyár beköszönte? Mi mást, mint új könyveket! Idén június második hétvégéjén kezdődik a 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok, és ugyanekkor tartják a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) a nyári Margó Irodalmi Fesztivált is, ahol rendhagyó olvasótalálkozókon ismerkedhetünk meg a szerzőkkel. Vannak olyan könyvek, amelyeket nem érdemes kihagyni! Ezek közül mutatunk öt kedvencet.

Egyiptom budapesti nagykövetsége legfeljebb 15 fős folklóregyüttesek számára írt ki pályázatot az augusztus 20. és 25. között zajló Ismailia Fesztiválon való részvételre. A jelentkezési határidő 2017. augusztus 1-je, a fesztiválról bővebb információ az ismailiafestivals@gmail.com e-mail címen kérhető a szervezőktől.

Bereczki Csaba Soul Exodus és Simonyi Balázs Ultra című alkotásai versenyeznek Európa patinás filmünnepén, a dokumentumfilmek elsőrangú seregszemléjén Krakkóban. Az 1961-ben alapított krakkói filmfesztivál idén május 28-ától június 4-éig vonultatja fel a nagyvilág rövid- és dokumentumfilm újdonságainak legjavát.

A fiatal amerikai dzsesszgeneráció egyik legtehetségesebb basszusgitárosa, Ben Williams ad koncertet saját együttese élén június 9-én a budai MOM Kulturális Központban (MOMKult). A még csak 32 éves Ben Williams hozzá hasonlóan fiatal, de a nemzetközi dzsessz színtéren már magasan jegyzett zenészekkel, vagyis a Sound Effect elnevezésű formációval lép fel a magyar fővárosban.

Robert Wilson színháza és annak hatása a kortárs színházművészetre címmel egynapos konferenciát rendez a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szeptember 22-én. A konferencián filmes vetítéssel illusztrált előadást tart Frank Hentschker, a City University of New York Martin E. Segal Theatre Center igazgatója, egyetemi tanár.

A Lóci Játszik nyerte a Nagy-Szín-Pad! című tehetségmutató versenyt május 27-én este a fővárosi Akvárium Klubban. A VOLT Produkció és a Petőfi Rádió szervezésében zajlott rendezvény fináléjában három előadó mérte össze produkcióját, a végeredményről a közönség szavazatai döntöttek. A döntő másik két résztvevője a Jónás Vera Experiment és a Mörk volt. Mindhárom előadó húszperces blokkot adott elő élőben.

Már második alkalommal választotta be 2015 után az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) a legrangosabb európai fesztiválok sorába a Művészetek Völgyét. A nemzetközi zsűri szavazata alapján 39 országból 715 fesztivál kapta meg a „figyelemreméltó fesztivál” címet a május 4-én Wiesbadenben tartott EFFE MeetUp keretében.

65_n_masolata

Az Opera egyik népszerű, új keletű hagyományaként az anyák napját megelőző szombaton, május 6-án ismét a kismamákat várja ezúttal Massenet zenedrámája, a Werther előadására. A kismamák a várandóskönyv mellé két-két darab, jelképes összegű, 300 forintos jegyet válthatnak a délelőtt 11 órakor kezdődő előadásra.

Hazahoztuk Nagy-Britanniából az utolsó, az egykori mátyásföldi üzemben tervezett és épített Ikarus autóbuszt. Az Ikarus 489-es Polaris-típusú busz akkoriban Európa egyik leginnovatívabb városi autóbusza volt és egyben az Ikarus utolsó sikeres exportterméke.

Folytatódik április 21-én a nagysikerű, kulturális gasztroélményt nyújtó Astoria CoolTúra sorozat: ezúttal Udvaros Dorottyával Veiszer Alinda beszélget. A Hotel Astoria patinás falai közt természetesen felcsendülnek a kiváló színművésznő kedvenc dalai is és az estet egy, a témára hangolt kétfogásos gourmet vacsora teszi teljessé.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma