2012.04.17
Tarján Tamás
Mindig mosolygott. Persze bizonyára nem mindig. De ahányszor csak találkoztunk – színházakban, szerkesztőségekben sok száz alkalommal, az igazi beszélgetéseket, közös munkákat tekintve sajnos igen ritkán –, legtöbbször ott bujkált a szája szögletében az okos-rezignált aprócska nevetés. GYÁSZ
Ha két évtizeddel ezelőtt a Film Színház Muzsikának vittem keresztrejtvényt, ha újabb időkben cikket a Színház című lapnak (ahol képszerkesztőként dolgozott, hosszú ideje alakítva a lap arculatát), szívós, higgadt derűt, céltudatosságot és fáradhatatlanságot olvastam le vonásairól, s ezzel biztatást is sugárzott környezetének.
 fotó: eMasa | Bakró-Nagy Ferenc
A színházi fotózás művésze volt. Tárgyilagosan tudomásul vette, hogy mivel a sportfotózás stadionkapui, öltözőajtói nem nyíltak meg előtte pályakezdésekor, más terepet kell keresnie. Amikor gazdag repertoárjára a sokáig óvatosan elhárított táncfotózás is felkerült, ezt a tevékenységet „kulturális sportfotózásnak” keresztelte el. A gyakorta eleve a mozdulatlanságból komponáló portréfényképezést is erősségének tudhatta, ám a színpadi mozgássorból kiragadott, kimerevített, s ennek ellenére mozgásban maradó előadás-pillanatképet még inkább. Korántsem ars poetica nélkül, azonban a szakmai-művészi fontoskodást kerülve örökített meg ezer és ezer színházi estét, lehetőleg úgy, hogy a produkciót „hivatalból” csupán egyszer nézte meg. Bízott – teljes joggal – az egyszeri találatban, ütemérzéke, szemmértéke dramaturgiájában. A fotós ihletében, mely ama színházi „összelélegzésből”: színész, közönség, ügyelő, díszletező, jegyszedő, belógó kíváncsi, büfés – és fényképész este héttől tízig közös létmódjából fakad; és egy kissé a szerencséből is.  
A mesterséget első fokon (egy véletlennek köszönhetően) Escher Károly Riportfényképezés című könyvéből tanulta. Fiatalságától művészete műhelyében élt családilag is, hiszen férje ifjabb Schiller Alfréd fotóművész, neves műtárgyfotós volt, apósa pedig idősebb Schiller Alfréd, aki – fiával egyetemben – a magyar fotózás technikatörténetébe ugyancsak beírta a nevét. A szülők hivatását a két leánygyermek is viszi tovább.
Ladányi Andrea és Gazsó György
Koncz Zsuzsa felvétele a Közép-Európa Táncszínház Nero, szerelmem című előadásáról (2001)
(az OSZMI Táncarchívumának gyűjteményéből)
Koncz Zsuzsa büszkén gondolt a felvételeire, archívumára, de nem pátyolgatta, féltette a hatalmas (váratlan feladatok váratlan hívásaira is praktikusan válaszoló) arzenált. Nem szolgált örömére, hogy a színházi könyvek, kiadványok nemegyszer „ömlesztve” közlik a fényképek készítőinek nevét, mégsem emlékszem, hogy e jogfosztás miatt patáliát csapott volna. Remélte, tudta: a stílusa képviseli őt, egyedivé teszi képeit. Pontosan foglalta össze gondolatait, ha a fényképező és a fényképezés retorikájáról, küldetéséről szólt. A pontosság, a szituációkat fotóval értelmező racionalitás, a struktúrákra való fogékonyság intenzívebben mutatkozik munkáiban, mint a költőibb képzetek mögöttese. Fotóival nem újrafogalmazta, „újrarendezte”, hanem megörökítette, dokumentálta, az emlékezhetőség dimenzióiba helyezte a látottakat.
Tengernyi képét szinte pillanatok alatt teríthetem magam elé a Színház című folyóirat bekötött, súlyos évfolyamai és más források segítségével (ezek többségére a Koncz Zsuzsától most mély részvéttel búcsúzó barátok, tisztelők, színházrajongók is könnyen rálelhetnek az interneten). Micsoda erudícióval kapta el az állítólag mindig jól fényképezhető Cserhalmi György Don Juanját, a modern viseletként omló puha kelmék és a feje felett halálosan beszakadt, kitört üvegű falazat, tetőzet kontrasztjában… Miként sűrítette Paál István arcképébe (sőt kéz-képébe) a gyónó próféta magasztos magabiztosságát, a már a túlvilágra néző, csillogó-fényvesztő tekintettel is elmondott profán imát… Milyen kafkai sorozatot készített az éhezőművészt megtestesítő Bán János bohócosan performer attrakciójáról… S övé az egyik legsikerültebb, legtöbbször reprodukált Petri György-fotó is.
Koncz Zsuzsa sajnálkozott, hogy a Meno Fortas vendégjátékán tilos volt fényképeznie – hát apparátját csitítva úgy feledkezett bele a litván Hamletbe, amiként géppel a kezében is tette, csak éppen tapintatosan kattintgatva (feltűnés nélkül szeretett dolgozni, mintha ott sem lenne). A társulat 2003-as magyarországi fellépésekor az Évszakokat fotózhatta. Remekelt.
Cserhalmiról az 1970-es évek óta ég belém egy színész- és szerep-ikon, Paált öngyilkossága előtt hallottam a terveiről beszélni, Bánt egyszer egy riportban hasonló kafkai figurákról kérdezhettem, Petri egy ideig csoporttársam volt az egyetemen. Előképek és véglegesült képek élhetnek róluk bennem. Az Évszakokat nem láttam, a lefényképezett színészt, aki a Színház 2003. májusi lapszámának hátsó borítójáról néz – nem is ránk, inkább valami delejes fél-közelbe – nem ismerem. De Koncz Zsuzsának köszönhetően előttem a kép, a valószínűleg komikusnak tételezhető lefotózott színpadi időtöredék: különös keret mögött az arc, előtérben a kéz. Melyik a fontosabb: a fizimiska vagy az ujjak?
A kép él, a történet folytatható.
2012.08.31
Izgalmas előadásokat, sok szép estét ígért a közönségnek Vidnyánszky Attila igazgató a debreceni Csokonai Színház pénteki évadnyitó társulati ülésén.
2012.08.31
Augusztus 30-án, 57 éves korában elhunyt Karácsony Tamás színész. A művészt a kaposvári Csiky Gergely Színház saját halottjának tekinti.
2012.08.31
A teátrum épületének felújítása miatt kényszerkörülmények között, de sokrétű programmal nyitja meg az új színházi évadot a kassai Thália színház.

Keletről jön a legújabb rockszenzáció! a magyar könnyűzene külföldi jelenlétéről (1957–1989) címmel tartanak konferenciát 2018. november 28-án a Budapest Music Center könyvtárában. Az előadásokban hallhatunk a Kádár-kori magyar könnyűzene külföldi vonatkozásairól, de fény derül arra is, milyen mítoszok öveztek egyes zenekarokat. A konferencia záróeseményén Lévai Balázs Bokor Attilát (Color), Karácsony Jánost (Locomotiv GT) és Pásztor Lászlót (Neoton) kérdezi élményeikről és emlékeikről. A konferencián és beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni 2018. november 27-ig az rsvp@hangfoglalo.hu címen lehet.

Szent Gellért püspök egyedüli megmaradt művét mutatják be Temesváron fakszimile kiadásban, amelyet először jelentetnek meg ebben a formában. A Deliberatio Gerardi Moresauae ecclesiae episcopi supra hymnum trium puerorum (A marosi egyház püspökének, Gellértnek értekezése a három ifjú énekéről) című hittudományi kézirat a magyarországi latin nyelvű irodalom legrégibb maradványa Szent István király intelmei mellett. Az egykori püspök munkája befejezetlen, 1724-ben fedezték fel, majd először gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári püspök adatta ki saját költségén, 1790-ben.

A művet a csanádi egyházmegye három jogutóda, a szeged-csanádi, a nagybecskereki és a temesvári egyházmegyék főpásztorai jelentették meg azzal a céllal, hogy az első vértanú püspök munkáját, személyiségét és korát közelebb hozzák a ma emberéhez. A kiadvány bemutatója november 27-én, a temesvári Adam Müller Guttenbrunn Házban lesz.

Egy ősi indián civilizációhoz tartozó, több mint 500 éves sírokat tártak fel Bolíviában a régészek, akik szerint a felfedezés bepillantást enged a terjeszkedő Inka Birodalom és a különböző törzsek kapcsolatába. A szakemberek egy föld alatti sírkamrában találtak rá a sírokra egy La Paztól mintegy 30 kilométerre délnyugatra lévő kőfejtőnél. Úgy vélik, hogy a sírok a pacajes indián törzs több mint száz tagjának maradványait őrzik. A csontok mellett több mint 30 sértetlen állapotban lévő edényt is találtak, amelyeket az inkák használtak annak idején a halotti szertartásaiknál, emellett több mint 150 bronztárgyat, köztük nyakláncot, karkötőt, női hajdíszt.

A pacajes indián törzset is magába foglaló Ajmara Királyság a 15. század közepéig virágzott a Bolíviai-magasföldön, amikor is az inkák leigázták.

Csernus Tibor Saint-Tropez, Jan Van Der Heyden Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal, Giovanni Battista Pittoni Szent József halála, Rippl-Rónai József Medgyessy Ferenc Rippl-Rónai szobrával és Willem Adriaensz Key Férfiképmás című festménye kerülhet hamarosan közgyűjteménybe a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja révén. A jegybankközgyű jteményekbe, múzeumokba, a jogszabályok által meghatározott módon öt év – meghosszabbítható – időtartamra letétbe helyezi a program keretében megvásárolt műkincseket.

A Metró Galéria legújabb kiállításán, az M2-es, M3-as és M4-es metróvonalakon közlekedő szerelvényekben november 20-tól egy hónapon keresztül a Zbigniew Herbert lengyel költő verseiből választott idézeteket olvashatjuk magyar költők, műfordítók tolmácsolásában. A kiállítást a Herbert-év keretében, a lengyel függetlenség és államiság visszaszerzésének 100. évfordulója alkalmából rendezik meg. A szerelvényeken olvasható idézeteket illusztráló plakátok Krzysztof Ducki Magyarországon élő lengyel származású grafikusművész alkotásai, a versidézeteket pedig Csordás Gábor, Körner Gábor és Nagy László fordította.

Kufli-színházzal, Rutkai Bori-koncerttel, meseolvasással, játékokkal, társasozással és sok meglepetéssel vár az év utolsó Pagonyfesztiválja a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az egész napos programsorozat 2018. november 24-én, szombaton 10.00 órakor kezdődik.

2018_11_20_Evzaro_PagonyFeszt

Családi napot tartanak a Capa Központban november 24-én a Thirtythree fotókiállításhoz és a Május 1. Ruhagyár – Fortepan: Ez a divat! című kiállításhoz kapcsolódóan. A résztvevők a tárlaton látható munkák alapján megalkothatják saját műveiket, az Ez is divat! című workshop pedig a szabásminták és az origami világába vezet be. A foglalkozásokon a részvétel ingyenes.

Weegee neve a 30-as, 40-es években összefonódott New York mindennapjai, a nyomor és a bűnözés ábrázolásával. Milyen társadalmi összefüggések állnak fotói mögött? A Mai Manó Ház következő tárlatvezetésén a bűnözők világát jól ismerő Fliegauf Gergely kriminálpszichológus értelmezésében kerülhetünk közelebb Weegee alkotói világához.

Jelentős segítséget kapnak a munkájukhoz azok a múzeumpedagógusok, akik hátrányos helyzetű látogatókkal foglalkoznak. A Múzeumi iránytű című kiadványsorozat 16. részeként 2018 novemberében jelenik meg az Esélyt a múzeummal – Hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása a múzeumpedagógia eszközeivel című módszertani kézikönyv, amelyben rengeteg gyakorlati példával szolgálnak a téma szakértői.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma