NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_2_002

2017.08.13

„Leginkább azt szeretem a koncertekben, hogy a színpadon álló zenekar és a közönség együtt létezik másfél óra erejéig, és az idegen embereket összeköti a tény: ugyanannyira szeretnek valamit” – írtam a tavalyi Sziget-beszámolómban. Ezzel most is így vagyok, ám idén azt is kijelentem: a (zene és a többi zenekedvelő iránti) szeretet és az együttlétezés az oka annak, hogy a Sziget a kedvenc fesztiválom.

Jó szokásomhoz híven idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget fesztiválra. Ennek a szokásnak több oka van, de a legnyomósabb talán az, hogy a számomra legkedvesebb, Világzenei Színpad remek felhozatalára addig ropom, amíg bírom, a következő napokban pedig nem győzöm kiheverni a túlzásba vitt táncot követő sajátos macskajajt. Lényeg a lényeg: a szabadság szigete tőlem minden évben egy napot kap, ám ez épp elég számára, hiszen évről évre egyre biztosabb vagyok benne, hogy a Szigetet nekem találták ki. Van nutellás-banános palacsinta, vegán pasta, magyar tervezők sátrainak hada és persze, színes kulturális, valamint zenei programkavalkád – szóval minden, ami szem-szájnak-fülnek, ne adj’ Isten: szívnek ingere, és még azon sem lepődik meg az ember, ha hajnalban odaugrik hozzá néhány külföldi fiatal, hogy tudassa vele: „szép vadzs”. Talán kissé pátoszosan hangzik, de el kell ismerni: mindaz, amit felsoroltam, csak a szabadság gyűjtőszóval írható le igazán.


_D0A4144_Copy
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

No, de térjünk vissza oda, hogy „jó szokásomhoz híven idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget fesztiválra”. Ez a 11-ei, vagyis az első nap volt, melynek kínálatával engem elég gyorsan megfogtak, hiszen a fellépők névsorát böngészve hamar egyértelművé vált: a szervezők idén elhívták az összes olyan világzenei formációt, melynek dalait rövidebb, illetve hosszabb ideje igyekszem rongyosra hallgatni. A napom így a hazai Bohemian Betyars koncertjével kezdődött, melynek hangulatát úgy tudom a legjobban jellemezni, ha elárulom: az első szám kezdetén még mindössze néhány fős közönség a harmadik dalnál már akkora volt, hogy a ritmusra cifrázástól még a föld is megmozdult alattunk. Hogy miként lehet képes ilyesmire egy zenekar, talán nem is kell magyarázni, de – véleményem szerint – a Bohemian Betyars esetén a végletekig humoros, ironikus dalszövegek mellett a dallamos és ritmusos „népi punk” a kulcs. A héttagú banda 2009-ben alakult, azóta pedig sorra kerül nagyobb és nagyobb színpadokra, emellett pedig a 2016-os Nagy-Szín-Pad! című tehetségmutató versenyt is megnyerte. Nem véletlenül… A bohém betyárok az idei Szigeten bizonyították: lassan a Nagyszínpad előtti teret is megtöltik – és akkor majd több százan kiabálhatjuk, hogy „ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek”.


_D0A4621_Copy
Roy Paci & Aretuska
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

A Bohemian Betyars koncertjét követően tűkön ülve vártam az én nagy fellépőmet, a szicíliai Roy Pacit és Aretuska nevű zenekarát. Ahogy a Sziget oldalán is olvashatjuk: Roy Paci „tizenhárom éves korától fújta trombitáját a helyi dzsesszegyüttesekben. Aztán latin-amerikai és nyugat-afrikai tanulmányútra indult, és mindenütt talált valamit, amivel gazdagíthatta játékát. Miután hazatért, a legnépszerűbb olasz bandákhoz csapódott. Dolgozott többek közt a Mau Mauval és a Banda Ionicával, majd Manu Chao Radio Bemba Sound System nevű turnézenekarának a tagja lett. Roy Paci & Aretuska nevű együttesét 2002-ben alapította meg. Hamarosan a latin ska színtér egyik legsikeresebb együttesévé váltak. Virtuozitásuk, humoruk, kirobbanó energiájuk és stiláris gazdagságuk nem tűrt ellentmondást, mindenkit levett a lábáról.”


_D0A4641_Copy
Roy Paci & Aretuska
Fotó: Csákvári Zsigmond

 

Épp így történt ez augusztus 11-én is, mikor a Világzenei Színpad előtt összegyűlt tömeg egyszerre énekelte dalaik szövegét és úgy táncolt, ahogy a fúvósok fújták. Roy Paci személye bizonyára minden alkalommal magával ragadja az embereket, nekem viszont ez volt az első Paci-koncertem, úgyhogy csak annyit mondhatok: engem már elsőre meggyőzött arról, hogy tehetsége és kedvessége határtalan. És akkor a zenekaráról még nem is beszéltem. Pedig muszáj, mert kilenc olyan zenész állt a színpadon, akik mind virtuóz módon játszottak a hangszerükön és közben úgy táncoltak – néhányuk öltönyben (!) –, hogy rájuk nézve még annak is visszajött az életkedve, akinek sose volt. A másfél órás koncert felejthetetlen, a hangosítás pedig tökéletes volt, de azt hiszem, senkinek se tűnt volna fel, ha nem az, hiszen mindenki el volt foglalva a tánccal. És ha még ez se lett volna elég ahhoz, hogy jóleső csípő- és lábfájdalommal, valamint elégedetten búcsúzzam a 2017-es Szigettől, jött a La Caravane Passe és egy olyan fergeteges buli, melynek végén azt is megtapasztalhattam: nem kell semmilyen technika ahhoz, hogy egy banda táncba hívja a közönséget.


lacaravanepasse
La Caravane Passe
Fotó: Sziget Festival Official Facebook-oldala

 

Toma Feterman, Olivier Llugany, Ben Body, Pat Gigon és Cyril Moret 2001 óta alkotnak egy csapatot, ugyanis ekkor alakult meg a francia La Caravane Passe, melynek zenéjét igencsak nehéz behatárolni. Van benne rap, balkáni, illetve cigány muzsika, valamint rock, szóval az a legtalálóbb, ha azt mondjuk: színes. Ez persze, problémát jelent, ha a – szintén a Szigeten tartózkodó – kollégákat szeretnénk a koncertjükre csábítani, nálam viszont bejött, úgyhogy mindenkit arra bíztatok, jellemezze a színes szóval a La Caravane Passe zenéjét, hiszen egyrészt nem hazudik, másrészt ez sokkal meggyőzőbb, mintha megpróbálja eldúdolni a Bulibasha refrénjét. Az említett dal amúgy elhangzott a koncerten, akárcsak a T’as La Touche Manouche vagy a Soviet Suprem Party, valamint több olyan nemzetközi népszerűségnek örvendő sláger, melyeket képtelenség nem dúdolgatni. Egyértelmű tehát, hogy a La Caravane Passe augusztus 11-én legalább annyira levette a Sziget közönségét a lábáról, mint a Roy Paci & Aretuska. Az már csak hab a tortán, hogy a koncertet rendhagyó módon – without electricity – zárták: a színpadról a közönség közé ugrottak és olyan bulit csaptak, hogy már-már azt gondoltam, egy hazai táncházban vagyok.

 

Folytathatnám még a Világzenei Színpad fellépőinek dicsérgetését, de azt hiszem, szükségtelen. A lényeg úgyis kiderült. Vagyis világgá kiabáltam: a szervezők idén is kitettek magukért, nem különben a meghívott zenekarok, nekem pedig most már biztos, hogy a Sziget a kedvenc fesztiválom. Tehát jövőre ugyanígy egyetlen napon, de újra ott leszek!



Tóth Eszter

Tardy_Anna__02

2019.09.22

A 2018-ban megújult Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) a fiatal, feltörekvő művésznemzedék segítését tűzte a zászlajára – mondta el az MTI-nek adott interjújában Tardy-Molnár Anna ügyvezető.

unitarius_templom_1

2019.09.22

A budapesti belváros egyik legfurcsább építészeti meglepetése az unitárius székház a Nagy Ignác utcában. A háromemeletes bérház Budapest szívében első pillantásra nem tűnik különösebben érdekesnek, oldalbejárata azonban már jelzi: templom bújik meg a csemegebolt felett.

Monos

2019.09.21

Alejandro Landes brazil rendező Monos című háborús drámája kapta a legjobb filmnek járó Pressburger Imre-díjat szombaton a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztó gáláján.

A New Yorkban élő világhírű képzőművész Tisztító című kiállítását a Kortárs Művészeti Múzeumban láthatja a közönség, Marina Abramovic pedig a jövő szombaton a múzeum előtti téren tart előadást életéről és művészetéről. A performansz műfajának királynőj" legutóbb 1975-ben állította ki műveit Belgrádban, Jugoszláviát pedig egy 1976-os amszterdami kiállítás után hagyta el, állítása szerint végleg. A szombaton megnyíló kiállításon a művész öt évtizedes munkásságának állomásait tekinthetik meg az érdeklődők videók, filmek, írások, fotók, rajzok, festmények és performanszok formájában. Marina Abramovic leghíresebb performanszainak részleteit ismert szerbiai és nemzetközi művészek adják elő újra.

A bécsi Albertina Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílt Albrecht Dürer munkáiból. A különleges tárlat anyagát bécsi múzeumok és más európai intézmények adták kölcsön. Dürer grafikáit ritkán lehet ilyen nagy számban megtekinteni, csak elvétve rendeznek belőlük gyűjteményes kiállítást a művek megóvása miatt. Az Albertina kiállításának szíve az a száz grafika lesz, amely a múzeum gyűjteményébe tartozik, és amely Dürer halála, 1528 óta együtt maradt.

A 21 éves, londoni David Orobosa Omoregie kapta az év legjobb brit albumának járó zenei díjat, a Mercury Prize-t. Az indoklás szerint Dave Psychodrama című debütáló anyaga generációja legmerészebb rapalbuma. Idén márciusban jelent meg, vezette a brit albumlistát és eddig 130 ezer példány fogyott belőle. Dave a díjat családjának és barátainak ajánlotta, kiemelten bátyjának, Christophernek, aki gyilkosságért életfogytig tartó börtönbüntetését tölti. Az elgondolkodtató és önelemző Psychodrama megírását az a terápia inspirálta, amelyben bátyja a börtönben részesül: az elítéltek rehabilitációját a múltjukra épülő szerepjátékkal segítik. Az 1992 óta minden évben odaítélt díj 25 ezer fonttal (9,1 millió forint) jár együtt.

A Párizs közelében fekvő Vaux-le-Vicomte-ba csütörtök éjjel álarcosok hatoltak be, megkötözték az idős tulajdonosokat, és 2 millió euró (666 millió forint) értékűre beecsült zsákmánnyal távoztak. A kastély a legnagyobb, még magántulajdonban lévő védett műemlék épület Franciaországban, évente negyedmillió látogató keresi fel. Az 1656 és 1661 között épült pompás kastélyt XIV. Lajos pénzügyminisztere, Nicolas Fouquet emeltette, magára vonva a király irigységét. A hagyomány szerint Lajost éppen az udvar tiszteletére tartott tékozló ünnepség késztette arra 1661-ben, hogy hátralévő életére bebörtönözze pénzügyminiszterét, elkobozza a kastélyt, legbecsesebb műkincseit pedig a Louvre-ba és Versailles-ba szállíttassa.

Varázslények – Mesebeli küldetés címmel képzeletbeli kalandra hív a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szombattól látogatható kiállítása. A játék során sosem látott tájakat barangolhatunk be, miközben furfangos fejtörők és mitikus kihívások teszik próbára tudásunkat és érzékeinket. A múzeum közleménye szerint a több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás és játék megújult látványvilággal, egyedi installációkkal, rengeteg mesés felfedeznivalóval és ajándékkal várja a kalandvágyó látogatókat. A kiállítás november 3-ig tekinthető meg a Vajdahunyadvárában.

Szeptember utolsó szombatján a csongrádi Tari László Múzeum ad otthont az országjáró Játékmustrának, ahol a múzeumi szakemberek a játékosítás terén mélyíthetik el ismereteiket.

Jatekmustra

A legnépszerűbb máltai együttes immár rendszeresen visszajár Magyarországra. Az örömzenére épülő Tribali ezúttal szeptember 28-án játszik a fővárosi Dürer Kertben.

Első alkalommal rendeznek nemzetközi Beatles-fesztivált Magyarországon: a Beatles Weekendet október 5-én az Analog Music Hallban, 6-án a Hard Rock Caféban rendezik meg.

Díjátadóval, nyílt próbákkal, színházi előadásokkal, kulisszajárásokkal ünneplik a színházak országszerte és a határon túl is a magyar dráma napját a hétvégén.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma