tuzben_szuletett

2017. január 23.
Célzó
DSC_9523_Copy

A „Zrínyi Miklós–Szigetvár 1566” Emlékév során nem csupán egy közösség jött létre, hanem egy mozgalom, melynek célja, hogy nem hagyjuk a történelmi értékeinket elveszni, hanem felkutatjuk és áthagyományozzuk azokat a következő nemzedékekre” – hangzott el az Emlékpajzs Szigetvárnak című kötet bemutatóján december 14-én a Litea Könyvesbolt és Teázóban, a budai Várban.

2016.02.16
Végh Nóra

„Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is” – meséli Hulej Emese újságíró Teleki Géza antropológusról, a híres arisztokrata család sarjáról, akinek kalandos, ám fájdalmakkal teli életéről Egy Teleki gróf Afrikában címmel jelentetett meg könyvet.

Hogyan kerültél kapcsolatba Teleki Gézával?

Jött egy levél a szerkesztőségünkbe, hogy él egy fiatal Teleki-leszármazott Magyarországon. Engem mindig is nagyon érdekelt az erdélyi arisztokrácia történelme, sok ismerettel rendelkeztem a témában, számtalan memoárt, monográfiát és történeti könyvet olvastam, a kastélyok, a kúriák különösen érdekelnek. Magamhoz ragadtam a témát, és így ismertem meg Teleki Géza fiát, Aidant. Ő akkor még nem beszélt magyarul, de a cikket el kellett valakinek küldeni a családból, hogy jóváhagyják a szöveget. Így kerültem kapcsolatba Teleki Gézával, akinek nagyon tetszett az interjú és egy csodálatosan jó beszélgetés kerekedett ki a találkozónkból. Magától adódott a dolog, hogy ha sikerül letelepedniük, akkor készítek vele is egy interjút. Az első pillanattól fogva óriási hatással volt rám. Fegyelmezett újságírónak tartom magamat, tudom kezelni a kért karakterszámot és a terjedelmet, ennél az anyagnál viszont azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ez a történet olyan, amit nem tudok négy oldalba, de még ötbe sem besűríteni. Kaptam engedélyt, hogy két részben közöljem, de még akkor sem éreztem úgy, hogy végeztem, nem tudtam szabadulni a történettől és ettől az embertől. A kedvenc könyvespolcomon egymás mellett vannak az Erdélyről és az Afrikáról szóló kötetek. Teleki Géza személye mindezt egyesítette bennem, az életében minden megvan, ami engem igazán érdekel.


emese9218
Hulej Emese, a könyv írója
Fotó: Falus Kriszta


Ezek szerint úgy érezted, ez nem olyan történet, amelyet egy interjúba össze lehet sűríteni.

Úgy éreztem, muszáj még jobban beleásnom magamat ebbe a témába, hiszen érdekes a történet és a személyiség is. És az is bennem volt végig, hogy nekem ehhez közöm van. Minden szál, ami számomra fontos, ebben összeért. Ezért adtam ennyit az életemből, az időmből, az energiámból, a tudásomból, magamból.


Mit szólt hozzá Teleki Géza, amikor felvetetted, hogy szeretnél egy nagyobb lélegzetvételű anyagot is vele?

Utólag azt mondta nekem: a szüleitől az érzést és a tudást különböző módon örökölte, ő sok esetben az érzést előbbre teszi, és megérezte bennem, hogy nekem ezzel dolgom van. Később azt is hozzátette, hogy úgy gondolta, ha van valaki, aki az ő életét meg tudja írni, akkor az én leszek. Fontos volt számára, hogy azok a gondolatok közvetítése, amelyekre a természetvédelem területén jutott, ne merüljenek feledésbe. Neki ez volt a legfontosabb, az, hogy még az érzelmi problémákat is sikerült feldolgozni, már csak bónusz volt. Azt hiszem, ösztönből mondott erre igent.


Milyen gyakran találkoztatok?

Nagyon sok időt töltöttem vele, előfordult, hogy heti két napot is nála voltam. Ez egészen kivételes emberi kapcsolat volt köztünk. Amikor észrevettem, hogy nincs körülöttük túl sok segítő, az ügyintézésbe is besegítettem. Sorban álltam a tartózkodási engedélyért, az egészségbiztosításért, mindenért. Ugyan tudott magyarul, azért a hivatalos magyarral meggyűlt a baja, a betegsége miatt pedig túl sok időt nem tölthetett zárt térben. Nem várakozhatott órákig, ezért mindenhol, ahol tudtam, igyekeztem előtte kijárni ezeket az utakat. Levelet küldött a miniszterelnöknek, elintéztem, hogy a kezébe jusson. Szeretett volna járni a Sándor-palotában, azért is minden követ megmozgattam, és a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogadták. Élményekhez akartam juttatni. Megkönnyíteni, szebbé tenni az életét. Ami miatt még sokat kellett találkoznunk, az a feldolgozatlan lelki problémáiból eredt. Én sem számítottam erre az elején, de a családtagok, a rokonok sem. Már pedig meg kellett nyitnom. Nem vájkálni szerettem volna az életében, de azt fontosnak tartottam, hogy tudjam, igazat írok le. Emberileg és etikailag sem volt könnyű feladat kérdéseket feltenni számára. Ő azonban mindig csak biztatott, hogy megpróbálja nekem kinyitni a kapukat.


31_-_Gombe9_Goliattal_1
Teleki Géza Góliáttal


Egy idős emberrel interjút készíteni, főleg, aki ilyen gazdag életúttal rendelkezik, már önmagában véve is kihívás. Milyen etikai szempontokat mérlegeltél a kényesebb témáknál?

Magánemberként és újságíróként sem szeretek az emberek magánéletében vájkálni. Amikor azonban úgy éreztem, hogy valamit elhallgat, muszáj volt tovább kérdeznem. Egyszer mondtam neki egy komolyabb téma kapcsán, hogy félek kérdezni, mert nem szeretném, ha megneheztelne, vagy olyan fájdalom érné, amely veszélyezteti a kapcsolatunkat és a munkánkat. És ekkor mondta, hogy ilyen kapcsolat vagy van, vagy nincs, és ha van, akkor semmi sem veszélyezteti. Az is nagy bölcsesség volt a részéről, hogy majd megszületnek a válaszok idővel, és pontosan így történt. Úgy érzem, emberileg és szakmailag is a javamra vált a könyv megírása.


Zárkózott, visszafogott emberként lehet őt elképzelni?

Igen, az volt, de azért nem az a magába fordulós típus, nagyon szeretett beszélni, és jól is csinálta. Ha társaságban járt, akkor egy idő után mindenki elhallgatott és csak rá figyelt, olyan ereje volt a személyiségének. Szeretett meghallgatni és megfigyelni is. Sajnos azonban olyan feldolgozatlan sebei voltak, amelyek meggátolták a kapcsolatait. Persze, azért voltak neki, a „természet szövetségesei”, akikkel egy másik, mélyebb szinten tudott beszélni.


28_-_Gombe6_Gezaval
Teleki Géza Gombe-ban


Kutatóként milyen reményei voltak? Milyen várakozással ment ki Afrikába?

Eleinte nem voltak túl nagy céljai, egyszerűen csak szeretett volna elmenni, mint a ’60-as években egy csomó más fiatal is. Erre az antropológia nyújtott leginkább lehetőséget. Váratlanul érte, hogy megtalálta ott a hivatását, elég rövid időn belül talált valamit, ami kitöltötte az életét. Megértett valamit, amit korábban nem. Teljesen a szabadban volt, főként csimpánzokkal és sok más élőlénnyel. Többször használta azt a hasonlatot, hogy ez olyan érzés lehet, mint amikor valaki hívővé válik. Az az első év Gombe-ben élete végéig megadta neki a feladatot és a hivatást. Van, aki véletlennek, én inkább gondviselésnek hívnám, amikor az ember valahova elmegy valamiért, és közben más várja. Kapott valamit, ami őt boldogította, amivel törődhetett, aminek odaadhatta a tudását, az erejét, az egészségét. A csimpánzokat egyébként nemcsak tanulmányozták, gyógyították is. Az a fajta őszinteség és nyitottság, amit kapott tőlük, nagyon sokat jelentett neki. Persze, olyan is volt, hogy kővel dobálták, de nem ez volt a jellemző. Már nem írtam bele a könyvbe, de Teleki Géza elmondta, hogy az ágya fölött két portré volt, az egyik a nagyapjáé, Teleki Pálé, a másik pedig a Leakey nevű csimpánzé. Ettől a két lénytől sokat kapott, a teleki sors, a teleki határozottság nagyban befolyásolta az életét, a csimpánz pedig megnyitotta, közel engedte magához. Szerintem nagyon sok zárkózott ember egyébként a természetben találja meg a boldogságot, mert a természet mindig önmagát adja. Soha nem csap be, ha esik, esik, ha fúj, fúj. Teleki Géza ott megtanulta, hogy nem kell félni semmitől. Mindig akkor volt a legboldogabb, ha a természetben lehetett. Nem évtizedeket, csupán néhány évet töltött Afrikában, mégis ez határozta meg az egész életét.


35_-_Gombe13_Geza_Leakey
Teleki Géza és Leakey


Említetted, hogy korábban is olvastál könyveket a témában. Amiket mesélt, az mennyiben változtatta meg a korábbi elképzeléseidet?

Nem szerette Erdélyt, tele volt rossz élményekkel. Édesanyja gyakran vitte oda, nagyszerű asszony volt, de az átadáshoz nem volt tehetsége. A ’60-as évek Amerikája után a kis Gézának nem volt túl derűs látvány a Ceaucescu-féle Románia. Az összefirkált, kitört ablakú kúriák nem vonzották. Később persze rájött, milyen kár, hogy akkor nem figyelt jobban. Magyarországra jövet már felértékelődött benne a Teleki múlt, a családja nagysága. Sokszor csináltunk olyat, hogy a saját könyveimből kerestem a családjára vonatkozó részleteket, amiket mindig nagy figyelemmel hallgatott. Meséltem neki a magyar történelemről is, az Aranycsapattól kezdve a vízilabdás sikereinkig. Hatalmas dicséret volt számomra, amikor azt mondta, velem szívesen elmenne Erdélybe, mert tudja, hogy ahogy mesélnék, akkor biztosan megszeretné.


Teleki Géza elvágyódásával talán a fiatalok tudnának a legjobban azonosulni.

Igen, és ezzel kapcsolatban is nagyon érdekes dolgokat mondott. Amerika legjobb időszakában tölthette fiatalságát. Arról is mesélt, hogy ha akkor valaki akart valamit, sokkal könnyebben megtehette, nem kellett ennyit egyeztetni, dokumentálni. Nagyon szerencsésnek érezte magát emiatt, mert az a teremtő akarat világa volt, ahol nem fojtották meg az álmokat.


32_-_Gombe10_Fabennek_ad_banant
Faben etetése


Mikor költözött haza Magyarországra?

A letelepedés 2012-ben sikerült, de ezt sok előzetes intézkedés, kérvény előzte meg. Amerikában kényelmesebb volt az élete, nem kellett mindenért kimozdulnia. Egyszer azt mondta, úgy érzi itthon magát, mint Afrikában. Valami miatt mégis úgy látta, itt a helye, úgy érezte, vár még rá valami fontos.


Ez az első könyved. Kedvet kaptál-e, hogy újból belevágd a fejszédet egy nagyobb témába?

Sokan kérdezték, miért nem írtam már korábban könyvet, de eddig még nem volt olyan téma, aminek ennyire át tudtam volna adni magamat. Hálás vagyok a kiadónak, mert mindenben támogattak, és már jelezték is, hogy újabb kötetet szeretnének tőlem. Ez megtisztelő, de egyben nehéz feladat is, hiszen ebbe a könyvbe mindent beleadtam, amit most emberileg és szakmailag tudok.


19.
Teleki Géza


Hogyan tudtad összeegyeztetni a szerkesztőségi kötelességeid a könyv írásával és a rengeteg segítséggel, amelyet a családnak nyújtottál?

A Teleki Gézával töltött idő, az ügyintézés és a kutatómunka nagyon sok időmet elvette, mégis akkortájt a Nők Lapja egyik legtöbbet publikált újságírója voltam. A munka örömet és energiát adott. Nem voltam kimerült vagy fáradt, akinek nem meséltem róla, nem is tudta, hogy ezzel foglalkozom szabadidőmben. Vannak dolgok, amelyeket a munka során kevésbé kedvelek, például a diktafonról való visszahallgatást, Gézát viszont mindig szívesen hallgattam vissza, pedig olykor 40-50 ezer karakteres beszélgetéseket rögzítettem. Mindent betűről betűre begépeltem, és utólag formáltam, biztosra kellett mennem, hogy jól értem-e. Amikor Géza már nagyon beteg volt, én akkor is írtam. Valami megmagyarázhatatlan lelki nyugalmat éreztem, hogy teszem, amit tennem kell. Az ő ajándékai életem végéig elkísérnek, mindig lesz mit kibontanom. Azok a dolgok, amelyeket a természet óvásáról mesélt, formáltak engem, és a munkámmal is próbálok ezért többet tenni.


Végh Nóra

wetransfer-65791d

2017.01.23

Eredeti elképzeléseket, a tradíció és a modernség, a hagyomány és a korszerűség megjelenését láthatják mindazok, akik ellátogatnak a Tűzben született című kiállításra a MANK Galériába. A szentendrei tárlat válogatás a lendvai nemzetközi bronzöntő művésztelep gyűjteményéből, melyet február 12-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.

20170120_111142_masolata

2017.01.23

Milyen lehetett Arany János kézírása? Mennyit alakítgatott egy-egy szövegrészen, mire azt elfogadhatónak találta? Mennyi idő alatt készülhet el egy olyan nagyszabású alkotás, mint a Toldi-trilógia? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki január 20-án ellátogatott az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) nyílt napjára.

20161130_Keresztes_plakat_webre4

2017.01.23

Rendhagyó tárlatvezetéssel zárult Keresztes Dóra és Orosz István grafikusművészek kiállítása január 22-én a Pesti Vigadó Galériájában. A finisszázs keretében maguk az alkotók vezették körbe az érdeklődőket az immár lezárult kiállítás tereiben és mondták el, miért volt fontos számukra ez a tárlat.

Idén is várja a középiskolás diákok pályamunkáit vers, próza és tanulmány kategóriában az Írók Alapítványa és az Írók Szakszervezete, valamint Sárvár Város Önkormányzata. A pályázaton legjobbnak ítélt alkotások szerzőit ebben az évben is vendégül látják a Rába-parti városban, egy közös irodalmi táborozáson.

Kucsov Borisz színdarabja nyerte meg a Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyt január 21-én este Újvidéken. A verseny díjnyertes alkotását Mezei Kinga, az Újvidéki Színház művésze rendezte. A mű a Csárdáskirálynő című operett elemeit alkalmazva egyfajta társadalomkritikát mutatott be.

Kolozsváron a magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepség keretében adták át január 22-én este az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség által alapított elismerést Márton Evelin író, Berszán Zsolt képzőművész és Csíky Boldizsár Tamás zongoraművész kapta.

Borsos Annamária zongoraművész-tanár és Kovács Zsuzsa színművész kapta idén a hódmezővásárhelyi önkormányzat alapította Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat. Az elismeréseket B. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegye és Almási István polgármester adták át a hódmezővásárhelyi születésű, kétszeres Kossuth-díjas színművész nevét viselő művelődési központban rendezett gálaműsoron január 22-én.

Átadták a díjazottaknak a Csemadok 2016-os elismeréseit – a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezetének – a magyar kultúra napja alkalmából tartott országos rendezvényén Galántán január 22-én. A felvidéki magyar közösségért a kultúra terén kifejtett, egész életen át tartó tevékenységért adományozott Csemadok életműdíjakat idén Böszörményi István helytörténész, Korintus László zenepedagógus, illetve Lázár Erzsébet, Lázár Ferenc, Miklós Ferenc és Pék Éva pedagógusok kapták.

A Magyar Nemzeti Múzeum különleges programokkal várja az érdeklődőket a magyar kultúra napján. A múzeum dísztermében január 22-én 15 órától A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című filmet vetítik, de a látogatók megtekinthetik az Utolsó felvonás. IV. Károly király koronázása – 1916. című kiállítást is.

Szent_Korona

Páratlan koncertre hív mindenkit a Semmelweis Vonósnégyes és a Dr. Kunitzer István Alapítvány: 2017. február 5-én, vasárnap, 15:00 és 17:00 között az orvoszenekar kíséretében különleges vendégek lépnek fel a Zeneakadémia Nagytermében. A koncertjegyek komoly támogatás jelentenek a Szent János Kórház I. Belgyógyászati – Gasztroenterológiai Osztálya számára.

Hazánkban ad koncertet december 29-én a Hágában élő Szalai Éva. A fiatal zongoraművészt a Nádor Teremben hallhatja a közönség. Egykori madridi tanára, a legendás zongoraművész-professzor, Dmitri Bashkirov így méltatta az ifjú zenészt: „Játékát lenyűgöző muzikalitása, nemes előadása és a zene iránti mélységes elkötelezettsége teszi vonzóvá”.

Budai Ilona Elindultam világ útján című kötetét mutatják be december 12-én az Óbudai Népzenei Iskolában. Érdekessége, hogy a lekottázott dalok és az emberi történetek mellé egy kis segítséget is kapnak azok a „bátrak”, akik megpróbálják elénekelni a dalokat, de nem (nagyon) tudnak kottát olvasni – a dalok megismerésében segít a könyvhöz csatolt CD-lemez – olvasható a magyaridok.hu oldalon.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma