image001

2016. szeptember 29.

banner_MMT

Célzó

image002

Hedry Mária írónő Zrínyi Ilona című monodrámáját mutatják be szeptember 25-én a Klebelsberg Kultúrkúria színháztermében. A mű hitelesen tárja fel Zrínyi Ilona sokarcú, izgalmas alakján és drámai sorsán keresztül a magyar történelem egyik legbonyolultabb és egyben legvitatottabb korszakát.

2016.02.16
Végh Nóra

„Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is” – meséli Hulej Emese újságíró Teleki Géza antropológusról, a híres arisztokrata család sarjáról, akinek kalandos, ám fájdalmakkal teli életéről Egy Teleki gróf Afrikában címmel jelentetett meg könyvet.

Hogyan kerültél kapcsolatba Teleki Gézával?

Jött egy levél a szerkesztőségünkbe, hogy él egy fiatal Teleki-leszármazott Magyarországon. Engem mindig is nagyon érdekelt az erdélyi arisztokrácia történelme, sok ismerettel rendelkeztem a témában, számtalan memoárt, monográfiát és történeti könyvet olvastam, a kastélyok, a kúriák különösen érdekelnek. Magamhoz ragadtam a témát, és így ismertem meg Teleki Géza fiát, Aidant. Ő akkor még nem beszélt magyarul, de a cikket el kellett valakinek küldeni a családból, hogy jóváhagyják a szöveget. Így kerültem kapcsolatba Teleki Gézával, akinek nagyon tetszett az interjú és egy csodálatosan jó beszélgetés kerekedett ki a találkozónkból. Magától adódott a dolog, hogy ha sikerül letelepedniük, akkor készítek vele is egy interjút. Az első pillanattól fogva óriási hatással volt rám. Fegyelmezett újságírónak tartom magamat, tudom kezelni a kért karakterszámot és a terjedelmet, ennél az anyagnál viszont azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ez a történet olyan, amit nem tudok négy oldalba, de még ötbe sem besűríteni. Kaptam engedélyt, hogy két részben közöljem, de még akkor sem éreztem úgy, hogy végeztem, nem tudtam szabadulni a történettől és ettől az embertől. A kedvenc könyvespolcomon egymás mellett vannak az Erdélyről és az Afrikáról szóló kötetek. Teleki Géza személye mindezt egyesítette bennem, az életében minden megvan, ami engem igazán érdekel.


emese9218
Hulej Emese, a könyv írója
Fotó: Falus Kriszta


Ezek szerint úgy érezted, ez nem olyan történet, amelyet egy interjúba össze lehet sűríteni.

Úgy éreztem, muszáj még jobban beleásnom magamat ebbe a témába, hiszen érdekes a történet és a személyiség is. És az is bennem volt végig, hogy nekem ehhez közöm van. Minden szál, ami számomra fontos, ebben összeért. Ezért adtam ennyit az életemből, az időmből, az energiámból, a tudásomból, magamból.


Mit szólt hozzá Teleki Géza, amikor felvetetted, hogy szeretnél egy nagyobb lélegzetvételű anyagot is vele?

Utólag azt mondta nekem: a szüleitől az érzést és a tudást különböző módon örökölte, ő sok esetben az érzést előbbre teszi, és megérezte bennem, hogy nekem ezzel dolgom van. Később azt is hozzátette, hogy úgy gondolta, ha van valaki, aki az ő életét meg tudja írni, akkor az én leszek. Fontos volt számára, hogy azok a gondolatok közvetítése, amelyekre a természetvédelem területén jutott, ne merüljenek feledésbe. Neki ez volt a legfontosabb, az, hogy még az érzelmi problémákat is sikerült feldolgozni, már csak bónusz volt. Azt hiszem, ösztönből mondott erre igent.


Milyen gyakran találkoztatok?

Nagyon sok időt töltöttem vele, előfordult, hogy heti két napot is nála voltam. Ez egészen kivételes emberi kapcsolat volt köztünk. Amikor észrevettem, hogy nincs körülöttük túl sok segítő, az ügyintézésbe is besegítettem. Sorban álltam a tartózkodási engedélyért, az egészségbiztosításért, mindenért. Ugyan tudott magyarul, azért a hivatalos magyarral meggyűlt a baja, a betegsége miatt pedig túl sok időt nem tölthetett zárt térben. Nem várakozhatott órákig, ezért mindenhol, ahol tudtam, igyekeztem előtte kijárni ezeket az utakat. Levelet küldött a miniszterelnöknek, elintéztem, hogy a kezébe jusson. Szeretett volna járni a Sándor-palotában, azért is minden követ megmozgattam, és a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogadták. Élményekhez akartam juttatni. Megkönnyíteni, szebbé tenni az életét. Ami miatt még sokat kellett találkoznunk, az a feldolgozatlan lelki problémáiból eredt. Én sem számítottam erre az elején, de a családtagok, a rokonok sem. Már pedig meg kellett nyitnom. Nem vájkálni szerettem volna az életében, de azt fontosnak tartottam, hogy tudjam, igazat írok le. Emberileg és etikailag sem volt könnyű feladat kérdéseket feltenni számára. Ő azonban mindig csak biztatott, hogy megpróbálja nekem kinyitni a kapukat.


31_-_Gombe9_Goliattal_1
Teleki Géza Góliáttal


Egy idős emberrel interjút készíteni, főleg, aki ilyen gazdag életúttal rendelkezik, már önmagában véve is kihívás. Milyen etikai szempontokat mérlegeltél a kényesebb témáknál?

Magánemberként és újságíróként sem szeretek az emberek magánéletében vájkálni. Amikor azonban úgy éreztem, hogy valamit elhallgat, muszáj volt tovább kérdeznem. Egyszer mondtam neki egy komolyabb téma kapcsán, hogy félek kérdezni, mert nem szeretném, ha megneheztelne, vagy olyan fájdalom érné, amely veszélyezteti a kapcsolatunkat és a munkánkat. És ekkor mondta, hogy ilyen kapcsolat vagy van, vagy nincs, és ha van, akkor semmi sem veszélyezteti. Az is nagy bölcsesség volt a részéről, hogy majd megszületnek a válaszok idővel, és pontosan így történt. Úgy érzem, emberileg és szakmailag is a javamra vált a könyv megírása.


Zárkózott, visszafogott emberként lehet őt elképzelni?

Igen, az volt, de azért nem az a magába fordulós típus, nagyon szeretett beszélni, és jól is csinálta. Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is. Sajnos azonban olyan feldolgozatlan sebei voltak, amelyek meggátolták a kapcsolatait. Persze, azért voltak neki, a „természet szövetségesei”, akikkel egy másik, mélyebb szinten tudott beszélni.


28_-_Gombe6_Gezaval
Teleki Géza Gombe-ban


Kutatóként milyen reményei voltak? Milyen várakozással ment ki Afrikába?

Eleinte nem voltak túl nagy céljai, egyszerűen csak szeretett volna elmenni, mint a ’60-as években egy csomó más fiatal is. Erre az antropológia nyújtott leginkább lehetőséget. Váratlanul érte, hogy megtalálta ott a hivatását, elég rövid időn belül talált valamit, ami kitöltötte az életét. Megértett valamit, amit korábban nem. Teljesen a szabadban volt, főként csimpánzokkal és sok más élőlénnyel. Többször használta azt a hasonlatot, hogy ez olyan érzés lehet, mint amikor valaki hívővé válik. Az az első év Gombe-ben élete végéig megadta neki a feladatot és a hivatást. Van, aki véletlennek, én inkább gondviselésnek hívnám, amikor az ember valahova elmegy valamiért, és közben más várja. Kapott valamit, ami őt boldogította, amivel törődhetett, aminek odaadhatta a tudását, az erejét, az egészségét. A csimpánzokat egyébként nemcsak tanulmányozták, gyógyították is. Az a fajta őszinteség és nyitottság, amit kapott tőlük, nagyon sokat jelentett neki. Persze, olyan is volt, hogy kővel dobálták, de nem ez volt a jellemző. Már nem írtam bele a könyvbe, de Teleki Géza elmondta, hogy az ágya fölött két portré volt, az egyik a nagyapjáé, Teleki Pálé, a másik pedig a Leakey nevű csimpánzé. Ettől a két lénytől sokat kapott, a teleki sors, a teleki határozottság nagyban befolyásolta az életét, a csimpánz pedig megnyitotta, közel engedte magához. Szerintem nagyon sok zárkózott ember egyébként a természetben találja meg a boldogságot, mert a természet mindig önmagát adja. Soha nem csap be, ha esik, esik, ha fúj, fúj. Teleki Géza ott megtanulta, hogy nem kell félni semmitől. Mindig akkor volt a legboldogabb, ha a természetben lehetett. Nem évtizedeket, csupán néhány évet töltött Afrikában, mégis ez határozta meg az egész életét.


35_-_Gombe13_Geza_Leakey
Teleki Géza és Leakey


Említetted, hogy korábban is olvastál könyveket a témában. Amiket mesélt, az mennyiben változtatta meg a korábbi elképzeléseidet?

Nem szerette Erdélyt, tele volt rossz élményekkel. Édesanyja gyakran vitte oda, nagyszerű asszony volt, de az átadáshoz nem volt tehetsége. A ’60-as évek Amerikája után a kis Gézának nem volt túl derűs látvány a Ceaucescu-féle Románia. Az összefirkált, kitört ablakú kúriák nem vonzották. Később persze rájött, milyen kár, hogy akkor nem figyelt jobban. Magyarországra jövet már felértékelődött benne a Teleki múlt, a családja nagysága. Sokszor csináltunk olyat, hogy a saját könyveimből kerestem a családjára vonatkozó részleteket, amiket mindig nagy figyelemmel hallgatott. Meséltem neki a magyar történelemről is, az Aranycsapattól kezdve a vízilabdás sikereinkig. Hatalmas dicséret volt számomra, amikor azt mondta, velem szívesen elmenne Erdélybe, mert tudja, hogy ahogy mesélnék, akkor biztosan megszeretné.


Teleki Géza elvágyódásával talán a fiatalok tudnának a legjobban azonosulni.

Igen, és ezzel kapcsolatban is nagyon érdekes dolgokat mondott. Amerika legjobb időszakában tölthette fiatalságát. Arról is mesélt, hogy ha akkor valaki akart valamit, sokkal könnyebben megtehette, nem kellett ennyit egyeztetni, dokumentálni. Nagyon szerencsésnek érezte magát emiatt, mert az a teremtő akarat világa volt, ahol nem fojtották meg az álmokat.


32_-_Gombe10_Fabennek_ad_banant
Faben etetése


Mikor költözött haza Magyarországra?

A letelepedés 2012-ben sikerült, de ezt sok előzetes intézkedés, kérvény előzte meg. Amerikában kényelmesebb volt az élete, nem kellett mindenért kimozdulnia. Egyszer azt mondta, úgy érzi itthon magát, mint Afrikában. Valami miatt mégis úgy látta, itt a helye, úgy érezte, vár még rá valami fontos.


Ez az első könyved. Kedvet kaptál-e, hogy újból belevágd a fejszédet egy nagyobb témába?

Sokan kérdezték, miért nem írtam már korábban könyvet, de eddig még nem volt olyan téma, aminek ennyire át tudtam volna adni magamat. Hálás vagyok a kiadónak, mert mindenben támogattak, és már jelezték is, hogy újabb kötetet szeretnének tőlem. Ez megtisztelő, de egyben nehéz feladat is, hiszen ebbe a könyvbe mindent beleadtam, amit most emberileg és szakmailag tudok.


19.
Teleki Géza


Hogyan tudtad összeegyeztetni a szerkesztőségi kötelességeid a könyv írásával és a rengeteg segítséggel, amelyet a családnak nyújtottál?

A Teleki Gézával töltött idő, az ügyintézés és a kutatómunka nagyon sok időmet elvette, mégis akkortájt a Nők Lapja egyik legtöbbet publikált újságírója voltam. A munka örömet és energiát adott. Nem voltam kimerült vagy fáradt, akinek nem meséltem róla, nem is tudta, hogy ezzel foglalkozom szabadidőmben. Vannak dolgok, amelyeket a munka során kevésbé kedvelek, például a diktafonról való visszahallgatást, Gézát viszont mindig szívesen hallgattam vissza, pedig olykor 40-50 ezer karakteres beszélgetéseket rögzítettem. Mindent betűről betűre begépeltem, és utólag formáltam, biztosra kellett mennem, hogy jól értem-e. Amikor Géza már nagyon beteg volt, én akkor is írtam. Valami megmagyarázhatatlan lelki nyugalmat éreztem, hogy teszem, amit tennem kell. Az ő ajándékai életem végéig elkísérnek, mindig lesz mit kibontanom. Azok a dolgok, amelyeket a természet óvásáról mesélt, formáltak engem, és a munkámmal is próbálok ezért többet tenni.


Végh Nóra

Zrinyi_banner59090_2

14469557_535260673265497_3423311210317623195_n

2016.09.28

Budapest Ritmo névvel új világzenei fesztivál születik a Hangvető és a CAFe Budapest szervezésében. A valószínűtlen, meglepő találkozásokat, és a határokon is átívelő sokszínű zenei kavalkádot ígérő rendezvénynek október 13. és 16. között a Művészetek Palotája ad otthont – jelentették be a szeptember 28-ai sajtótájékoztatón.

filmtekercs_250x250

2016.09.28

Összesen 69 filmterv érkezett a Magyar Nemzeti Filmalap második alkalommal meghirdetett Inkubátor Programjára, amelynek célja a pályakezdő rendezők első egész estés mozifilmjeinek támogatása. A Filmalap ötéves fennállása alatt számos kiemelkedő tehetségű fiatal alkotó tűnt fel, és készítette el első mozifilmjét a szervezet támogatásával.

249041_226156264062533_3070229_n

2016.09.28

Mézédes magyar szőlőt, frissen préselt mustot kóstolhatnak és ritka mesterségek már-már elfeledett fogásait is elleshetik azok, akik október 1-jén ellátogatnak Borszűrő Szent Mihály ünnepére az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba. Nem maradhat el a szürethez kapcsolódó mulatság sem, ehhez a Fabatka együttes szolgáltatja a talpalávalót.

I. (Nagy) Lajos király tiszteletére avattak domborművet szeptember 28-án a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen, a korábban létrehozott királyi galériában.

A hódmezővásárhelyi önkormányzat által alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díjra november 1-jéig lehet jelölteket javasolni. Az 500 ezer forintos pénzjutalommal járó elismeréssel a város közgyűlése minden évben egy személyt és egy csoportot tüntet ki az ország és a magyar nemzet művészeti életében nyújtott példamutató tevékenységéért.

Kim Bjong-gi kalligráfus mester negyven alkotását tekinthetik meg az érdeklődők október végéig A koreai kalligráfia felfedezése című ingyenes tárlaton a Koreai Kulturális Központban Budapesten. A Távol-Keleten több évezredes hagyománnyal bíró művészeti ágat eddig nem látott részletességgel mutatják be a nagyközönségnek.

Jászai Mari halotti maszkját adományozta a debreceni Déri Múzeumnak a helyi Csokonai Nemzeti Színház igazgatója. Ráckevei Anna szeptember 27-én sajtótájékoztató keretében adta át a különleges ereklyét Angi János múzeumigazgatónak. Ráckevei Anna elmondta: a maszkot év elején kapta ajándékba Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezőtől.

Pacsay Attila nyerte a Violetta d'Oro (Arany Ibolya) fődíjat Gárdos Péter Hajnali láz című filmjének zenéjéért a szeptember 25-én befejeződött filmzenei fesztiválon az olaszországi Parmában. A 31 filmet felvonultató seregszemlén Gárdos Péter filmje a fődíj mellett Seregi László munkája elismeréseként az operatőri díjat is elnyerte.

Szerelem, vonzódás, vallomás, közelség, cselszövés, sorsok. A Szenvedély fülledt szerelmi játék Ingmar Bergman filmje alapján Kiss Csaba rendezésében a Gobbi Hilda Színpadon.

image003

Négy fal között – avagy zárt ajtók tárt lábak címmel debütál szeptember 30-án a Tünet Együttes új darabja, Ördög Tamás (Dollár Papa Gyermekei) rendezésében.

Ismét a Nemzeti Színházban látható az antropológiai színház legjelentősebb képviselője, Eugenio Barba, aki legendás társulatával égetően aktuális témát érint a The Tree című produkciójában. A szeptember 30-ai ősbemutatót követően a darabot négy alkalommal: október 1-jén, 2-án, 4-én és 5-én láthatják azok, akik az európai színházművészet kultikus rendezőjének egyedi, szenvedélyes formanyelvére kíváncsiak.

Gergye Krisztián Társulata a tavalyi nagysikerű Kokoscka babája után ismét a Bridging Europe Fesztivál keretében tart bemutatót. A Lautrec táncolni fog című, cabaret grotesque műfajú előadás, mely Toulouse-Lautrec festőien groteszk világát idézi fel, szeptember 23-án lesz látható a Művészetek Palotájában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma