Debut_Dij_2019

2017.08.13

„Leginkább azt szeretem a koncertekben, hogy a színpadon álló zenekar és a közönség együtt létezik másfél óra erejéig, és az idegen embereket összeköti a tény: ugyanannyira szeretnek valamit” – írtam a tavalyi Sziget-beszámolómban. Ezzel most is így vagyok, ám idén azt is kijelentem: a (zene és a többi zenekedvelő iránti) szeretet és az együttlétezés az oka annak, hogy a Sziget a kedvenc fesztiválom.

Jó szokásomhoz híven idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget fesztiválra. Ennek a szokásnak több oka van, de a legnyomósabb talán az, hogy a számomra legkedvesebb, Világzenei Színpad remek felhozatalára addig ropom, amíg bírom, a következő napokban pedig nem győzöm kiheverni a túlzásba vitt táncot követő sajátos macskajajt. Lényeg a lényeg: a szabadság szigete tőlem minden évben egy napot kap, ám ez épp elég számára, hiszen évről évre egyre biztosabb vagyok benne, hogy a Szigetet nekem találták ki. Van nutellás-banános palacsinta, vegán pasta, magyar tervezők sátrainak hada és persze, színes kulturális, valamint zenei programkavalkád – szóval minden, ami szem-szájnak-fülnek, ne adj’ Isten: szívnek ingere, és még azon sem lepődik meg az ember, ha hajnalban odaugrik hozzá néhány külföldi fiatal, hogy tudassa vele: „szép vadzs”. Talán kissé pátoszosan hangzik, de el kell ismerni: mindaz, amit felsoroltam, csak a szabadság gyűjtőszóval írható le igazán.


_D0A4144_Copy
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

No, de térjünk vissza oda, hogy „jó szokásomhoz híven idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget fesztiválra”. Ez a 11-ei, vagyis az első nap volt, melynek kínálatával engem elég gyorsan megfogtak, hiszen a fellépők névsorát böngészve hamar egyértelművé vált: a szervezők idén elhívták az összes olyan világzenei formációt, melynek dalait rövidebb, illetve hosszabb ideje igyekszem rongyosra hallgatni. A napom így a hazai Bohemian Betyars koncertjével kezdődött, melynek hangulatát úgy tudom a legjobban jellemezni, ha elárulom: az első szám kezdetén még mindössze néhány fős közönség a harmadik dalnál már akkora volt, hogy a ritmusra cifrázástól még a föld is megmozdult alattunk. Hogy miként lehet képes ilyesmire egy zenekar, talán nem is kell magyarázni, de – véleményem szerint – a Bohemian Betyars esetén a végletekig humoros, ironikus dalszövegek mellett a dallamos és ritmusos „népi punk” a kulcs. A héttagú banda 2009-ben alakult, azóta pedig sorra kerül nagyobb és nagyobb színpadokra, emellett pedig a 2016-os Nagy-Szín-Pad! című tehetségmutató versenyt is megnyerte. Nem véletlenül… A bohém betyárok az idei Szigeten bizonyították: lassan a Nagyszínpad előtti teret is megtöltik – és akkor majd több százan kiabálhatjuk, hogy „ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek”.


_D0A4621_Copy
Roy Paci & Aretuska
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

A Bohemian Betyars koncertjét követően tűkön ülve vártam az én nagy fellépőmet, a szicíliai Roy Pacit és Aretuska nevű zenekarát. Ahogy a Sziget oldalán is olvashatjuk: Roy Paci „tizenhárom éves korától fújta trombitáját a helyi dzsesszegyüttesekben. Aztán latin-amerikai és nyugat-afrikai tanulmányútra indult, és mindenütt talált valamit, amivel gazdagíthatta játékát. Miután hazatért, a legnépszerűbb olasz bandákhoz csapódott. Dolgozott többek közt a Mau Mauval és a Banda Ionicával, majd Manu Chao Radio Bemba Sound System nevű turnézenekarának a tagja lett. Roy Paci & Aretuska nevű együttesét 2002-ben alapította meg. Hamarosan a latin ska színtér egyik legsikeresebb együttesévé váltak. Virtuozitásuk, humoruk, kirobbanó energiájuk és stiláris gazdagságuk nem tűrt ellentmondást, mindenkit levett a lábáról.”


_D0A4641_Copy
Roy Paci & Aretuska
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

Épp így történt ez augusztus 11-én is, mikor a Világzenei Színpad előtt összegyűlt tömeg egyszerre énekelte dalaik szövegét és úgy táncolt, ahogy a fúvósok fújták. Roy Paci személye bizonyára minden alkalommal magával ragadja az embereket, nekem viszont ez volt az első Paci-koncertem, úgyhogy csak annyit mondhatok: engem már elsőre meggyőzött arról, hogy tehetsége és kedvessége határtalan. És akkor a zenekaráról még nem is beszéltem. Pedig muszáj, mert kilenc olyan zenész állt a színpadon, akik mind virtuóz módon játszottak a hangszerükön és közben úgy táncoltak – néhányuk öltönyben (!) –, hogy rájuk nézve még annak is visszajött az életkedve, akinek sose volt. A másfél órás koncert felejthetetlen, a hangosítás pedig tökéletes volt, de azt hiszem, senkinek se tűnt volna fel, ha nem az, hiszen mindenki el volt foglalva a tánccal. És ha még ez se lett volna elég ahhoz, hogy jóleső csípő- és lábfájdalommal, valamint elégedetten búcsúzzam a 2017-es Szigettől, jött a La Caravane Passe és egy olyan fergeteges buli, melynek végén azt is megtapasztalhattam: nem kell semmilyen technika ahhoz, hogy egy banda táncba hívja a közönséget.


lacaravanepasse
La Caravane Passe
Fotó: Sziget Festival Official Facebook-oldala

 

Toma Feterman, Olivier Llugany, Ben Body, Pat Gigon és Cyril Moret 2001 óta alkotnak egy csapatot, ugyanis ekkor alakult meg a francia La Caravane Passe, melynek zenéjét igencsak nehéz behatárolni. Van benne rap, balkáni, illetve cigány muzsika, valamint rock, szóval az a legtalálóbb, ha azt mondjuk: színes. Ez persze, problémát jelent, ha a – szintén a Szigeten tartózkodó – kollégákat szeretnénk a koncertjükre csábítani, nálam viszont bejött, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, jellemezze a színes szóval a La Caravane Passe zenéjét, hiszen egyrészt nem hazudik, másrészt ez sokkal meggyőzőbb, mintha megpróbálja eldúdolni a Bulibasha refrénjét. Az említett dal amúgy elhangzott a koncerten, akárcsak a T’as La Touche Manouche vagy a Soviet Suprem Party, valamint több olyan nemzetközi népszerűségnek örvendő sláger, melyeket képtelenség nem dúdolgatni. Egyértelmű tehát, hogy a La Caravane Passe augusztus 11-én legalább annyira levette a Sziget közönségét a lábáról, mint a Roy Paci & Aretuska. Az már csak hab a tortán, hogy a koncertet rendhagyó módon – without electricity – zárták: a színpadról a közönség közé ugrottak és olyan bulit csaptak, hogy már-már azt gondoltam, egy hazai táncházban vagyok.

 

Folytathatnám még a Világzenei Színpad fellépőinek dicsérgetését, de azt hiszem, szükségtelen. A lényeg úgyis kiderült. Vagyis világgá kiabáltam: a szervezők idén is kitettek magukért, nem különben a meghívott zenekarok, nekem pedig most már biztos, hogy a Sziget a kedvenc fesztiválom. Tehát jövőre ugyanígy egyetlen napon, de újra ott leszek!



Tóth Eszter

lukoviczky

NFZ_2

2019.04.24

Hét bérletet hirdet meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar A zene kaland! mottójú 2019/20-as évadára, melynek rezidens művésze Rost Andrea operaénekes lesz – jelentette be Hamar Zsolt zeneigazgató az évadot ismertető szerdai sajtótájékoztatón Budapesten, amelyen mások mellett Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár is részt vett.

Walitzky_Tamas._R

2019.04.24

Az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále idén 110 éves Magyar Pavilonjában, a Ludwig Múzeum szervezésében egy olyan művész kiállítása lesz látható, aki egyszerre merít inspirációt a fotótörténeti múltból és használja a képalkotás legmodernebb technikáit.

Anger_Zsolt_R

2019.04.24

„Soha nem lesz fogalmunk róla, mi van a másik ember fejében, bármennyi könyvet olvasunk is el, vagy színdarabot nézünk végig” – állítja Anger Zsolt rendező, színművész. Hogy az övében éppen most mi jár, azt viszont elárulta.

Tavaly az akadémiát megrázó szexuális zaklatási és kiszivárogtatási botrány miatt elhalasztották a díj átadását. Az akadémia több tagja és vezetője is lemondott, de azóta több új taggal gyarapodott a testület, amelynek szabályzata is megújult. Így a tavalyi és az idei díjazottat együtt, október 10-én nevezik meg.

A Kamara Virtuózok évada május 3-tól látható péntek esténként a Duna Televízió és a Duna World műsorán. Az idei évadban az együttzenélés öröme kerül a középpontba. Nem lesznek előválogatók és elődöntők, hat adást láthatnak majd a nézők. Az első ötben a zsűri dönt a továbbjutásról úgy, hogy mindegyik adásban kiesik egy formáció. Azonban minden adásban egy zsűritagnak lehetősége lesz arra, hogy kedvenc csapatát megmentse a kieséstől. Az élő döntőben a közönség választhatja ki az évad abszolút győztesét a három legjobb formáció közül.

Az ukrán hatóságok Kijevben megtalálták és lefoglalták Paul Signac francia impresszionista festő tavaly az észak-franciaországi Nancy múzeumából ellopott festményét. A Rochelle kikötője című, 1915-ben készült olajképre egy kijevi lakásban bukkantak, amely az egyik, gyilkossággal vádolt elkövetőé lehet. A festmény utáni nyomozás során rábukkantak számos más műalkotásra is.

A Csianghszi tartományban talált falmaradványok között a Ming-dinasztia (1368-1644) két uralkodójának idejéről való, ritka királyi porcelánok töredékeire bukkantak. A porcelánmanufaktúra szigorú rendszerben működött, ha az uralkodók nem találták megfelelőnek az elkészült porcelántárgyakat, azokat be kellett zúzni, és el kellett temetni.

A rendező a Magyar Nemzeti Filmalap Fast Forward Programjának következő állomásán ad elő május 1-jén. Barry Levinson nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint a Jó reggelt, Vietnám! az Esőember és a Bugsy. Paterno című filmjében legutóbb Al Pacinóval dolgozott újra együtt Rév Marcell magyar operatőr kamerája előtt. Jelenleg a 24. mozifilmjét forgatja Budapesten Harry Haft címmel, Ben Foster főszereplésével. A 2017-ben indult Fast Forward Program szervezésében már 31 szakmai program valósult meg 19 filmes területre fókuszálva. Az elmúlt két évben szervezett workshopokon és előadásokon eddig mintegy 3000 filmes vett részt.

Mától szombatig tartanak a második alkalommal megrendezett Érzékenyítő Fesztivál programjai a Veszprémi Petőfi Színházban. Idén a színházművészet mellett a könnyűzene és a táncművészet, valamint élettörténetek is előtérbe kerülnek.

Heisenbergk

Április 26-27-én rendezik meg a Jövő utcája című programsorozatot a Corvin sétányon. Az ingyenes tudományos kiállításon a jövő technológiáival és trendjeivel találkozhatnak az érdeklődők és kiderül, hogy milyen készségekre és alapismeretekre van szükség ahhoz, hogy a következő évtizedekben otthonosan mozogjunk és boldoguljunk.

A hagyományok szerint április 24-én, Szent György napján mutatják be a helyi szőlősgazdák a hajtásokat a város előjáróinak Kőszegen; 1740-től rajzolják be szabad kézzel azokat a Szőlő Jövésnek Könyvébe. Az ünnepet nemzetközi borverseny vezette fel, szerdán pedig a Borok házától zenés kísérettel vonul menet a Jurisics térre, ahol a városháza előtt bemutatják az idei szőlőhajtásokat. Ezt követően a Jurisics-vár lovagtermében zajlik majd a berajzolás ceremóniája, amelyet ünnepi műsor követ.

Hat napon keresztül szól a dixieland muzsika Salgótarjánban, minden korosztályt megszólító műsorkínálattal. Csütörtökön beavató koncertek lesznek középiskolás fiatalok számára a Windsingers vokálegyüttes közreműködésével, majd este a Gruop'n'swing Gengszterkorzió című előadása a József Attila Művelődési Központban.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma