IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2019.02.02

Pávó Rékát egy évvel ezelőtt leukémiával diagnosztizálták. Azóta blogot vezet, élni akarásról szóló írásaival és nagyhatású képeivel több ezer embernek közvetíti a rá jellemző, mindenek felett álló életkedvet. Az Opera igazgatói asszisztenseként dolgozó Rékának tizenhat éves kora óta szenvedélye a fotózás. Úgy érzi, akkor igazán önmaga, ha fényképezőgép van a kezében.

onarckep_foto_pavo_reka
Pávó Réka: Art & Leukemia


Art & Leukemia című fotóddal nemrég megnyerted a National Geographic és a Huawei nemzetközi mobilfotó-pályázatának fődíját. A zsűri több mint 67 000 fotóból választotta ki a nyertes alkotásodat. Hogyan született meg ez az ikonikus kép?

A fotó júliusban készült, az utolsó kórházi kemoterápiás befekvésem alatt. Jól látható rajta a hosszú vörös paróka, amely aznap érkezett meg hozzám, én felkaptam magamra, és kicsit ki is festettem az arcomat. Amikor az infúziómat cserélték, az egyik nővér barátnőmtől kaptam a lila maszkot, amelyre valamiért épp úgy gondoltam, hogy a „hope”, azaz „remény” szót írom fel. Lőttem egy képet a telefonommal, és teljesen véletlenül még aznap rátaláltam egy közösségi felületen a mobilfotós verseny hirdetésére. Adta magát, hogy elküldjem ezt a felvételt.

 

Mindennapi szösszenetek humorba pácolva. Ez az alcíme a blogodnak, amelyben küzdésről, gyógyulásról, felismerésekről, élni akarásról írsz. Mi a legfontosabb célod az írással?

Szerettem volna erőt adni azoknak, akik hasonló betegséggel harcolnak. Egy olyan különleges blogot akartam létrehozni, ahol nemcsak a kezelések monoton szárazságáról van szó, hanem jópofa, kreatív képekkel illusztrálom ezt a kálváriát, és emellett megpróbálom mások figyelmét felhívni olyan értékes dolgokra, mint a véradás és az őssejt-donorság. Azért készítem a blogot, hogy megpróbáljak átadni az én életigenlésemből egy kis szeletet az embereknek.

 

Pavo2
Fotó: Pávó Réka


Mennyire hasonlítasz a hétköznapokban arra a Rékára, akit a fotóidon látunk?

Mindig is a szélsőségek embere voltam, szeretem feszegetni a határaimat. Nem rosszindulatból, de számomra jó érzés, ha egy kicsit provokálhatom is az embereket, és szerintem ez érződik a blogomon is. Hiába, hogy egy beteg lányt látunk a képen, próbálok pikánsabb fotókat készíteni, ahol látszik a nőiességem, a pajkosságom, a humorom, és őszintén az, aki vagyok. A rákról általában egy nagyon vékony, karikás szemű, befelé forduló valaki juthat eszükbe, aki diszkrét fejkendőt visel, és próbál visszafogottabban élni. Ellenben én nagy hedonista vagyok. Ahogy hazaértem az első kemoterápiáról, gondolkodás nélkül felbontottam egy üveg vörösbort. Szörnyella de Frász bundában mászkáltam az utcán pink parókában, vastagon kihúzott szemekkel – Aidának nem volt olyan szemtusa, mint nekem. Gyakran ledöbbentek az emberek, és sokan meg is kérdőjelezték, hogy nem viszem-e túlzásba mindezt. Én azonban abban hiszek, hogy ez egyáltalán nem túlzás. Muszáj minden rosszban meglátni a jót. A bajban tanulunk meg igazán örülni, önmagunk lenni és őszintén nevetni.

 

Miben viselkedsz másként fotósként, ha saját magad vagy a modelled, mintha másokat fotózol?

Egy idő után rettenetesen unom, ha csak magamat örökíthetem meg – a kezelésem alatt most erre volt leginkább lehetőségem. Ha viszont másokkal dolgozom, egyszerűen megőrülök, átváltozom. Gyakran mondják, hogy eltorzul az arcom fotózás közben. Mániákusan ott a gép előttem, rakosgatom ide-oda az embereket, a fényeket...

 

Pavo


Mi az álmod fotósként? Mire vágysz a legjobban?

Tartalmas és igényes, színvonalas felkérésekre. Kifejezetten szeretek akár olyan munkába is belefogni, amikor hosszabb ideig kísérek egy-egy életutat, és a modellem különböző életszakaszairól készítek képeket. Nagyon szeretnék művészekkel is együttműködni. Amikor felvettek az Operához, és először láttam az ottani fotósokat a páholyban a művészeket fotózni, az volt az első gondolatom, hogy mennyire jó lenne, ha egyszer én is ezt csinálhatnám. Emlékszem, egyszer szerettem volna az egyik fotós-példaképemtől autogramot kérni, de egy kolléganőm rám szólt, hogy fogjam vissza magam. A mai napig, ha meglátom a fotográfus nevét, mindig az jut eszembe, milyen nagyszerű lenne vele dolgozni – akár másodasszisztensként vagy másodfotográfusként – az évados reklám- és marketinganyagokon.


Fotók: Pávó Réka


Az interjú eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

lukoviczky

Jozef_Jankovi_Plan_for_Communist_Party_Hotel_on_the_Moon_1976

2019.04.19

SIGNAL – Konceptuális és posztkonceptuális tendenciák a szlovák képzőművészetben címmel látható kiállítás április 19-től a Ludwig Múzeumban, mely a szlovák képzőművészet születését és útját követi az 1960-as évek közepétől napjainkig. Azt a tágabb kontextust mutatja be, amelyben a szlovák konceptuális művészet a 60-as évek közepén létrejött, hangsúlyozva ennek a vizuális szemléletnek a továbbélését az egymást követő művészgenerációkon át.

Az_ismeretlen_Kertesz_Imre_02

2019.04.19

Kertész Imre (1929–2016) egyetlen Nobel-díjas írónk élete, akárcsak műveinek egy jelentős része mindmáig ismeretlennek számít. A Kertész Imre Intézet által szervezett vándorkiállítás elsősorban az író tanulóéveit mutatja be, azokra az élményekre koncentrál, amelyek az alkotói pálya későbbi irányát, témaválasztásait is meghatározták. A kamaratárlat április 24-éig a Vígszínházban látható.

fo_ter

2019.04.18

Óbuda az 1800-as évek végén még falusias hangulatú városrész volt. Akkori atmoszférájáról már csak néhány épület mesél. A kerület arculatát ma már a panelrengeteg határozza meg, és csak a tömbök között lehet itt-ott rábukkanni a régi idők miliőjére. Óbuda eltűnt utcái címmel Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történésze tartott várostörténeti sétát.

A fosszíliák a dicynodonták legkevesebb hét-nyolc egyedéhez tartoznak, az emlősök ezen ősei ökörméretűek voltak. Vannak közöttük archosaurus- és más őshüllő-maradványok is, utóbbi a krokodilok őséé lehetett. A tudósok úgy vélik, hogy az 1x2 méter kiterjedésű és ugyanilyen mély terület ivóhely volt abban az időben, amikor nagy szárazság pusztított a térségben, és az állatok legyengült állapotuk miatt pusztultak el. Argentína gazdag a triász, a jura és a kréta földtörténeti korból származó fosszíliák lelőhelyeiben, olyan ősállat-kövületekre bukkantak a dél-amerikai országban, amelyek a bolygó északi részén nem fordulnak elő.

Egy antarktiszi expedíció a Viktória-föld északi részén bukkantank a kéznagyságú nyomra, mely az archosaurus nemhez tartozó állattól származik. Emellett a kutatók a Déli-sarktól mintegy 1700 kilométerre erdők megkövesedett maradványait fedezték fel. Ez arra utal, hogy 200 millió évvel ezelőtt az Antarktisz nem az a jeges kontinens volt, mint ahogyan azt ma ismerjük.

Az aranyozott, ezüst gótikus kehely, mely a talpába vésett felirat szerint egykor a diósgyőri eklézsia tulajdona volt, Luxemburgi Zsigmond idejéből származik, aki Nagy Lajos király vejeként lépett a trónra, majd német-római császárként a nemzetközi politika egyik irányítója lett. A kehely a 15. századból maradt fenn, és a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből érkezett a királynék várába szeptember végéig. Az ötvöstechnika, mellyel díszítették, Velencében alakult ki, magyarországi elterjedése a szoros magyar-olasz kapcsolatokkal, különösképpen Zsigmond velencei háborújával és gyakori itáliai tartózkodásával magyarázható.

Az egyelőre ismeretlen szövegek tartalmazhatják Kafka több, az író halála után befejezetlenül megjelent művének végét is, és fényt deríthetnek a világirodalom egyik legrejtélyesebb alakjára, akinek kulturális örökségére Németország és Izrael is igényt tart. A szövegekkel kapcsolatos hercehurcát akár maga Kafka is írhatta volna, annyira abszurd, hiszen egy olyan gyűjteményért folyt a harc, amelynek senki nem ismerte a tartalmát.

Csaknem 13 500 éves sírt tártak fel a dél-kínai Kuangtung tartományban, melyben egy guggoló pózban elhelyezett női holttestre bukkantak a régészek. A holttest egy 13 és 18 év közötti lányé, akinek azonban hiányzik a feje. Ez a Kínában valaha talált legrégebbi sírhely, amelyben a halottat szándékosan egy bizonyos pozícióban helyezték örök nyugalomra. A holttest különleges testhelyzetéből primitív vallásos hiedelmek megjelenésére lehet következtetni.

Az eredeti bemutató után ötven évvel újra a mozivásznon lesz látható Várkonyi Zoltán klasszikusa, a felújított Egri csillagok, amelyet nagyszombattól a sepsiszentgyörgyi Művész Moziban is vetítenek.

EgriCsillagok_-586x340

Koncertek, tojásfestés, interaktív gyermekelőadás és néptáncbemutató is várja az érdeklődőket húsvétvasárnap és húsvéthétfőn az Ibolyanap elnevezésű családi rendezvényen a Gödöllői Királyi Kastélyban.

Életre kelnek a húsvéti hagyományok, változatos programok várják a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rügyfakasztó vasárnap és vízbevető hétfőn.

A Fővárosi Nagycirkuszban húsvéti programokkal, az artistaképzősök produkciójával és új műsorral várják az érdeklődőket a húsvéti hétvégén és a cirkuszi világnapon.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma