Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2012.03.25
Százados László
 
A Mélykék 1 táncosra és 3 érzékelési alrendszerre – hang, szín/fény, mozgás és ritmus-képletek változó viszonylataira – komponált, játékossága és látszólagos könnyedsége ellenére is minden pillanatában határozottan kézben tartott, tudatosan megkomponált előadás. „Kísérleti változata”, a Kékör érzékszervi-kalandtúrája a Műhely Alapítvány szervezésében létrehozott – Az Ismeretlen Kutatása – improvizációs alkotóműhely keretében született meg (MU Színház, 2009). Egy évvel később, a korábbi kísérlet 3 résztvevője – Rózsavölgyi Zsuzsa, Terebessy Tóbiás, Vicsek Viktor– a Sín Kulturális Központban kapott lehetőséget egy darab létrehozására. A csapatmunkában addigra már összecsiszolódott hármas a Kékör tapasztalatainak újrahasznosításába, a nyitva hagyott utak feltérképezésébe, a művészeti ágak közötti szörfölés és kapcsolatkiépítés folyamatába további résztvevőket – Bartha Márk, Márton Péter, Szakál Andrea – vont be.
 
Ennek a kollaborációnak az eredménye a Mélykék multifunkcionális és változékony színpadi tere, amely saját szabályokkal bír: tánc- és mozgástér, de egyben érzékelő felület, reakcióképes audio-vizuális környezet is, hátul vetítővászonnal lezárva. Reagál a táncosra: a mozgásingerek hang- és fény/szín-rendszerek reflex-szerű változásait indítják be. Ugyanakkor a táncosnak is igazodnia kell a „hozzáférések” követelményeihez: pozíciója, az általa birtokolt kontroll mértéke nem állandó, az előadás folyamán változó. Fénysávokat irányíthat, emelkedő zöldbe gázolhat, mélykékbe merülhet alá, vagy akár a hippi-korszak diavetítétes pre-VJ-technikáját idézve absztrakt mintázat vetítőfelületévé válhat a színek metszéspontjában. Néha pedig mintha valamiféle speciális theremin-változatot üzemeltetne: szín- és hang-átmeneteket hív elő a mozdulatai minőségével (gyors, lassú, stb.), s akár értelmes szavakat is képes „kimozgatni” a hangzó térből.
 
Történet, narratíva helyett, talán inkább egy „kutatási téma” egyáltalán nem száraz analízise, részfeladatainak valahonnan valahová tartó iránya rajzolódik ki. Pedig könnyen végigpörgethető, hogy milyen sokváltozós rendszert kell összehangolni és uralni ebben a mobil színpadi laboratóriumban, mint ahogy az is, hogy az egymásba nyitott, egymásba átkonvertálható érzékszervi utak mennyi új tapasztalat és értelmezés forrásává válhatnak. A határátlépések közben aktivált eszköz- és stílusváltások úgy indítanak be műfajközi párbeszédet, hogy közben eltérő érzelmi és hangulati alapú asszociációs bázisokat hoznak működésbe. Hol az egyik, hol a másik érzékszervi út dominál, „tölt fel” élményekkel, működteti a fantáziát. A néző önkéntelenül is nagyobb egységekké próbálja összefűzni a rövid, lazán kapcsolódó jeleneteket: így jut el az élőzenés, beatboxos fél-improvizációtól a testre (fejre) erősített szenzorral vizuális és akusztikus közeget teremtő mozdulatokon át, az utolsó harmad real-time virtuális testszobrászatáig. A digitalizált látvánnyal együtt elszabadul a képzelet is: az extrém-húsplasztikák, az égnek álló, négylábú szürrealista ősnő-virágkehellyé torzuló test, vagy a kézrovarok, ujjas ízeltlábúak rajzása után már nem lepődünk meg a zárójelenet virtuális önfelszámolásán. A hátsó vetítőfelületen örvénylő, önmagába tekeredő csigaház-motívumot már csak néhány egyszerű mozdulatsorral – hajigazítás és kibontás, ruha leeresztés – alakítja(?), kontrollálja(?) a program középpontjába szippantott „táncosnő”. Ez a végpont: a látvány felülkerekedik a mozgáson, az analógtól a digitális mandalából kikopó testig, a személyiségvesztésig vezetett az út.
 
A Mélykék a példa rá, hogy kiépült – még létezik – egy hazai infrastruktúra, amely helyet, időt és eszközöket biztosít a kísérletezéshez, a színpadi tapasztalat és rutin megszerzéséhez: fiatal, kísérletező kedvű művészeknek, alkotócsoportoknak ad alkalmat arra, hogy egy ideiglenesen megteremtődő szellemi közösségből, együttműködésből akár hosszabb távú munkakapcsolat és időtálló produkció jöhessen létre. A műhelymunka a lényeg: a friss szemlélet, illetve a – mind a téma, mind a felhasznált technika tekintetében – aktuális problémafelvetések becsatornázása egy kreatív folyamatba. Ez pedig, ha sikerül megtalálni a kutatás és kísérletezés megfelelő formáit, és végig fenntartani az együttműködés örömének és szabadságának optimális szintjét, izgalmas, továbbgondolásra is érdemes műfajközi hibrideket, megoldásokat eredményezhet.
2012.08.31

Szeptember 19. és 23. között rendezik meg az L1 Kortárs Táncfesztivált. Idén 11 országból érkeznek vendégek, köztük Japánból, az Egyesült Államokból és Chiléből is.

2012.08.30
Amatőröknek és profiknak hirdet táncmaratont a hétvégére a Trafó Kortárs Művészetek Háza: a Műhely Alapítvány hagyományos, táncos évadnyitóján két napon át, reggeltől estig táncolhatnak a kortárs mozdulatok szerelmesei.
2012.08.29
A Szarvasi Vízi Színpadon lép fel a GGTánc Eger pénteken.

Az Ismerős Arcok idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A jubileumi alkalomból egy vadonatúj videoklipben újragondolva, szimfonikus kísérettel jelentették meg a Nélküled című emblematikus dalukat, amely az egész Kárpát-medencei magyarság összetartozásának jelképe lett. Június 22-én a Barba Negra Trackben adnak születésnapi nagykoncertet.

Küszködik és teremt címmel Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplóinak teljes szövegét 12 fiatal színésznő olvassa fel június 19-én Budapesten, a Pozsonyi úti Amikor Galériában. A naplók 12 év történetét mesélik el, 1935-től 1946-ig, így minden színésznőre egy év, nagyjából száz oldal jut. A felolvasások reggel 10 órakor kezdődnek, és délután 17 óráig folyamatosan zajlanak.

Paul Gauguin egy 17 éves korában készített akvarellét árvereztek el június 16-án a franciaországi Montbazonban. Az akvarell egy vízparton álló svájci hegyvidéki faházat ábrázol és egy Svájcban élő francia iparmágnás vette meg 80 ezer euróért, aki az interneten licitált. A francia posztimpresszionista festő kézjegyével ellátott képen a dátum 1865. július 2-a, tehát ez Gauguin első ismert rajza, amelyet tussal és vízfestékkel készített. A 39,5x25 centiméteres képet az orleans-i császári líceum professzora, Charles Pensée irányításával készítette a művész.

Június 16-án Jens Harzer német színésznek adták át Bécsben a gyémántokkal kirakott Iffland-gyűrűt. A több mint két évszázados múltra visszatekintő, egész életre szóló kitüntetést nem zsűri ítéli oda, hanem mindenkori viselője nevezi meg végrendeletében utódját mint „a német nyelvű színjátszás legjelentősebb és legérdemesebb művészét". A februárban elhunyt Bruno Ganz svájci színész 23 éven át viselte a vasból készült, 28 apró gyémánttal és féldrágakövekkel kirakott ékszert, és ő nevezte ki Harzert utódjául.

Bulgáriában, a szmoljani Nagy László Emlékházban Ki viszi át a szerelmet. Hommage à Nagy László címmel június 18-án nyílik állandó kiállítás. A tárlatot a Bolgár Köztársaság kulturális minisztere, Boil Banov, az esemény védnöke nyitja meg.

Június 20. és 23. között idén második alkalommal rendezi meg az operett műfaj koronázatlan királyáról, Rátonyi Róbertről elnevezett négynapos operettfesztiválját a Veszprémi Petőfi Színház. A színművész életének utolsó szakaszában négy előadást is rendezett Veszprémben.

Peller-Szendy

Koncertek, színházi előadások, filmvetítés, kézműves vásár és hajótúra is várja június 18. és 22. között az immár tizennegyedik Szolnoki Tiszavirág Fesztivál látogatóit. A fesztivál a város szívében nyitja meg a szolnoki nyári rendezvények sorát.

Az A38 tetőteraszán kéthetente jelentkező koncertsorozatban 2019 legizgalmasabb és legeredetibb hazai dalszerzőit faggatják ki meghatározó könyvélményeikről, kedvenc szerzőikről és a sorok közti gondolataikról.

Tíz színpadi előadással és új programokkal várja a közönséget a Pécsi Nyári Színház június 20. és augusztus 11. között.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma