782x90_karacsony_banner_2_ok
2017.09.12

Ismét egy jelentős magyar képzőművész távozott az élők sorából: 2017. június 21-én Bonnban néhány héttel 90. születésnapját követően váratlanul elhunyt az elsősorban textilkollázsairól ismertté vált Bednay Éva, aki külföldön az Eve B’ay nevet is használta. A képzőművész gazdag életutat bejárva, fontos életművet hátrahagyva távozott közülünk. Egész életpályáját a kísérletező kedv, az új utak, technikák keresése jellemezte.

Bednay Éva képeit Magyarországon sokáig nem láthattuk, a hetvenes évek elején az USA-ba történt kivándorlását, majd az NSZK-ban történt letelepedését követően hosszú ideig még csak haza sem látogathatott. Nagyobb rendszerességgel csak a rendszerváltást követően tartózkodott itthon. Képeivel 1981-ben szerepelt a külföldön élő magyar művészeknek „Tisztelet a szülőföldnek” címmel a Műcsarnokban megrendezett kiállításon[1]. A művésznek 2009 januárjában-februárjában négy héten át nyitva tartó reprezentatív életműkiállítása volt Hollandiában, a waassenaari De Paauw Palotában. Erről a magyar sajtó is széleskörűen tudósított (például a Magyar Nemzet[2] és a Népszabadság[3]). Hazánkban munkáival csak később, 2010 júniusában a Közép-európai Kulturális Intézet által rendezett retrospektív kiállításon találkozhattunk ismét; ekkor mutatták be a munkásságáról prof. dr. Heijo Klein művészettörténész, a Bonni Egyetem tanára által írt magyar, német és angol nyelvű monográfiát, amely napjainkban már minden országos jelentőségű könyvtárban fellelhető.

 

CIMG7917


Munkái azonban az USA-ban, Németországban, Svájcban és Hollandiában jelentős galériákban és nagyszabású egyéni kiállításokon arattak sikert. Élete végéig ragaszkodott azonban azokhoz az ismeretekhez, ahhoz a szemlélethez, amelyeket tanulmányai során itthon szerzett; sok kortársával ellentétben nem engedett az amerikai és a nyugat-európai művészetben 1945 után az absztrakt expresszionizmus és a „pop art” által fémjelzett modernnek számító divatos trendeknek.

 

Mindvégig hű maradt gyökereihez. A szecesszió, majd később Picasso, Modigliani, Matisse és Chagall által kijelölt úton haladt, hozzájárulva ezen korszakalkotó művészek munkássága egyéni hangvételű színtézisének megalkotásához. Szemlélete, a művészet fogalmának rendkívül szigorú értelmezése lehetővé tette számára, hogy a piaci trendektől függetlenül maradandó értéket képviselő műveket alkosson, és az elidegenedett művészeti törekvésekkel szemben ismét szorosra fűzze művész és közönség kapcsolatát. Műveivel még a közízléshez szokott nézőt is szinte észrevétlenül a saját színvonalára emelte.


17103425_180352075797752_480433738900356900_n

 

Képei nemigen jelentek meg a művészeti piacokon; nevét nem fogjuk megtalálni a világ neves aukciós házainak eladási listáin. Olvasatában a művészet nem válhatott a pénzes emberek számára könnyen megszerezhető árucikké. A művészet nem mesterség, hanem szent és misztikus tevékenység volt számára, az nem szolgálhatott a megélhetés forrásaként. Környezete is idegenkedett a gondolattól, hogy művészetét aprópénzzé váltsa. Egyszer egy számottevő budapesti galéria tulajdonosa – akihez véletlenül került egy itthon korábban elkallódott képe – megjegyezte, hogy „Bednay Éva jó művész, de itthon nincsen piaca”. Igaza volt: Bednay Éva soha és sehol sem volt piaci szereplő. Munkáitól, aki egyszer megszerezte, nemigen vált meg többé.


Gazdag életutat bejárva, fontos életművet hátrahagyva távozott közülünk. Egész életpályáját a kísérletező kedv, az új utak, technikák keresése jellemezte. Az ötvenes években egyre szélesebb körűvé vált a műanyagok ipari hasznosítása; ebben az időben érdeklődése ezeknek az új anyagoknak iparművészeti felhasználása felé fordult. Később, a hatvanas években főleg rusztikus megmunkálású, több rétegű, csurgatott festék- és lakkrétegekkel borított, különleges festményeket készített, amelyekbe gyakran mozaikszerűen textil-, fém- és műanyagdarabokat is illesztett. Már végleges lakhelyén, Bonnban dolgozta ki azt a csakis rá jellemző, egyéni technikát, amely lehetővé tette a textildarabokban rejlő színek és minták festészeti célú felhasználását. Ezt követően egyaránt készített textilmozaikokat, -kollázsokat, olaj és olajpasztell festményeket, grafikákat, illetve munkásságára egyre inkább jellemzővé vált ezeknek a technikáknak az egyidejűleg történő, vegyes használata.


Varazslatos_erdo


Bednay Éva képeinek különlegességét mégsem a technikai megújulásra való törekvésekben, hanem azoknak a lelki tartalmaknak, pozitív és negatív életérzéseknek a megjelenítésében kell keresni, amelyek általában minden nő, minden ember életében jelen vannak, de azok vizuális megjelenítésére ilyen magas művészi színvonalon csak kevesen képesek. Alkotásai nekünk, a szemlélődő közönségnek szólnak érthető nyelven. Munkásságát folyamatosan a szépség megragadására irányuló törekvések hatották át. Képein megjelennek a női lélek legfontosabb rezdülései: a társ iránti vágy, annak megtalálása és elvesztése, bánat és öröm, a gyermekáldás felett érzett boldogság, a gyermek iránti aggodalom és az ezzel kapcsolatos önfeláldozás, a növények virágzása okozta boldogság és a hervadásuk miatt érzett bánat, de tetten érhető nála az életöröm elvesztésétől, az elmúlástól való félelem is. Festészete esetenként olyan lírai magasságokba emelkedik, amelyhez hasonlóval csak a magyar költészet mesterei esetében találkozhatunk. Műveinek helye közgyűjteményekben van.



Dr. Gyebnár István


[1] 1982 Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest (kat.)

[3] Blahó Miklós: Összegzés és búcsú, Bednay Éva életmű-kiállítása Wassenaarban, Népszabadság, 2009. január 19.

k_03_RGB

2017.11.22

A WOOLCANO művészeti és technológiai labor első projektje a HAND TUFTING + nevet viseli. A projekt tervezői az alkotói folyamatuk során többek között a kézi tűzésű szőnyegkészítési technika adaptálhatóságát kutatják. Noha más-más módon, de mindegyik terv rendhagyónak mondható abból a szempontból, hogy a kísérletezés szellemében fogant.

d_noe20171019007_600x414

2017.11.22

Előfordulhat, hogy a Magyar Nemzeti Galéria Kupolacsarnokában vidáman csacsacsázó párokra bukkansz, fél emelettel feljebb pedig a felszűrődő hatvanas évek zenéjére önfeledten festegető embereket találsz? Útközben esetleg belefutsz még egy előadásba vagy tárlatvezetésbe is? A novemberi Múzeum+-on e különleges élményeket élhettük át.

_D0A4705_Copy

2017.11.21

Szakács Imre festőművész a mostani kiállításával az első önállót tudhatja magáénak Erdélyben – a 7x7 című kiállítás 49 alkotása a Nagyváradi Vár Fejedelmi Palotájában kapott helyet, ahol november 19. és december 31. között látogatható. Az alkotások hét művésztelepen készültek.

„Messziről jöttél, sokat láttál és a fényképeiddel sok mindent megmutatsz, talán még a mindennél is többet” – búcsúzott személyes hangú beszédében Kincses Károly fotótörténész a november elején elhunyt Balla Demeter fotográfustól, akit november 21-én temettek el a Farkasréti Temetőben. Mint mondta, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus gigantikus életművet hagyott hátra.

Őrfi József saját maga tervezte és építette piliscsabai családi háza nyerte épület kategóriában a Média Építészeti Díját, amelyet november 18-án este adtak át Budapesten. A tervek között Takács Gyula finnországi skanzenépülete lett a nyertes. Őrfi József saját családi házát bővítette ki, a tervezést és a kivitelezést is ő végezte.

Hontalanítás című, a kirekesztés témáját feszegető, több elismeréssel is díjazott produkciójával egyhetes erdélyi turnéra indul a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház. A Hontalanítás című produkció mellett délelőttönként a Felföld tánchagyományai című ismeretterjesztő darabot láthatja a közönség. Az erdélyi turné alkalmával november 26-áig Gyergyószentmiklósra, Székelyudvarhelyre, Csíkszeredába és Kolozsvárra is ellátogat a társulat.

Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumban mutatják be november 28. és december 17. között a Seuso-kincset, a késő római ötvösművészet legjelentősebb, ismert leletegyüttesét. Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója arról számolt be, hogy az intézmény belső tereit átalakították, külön honlap készült, amely a múzeumpedagógia munkát is segíti. A múzeum a kiállítás ideje alatt 12 órás nyitvatartással működik.

A cigányság egyik eredettörténetét feldolgozó, nagyszabású oratóriumot mutatnak be december 19-én a pécsi Kodály Központban a Gandhi Gimnázium Közhasznú Nonprofit Kft. szervezésében. A koncerten 14 országból származó autentikus cigányzene szólal meg népi-világzenei hangszerelésben. A Valaha madarak voltunk című produkcióban csaknem kétszázan működnek közre. Az előadás fővédnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Ipari és háztartási hulladékokból épített hangszerek? Utánozhatatlanul bravúros kísérleti koncertek? Slagszaxofon, biciklidob, hangburgerek? Egy évtizede foglalkozik speciális hangkeltő eszközök építésével a Bélaműhely Sound Art. Csácsúcsicsó című lemezükön egyaránt szerepelnek egyedi hangszerelésű technoszámok és versfeldolgozások, születésnapi koncertjükön pedig fellép a Soharóza kórus is.

belamuhely

Folytatódik a Pannon Filharmonikusok E.ON-koncertsorozata a Müpában: a tánc négy arcát bemutató hangversenyen a közönség stíluson és korokon átívelő műsort hallgathat meg a Pannon Filharmonikusok előadásában november 17-én 19:30 órai kezdettel. A koncert négy zeneművén keresztül az élet, a halál, a csábító és a tenger hívja táncba a hallgatóságot. Az esten szólistaként Bogányi Gergely zongoraművész áll színpadra, míg a zenekart Cristian Mandeal dirigálja.

Kutyák és istenek, erőszak és bűn, elfogadás és kiszolgáltatottság: ismét látható Mundruczó Kornél és a Proton Színház Szégyen című előadása október 30-án, 31-én és november 1-jén a Trafóban. Az előadás most különösen aktuális, hiszen a nők elleni erőszak és a faji diszkrimináció egyszerre jelenik meg J. M. Coetzee azonos című regényének színpadi adaptációjában. Érdekesség, hogy a cannes-i filmfesztiválon fődíjat nyert Fehér Isten című film egyik előzménye a 2012-ben született előadás. A produkció 70. előadása november 1-jén lesz.

Az első Fair Play Napon, október 26-án zenei alkotók, előadóművészek hívják fel a közönség figyelmét arra, hogy digitalizálódó világunkban egyre fontosabb a fair play, a zenészek anyagi és erkölcsi megbecsülése. A zenei produkciók létrejöttéhez ugyanúgy anyagi erőforrások kellenek, mint bármely hétköznapi termék előállításához, melyekért a fogyasztók pénzt adnak. A ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért kezdeményezésére létrejövő Fair Play Nap a tudatos, fair zenefogyasztás szükségességére hívja fel a figyelmet.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma