2012.04.17
Tarján Tamás
Mindig mosolygott. Persze bizonyára nem mindig. De ahányszor csak találkoztunk – színházakban, szerkesztőségekben sok száz alkalommal, az igazi beszélgetéseket, közös munkákat tekintve sajnos igen ritkán –, legtöbbször ott bujkált a szája szögletében az okos-rezignált aprócska nevetés. GYÁSZ
Ha két évtizeddel ezelőtt a Film Színház Muzsikának vittem keresztrejtvényt, ha újabb időkben cikket a Színház című lapnak (ahol képszerkesztőként dolgozott, hosszú ideje alakítva a lap arculatát), szívós, higgadt derűt, céltudatosságot és fáradhatatlanságot olvastam le vonásairól, s ezzel biztatást is sugárzott környezetének.
 fotó: eMasa | Bakró-Nagy Ferenc
A színházi fotózás művésze volt. Tárgyilagosan tudomásul vette, hogy mivel a sportfotózás stadionkapui, öltözőajtói nem nyíltak meg előtte pályakezdésekor, más terepet kell keresnie. Amikor gazdag repertoárjára a sokáig óvatosan elhárított táncfotózás is felkerült, ezt a tevékenységet „kulturális sportfotózásnak” keresztelte el. A gyakorta eleve a mozdulatlanságból komponáló portréfényképezést is erősségének tudhatta, ám a színpadi mozgássorból kiragadott, kimerevített, s ennek ellenére mozgásban maradó előadás-pillanatképet még inkább. Korántsem ars poetica nélkül, azonban a szakmai-művészi fontoskodást kerülve örökített meg ezer és ezer színházi estét, lehetőleg úgy, hogy a produkciót „hivatalból” csupán egyszer nézte meg. Bízott – teljes joggal – az egyszeri találatban, ütemérzéke, szemmértéke dramaturgiájában. A fotós ihletében, mely ama színházi „összelélegzésből”: színész, közönség, ügyelő, díszletező, jegyszedő, belógó kíváncsi, büfés – és fényképész este héttől tízig közös létmódjából fakad; és egy kissé a szerencséből is.  
A mesterséget első fokon (egy véletlennek köszönhetően) Escher Károly Riportfényképezés című könyvéből tanulta. Fiatalságától művészete műhelyében élt családilag is, hiszen férje ifjabb Schiller Alfréd fotóművész, neves műtárgyfotós volt, apósa pedig idősebb Schiller Alfréd, aki – fiával egyetemben – a magyar fotózás technikatörténetébe ugyancsak beírta a nevét. A szülők hivatását a két leánygyermek is viszi tovább.
Ladányi Andrea és Gazsó György
Koncz Zsuzsa felvétele a Közép-Európa Táncszínház Nero, szerelmem című előadásáról (2001)
(az OSZMI Táncarchívumának gyűjteményéből)
Koncz Zsuzsa büszkén gondolt a felvételeire, archívumára, de nem pátyolgatta, féltette a hatalmas (váratlan feladatok váratlan hívásaira is praktikusan válaszoló) arzenált. Nem szolgált örömére, hogy a színházi könyvek, kiadványok nemegyszer „ömlesztve” közlik a fényképek készítőinek nevét, mégsem emlékszem, hogy e jogfosztás miatt patáliát csapott volna. Remélte, tudta: a stílusa képviseli őt, egyedivé teszi képeit. Pontosan foglalta össze gondolatait, ha a fényképező és a fényképezés retorikájáról, küldetéséről szólt. A pontosság, a szituációkat fotóval értelmező racionalitás, a struktúrákra való fogékonyság intenzívebben mutatkozik munkáiban, mint a költőibb képzetek mögöttese. Fotóival nem újrafogalmazta, „újrarendezte”, hanem megörökítette, dokumentálta, az emlékezhetőség dimenzióiba helyezte a látottakat.
Tengernyi képét szinte pillanatok alatt teríthetem magam elé a Színház című folyóirat bekötött, súlyos évfolyamai és más források segítségével (ezek többségére a Koncz Zsuzsától most mély részvéttel búcsúzó barátok, tisztelők, színházrajongók is könnyen rálelhetnek az interneten). Micsoda erudícióval kapta el az állítólag mindig jól fényképezhető Cserhalmi György Don Juanját, a modern viseletként omló puha kelmék és a feje felett halálosan beszakadt, kitört üvegű falazat, tetőzet kontrasztjában… Miként sűrítette Paál István arcképébe (sőt kéz-képébe) a gyónó próféta magasztos magabiztosságát, a már a túlvilágra néző, csillogó-fényvesztő tekintettel is elmondott profán imát… Milyen kafkai sorozatot készített az éhezőművészt megtestesítő Bán János bohócosan performer attrakciójáról… S övé az egyik legsikerültebb, legtöbbször reprodukált Petri György-fotó is.
Koncz Zsuzsa sajnálkozott, hogy a Meno Fortas vendégjátékán tilos volt fényképeznie – hát apparátját csitítva úgy feledkezett bele a litván Hamletbe, amiként géppel a kezében is tette, csak éppen tapintatosan kattintgatva (feltűnés nélkül szeretett dolgozni, mintha ott sem lenne). A társulat 2003-as magyarországi fellépésekor az Évszakokat fotózhatta. Remekelt.
Cserhalmiról az 1970-es évek óta ég belém egy színész- és szerep-ikon, Paált öngyilkossága előtt hallottam a terveiről beszélni, Bánt egyszer egy riportban hasonló kafkai figurákról kérdezhettem, Petri egy ideig csoporttársam volt az egyetemen. Előképek és véglegesült képek élhetnek róluk bennem. Az Évszakokat nem láttam, a lefényképezett színészt, aki a Színház 2003. májusi lapszámának hátsó borítójáról néz – nem is ránk, inkább valami delejes fél-közelbe – nem ismerem. De Koncz Zsuzsának köszönhetően előttem a kép, a valószínűleg komikusnak tételezhető lefotózott színpadi időtöredék: különös keret mögött az arc, előtérben a kéz. Melyik a fontosabb: a fizimiska vagy az ujjak?
A kép él, a történet folytatható.

tanyaszinhaz14

2018.12.15

A Tanyaszínház a délvidéki Kavillóból csacsifogattal indult 1978-ban. Előadásaikat azóta félmillióan látták, és ma már művésztelepük is van. Idén ünneplik fennállásuk 40. jubileumát, melyet Magyar Örökség díjjal koronázhatnak meg. A közösség szolgálatáért járó elismerést szombaton adják át Budapesten. Magyar Attilával, a színház elnökével Németh Ernő, a Vajdaság ma munkatársa beszélgetett.

Zoltan_Aron_Liliom

2018.12.14

2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd a Vígszínházhoz szerződött. Ő az Ózban a Bádogember, A Pál utcai fiúkban Barabás, a Háború és békében Dolohov hadnagy, Molnár Ferenc Liliom című drámájában Hugó. Nemrég Junior Prima díjat kapott. Interjú Zoltán Áronnal.

2012.08.31
Izgalmas előadásokat, sok szép estét ígért a közönségnek Vidnyánszky Attila igazgató a debreceni Csokonai Színház pénteki évadnyitó társulati ülésén.

A Megszállottak kapta a legjobb filmnek járó fődíjat az indiai kolkatai nemzetközi filmfesztiválon (Calcutta International Kult Film Festival). Az alkotás tavaly októberben a világfesztivál előválogatóján már megkapta a legjobb film díját, a január 16-17-én rendezett gálán Kolkatában egy angol és egy japán film társaságában indult a fődíjért, az Arany Róka szoborért, amelyet megnyert. A négy hónapig tartó versengésen 86 ország filmjei vettek részt különböző kategóriákban. A Megszállottak a reformáció emlékéve alkalmából készült 2018-ban, a hitújító Kálvin és a később katolikus szent, Loyolai Ignác szenvedélyes találkozásáról szól. A két főszereplő Szabó Máté és Lux Ádám, az operatőr Kovács Claudia volt. A film az elmúlt hónapokban több nemzetközi fesztiválon bizonyult a legjobbnak, köztük Monacóban, Zürichben és Argentínában.

A Színházi Kritikusok Céhe első alkalommal az 1979/1980-as évad végén adta át a Színikritikusok díját. A 40. évforduló kapcsán induló beszélgetéssorozatban meghívott kritikusokkal és díjazott alkotókkal járják körül, mit jelentett a díj egykor, mit ma. A havi rendszerességgel jelentkező beszélgetéssorozat állandó helyszíne a Három Holló. Az első beszélgetésre 2019. január 29-én 17 órai kezdettel kerül sor.

Több mint 30 koncert várja az érdeklődőket február 9-én a kórusok téli éjszakáján a MagNet Közösségi Házban Budapesten. A közönség belehallgathat hazai, nemzetközi, gyermek és felnőtt kamarakórusok műsorába, fellép többek között az Amagnus Énekegyüttes, a Contrapunto kamarakórus, a Dalinda, a Voice drops, a kecskeméti Kodály Nemzetközi Kamarakórus, a Pax et Bonum Kamarakórus és a Csicsergők gyermekkar.

A vezetőváltásra azért került sor, mert a világ legrégebbi, több mint fél évezrede alapított énekkara pénzügyi botrányba keveredett. A vizsgálat még folyik. A férfikórust mostantól Ferenc pápa ceremóniamestere, Guido Marini vezeti, a pénzügyeiért Guido Pozzo, a Sixtus-kápolna pénzügyi szuperintendánsa felel. A Sixtus-kápolna énekegyüttest 1471-ben alapították, de gyökerei Nagy Gergely pápa idejére (590-604) nyúlnak vissza. A kórus énekel a pápai miséken, emellett koncertezik szerte a világban.

Január 22-én Szentendre Fő terén ismét megrendezik a Himnusz-flashmobot. Budakeszin Pápai Erika színművész önálló estjével lép fel, Szigethalmon Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert zenés pódiumestje várja a Városi Szabadidőközpontban az érdeklődőket. Szombaton Isaszegen hagyományőrző néptáncbemutatót tartanak, Szigethalon Jótékonysági Városi Bált, Vácon folkpartit és táncházat. Lesz bál Vecsésen és Budakalászon is, ahol a XXII. Svábbállal kezdődik a báli szezon.

Nemzetközi egyetemi művészeti fesztivált rendez a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) január 31. és február 3. között; a harmadik alkalommal megvalósuló FACT-en (Festival Arts Cinema Theatre) négy külföldi és két magyarországi egyetem hallgatói mutatkoznak be 12 produkcióval.

fact

Ünnepi esten emlékeznek a magyar kultúra napjára január 22-én a Kölcsey Központ Nagytermében. Az eseményen egyebek mellett átadják a Debrecen Kultúrájáért Díjat, és ünnepi műsort ad a Kodály Filharmónia Debrecen.

Egész éves programsorozattal emlékezik 1989-re idén a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), ahol jelentősen bővül a Seuso-kincset bemutató kiálltás, és többek között az antik Perzsiát és a 19. századi kaliforniai aranyláz magyar szereplőit vizsgáló tárlatok is várhatók.

A magyar kultúra napja alkalmából Madách Imréről és Nyírő Józsefről is megemlékeznek Nógrád megyében, a programok sorában lesz színházi előadás, jubileumi fotókiállítás és versmondó verseny.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma