NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_2_002

2012.08.31
Götz Eszter
Kivételes koincidencia, hogy amikor az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátorának kijelölt David Chipperfield meghirdette a seregszemle hívószavát, és a központi kiállításra kisméretű fehér maketteket kért, Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata már a zsűri előtt volt. KRITIKA
A nyertes magyar pályamű építészhallgatók 21x21 cm-es, fehér makettjeivel kívánta megtölteni a magyar pavilont. Nem – vagy nem feltétlenül – épületmodellekkel, hanem térformák, viszonyrendszerek anyagban való megjelenítésével. A velencei magyar kiállítás így nem is az idei témává emelt „Common Ground” kifejezésre rezonált különleges érzékenységgel, hanem azokra a világfolyamatokra, amelyekből David Chipperfield koncepciója is táplálkozik.
 
Bachmann Bálint és Markó Balázs elképzelése az építészet alapjaihoz tért vissza. Arra voltak kíváncsiak, hogy a fiatal, még egyetemi tanulmányaik kezdetén álló építészhallgatók hogyan gondolkodnak a térről. Ez a radikális kérdésfelvetés egyetlen pillanatban fogja össze az építészettörténet kincsestárában összegyűlt múltbeli tapasztalatokat és a következő nemzedék térfelfogását. Azt, hogy hely és ember, hely és épület, hely és hely milyen kapcsolatba léphet egymással, milyen terekben képzelhető el emberi létezés, milyen törvények irányítják a térbeli elhelyezkedésünket, hogyan tudjuk használni, idézni, tisztelni, vagy éppen meghaladni a korábbi évszázadok térképzeteit.
A szemléletmód meglehetősen filozofikus, mégsem kíván különösebb magyarázatot. Elég végigpásztázni az egy méter magas, karcsú alumíniumlábakra állított makett-erdőt, hogy a látogató megértse, milyen ritka pillanat tanúja lehet. A pavilonba lépve az ő szemszöge is kissé elemelkedik a földtől: egy kaviccsal borított rámpán sétálja körbe a kiállítást, finoman fodrozódó talajon, ami részint kiszakítja a szemlélőt a jelen realitásából, részint feloldja a geometriai szabályok merevségét, mintegy megszabadít az épület konkrét adottságainak érzékelésétől. Nem véletlen, hogy a Biennále minden napján kiadott építészeti napilap már a legelső megjelenésében kiemelte a magyar kiállítás poétikus térfelfogását.
 
A pavilon fénykezelése is az időtlenség érzetét sugallja. Bachmannék a természetes hatásokból indultak ki, az üvegtetőre csupán fehér árnyékoló került, hogy a termek ne forrósodjanak fel, de minden részt természetes fény világít meg. A nap vonulásával az árnyékok játéka is folyamatos mozgásban van, minden órában máshogyan tárulnak fel a sűrűn elhelyezett fehér térmakettek, mindig más az összhatás. Az egyes modellek egymáshoz való viszonya így egy sokoldalú kommunikációs rendszert alkot, és noha formai szempontból nem akar antropomorf jelleget ölteni, mégis egy közösség hálózati struktúrája rajzolódik ki közöttük. Semmilyen plusz információ nem töri meg ezt a puritán, szinte meditációs energiákat generáló térélményt, ami alapvetően átírja a látogató viszonyulását is a modellekhez: először keresni kezdi a különleges megoldásokat, egyedi térelképzeléseket, aztán lassan elszakad az egyes modellektől és már csak egyben, együtt látja az egészet. A pavilon bejáratánál közvetlenül egy kisebb csoport modell mégis elkülönül: ez az ötven darab egy még fiatalabb generáció, a mai tizenévesek munkája, a Műcsarnok és a kultúrAktív Egyesület által kiírt pályázatra beérkezett modellek. Középen, a patióban pedig Kelle Antal geometrikus-organikus fémkompozíciói oldják a makett-rengeteg intenzitását.
 
Az üvegfelületre vitt információs fal, az egyforma magasságba helyezett modellek ritmusa, az egész kiállítás minimalista eszközhasználata rendkívül következetes. Talán csak a személyes jelenlét élménye hiányzik belőle: az a gesztus, hogy kisebb járatokon, sétautakon a modellek intimebb közelségébe kerülhessünk, ne csak frontálisan közelíthessünk az általuk kínált terekhez. Ez a távolságtartás elválasztja egymástól a nézőt és a makettek térfilozófiáját, interaktív kapcsolat helyett némi melankóliával borítja a magyar kiállítást.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

A 21 éves, londoni David Orobosa Omoregie kapta az év legjobb brit albumának járó zenei díjat, a Mercury Prize-t. Az indoklás szerint Dave Psychodrama című debütáló anyaga generációja legmerészebb rapalbuma. Idén márciusban jelent meg, vezette a brit albumlistát és eddig 130 ezer példány fogyott belőle. Dave a díjat családjának és barátainak ajánlotta, kiemelten bátyjának, Christophernek, aki gyilkosságért életfogytig tartó börtönbüntetését tölti. Az elgondolkodtató és önelemző Psychodrama megírását az a terápia inspirálta, amelyben bátyja a börtönben részesül: az elítéltek rehabilitációját a múltjukra épülő szerepjátékkal segítik. Az 1992 óta minden évben odaítélt díj 25 ezer fonttal (9,1 millió forint) jár együtt.

A Párizs közelében fekvő Vaux-le-Vicomte-ba csütörtök éjjel álarcosok hatoltak be, megkötözték az idős tulajdonosokat, és 2 millió euró (666 millió forint) értékűre beecsült zsákmánnyal távoztak. A kastély a legnagyobb, még magántulajdonban lévő védett műemlék épület Franciaországban, évente negyedmillió látogató keresi fel. Az 1656 és 1661 között épült pompás kastélyt XIV. Lajos pénzügyminisztere, Nicolas Fouquet emeltette, magára vonva a király irigységét. A hagyomány szerint Lajost éppen az udvar tiszteletére tartott tékozló ünnepség késztette arra 1661-ben, hogy hátralévő életére bebörtönözze pénzügyminiszterét, elkobozza a kastélyt, legbecsesebb műkincseit pedig a Louvre-ba és Versailles-ba szállíttassa.

Varázslények – Mesebeli küldetés címmel képzeletbeli kalandra hív a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szombattól látogatható kiállítása. A játék során sosem látott tájakat barangolhatunk be, miközben furfangos fejtörők és mitikus kihívások teszik próbára tudásunkat és érzékeinket. A múzeum közleménye szerint a több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás és játék megújult látványvilággal, egyedi installációkkal, rengeteg mesés felfedeznivalóval és ajándékkal várja a kalandvágyó látogatókat. A kiállítás november 3-ig tekinthető meg a Vajdahunyadvárában.

Függök ezen a zord élet-párkányon címmel tart szeptember 23.-án, hétfőn 18:00 órától Ady-estet a Petőfi Irodalmi Múzeumban Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas és kétszeres UNITER díjas Érdemes művész, az erdélyi színjátszás kiemelkedő tehetségű színművésze, a kolozsvári társulat tagja.

A Pozsonyi úti Református Templom altemplomának felújított színpadán szeptember 22-én 19 órától láthatja a közönség Pozsgai Zsolt múltidéző darabját. A Mátyás és Janus című dráma Magyarországon játszódik 1472-ben. Mátyás király régen látott hatalommá növeli az országot. És ekkor váratlanul kitör egy lázadás. Janus Pannonius, a király egyik legkedvesebb barátja és Vitéz János, aki Mátyás nevelője volt, szövetkezik ellene.

Szeptember utolsó szombatján a csongrádi Tari László Múzeum ad otthont az országjáró Játékmustrának, ahol a múzeumi szakemberek a játékosítás terén mélyíthetik el ismereteiket.

Jatekmustra

A legnépszerűbb máltai együttes immár rendszeresen visszajár Magyarországra. Az örömzenére épülő Tribali ezúttal szeptember 28-án játszik a fővárosi Dürer Kertben.

Első alkalommal rendeznek nemzetközi Beatles-fesztivált Magyarországon: a Beatles Weekendet október 5-én az Analog Music Hallban, 6-án a Hard Rock Caféban rendezik meg.

Díjátadóval, nyílt próbákkal, színházi előadásokkal, kulisszajárásokkal ünneplik a színházak országszerte és a határon túl is a magyar dráma napját a hétvégén.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma